Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-10-31 / 42. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 31, 1968. PÉTER JÁNOS KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDE AZ ENSZ XXIII. KÖZGYŰLÉSÉN (Befejező közlemény) Az előbb mondottak célja az volt, hogy megmutassam, miként lehetett a bonyolultság mellett pozitív eredményeket elérni a nemzetközi problémák jelentős területein. Mindez eredmények mögött egyrészt merész, másrészt óvatos törekvések, sőt harcok is voltak és vannak, amelyek legmélyebb tiszteletüket érdemlik ki. Lehet és — mondjuk ki — kell is, hogy e tapasztalatok ösz- Szessége ösztönözzön bennünket a szükséges előfel tételek megteremtésére, hogy lépésről-lépésre «haladjunk körültekintően előkészített ösvényen magasabb célok felé a mai és jövendő nemzedék érdekében. A vietnámi kérdésben a legközelebbi reális cél az, hogy a párizsi előzetes megbeszélések alakuljanak át valódi tárgyalásokká. Az Egyesült Nemzetek jegyzőkönyvei tanúsítják, hogy a magyar delegáció már 1965 októberében, a XX. ülésszak általános vitájában felhívta a tagállamok figyelmét, hogy a vietnámi háború kérdésében a tárgyaló asztalhoz vezető egyetlen mód az, hogy szüntessék be a Vietnámi Demokratikus Köztársaság bombázását feltétel nélkül és a bombázások felújításával való fenyegetés nélkül. A bombázások részleges korlátozása ebben az évben lehetővé tette, hogy előzetes megbeszélések kezdődjenek Párizsban. Csakis a bombázások és a Vietnámi Demokratikus Köztársaság ellen irányuló egyéb harci cselekmények teljes és végleges beszüntetése változtathatja az előzetes megbeszéléseket valódi tárgyalásokká. Az összes érdekelteknek meg kell érteniök — s azt hiszem, könnyű megérteni —, hogy bombatámadások és újabb bombázások fenyegetése alatt nem lehet érdemleges tárgyalásokat folytatni. A Magyar Népköztársaság- teljesen szolidáris a Vietnámi Demokratikus Köztársasággal és a Délvietnámi Nemzeti Felszabaditási Fronttal. Meggyőződésünk, hogy az ő javaslataik délkelet-ázsia népeinek békés fejlődését szolgálják. Az ő javaslataik tisztességes lehetőséget nyújtanak az Egyesült Államoknak arra, hogy visszalépjen ebből a tragikus ügyből és segítenek véget vetni a vietnámi háborúnak. A közel-keleti válság békés és politikai megoldása elérhető, ha, és amennyiben Izraelt meg lehet győzni arról, hogy a Biztonsági Tanács tavaly novemberi határozata nem vita tárgyát képező napirendi pont, hanem azoknak az irányvonalaknak az összefoglalása, amelyek alapján annak a térségnek bonyolult problémáit meg lehet és meg kell oldani. A közvetlenül érintett arab államok hajlandók közreműködni, hogy kidolgozzák azokat a lépéseket, amelyekkel a Biztonsági Tanács határozatának rendelkezéseit végi-e kell hajtani. Izrael támogatói azzal tehetnek szolgálatot Izraelnek és az egész világnak, ha rábeszélnék z izraeli kormányt, hogy tegyen eleget a Biztonsági Tanács határozatának. Az európai helyzetről Az európai helyzet az elmúlt években nyugalmasnak tűnt. Több ülésszak általános vitáiban többen is rámutattak az Európában tapasztalt stabilitásra és a biztonság megnyugtató jeleire. Jelentések láttak napvilágot két és többoldalú megbeszélésekről, egy összeurópai biztonsági konferencia előkészítése tárgyában. A Közgyűlés megfelelő ülésszakainak jegyzőkönyvei tanúsítják, hogy a magyar delegáció szüntelenül óva intett a hiú reményektől és illúzióktól. Hangsúlyoztuk, hogy a nyugalom Európában csupán felszíni jelenség, hogy a felszín alatt a lényeges kérdések nem változtak, hogy az európai problémák, amelyek gyakran okoztak súlyos feszültséget a világ ama részén, két világháború bölcsőjében, még nincsenek megoldva, hogy a legnagyobb katonai erők az úgynevezett óvilágban vannak összpontosítva, és hogy egy termonukleáris pusztítás leg- fenyegetőbb veszélyei éppen onnan indulhatnak ki. Ez volt a helyzet Európában akkor is, amikor mi itt optimista beszédeket hallgattunk. Anélkül, hogy leegyeszeriisitenénk az európai helyzetet, amelynek bonyolultságával teljesen tisztában vagyok, tulajdonképpen azt lehet mondani, — ahogy már számtalanszor elmondottuk — hogy az európai biztonság alapvető kérdését meg lehetne oldani olyan valóságos tények kifejezett nemzetközi elismerésével, melyeket az ösz- szes érdekelt felek elismertek, de facto, de amelyeket nem mind fogadnak el de jui*e. Itt a két német állam létezésére gondolok, Nyugat-Berlin különleges jogállására, az Odera Neisse határnak és a két német állam határának véglegességére, beleértve a közöttük húzódó határvonalat. A két német állam létezése történelmi szükségszerűség. Ennek megvan a maga történelmi, politikai és szociális háttere. Európa és a világ békéjének és biztonságának alapvető előfeltételét jelenti mindennek az elismerése. Az újraegyesítést célzó semmilyen akció nem lehet jogos, ha az nem a két német állam létének elismeréséből indul ki. Az elmúlt években minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság Kormányát és szövetségeseit rávezessük e történelmi realitások elismerésére. Fáradozásunk hiábavaló volt, illetve nem sok eredményre vezetett. Nyugatnémetországban újabb katonai előkészületek történtek, majd felélénkültek a revansista és Neo-fasiszta irányzatok a közéletben és a politikai manőverezések a történelmi realitások ellen. Mi, a Varsói Szerződés tagállamai, javaslatokat tettünk egy európai biztonsági rendszer kidolgozására a katonai szövetségek egyidejű felosztása mellet. Ez is hiába volt. Sőt uj kezdeményezéseket tapasztaltunk az európai NATO-csapatok megerősítésére. Ezenkívül tagadhatatlan jelek szólnak amellett, hogy az Egyesült Államok bizo12346577789012345677891234567891234567891234578901234: A SZÁMOK BESZÉLNEK írja: Eörsi Béla 12346577789012345677891234567891234567891234578901234: Mi lesz ha a republikánusok győznek? A lakosság hangulatának hivatásos és amatőr megfigyelői szerint Nixon és pártja győz a novemberi választásokon. Bár történtek a múltban is csodák, mint pl. 1948-ban, ma nagyon valószínű e jóslat megvalósulása. Így érdemes foglalkozni ezzel az eshetőséggel. A republikánus párt közelebb áll a nagytőke uraihoz, amit az értékpapirok nagy emelkedésében is láthatunk. A nagytőke a republikánusok győzelmétől az állami kiadások csökkenését, a munkásság elnyomását és a korporációk évi hasznának emelkedését várja. De ugyanakkor a tőkés párt nem kívánja a háború gyors és igazságos befejezését és annak végét attól reméli, hogy Észak-Vietnam megunja a háborút és az északiak nyomtalanul eltűnnek a délről. Igazi békét nem kívánnak teremteni, de ily gon- dolkodássol nem is remélhetnek Hanoitól békét. Van lehetőség arra, hogy még további 200,000 katonát küldenek Vietnamba, különösen, ha a Pentagon veszi át a háború vezető politikáját. Ez csak egy árnyalattal jobb, mint Wallace—LeMay eszméje, hogy atomháborút kezdjünk. Szegény emberek ne várjanak segítséget Nixo- néktól, mert a humánus “Szegénység Elleni Harc” nem tartozik a republikánusok filozófiájához. Ellenben ígérik az infláció elleni harcot. Betegség esetén a szegények aligha jutnak segélyhez, hiszen már most levágtak félmilliárd dollárt a Medicaid- ből. Nixonék nem szeretik az egyetemi tanárokat és a kormány tagjai és tanácsadói “jó üzletemberek” lesznek. Ez azt jelenti, hogy megint 12 milliomos lesz a minisztériumok vezetője. A legveszélyesebb helyzetet az okozza, hogy a republikánusok a Wallace által összekovácsolt gyűlölettel teli kispolgári tömegnek szovjetellenes hangulatát kénytelenek fokozni, hogy a sok demagóg ígéret után ne követeljék az életnívó javulását. A négereket, az ifjúságot, esetleg a zsidókat állandóan üldözésnek fogják kitenni, azon az alapon, hogy őket “kommunistáknak” fogják bélyegezni. A munkanélküliség és a szegénység emelkedni fog, csak az “elfelejtett” középosztálynak (15,000— 25,000 dollár évi jövedelemmel) lesz jobb sorsa. Az egyetlen remény, hogy egy kisebb méretű gazdasági válság és az azzal járó életnívó csökkenés a munkásságot és a szegényeket szervezkedésre fogja kényszeríteni. nyos körei az európai feszültség felújításával szeretnék elhomályosítani délkelet- ázsiai politikájuk nyilvánvaló kudarcát. Nagyok a veszélyek Európában és nagyok a veszélyek, amelyek Európa és az egész világ békéjét és biztonságát fenyegetik. Ezért kellett megerősítenünk frontjainkat, határainkat. Ezért voltunk kénytelenek megerősíteni Csehszlovákiát, amely földrajzilag a leginkább veszélyeztetett helyzetben van. Senki sem örül — senki sem örülhet —, hogy ilyen akció szükségessé vált. De kihatásaiban hasznos lesz Európa és a világ békéjének ügyére. A Csehszlovák Szocialista Köztársasággal való együttműködésünk, közös nemzetközi fellépésünk megszilárdítása és megerősítése uj és tartósabb alapot fog teremteni a két és többoldalú tárgyalásokhoz egy igazi békés európai biztonsági rendszer létrehozása érdekében. Ha majd leveti illúzióit, Nyugatnémetország is kétségkívül részese lesz ennek a rendszernek. Csakis Nyugatnémetország őszinte és konstruktiv részvételével képzelhető el egy igazán hatékony és békés biztonsági rendszer Európában. Mi minden eddiginél rendezettebb, szilárdabb és biztonságosabb Európát tervezünk. Ez a terv valóban reális és megvalósítható. Megvalósítása hasznos lesz nemcsak az európai népek számára. Kormányom minden lehetőséget megragad, hogy résztvegyen az ei*re irányuló nemzetközi együttműködésben. A nukleáris fegyverkezési verseny fokozódik Az általános vita már a kezdetén kedvező fordulatot vett. A Szovjetuniónak Gromiko Külügyminiszter által benyújtott javaslatai vezették ki a Közgyűlés XXIII. ülésszakát a hidegháborús veszélyek árnyékából a leszerelési tárgyalások uj lehetőségeinek kedvezőbb levegőjére. A jelenlegi nemzetközi helyzet összes kritikus problémái mellett a legnagyobb veszélyt jövőnkre az a pusztító erejű nukleáris fegyverkezési verseny jelenti, amely beláthatatlan tempóban fokozódik. Az atomkorszak mostani viszonyai között a legbiztatóbb esemény az volna, ha uj tárgyalások indulnának a fegyverkezési hajsza megállítása feltételeinek kidolgozásairól és a konkrét leszerelési lépésekre vonatkozó tényleges egyezmények előkészítéséről. Az 1963 óta aláirt szerződések a fegyverzetek és leszerelés tárgyában gondos előkészületek, két és többoldalú diplomáciai akciók eredményei. A szovjet kormány emlékiratát először az első politikai bizottság fogja tárgyalni. Kétoldalú kapcsolatok és a közgyűlési viták egyengethetik az utat a javasolt kérdésekről szóló tárgyalások felé. Ha bál-milyen csekély siker születik, a legkönnyebben megközelíthető kérdésekben, akkor a Közgyűlés XXIII. ülésszaka úgy marad fenn az ENSZ Évkönyveiben, mint az egyik legtöbbet nyújtó ülésszak. És ez megtörténhetik a termonukleáris háború állandó és lappangó veszélyei ellenére. Amig nem történik döntő lépés a valódi leszerelés felé addig nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy az enyhülési és feszültség! időszakok váltakozásai között is viszonylag függetlenül e hullámzásoktól állandóan a fejünk felett lebeg a termonukleáris háború veszélye. Eme könyörtelen valóság közepette foglalkozunk a jelenlegi nemzetközi helyzet összes problémáival, kis és nagy kérdésekkel egyaránt, Végül szeretném kifejezni szívből jövő és jól megérdemelt elismerésünket a Közgyűlés XXII. ülésszaka elnökének, Corneliu Manescu-nak, a Román Szocialista Köztársaság külügyminiszterének azért az eredményes munkásságáért, amelyet a Közgyűlés egyik leghosszabb ülésszaka alatt bonyolult nemzetközi viszonyok között kifejtett. Jókívánságunkat fejezem ki a Guatemalái Köztársaság igen tisztelt külügyminiszterének, Emilio Arenales őexcellenciájának. Legyen a Közgyűlésnek ez az ülésszaka az ő elnöksége alatt kiinduló állomás olyan uj kezdeményezések számára, amelyek a nemzetközi kapcsolatok megjavítására irányulnak és főleg uj utakat nyitnak a leszerelési kérdésekről folytatandó tárgyalások felé. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!
