Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-10-10 / 39. szám

Thursday, October 10, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Gondolatok a skansenröl Stockholm legnépszerűbb s egyben legtudomá­nyosabb látnivalója a skansen. Ez ugyanakkor a város legnagyobb s legolcsóbb szórakozóhelye is. Épületeiben, kanyargós ösvényein boldogan za- jongó iskolás gyermekek és jegyzetfüzettel föl­szerelt, szemüveges szakférfiak csapatai válta­koznak. De jártában itt ölelgeti babáját a szabad napos baka és itt biflázza másnapi leckéjét a di­ák is. A skansen mamár a világ minden nyelvébe át­ment. A szó nemzetközi érvényű jelentése: falu­múzeum, illetve: szabadtéri muzeum. A svédek­nek ennél sokkal többet mond. Hátra kell tekin­tenünk a szó történetére, hogy teljes jelentését fölfoghassuk. Nem is olyan régen, még a századforduló ide­jén is, a falu fogalmához világszerte hozzátarto­zott a vasárnapi játszótér. Rendszerint közvetle­nül a falu aljában jelölt ki a szokás olyan amúgy is szabad helyet, ahova nemcsak vasárnap, hanem minden munkaszüneti nap délutánján összegyűl­hetett a helység fiatalsága sétára, táncra, sza­badtéri társasjátékra. Az idősebbek meg minden­nek a látványára. A városokban ezekből fejlődtek ki a különféle korzók, még pedig éles osztálytagozottsággal, vagyis külön az uraknak és külön a szolgáknak, főleg a cselédlányoknak. Ez utóbbiaknak a két vi­lágháború között Pesten három gyülekezőhelyük is volt: a Keleti előtt, a Vérmező szegélyén, a Vá­rosligetben. A kolozsvárit Hunyady Sándor novel­laremekéből ismerjük. A skansen szótári jelentése; citadella, bástyák övezte magaslat, nagy kiterjedésű erődítmény. Amilyen csaknem minden ősi alapítású főváros­ban, székhelyen látható. Stockholm effajta táborhelye nem magasabb a templomai tornyánál. De nagy kiterjedésű; leg­több helyen falmeredekségü szikla övezi. Innen nyilik a városra a legszebb kilátás. A város kezdete óta ez volt a némi sétával — illetve egy kis csónakázással — elérhető kirándu­lóhely; a különféle népi szórakozások szintere. A legújabb korban az efféle helyek alakultak át Párisban Luna Parkká, Bécsben Práterré, Ma­gyorsaságon a Vurstlivá. Volt ezekben minden, ami csak az egyszerű sziveket csábíthatta, főleg a vidékieket, a hazulról idegenbe szakadtakat. A Trieszti Nőhöz címzett pesti kertes vendéglő — amely, ha jól tudom, az olasz kőfaragók találko­zóhelye volt — szerepet kapott a munkásmozga­lomban is. Az Alpesi Falu nevű hatalmas hodály- ban tiroli népviseletekbe öltözött pincérlányok sza­ladgáltak a söröspoharakkal. A falakat primitiv mázolmányu havasi tájak diszitették. Ezt a ven­déglőt — bécsi eredetije nyomán — nyilván a né­met ajkú vándormunkások vigasztalására létesí­tette a jó szimatu üzlet. Ahogy svéd barátaink magyarázzák, a stock­holmi skansenen is a dolgok legelején ilyenfajta célzattal épültek egy-egy táj jellegzetes stílusában a házak. A távolság itt óriási. A messzi tájakról a fővárosba került emberek ezekbe gyűltek össze hazai szót és hirt hallani. Az építészeti sajátság volt a szívhez szóló cégér. A voltaképpeni skansen 1891-ben teremtődött meg Artur Hazelius, a kitűnő nyelvtanitó lelkes hazafi érdeméből. A századvég Európa-szerte a romantikus hon- és tájszeretet kora volt. És ezzel a multszereteté. Ekkor épültek (cementből) góti­kus tornyu tőzsdepaloták, reneszánsz mennyezetű éjjeli mulatók; Magyarországon az ősbudavá- ra. Hazelius, nagy gondolatra eszmélve nem épí­tett, hanem áttelepített. A múltat és a táji különlegességet nem utánzat­ban tárta a város kandi népe (és a nemzeti tu­dat) elé, hanem azok jellegzetes alkotásait azon eredeti voltukban hozta a fővárosba, ide a skan- senra. Szétszedte a sarkvidéki pásztorkunyhót, a több száz éves malmot, a templomot, az udvar­házat, s aztán darabot darabhoz illesztve, itt szé­pen összerakta. ötlete megvalósitását az tette könnyűvé, ami utánzását másutt ugyancsak bajossá teszi. Azok az épületek mind fából készültek, mégpedig nem összeszögezéssel, hanem eresztékesen, azaz rom­bolás nélkül szétszedhetően. A ház, amelynek fala egymásra helyezett fatörzsekből áll, ezer kilomé­terre is átplántálható. A vályogból, a döngölt föld­ből emelt ház az ily érintéstől porrá omlik vissza. ILLYÉS GYULA : VILÁGJÁRÁS Piciny helyre összesüritve, de mégis hitelesen, igy állt össze néhány évtized alatt ez a varázsla­tos telep, az elmúltnak és a távolinak ez a mesét idéző s mégis kézzel tapintható közössége, azaz községe. Ez a kacsalábon forgó kis ország, mely­be szabad a bejárás boldog-boldogtalannak. A kezemben levő képes füzetecske szerint, me­lyet a mozgólépcsőből kilépve vásároltam, (mert mozgólépcső szolgál ide), évenként átlag kétmillió embert vonz föl e hegyre — minek is a vágya ? A szórakozásé, az ismeretszerzésé? A kettő szeren­csésen fűződik össze. A házakat nem üresen hozták ide. Leltárba vet­ték s kínos gonddal itt is hajdani helyükre állí­tották az ágyat, az asztalt; az ágyon a takarót, az asztalon a tálat; de még a sótartót és tűpár­nát is. ★ Pompejiben a lecsapó láva rögzítette — halha- tatlanltotta — a történelem egy pillanatát azáltal, hogy egy pillanat alatt ölt meg városnyi életet. Itt a tudósi alaposság ragadta ki a múlandóság­ból egy-egy korszaknak, egy-egy vidéknek az éle­tét. Mint a borostyánkőbe tartósult tizezer éves bogár, ugv ragyognak a sárga napfényben, az örökkévalóság közegében a XVII. és XVIII. szá­zadból idemenekült västmanlandi és hälsinglandi tanyák. De ezek a házak, istállók, fészerek őrizni akar­ják az emberi életet is. Nemcsak tanyák, szállások, udvarházak válta­koznak a sziklás dombokon és a patakot csörge- deztető hajlatokban. Itt egy hajdani postahivatal; egy patika a korabeli fölszereléssel, sőt gyógy­szerfőző konyhájával. Ez meg egy magányos ősi vendéglő, vagyis hát csárda. Ezen a csengős aj­tón pedig egy múlt századi szatócsboltba lépünk. Ez a macskaköves, meredek utca viszont a mes­terségnek eleven múltjába vezet. Ebben a házban élt és verte a vasat a kovács. Ez a műhely; ezek a szobák a péké és családjáé. Ez az ezüstmivesé. Ez a vargáé. Ott az — nézzük csak meg közelebb­ről —, igen, az üvegfúvóé. Itt meg hajdan a faze­kas hajtotta a korongot. Rosszul mondtam, hogy hajtotta; mert lám, most is hajtja. Mindezek a házak nemcsak azzal varázsolják vissza az életet, hogy legkisebb da­rabjuk is valódi. Mindezek teremtőjét és mozga­tóját, a munkát magát is, amennyire csak lehet, valódilag akarják bemutatni. A kovácsmühelyben nemcsak az üllő és a kalapács eredeti. Eredeti a kettő összecsengése is. A valódi szerszámokkal valódi munkát végez egy valódi kovács. A pörgő fazekaskorongon igazi agyagból igazi edényt for­mál hüvelykujjával egy igazi gölöncsér. A patiká­ban, melynek fő polcát az 1710. évszám disziti, a hamisítatlan üstök és mozsarak működtetésével kétségtelen szakember érzékelteti, milyen boszor­kányos tudásu volt az a hajdani kolléga, aki a gyógyszereknek nemcsak árusítója, hanem előál­lítója is volt. Az üvegfúvótól ott helyben megvá­sárolható, ami keze alól kikerül. Ily igazándian foglalatoskodik a pék, a szatócs, a takács is. Nyilván a lelkész is, ebben a Väster- götlandból, 1729-ből idehozott szép templomában. Mindnyájan a hely és kor divatjának megfele­lő öltözéket hordanak. Mivel azonban, ahogy észa­kon általában az utcán, napi öltönyként sem kirí­vó úgynevezett nemzeti viseletét hordani, s igy ilyen a látogatókon is gyakran van, az ember ösz- szekeveri e téren is a jelent a múlttal. A múzeumi buzgalom: a jellegzetes és hiteles dolgok összegyűjtésének s megőrzésének szenve­délye kiterjed a növény- és állatvilágra is. A skansenben, igy hallom, meglelhető minden svéd­földön honos fa és virág. Minden vadmadár és vad­állat. Tudnivaló, hogy Északon ezek szelidebbek, mint másutt. így azt hallva, hogy a skansenen van az állatkert is, nem állatbörtönökre, nem kalic- kákra s ketrecekre gondolunk. Minden együtt van, amit egy mesterséges pa­radicsomkerthez kiván a képzelet. A gyermekeket póniló, kisvasút és kisautó várja: sőt méretükhöz szabott külön kis állatkert. A felnőtteket meg a tartósított gyermekkor várja: annak az ifjú időnek a visszaidézése és uj- raélése, amikor közös vigalmak voltak még az ün­nepek; amikor saját örömünk különös módon attól nő, ha minél jobban megoszlik, minél több em­berével lesz közös. Itt tartják meg, mindfenkor vi­dám gyülekezésekkel, az újévet, a május elsejét, a János-napi tüzugrást és mind a jeles napot, ami­dőn a nemzet vagy a nép emlékezőképessége pi­henést és jókedvet rendel. Itt még sikerrel. Emlí­tettük az évi kétmillió látogatót; helyesebben lá­togatást. Stockholm lakossága alig egymillió. A két szám azért nem mond ellent egymásnak, mert egy-egy stockholmi évente többször is fölkeresi a bálteremnek és iskolának ezt a szerencsés keve­redését, ezt a jól sikerült népmulattatót, amely közben ma sem más, mint aminek indult: a svéd nemzeti muzeum tudományos hitelű, szabadtéri! részlege. ,, ★ / A messziről jött idegen enyhe szédülettel jár a tömeg tarka forgatagában: nem tudhatja, ki öl­tötte magára kedvtelésből, ki pedig alkalmazott­ként egy-egy tájék, illetve korszak kacabajkáit. A láb tétovázva teszi a lépést: a járda még XX. század, de a küszöb már XIX., a másik meg XVI. Másképp járunk a múltban olvasmány hatása alatt, mint igy, kézzelfogható, szemmel látható közvetítéssel. Ezek a múltbeli házak, még a kalibák is, mind csinosak; kétszáz-háromszáz évesen is oly mesés­könyvbe illően takarosak, akár az, melyben Jan­csi és Juliska nagymamája élt. Mivel pedig ma is élnek bennük, mi, látogatók, akaratlanul is uno­kákká törpiilünk. És mivel belsejükben minden tisztán ragyog s a dédszüleink korát idéző bútorok egyszerűségűk­ben is szépek, mert hisz stílusosan ízlésesek, az a csalóka érzésünk támad, hogy az az egész régi korszak tiszta és Ízléses volt, és a bennük élő pa­rasztok oly derűsek, mosolygósak, mint akik most itt fogadnak bennünket, a régi volt ősök ünnep­lőiben. Ha ez a messzi múlt ilyen derűs, az érzelmek logikája szerint a még messzebb múlt még derű­sebb, a legeslegtávolibb pedig maga az az arany­kor, melyről elménkkel hiába tudjuk, hogy sosem volt, szivünkkel konokan visszavágyódunk belé: akár az ekként mindig tündér gyerekkorba. Mert a távolság itt szépít, itt csak-csak igazán. Az útmutató füzet figyelmet kelt a svédorszá­gi finnek hajdani hajlékai iránt is. Ott áll egy ha- zaian karcsú jegenye közelében. Oly régi-régi, hogy még kéménye sincs: füstjét a tűzhely csak úgy a padláson át engedte ki. Ilyen füstös kony- (Folytatás a 16-ik oldalon) ÜDVÖZÖLJÜK AZ 1969-ES MAGYAR NAPTÁRT! Közeledik az idő, amikor az Amerikai Ma­gyar Szó 1969-es NAPTÁR-át a nyomdába kell küldenünk. A NAPTÁR színes, tartalmas és tanulságos lesz. Kellemes szórakozást nyújt majd olvasóinak téli estéken át. Örökítse meg nevét a több ezer példányban kinyomtatott NAPTÁR-ban! Kérjük olvasóinkat, küldjék be üdvözletü- kát lapunk Kiadóhivatalába lehetőleg augusz­tus 31. előtt. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Én is szeretnék hozzájárulni az 1969-es Nap­tár előállításához és ide mellékelem adományo­mat $ ................összegben. Kérem, nyomtassanak részemre ....................... példányt a naptárból, hogy ismerőseim és bará­taim körében terjeszthessem. Név:.................................................................................... Cím: .................................................................................. Város:............................................Állam:.................... Zipszám:................. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom