Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-09-19 / 36. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 19, 1968. BÚCSÚ A DÉLIBÁBTÓL Irta: Fodor Erna A Hortobágyra mindig úgy gondoltam, mint jnondjuk az amerikai gyerekek a Niagarára, vagy a Grand Canyon-ra. Tudtam már gyermekkoromban, hogy a Hortobágyon a ménes, meg a gulya legel és nagy gémeskutakból úgy merik a vizet, hogy annak se vége, se hossza. Ami azonban engem érdekelt abban az időben, az a délibáb volt. Nagyon feltüzelte a képzeletemet a levegőben lebegő falu látképe, amely tornyával lefelé mutatkozott szép nyári napokon. A Dobsina-i jégbarlangot, az Aggteleki Cseppkőbarlangot, a Tordai Hasadé- kot, mind szerettem volna látni, a délibáb azonban mindig első helyen állott. A múlt napokban végre elkerültem a Hortobágyra. Nem délibábot mentem nézni, mert tudtam, hogy azt elvitte a szél, meg más egyéb is, éppen úgy, ahogy elvitte a Tihany-i visszhangot. Habár abból még maradt egy parányi. Egy bizonyos pontról még visszafelesel, de nem 17-szer, mint amikor virágjában volt. Van még délibáb a világon, ha az ember éppen azt akar látni. Egy van még a Német Demokratikus Köztársaságban. A Harz hegy ség egyik legmagasabb csúcsa a Brocken, amely 1,142 méter magas, itt még van délibáb. Ez olyan népszerű, hogy még vonatot is építettek oda. A magyarázat szerint a talajmenti légrétegek felmelegednek és légtükröződést okoznak, ez azonban csak száraz helyen, sivatagban, száraz pusztákon történik. Az erősen felhevült, megritkult alsó légrétegek határfelületén a fénysugarak visszaverődnek. Ennek következtében az ember a távoli tárgyakat kissé megemelve a levegőben látja. A láthatár helyét pedig csillogó, hullámzó, kékesfehér látszólagos víztükör foglalja el, amelyben ezek a tárgyak láthatók. A Hortobágyon most már azért nincs délibáb, mert a nagy pusztának valahogyan véget vetettek és az alsó légrétegnek nincs többé alkalma felmelegedni, hacsak a szárazság nem olyan nagy mértékű, hogy a talajt a régi időkhöz képest ki tudja szárítani. De mi hozta be a talaj- nedvességet, amely aztán elűzte a délibábot? Erről akarok egy kicsit Írni. A Hortobágy úgyszólván Debrecen határában kezdődik és végignézve rajta, szinte se vége, se hossza. Kb. 2,000 négyzetkilométer. Éghajlata szélsőséges és roppant száraz vidék. Valaha gyakran döntötték a Tisza árvizei. Ma azonban a Keleti és a Nyugati Főcsatorna kiépítése, a Tisza és a Hortobágy folyó szép nagy területét öntözhetővé tette. Sőt hatalmas területen halastavakat építettek s igy az állattenyésztés mellett ez is nagy jövedelmet jelent. Szép, nagy állami gazdaságok létrehozásával, a Hortobágy régi terméketlen pusztasága jórészt már megművelhető. Mindössze vagy 27,000 kataszteri hold maradt fenn a szikes, árvalányhajas őspusztaságból. Hortobágyon van talán a világ legészakibb rizstermő területe; rizst főképpen az elárasztott szikeseken vetnek. De gabonafélék, kukorica- és kender-termesztése is jelentős. A szikes föld megjavítása talajforgatással, gipsszel, tőzeggel, lignittel, cukorgyári mésziszappal folyamatosan történik. Ezzel egyidejűleg folyamatosan az erdőültetést is gyakorlatba vitték. Népessége ma is gyér, nagyobb települések csak a szélén létesültek. Egyek, Tiszacsege, Balmazújváros, Nádudvar, Nagyiván és maga Debrecen is körülötte van. Az uj munkaalkalmak lehetősége és uj lakótelepek építése folytán e vidék is fejlődésnek indult. A tatárjárás alatt Igaz a Hortobágy már évszázadokkal ezelőtt lakott pusztaság volt. A tatárjárás után 32 települése volt. Viszont a török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett, legtöbben Debrecenbe költöztek. Debrecen mint külterjes állattenyésztő telepet használta. A közeleső helyeken a 18. században megkezdték a gabonatermelést, de a legnagyobb része még a II. világháború alatt is meddő pusztaság, vagy legelő maradt. Ma saját múzeuma van a Hortobágynak, mindjárt a “kilenclyuku” kőhíd mellett. Ugyancsak itt van a Hortobágyi csárda, az egyik halastó szélén, ahol a finom halászlé és más friss halételek mellett elszórakozhat a vendég, sőt ha jó alkalomkor jön, gyönyörködhet a hortobágyi lovasjátékokban is, amelyek ma is rendszeresítve, folyamatban vannak. így hát a romantika, a turisták részére különleges attrakció, sem halt ki a hires Hortobágyról. Nagy dolog 2,000 négyzetkilométer szikes talajt megtermékenyíteni és különösen rizst termelni benne, amelyhez annyi sok vízre van szükség és még hozzá ott, ahol semmi viz nem volt, sőt eső is alig esett. Mennyi munka, pénz, önfeláldozás és türelem kellett mindehhez! Mennyi akarat és bizalom acélosodott itt ki a jobb jövőben. Azt hiszem ez az a mérce, amivel a magyarországi helyzetet kell mérni. Most, hogy végimentem a Hortobágyon s a pusztát tűnni láttam, már nem is jutott eszembe a délibáb. Megvallom, szinte örültem, hogy az öntöző csatornák kizavarták. Mennyivel fontosabb a rizs, hiszen egyes országok lakosainak az élete függ tőle. Az elmúló délibábnak angolul köszöntem: “Good riddance” mondtam, ha délibábot akarok ezután látni, inkább a Harz hegységbe megyek, amiről sokan csak azt tudják, hogy a kanári hazája. Budapest - Katowice - Krakkó (Befejező közlemény) Lengyel utunk igen rövidre szabott idejének utolsó napját töltöttük Krakkóban. Ez a város, melyről sokat hallottam és olvastam, tulajdonképpen egyetlen hatalmas összefüggő müemlékgyüj- temény. Kerek tiz évszázadon halmozódott itt egymásra a remekebbnél remekebb építmény, berendezés. műtárgy. A X. századból származó legelső épületei mellett a XX. század legmodernebb épületei is megtalálhatók. És itt ebben a városban aligha tűnik ellentmondásnak mindez, mert rendkívül ötletesen simul bele az uj régibe. A cult, melynek itt kézzel fogható, szemmel látható nyomai és maradványai vannak. Nem csak múzeumokban, de az utcán is, bárhol amerre járunk. Az Egyetem öreg udvarburkolatán Kopernikusz lép delt egykor, és a legendás hirii Wawel-ben a várban, a lengyel királyok egykori székhelyén Lajos lengyel és magyar király trónját is megtaláljuk. Sok nyoma maradt itt vissza a későbbi lengyel- magyar dinasztikus kapcsolatoknak, az egykori kereskedelmi összeköttetéseknek. Itt vannak a lengyel népben mind a mai napig élő magyarsze- aretet indítékai. A lengyel magyar barátság alapja a messzi századokba szüllyeztett történelem. Szép megnyilvánulását láttuk ennek megérkeztünkkor, amikor az éppen lezáruló Lengyel—Magyar Barátság Hét alatt lengő magyar lobogók közül is akadt még jónéhány az utcákon. Első utunk a Wawel csodálatosan szép termei* mmmmmmmmimmitmmBmmmi^mmmmtmmtmc mm I AMERIKAI MAGYAR SZÓ ®130 East 16th Street | [ New York, N. Y. 10003 I ■ ® Tiszteit Kiadóhivatal! B I Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve: £ «küldök megújításra $..................-t. * Név: .........................................................................| I Cim:................................................................... . * | Város;..........................................Állam:.............J | I Zip Code:.............. be vezetett, ahol a IV. századból való hatalmas faliszőnyegek, araszok egész soi*ában gyönyörködhettünk óraszám. ízelítőt kap itt az ember az egykori királyok súlyos ünnepélyességéből. A főként biblikus legendákat megörökítő hatalmas araszok megtekintésére hetek volnának szükségesek. Csak benyomásokat, felszínes emlékeket hozhat haza az ember valamennyi egyvégtében való megnézése után. A színek és árnyalatok e gazdag világából részletek nem rögződnek egy délutáni látogatás alatt. Vagy ki tudná egyszeri látás után leírni a vártemplom gótikus iveinek sötét és misztikus fényeit. Az altemplomi részben nagy lengyel világi és egyházi személyiségek súlyos szarkofágjai parancsolnak elmélyült csendet. És fent az örökkön alvó nagy hazafiak fölött szüntelenül áramlik a jelen, múltnak szóló, múltba néző hódolata. Ezrek és ezrek haladnak át a boltívek alatt naponta a világ minden részéből. Az időnként fel* zugó mély orgonaszó dallamai múltat és jelent egybekapcsolón hullámzanak a hatalmas templom falai között. A királyi vár templomában esküvőnek vagyunk tanúi. Kint a főkapu előtt beállunk mi is a fény- képezők sorába, kattognak a kis gépek, és pereg a filmfelvevő is. Ilyen népes és nemzetközi esküvői közönsége csak annak lehet, aki a krakkói vár öreg templomában esküszik örök hűséget. A várudvar is sok szemlélnivalót tartogat, amelyek nyomán a legkülső bástyasétány mentén a Visztula kanyargó folyásában gyönyörködünk. Majd Krakkó mindennapjaival ismerkedünk. Imbolygó villamosaival, amelyeken már régen nem teljesít kalauz szolgálatot, és amelyekre felszállva készségesen váltanak egymásnak aprópénzt az utasok, hogy illő módon az automatába helyezhessék az úti jegy árát. Pár órás séta nyomán lassan kirajzolódik előttünk a város belső magjának alaprajza. Kis érzékkel már önállóan és kérdezés nélkül közlekedünk, nem tévedünk el, és mindenütt találunk jellegzetességeket, amelyek nyomán visszajuthatunk a szállodánkba. Sok nyoma van városszerte a hagyományos lengyel vallásosság megnyilvánulásának is. Szentképek, Mária szobrok és égő gyertyák jelzik a vallásos érzületet, amely azonban megítélésem szerint felszínes utcai vallásosság, főként az idősebb korosztály sajátja. A lengyel emberek kedvesek és barátságosak. Könnyen és hamar ismer kednek, főként ha megtudják: magyarok vagyunk. Előkerülnek a szótárak, jegyzettömbök, és mutatva, írva, rajzolva, de mindig és mindenkivel megértjük egymást. Végetnemérő “társalgásba” bocsátkozunk a szálloda halijában éppen összegyűlt lengyel fiatalokkal. Van köztük egyetemi hallgató, vagy éppen technikus, és van köztük középiskolás diák. Megtudjuk, hogy a fizetések nagyjából a miénkhez hasonlóak. A munkalehetőségek és a tanulási lehetőségek éppúgy nyitva állnak a lengyel fiatalság előtt, mint a mieink előtt. Ezek a fiatalok országot járnak a szünidőben, hazájukkal ismerkednek. Éjszakai krakkói sétánk alatt elvétve sem találkoztunk rendzavarokkal, vagy hangoskodókkal. Mérsékelt hangvételű és nyugodt temperamentumu embereknek ismerjük meg a lengyel lakosságot. Az üzletekben bár kevéssé látványosabbak a mieinknél rendkívül udvarias a kiszolgálás, készségesen bocsátják rendelkezésünkre a választékot, Üzleteik — legalábbis a katowicei és krakkói üzletek — kissé sötétek, kevésbbé szabályos helyiségek, zeg-zugokkal tarkítottak, ez azonban főként a régi építkezések eredménye. Itt*ott a nyugati hirdetési tempó jelei is feltűnnek. Az üzletajtók felett több helyen hangszóró hirdeti ide vagy oda érdemes bemenni, és azt is megmondja miért. Az utcákon az üzletek előtt sok a virág. A kirakatok mentén kis ládákban nyíló virágok. Az alkalmazottak gondozzák a különböző, és az utca színét, hangulatát elevenítő virágokat. Katowicébe másnap reggel utaztunk. A vonat* ut során a számunkra szokatlannak tűnő jellegzetes fekete-fehér tehenek színes csoportja tarkítja a fákkal megtűzdelt lengyel tájat. Szivünkbe zárjuk ezt a vidéket. Korszerű vasut- jaival, jellegzetes egy-két emeletes házaival, az ut mentén szüntelen integető lengyel gyermekekkel. Megszerettük ezt a földet rövid ittartózkodá- sunk alatt is, és azzal a gondolattal lépjük át az ország határát: viszontlátásra Lengyelország, városaid és tájaid közé még visszatérünk. tAAwAnMUMaMWUVMMWUtfMVUWWAMWMMtf KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! Schalk Gyula:
