Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-15 / 7. szám
Thursday, February 15, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Schalk Gyula: “MÉLTÓ EMLÉKJELT AKKORON ÁD A VILÁG” Emlékezés Johannes Gutenbergre (1394—1468) .. Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált, S a zajból egy szó válik ki dörögve: “igazság!” S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.” (Vörösmarty: Gutenberg albumba) 129 évvel ezelőtt Vörösmarty Mihály igy ünnepelte Gutenberg zseniális találmányának, a mozgatható betűkkel való nyomtatás megszületésének négyszázadik évfordulóját. És ma Gutenberg halálának éppen félévezredes fordulóján vajon találhatnánk-e kifejezőbb és nagyszerűbb bevezetést megemlékezésünkhöz, mint éppen e 129 év előtti patetikus sorokat? — Aligha. És találhatnánk-e méltóbb helyet a nagy feltalálóról való megemlékezésre, mint egy újság hasábjait, mely hasábok e zseniális ötlet nélkül ma meg sem jelenhetnének? -— Aligha. És bár e sorok nem lehetnek a Vörös- marty-i értelemben vett: “méltó emlékjel” sorai, mégis megkísérlik majd a maguk módján összefoglalni az emberi kultúrtörténet e nagy személyiségének félévezreddel ezelőtt bekövetkezett halálán túl a hatalmas szellemi kincset is melyet örökül hagyott. Ötszáz éve, 1468 február 3-án hunyt el Johannes (Genfleisch) Gutenberg. Talán a sors iróniája, hogy csaknem az egyetlen biztos dátum ez, melyet vele kapcsolatban tudunk. Hiszen születési évét még ma sem tudjuk egész pontosan. A leginkább elfogadott évszám: az 1394-es. Ezt találjuk a lexikonok zömében. De számos helyen egyszerűen csak any- nyit: 1390 körül született. Ám Gutenberg azok közé a nagyságok közé tartozik, akik hiányos életrajzi adatokkal is képesek —, visszamaradt felfedezéseik és találmányaik által az emberi létezés legvégső idejéig fennmaradni az utókor emlékezetében. Mégis: a megszámlálhatatlan könyvvel és újsággal körülvett modern ember ma már aligha tudja kellőképpen értékelni mit jelentett Gutenberg személye az egyetemes kultúra számára. Olyannyira nem, hogy egyre inkább kétkedem: adhat-e és adni fog-e valaha is számára “méltó emlékjelt” a világ? Megérjük-e egykor, hogy a magával tanácsot tartó föld népsége ráébred Vörösmarty mély gondolatainak lényegére, és belátja ha semmi más, de Gutenberg csodálatos feltalálása alkalmas arra, hogy kiváljék a dörögve hangzó igazság, a rég várt követ, és ne csak kiváljék, de uralkodjék is a Földön az igazság, a béke. Vörösmarty soraiban ott áll a nagy felhívás: íme emberek, ime ti világ ösz- szes népei: nincs már akadálya annak, hogy a nagy harc legszentebb jelszavait millió és milliárd példányban sokszorosítva mindenkihez eljuttassuk! Igen, a nyomtatás mérhetetlen hatalom, és mérhetetlen eszköz az isgazágért, békéért folytatott küzdelemben! De mérhetetlen hosszú volt az ut is, amelyen a gondolatok közlésének lehetősége idáig eljutott. A könyv ősei az ősi sziklarajzok, a ninivei agyagtáblák, az alexandriai ‘könyvtár’ 700,000 papirusztekercse, az ókori Pergamon 200,000 tekercse ép- penugy, mint a középkori szerzetesek polcain pihenő, éveken át másolt misekönyvek és bibliák. Ez utóbbiak azonban csak formában állnak közelebb a gutenbergi értelemben vett könyvhöz. írói és másolói maguk készítik a pergament is állatok bőréből. Gondos munkával kivágják s a megfelelő nagyságú lapokat megvonalazzák kemény iróvesszőik segítségével, hogy az ugyancsak saját készítésű tintáikkal teleirják őket. A könyveket a másoló barátok egyenként készítik és egy-egy misekönyvön, zsoltáros füzeten vagy biblián hosszú éveken át munkálkodnak kora reggeltől késő estig a kolostorok esti és éjszakai csendjében, rosszul világított, mécsfénytől imbolygó celláik mélyén. A másolók munkája után a rubrikátorhoz kerül a mü, hogy vörös, feltűnő színnel aláhúzzák a fontosabb részeket, kiemeléseket készítsenek, és a szöveg közé megrajzolják finom vonalú miniatűr festményeknek számitó kezdőbetűiket, az iniciálékat. Csak ezután következik az illuminátor munkája, aki a csaknem kész könyvet miniaturákkal kis képekkel, festményekkel ékesíti. Amikor végre elkészül egy könyv, bizony örömversre fakad az utolsó betű, az utolsó rajz készítője. Befejezésül ezek a kis versek is bekerülnek a könyvbe: “Hig. hat daz buch ein ende. Des frauwen sich myn hende.” (“Vége e könyvemnek, örvendhet két kezem.”) Bizony önkéntelenül is érzik a szerzők, másolók és díszítők: nem is annyira a szemnek kell ilyenkor örülni, hanem a roppant munkát végző kéznek. És igy terjed az Írásbeliség egyelőre kolostorról kolostorra, amelyek egyik-másikában már külön irószobákat rendeznek be. Persze ezek a szobák mérhetetlen csendjükkel és nyugalmukkal igenigen elütnek a mai szerkesztőségi és kiadói szobák lázas és kapkodó hangulatától. A könyvek anyaga pergamen volt. Ám a kevésbé jelentős feljegyzések még sokáig viasztáblákra kerültek. Takarékoskodni kellett a drága pergamennel. Később a nagyon tartósnak szánt feliratokat ólomtáblákba vésték. Csak ezután, kb. a keresztes háborúk idején jut el Európába a papír. Nagyjából az első európai papirmalom (Nürnberg) üzembe helyezése idején született Gutenberg. A nürnbergi malom működésének kezdetét 1390-re tehetjük. Minden bizonnyal a papír megjelenése volt az alap a nyomtatás feltalásához, mely az Írásos anyagok tömeges elterjedésének lehetőségét megteremtette. A papirt megelőzően nagyon csekély volt a könyvek száma. Ezek is rejtett kolostori könyvtárák mélyén húzódtak meg. De még a nagyobb kolostori könyvtárak sem dicsekedhettek 100-nál több könyvvel. És drágák is voltak ezek a másolt könyvek. Akárhányszor egy könyv ára kitett egy jó hátasló árát. Mintegy ezer évig írtak igy a szerzetesek. Ám ezer évi átvirrasztott éjszaka minden törekvése sem volt elegendő az egyre növekvő szellemi igények kielégítéséhez. A szerzetesek által alapított iskolákban Írni tanultak a növendékek és a tanult diákok könyvre, olvasnivalóra vágytak. A szükséglet a nagy középkori egyetemek alapításával még inkább növekedett. De még az 1386-ban alapított heidelbergi egyetemen is együtt másolták a tanárok és diákok a könyveket. Az egyetemek körül bérirnokok csoportjai alakultak. Az ilymódon irt és másolt könyveket azonban a szegényebb diákok nem tudták megvenni. Gutenberg feltalálása ezt a kérdést is megoldotta. Gutenberg személye és találmánya bizony sok vitára adott okot az elmúlt idők során. Dicsőségét csakúgy mint később Galileiét a hollandok szerették volna megtépázni állítva, hogy már Gutenberg előtt volt olyan holland mester, aki nyomtatott utón, faragott betűkkel állított elő könyvet. Vannak olyan adatok is, melyek arra utalnak, hogy Kínában és Koreában már 1054 körül valamiféle hasonló eljárással készítették a rendeleteket tartalmazó könyveket. Thai-tjong király 1403-ból (Gutenberg születése körül) származó egyik rendeletében a következő sorokat olvashatjuk: “...fáradságos dolog a kerek világ minden könyve számára fatáblákat metszeni. Ezért parancsunk, hogy készíttessenek rézből betűk és ezekkel nyomassák minden könyv.” Persze nem lehet tudni, hogy réztáblákkal kivánta-e felváltani az uralkodó a fatáblákat, vagy pedig külön-külön betűk készítésére gondolt? amerikai magyar női folyóiratot? Ez a lap már 33 éve az amerikai magys? nők számára minden hónapban 24 Mnalon keresztül hoz nőket érdeklő cikkeket, teljes oldalon magyar konyha recepteket, szépirodalmat és más érdekes cikkeket. A kiadóhivatal kérésre készséggel küld mutatványszámot. Az előfizetési ár $3.00 egy évre. — Cim: Nők Világa, 130 E. 16. St., New York, * Y. 10003 ■■■■■■ MHMMHMHB <fi 1 HM Ám ha akadt is elvétve példa az összerakható betűk kezdeti formáira, mindenképpen Gutenbergé a mindmáig szükséges és nélkülözhetetlen öntőszerkezet feltalálása, mellyel elérte, hogy tetszés szerinti mennyiségben készíthetett annyi betűt, amennyit csak akart. A legrégibb öntött betűkből készült nyomtatványt egy 1445-ből származó német nyelvű költeménytöredékben látjuk, és egy 1448- ból származó naptárt tekinthetünk a társának. Gutenberg találmányának a lényege: minden egyes betűről acélba metszett bélyegzővasat készített, majd erről sima rézlemezbe ütött matricát állított elő. Ezekről a matricákról öntötte betűit az öntőkészülék segítségével. Minthogy kitanult aranyműves volt ez a művelet, különösen a vésés nem volt probléma számára. A korábbi egybevésett táblákról történő sokszorosítással szemben Gutenberg találmányának nagy előnye volt pl. az is, hogy betűi egyformák és sorai egyenesek voltak. Azt azonban, hogy miképpen érte el az azonos nagyságú betűket, tulajdonképpen még ma sem tudjuk pontosan. Eredeti öntőkészülékét nem ismerjük. Feltehető, hogy időközben szétszedték, vagy más módon ment tönkre. Gutenbergnek tulajdonítják az első kézi sajtó elkészítését is. Erre az ötletet egy szőlőprés adta neki. (íme most világosan áll előttünk a “sajtó", mint újságírással, általában publicisztikával kapcsolatos fogalom.) Gutenberg sokáig kísérletezett egyedül. Tervei voltak. 1452 és 55 között készítette el 42 soros latin bibliáját. Időközben azonban társult Fust main- zi polgárral, aki két Ízben is kölcsönnel támogatta munkájában. Később azonban pereskedésre került köztük a sor, és minthogy Gutenberg nem tudta visszafizetni a kölcsönt az első nyomda összes értékes részei Fust tulajdonába mentek át. Gutenberg neve bekerült az Adósok Könyvébe. Az any- nyiszor megismétlődött méltánytalanság őt is elérte: a kultúrtörténet egyik legjelentősebb személyisége anyagi problémák miatt szorult háttérbe. A könyvnyomtatás Galileiét meghurcolták. Ám nagy utódja szelleme élt benne: nem adta fel a harcot és tovább is dolgozott, feltehetően idegen nyomdában. Legsikeresebb müve ebből az időből egy kisebb biblia elkészítése, amelynek betűit azonban itt is maga metszette. Később az udvar méltányolta munkásságát és bekerült a mainzi püspökség ‘udvari cselédségébe’ — igy öregsége legalább nyugodt volt. Közben találmánya meghódította Európát. Húsz év múltán alig volt város, ahol nem állt volna könyvnyomtató műhely, vagy meg ne jelent volna vándor nyomda. 1473-ban már Budán is megtaláljuk a nyomdát. Hess András műhelye még az első bécsi nyomdát is megelőzte, ott csak 1482-ben jelent meg az első vándornyomda. A nyomtatás nagy diadala az újság megjelenése volt. 1877-ben már óránként 50,000 nyolcoldalas napilapot nyomó rotációs gépek voltak forgalomban. Az újság elterjedését a végnélküli tekercspapir megjelenése és a körforgó nyomtatás bevezetése alapozta meg. így jutottunk Gutenbergtől napjainkig. Hogy valójában mit jelent ma Gutenberg találmánya, mit jelent a nyomtatás, azt szinte felmérni sem lehet. E tekintetben elég ha csak egy pillan tást vetünk a nem is oly túlságosan nagy Magyar- ország könyvkiadóinak és lapkiadóinak “termelésére.” Magyarországon jelenleg 16 nagy kiadó működik. A magyar és világirodalom remekei milliós példányszámban jelennek meg. A fordításokról nem is beszélve. 1965-ben 700 nyomtatott sajtótermék látott Magyarországon napvilágot. 23 napilapot adnak ki az országban. A NÉPSZABADSÁG, az MSZMP központi lapja közel egymillió példányban jelenik meg. A NÉPSZAVA (90 éves lap) negyed- millión felüli újság. A MAGYAR NEMZET 100— 110,000 körül kerül naponta az utcára. Az ESTI HÍRLAP 150,000 példányban és még igy is kevés. 20 hetilapunk együttesen 4 millió példányt jelent. Nyolc irodalmi lapunk havonta 60,000 körül kerül kiadásra. 21 szakszervezeti lap és 13 egyházi lap kerül le a gépekről hetente vagy havonta. Nemzetiségi és külföldön megjelenő idegennyeívü lapjaink is jelennek meg. 55 műszaki lapunk, 20 pedagógiai, számos orvosi szaklap és speciális szaklap van forgalomban. 800 millió példány különböző kiadványt szállít évente a posta az olvasókhoz. Pedig mennyire eltörpülnének ezek a számok, ha (Folytatás a 16-ik oldalon) ISMERI ÖN A
