Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-15 / 7. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 15, 1968 Szenzációs uj leleplezések a Kennedy-gyilkosságról INEIEN-ONIC AN A latin kontinensen a katonai körök manapság elegendő erővel rendelkeznek ahhoz, hogy likvidálják a demokratikus intézményeket, de nem képesek hosszú időn át fenntartani a politikai stabilitást. Mivel egyetlen más társadalmi erő sem képes kezében összpontosítani a kizárólagos hatalmat, e labilis osztályfelépitménynek a következményéi a politikai zűrzavarok. i • • • Latin-Amerika történelmének utolsó 150 évében — lényegében tehát a spanyol gyarmati hatalom fokozatos megszűnése óta — összesen 214 diktátor volt rövidebb-hosszabb ideig uralmon a különböző országokban. Az éllovas Haiti, ahol harminchétszer ragadta magához a hatalmat valamilyen politikai kalandor, a második helyen Dominika szerepel 27 zsarnokkal. A “legszolidabbnak” látszatra Chile, Honduras és Colombia tűnik, ahol csak kétszer fordult elő a választott elnök megdöntése — ritkán, de annál alaposabban. • • • Az amerikai légierő vezérkara azt panaszolja, hogy az Észak-Vietnam elleni légiháboru veszteségei nagyon nagyok, s a Pentagon jelentései korántsem felelnek meg a valóságnak. Hivatalosan ugyan is 1000 berepülésenként 3.5%-os veszteséget is- nernek be, a számitás alapja azonban hamis, mert a határmenti, légi elháritástól mentes felderitő repüléseket is harcbavetésnek tekintik. A tényleges helyzetet ezek az adatok jellemzik: a két legmodernebb gépekkel felszerelt vadászbombázó ezred, mely összesen 150 géppel rendelkezik, eddig — 200 gépet vesztett, tehát a gépállomány állandó pótlása nélkül már megsemmisült volna. Az egyik légiszázad 22 főnyi hajózó személyzetéből egyetlen hónap alatt 12-őt veszhettek a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterében. A pilóták szerint a Szovjetunió bejelentését, hogy fokozott segítséget nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, nagyon komolyan kell venni. Állandóan erősitik a légvédelmet és emiatt az a veszély fenyegeti az amerikaiakat, hogy veszteségeik tovább növekszenek. « • • Ml A VÉLEMÉNYE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK- RÓI? — A CIA .azt szerette volna megtudni egy kérdőív segítségével, melyet Latin-Amerika egyetemeinek küldött meg. A hallgatók válaszai fölöttébb érthetőek voltak. A legtöbb válaszadó kereken elutasította az Egyesült Államok latin-amerikai politikáját és kiemelte, hogy Washington kijelentései a demokráciáról és szabadságról, nem mások, mint egyszerű csalások. A megkérdezettek közül sokan azt vetették Amerika szemére, hogy Latin- Amerika egyes országaiban reakciós diktatúrákat támogat és semmibeveszi a népek érdekeit. A kérdőivek adatainak összesítése után Leonard Marks, a 'CIA igazgatója kijelentette, hogy "nagyon hasznos adatokat kaptak ahhoz, hogyan változtassák még a hangoztatott nézeteket". Az első intézkedés m‘ár meg is történt: az amerikai kormány felszabadította a latin-amerikai fegyverszállitásokat. Szabad a vásár... 3A Vietnami Demokratikus Köztársaság lakosainak száma 1960-ban 17 millió volt. Jelenleg már lÖ—20 millió. Három évvel ezelőtt a népszaporulat Hanoiban már 34 ezreléket ért el. A születési arányszámot csak erőteljes családtervezési agitá- cióval lehetett 20 ezrelékre leszorítani. — 1955- ben 150 ezer lakosra jutott egy orvos. Ugyanakkor 100 ezer lakosra jutott egy egészségügyi tiszt. 1965-ben 8,000 lakosra jutott egy orvos s nem egészen 2,000 lakosra egy egészségügyi tiszt. Változatlanul működnek az orvosi fakultások — pillanatnyilag legtöbbjük a dzsungelben. • • • A civil élet szabályainak elsajátítása szemmel láthatólag nincs Ínyére Dél-Vietnam két erős emberének, Thieu és Ky tábornoknak. Az alkotmány előírásai ellenére továbbra is katonai szállásaikon laknak, és csak napközben keresik fel az elnöki, illetve az alelnöki hivatalt. Az egyenruháról ée a Az alábbi cikket a Ramparts folyóirat 1968 januári számában, William W. Turner riportja alapján közöljük. II. Rájött, hogy valami nincs rendben Az FBI határozata nyomán Garrison elejtette az ügyet. “Akkor még teljes bizalmam volt irántuk — mondotta — nem volt okom, hogy kétségbe vonjam intézkedésüket.” Később, 1986 novemberében, mikor már egyre több kétely merült fel a Warren Bizottság vizsgálatával kapcsolatban, a Russell B. Long szenátorral folytatott beszélgetésből kifolyólag végleg meggyőződött arról, hogy valami nincs rendben az ügyben. Túl sok hihetetlen és egymással összeférhetetlen tény merült fel, amelyekre nem adtak választ. Eszébe jutott Ferrie különös utazása. Otthonában hosszú ideig tanulmányozta a Warren-jelentés vastag köteteit. Mikor meggyőződött arról, hogy Oswaldnak lehetetlen volt egyedül végrehajtania tettét és az összeesküvésnek legalább egy része New Orleansban történt, elrendelte a vizsgálatot minden vonalon. Csendesen és feltűnés nélkül dolgozott. A tudakozódás Ferrie személyére összpontosult és december 15-én újból bevitték az ügyészségre vallatás céljából. Texasi útjára vonatkozólag kérdezték ki, de ő azt állitotta, hogy már nem emlékszik a részletekre, forduljanak az FBI-hoz. Annyi már ekkor kiderült, hogy a vadászat nem történt meg és puskát se vittek a “vadászati” kirándulásra. Váltig erősitgette azonban, hogy korcsolyáztak, de hamarosan ez is valótlannak bizonyult. A jégpálya tulajdonosa határozottan állitotta, hogy egyikük sem korcsolyázott, hanem Ferrie egész ottlétük alatt, két óra hosszat a telefonfülke mellett állt, mig végre megkapta a várt telefonhívást. Ezután az ellentmondásoknak egész sora következett. A cikk szerint Ferie tagadta, hogy Oswalddal személyes ismeretségben lett volna, de a bizonyi- tékok halmaza az ellenkezőt mutatja. Egyebek között Garrison tulajdonában bizonyíték van arra, hogy mikor Oswaldot a dallasi rendőrség letartóztatta, zsebében egy Ferrie nevére kiállított érvényes könyvtári kártya volt. Mikor Ferrie-től kérdezték, hogy kölcsön adta-e Oswaldnak a kártyáját, tagadta és bizonyítékul elővette zsebéből a saját nevére kiállított könyvtári kártyát. Ez a kártya azonban már érvénytelen volt. A tornyosuló bizonyítékok és az ellene irányuló vádak súlya alatt Ferrie idegei felmondták a szolgálatot, állandóan idegcsülapitón élt és 1967 február 22-én meghalt. Mikor ezzel kapcsolatban Garrison kijelentette, hogy az évszázad legfontosabb személye halt meg, a sajtó ezt a kijelentést gúnyos megjegyzésekkel közölte. De Garrison ügyész számára ez nem az ügy vége, hanem csak kezdete volt. A szálak egy helyre vezetnek Nem lenne hely lapunkban felsorolni a terhelő körülményeknek, különös ellentmondásoknak tömkelegét, melyeket William W. Turner, a cikk Írója, a Ramparts folyóiratban felsorol. Ezek között csak a legkiemelkedőbbeket említjük meg. Pédául az Oswald birtokában levő egyes nyomtatványokon, egy korábbi, rendzavarásból eredő letartóztatása idején, ez a cim állott: 544 Camp St. New Orleans, La. A Warren-jelentés szerint tüzetes vizsgálat nem tudta megállapítani, hogy Oswaldnak köze van-e ehhez a címhez? De Garrison bebizonyította, hogy igenis van köze. Vizsgálatai felderitették, hogy Oswald egy katonai jellegű jobboldali csoportban működött, amelynek 544 Camp Street volt a központja és hogy Oswald hangos agitálása a “Fair Play for Cuba” baloldali csoport mellett csak leplezés célját szolgálta. Mikor a lapok nyilvánosságra hozták Garrison vizsgálatait, a Ramparts cikk írója elment az 531 Lafayette Place alatt lévő házba, melyre egy volt Minuteman hívta fel a figyelmét. Ebben a házban volt W. Guy Banister, volt FBI ügynök privát detektív irodája, aki maga is Minuteman volt és aki, az informáló egyén szemvwwwwMwwwwwwwwwwwww tábornoki rangjelzésekről sem tudnak még lemondani — vagy talán legalább ebben az egyben őszinték és nem akarják eltitkolni hatalmuk jellegét? rint, a Karib-tengeri Kommunista Liga vezetője és állítólag az összekötő kapocs volt a CIA és Karib- tengeri ellenforradalmi mozgalmak között. Az illető gyakran látta Ferrie-t Banister irodájában. Banister 1964 nyarán szívrohamban meghalt. Egyik társa, akit Ferrie tanított repülni, 1965 májusában a saját maga vezette repülőgépével lezuhant és szörnyethalt. A másik társa is különös halállal végezte életét: Panamában, egy hatodik emeleti hotelszoba ablakán kiesett, vagy valaki kilökte és azonnal meghalt. A Lafayette Place-i címről- azonban kiderült, hogy az az 544 Camp St.-i háznak az oldalbejárata. Mindkét bejárat ugyanoda vezet: abba a helyiségbe, amelyben a kubai ellenforradalmi bizottság és Banister privát detektív irodája volt. Honnan a fegyverek Kuba ellen? A cikk szerint a New Orleans States-Item 1967 április 25-i számában szerzői joggal védett cikk jelent meg, amely tovább megvilágította a Camp Street-i címet. Ez a lap, amely Garrisontól függetlenül is vizsgálatot indított, jelentette, hogy egy szavahihető egyén, aki Banisterhez közel állt, mondotta, hogy Banister irodájában, 1961 elején a Ma- lac-öbölbeli incidens előtt, ötven, vagy száz “Schlumberger” feliratú ládát látott. A ládákban puskák, kézigránátok, földi aknák és különleges, kis lövedékek voltak. Banister megmagyarázta, hogy a ládák csak egy éjjelen át vannak ott. “Bizonyos pasasok, a kubai dologgal kapcsolatban kérték, hogy itt hagyhassák egy éjszakára.” “Megengedtem” — mondta Banister —, mert valaki ezt helyben hagyta.” Fontos tudni, hogy 1961-ben a Schlumberger Well Co. New Orleans melletti muníció raktárát kirabolták és ezzel kapcsolatban az esküdtszék elé idéztek egy Gordon Novel nevű egyént. Novel megszökött Virginiába és a CIA főhadiszállása mellett bujt meg Langleyben. Onnan más helyekre menekült, végül Columbus, O.-ba került, ahonnan James Rhodes kormányzó, a normális eljárással homlokegyenest ellenkező feltétellel csak abban az esetben hajlandó kiadni, ha Garrison megígéri, hogy nem vallatják ki a gyilkossággal kapcsolatban. Egy vállalkozó szellemű újságíró, az Ohioba menekült Novel-t itókás pártyra vitte, ahol nyelve megoldódott. A States-Item cikke szerint Novel többször elismételte, hogy az említett munició-rak- tár a CIA hadianyag állomása volt, a nemsokára tervbevett Malac-öbölbeli partraszállás céljaira. Azt is megemlíti a cikk, hogy Novel, saját bevallása szerint, a CL\ utasítására maga szállított onnan muníciót New ürleansbe és a munició-raktár kulcsát a CIA ügynök adta át neki, hogy ugyanabba a CIA csoportba tartoztak a kubai ellenforradalmárok és vezetőjük, valamint maga David Ferrie is. A muníciót onnan, Novel elmondása szerint, az ő saját irodájába, Ferrie otthonába és Banister irodájának raktárhelyiségébe szállították. Banister halála után Garrison egyik segédjének sikerült megtekinteni Banister aktáinak egy részét. Az úgynevezett Cuban Democratic Revolutionary Front, mely az 544 Camp Street cim alatti helyiséget foglalta el, kubai “szabadságharcos” menekültek koalíciója volt, a CIA vezetésével és ezek hajtották végre a Malac-öbölbeli támadást. Egyikük, egy Arcacha nevű kubai egyén, a szervezet new-orleans-i delegátusa, azelőtt Batista diplomáciai karában teljesített szolgálatot. Számos tanú bizonyítja, hogy Banisterrel és Ferrie-vel jó barátságban volt és irodája összekötő kapocs volt a (Folytatás a 4-ik oldalon) Published every week by Hungarian Word. Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- 84 ba egy évre 12 dollár, félévre S(...'ö