Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-01 / 5. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 1, 1968 Fodor Erna: AZ VT, MELY A FEHÉR HÁZBA VEZETETT (Befejező közlemény) Ezer dollárért kinyílik a Fehéz Ház ajtaja Thomas képviselő (Dem. Tex.) és bizottsága rendelkezett a National Science Foundation (NSF) felett is. 1962-ben rendkívüli szerződést adtak Brown & Root-nak. Az óceán fenekén 4 mérföld mély lyukat fúrtak, mely 55 millió dollárba került. Ez volt a “Mohole” munkálat. A többi olajfúró cégeknek több gyakorlatuk volt benne és olcsóbban Is vállalták volna, de Thomas Brownéknak adta. Akadt is valamilyen nézeteltérés az NSF vezetői között, mire Johnson elnök a Humble Oil vállalat elnökét nevezte ki az NSF vezetőségébe. Hat hónapra rá Brown & Root egyesült a Halliburton Co.-val, a vüág legnagyobb olajfúró felszereléseket szolgáltató vállalatával és igy közösen készültek fel arra, hogy kormányköltségen tapasztalatokat szerezzenek a lehető legmélyebb fúrásokkal kapcsolatban. Sok szó esett erről annakidején a kongresszus- kan. Texas, Utah, Kalifornia és Hawaii pártolta, hiszen ezek az államok nyertek belőle, de Colorado szenátora annál hevesebben támadta. Thomas közben utánanézett, hogy pártfogoltjai részére ne álljon meg a pénzforrás. Brownékat biztosították $1.8 millió tiszta jövedelemről, de a kiadott mellékszer- sődések is hoztak valamit a konyhára. Albert Thomas szenátor halála után újra kitört a “Mohole” szerződés feletti vihar, de mire a szenátus tárgyalta volna, köztudomású lett, hogy a Brown család $23,000-t adott az “Elnök Klubijának, hat hónappal előbb, minthogy LBJ külön is felszólalt a “Mohole” további költségeinek előirányzása érdekében. A többi texasi iparmágnás is adakozott az “Elnök Klubijának. Ezer dollár volt a legkisebb adomány. W. W. Heath, austini üzletember tízezer dollárt adott. Érdemes is volt, mert ma ő svédországi nagykövetünk. Nem uj dolog, hogy a nagy vállalatok befolyást gyakorolnak a kormányra. Azelőtt némi diszkréciót használtak, manapság viszont teljesen nyíltan megy a dolog. 1964-ben több mint egymillió dollárt adtak a Demokrata Pártnak. Az “Elnök Klubija kapja a legnagyobb összegeket: 4 millió dollárt gyűjtött alig két év alatt. Csak ezer dolláron felüli adakozók lehetnek tagjai. Clifton Carter Johnson embere, megmagyarázta a klub értékét a leendő tagok előtt az ország több városában: “Tagjainknak különleges joguk van az elnökkel érintkezni. Ha beszélni óhajtanak vele, vagy az alelnök- kel, vagy asszisztenseikkel, forduljanak irodámhoz.” Carter szerint az elnök kikéri a klub tagjainak véleményét fontos bel- és külföldi kérdésekben. Carter és Johnson biztosították a klub feletti uralmukat még a nagy adakozások előtt azzal, hogy Johnson megbízható segédjét, Marvin Watsont tették az élére. A nagy adakozók közül csak egyet említünk meg: az Anhauser Bush céget, amely ellen trösztellenes eljárás volt folyamatban. Vezetői és feleségeik 10,000 dollárt adtak az “Elnök Klubijának pár héttel azután, hogy az ellenük folyó keresetet elutasították, illetve elejtették. Donald Rumsfeld (111. Rep.) képviselőt igen megbotránkoztatták az elnöki klub sorozatos akciói és Johnsont okolta értük; követelte, hogy az elnök tagadja le Cliff Carter állítását a tagok Fehér- Ház-i befolyását illetően. Johnson három nap mulJAMAICA REFRIGERATION & TV. 168-14 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. (8th Ave Subway 168th St. állomás Színes televíziók | Jégszekrények — Mosógépek —Gáz- és vil- ! lanykályhák — HI-FI — Slereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! { Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia Ft ÖVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK! va sajtókonferencián kijelentette: Várható, hogy hasonló vádakkal jönnek fel novemberig— de nem volt hajlandó egyenesen válaszolni egyetlen kérdésre sem. Volt is valami igaza, mert a választások után senki sem firtatta az ügyet. Üzlet és hazaszeretet A saigoni bazilikával szemben van a történelem legnagyobb hadiépitő kombinátjának főhadiszállása, az un. BMK-BRJ. Ma már csendesebb itt az élet, a hatalmas munka befejezés előtt áll, a munkások legnagyobb részét már elbocsátották. 15 mérföldnyire innen, Bien Hoaban még megtalálható Brownék legényeinek egy része, ülnek és beszélgetnek az étteremben, természetesen félig részegen. Sok pénzt kerestek. Azért jöttek ide. “Mindent a Vietcongnak építettünk úgyis, elveszik, ha itt lesz az ideje — mondják. Máris lepénzeljük őket, hogy békében hagyják gépeinket. Vietnami segítségünk fele hozzájuk tartozik, azért jönnek olyan álmosan reggel dolgozni, mert éjjel harcolnak ellenünk. Lopnak, mint a szarkák. Mit törődik mindezzel Brown & Root, építenek ők az ördögnek is, csak jól fizessék meg őket.” Mikor 1965 aug.-ban Brownék a háború fokozásával Vietnamba érkeztek, szinte hazamentek. Már ’62 óta itt volt a spanyol bázist építő társuk, a Raymond International és Morrison Knudsen, mellyel a 86 millió dolláros Los Banos-i (Cal.) víztárolót építették. A J.A. Jones vállalat is befutott, ezek is Brownék építőtársai voltak a South Dako- ta-i víztároló építésében, illetve javításán, ami 17 millió dollárba került. A fentiek együtt alkották az RMK-BRJ monogramot. A két éven át folyó építkezés 1.8 milliárd dollárjába került az amerikai adófizetőknek. Van is annyi repülőtere a kis Dél-Vietnamnak és olyan hadikötője a dzsungelek közvetlen közelében, amilyen talán csak az U.S.-ben létezik, nem is beszélve Danangról s a Cam Ranh öbölről. Ez utóbbi egyedül 150 millióba került. Long Binhben nagy szerű börtönt is építettünk, nem is nevezik ezt katonáink másként, mint “öle LBJ” Egymillió dolláros követségi épületünk van Saigonban, saját helipad-del és hatalmas kőfallal, hogy Dél-Vietnam fővárosában ne érhesse követünket valamilyen Vietcong támadás, 25 millió dollárocskába került Westmoreland “Pentagon West”-je, bár a régi, gyarmati, politikusok “Pentagon East”-nek titulálják. összesen bizony 1,500 hatalmasnál hatalmasabb project-et építettünk. A világ legnagyobb kotrógépei, cementkészitői, aszfaltgyártói úgy dolgoztak Baldwin (N. Y. Times tudósítója) szerint, hogy ennyi munkával egy uj Szuezí-csatornát építhettek volna másfél év alatt, vagy a New Jersey Turn- pike-ot befedhették volna 30 nap alatt. Más szóval, a kis Dél-Vietnamban 68 uj repülőteret építettünk. A legnagyobb óceánjáró hajók is kiköthetnek két nagy, uj kikötőjében. Azért valamit el kell mondani az építkezéssel kapcsolatosan is. Egyszerre 51,000-ren dolgoztak RMK-BRJ-éknek. 4,100 amerikai, 8,800 koreai, és Fülöp-sziget-i és 41,000 vietnami. Nagyszerű volt, amig tartott, különösen az amerikaiak részére. 1,200-tól 2,000 dollárig kerestek hetenként, adómentesen, ha 18 hónapig itt maradtak. Emellett nagyszerű mellékkereseti lehetőségek is akadtak, mert közismert a fekete piac, a ’66-os pénzspekuláció, stb. Brown & Root itt sem változtatta meg alacsony- bérű politikáját. Az amerikaiak nem jöttek ingyen, azokat meg kellett jól fizetni, de a többiek, az már más. A vietnami épület-asztalos havi 45 dollárt kapott, a vietnami munkások bére havi 17 dollártól 35-ig terjedt általában, heti 60 órai munkáért, az amerikaiak átlagosan a 60-szorosát kapták. 4,100 amerikai, havonként 5 millió dollárt keresett, 41 ezer vietnami viszont havi 1.5 millió dollárért dolgozott, ugyanolyan veszélyek közepette. A ’66-os májusi sztrájk alkalmával az is kiderült, hogy az amerikaiak rabszolgákként bántak a vietnami munkásokkal. Tudjuk, hogy a falvakat “biztonság” ürügye alatt kiürítették, a lakosokat táborokba hurcolták s ezreket vittek munkára. Falvaikból elhurcolva, megélhetésüktől megfosztva, “munkába” küldtük ezeket az embereket, de mi nem használunk “kényszer-munkát.” Hogy képzeli azt valaki, ilyet csak a vörösök csinálnak! Aztán ne felejtsük el azt sem, hogy a háborús szerződéseknél minél több a pazarlás, vagyis a kiadás, annál nagyobb a profit, mert az “Cost plusz” minden esetben. Aztán extra proiit jár a gyorsaságért is. Úgy, hogy az 1.2 milliárd dolláros projecton, 30 mülió dollár volt a megengedett tiszta profit. Brownék része ebből csak hatmillió dollárra rúgott. John P. Harbin, Brown & Root főcége, a Halliburton Co. alelnöke ki is hangsúlyozta, hogy másutt még nagyobb a profitlehetőség, de ők honsze- retetből mentek csupán Vietnamba. E honszeretet 57%-kai több profitot hozott részükre, mint másutt az előző év. A Morrison Knudsen cég vezetői is panaszkodtak részvényeseiknek: “Nem érte meg a hadizónában dolgozni, de honszeretetből tettük, kötelességünk volt hazánkkal szemben”, mondta az elnök. “Reméljük, hogy részvényeseink helyeslik álláspontunkat.” Bizony helyeselték is. Kétszer annyi volt a cég tiszta jövedelme, mint az előző évben. A Raymond Internationalt pedig az előző évi deficitből húzta ki Vietnam. Johnson elnök, aki egy évtizeddel előbb figyelmeztetett, hogy ne engedjük igen magasra szökni a koreai háború költségeit, most nem bánta a költségeket, akárhogyan is emelkedtek. Az RMK-BRJ vezetőinek hazafiságában senki sem kételkedhet, még ha el is vesznek a könyvelési rekordok egyes részei. Fel is merült néhány kérdés e miatt nem régen a szenátusban. Symington szenátor megkérdezte McNamarát, hogy mit tud a thailandi bázis építésénél eltűnt 120 millió dollár rekordjáról. (Egy 300 millió dolláros privát szerződésről volt szó.) McNamara sohasem hallott róla. Később ezek a rekordok elő is kerültek. Azonban rájöttek ismét, hogy a vietnami építkezést is alábecsülték 200 millió dollárral. Annak idején hasonló volt a marokkói hadibázis panamája; ugyanazok csinálták mindegyiket. Tudott róla a sajtó is, de nem nagyon hozta nyilvánosságra. A mostani 200 milliós eltérést sem a Pentagon, sem a szerződő felek nem tudták megmagyarázni. A haditengerészet mégis hősiesen RMK-BRJ védelmére kelt. A nagyüzem kontrollálja politikánkat is A Root és Brown cég ismertetésével érzékeltetni akartuk olvasóinkkal, hogy a nagy üzem milyen hatást gyakorol politikai életünkre is. Az utolsó 30 év talán még a szokottnál is jobban megmutatta ezt, bár ez nem uj. Mikor 1958-ban Johnson szenátor határozati javaslatot nyújtott be a kongresszusba, a hadibázisok építésének fokozására, 64 másik szenátor csatlakozott hozzá. Valamennyi egy-egy nagy üzem képviseletében, amelyek a szerződésekből természetesen részesülni akartak. “A határozati javaslat célja, hogy felszámolja a munkanélküliséget és termelési kapacitásunkat nagyobb mértékben felhasználja.” “A kongresszus óhaja, hogy azonnal megindítsuk a hadicélokra való építkezést és amennyire csak lehetséges felgyor- (Folytatás a 12-ik oldalon) RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ISMERI ÖN A amerikai magyar női folyóiratot? Ez a lap már 33 éve az amerikai magya? nők számára minden hónapban 24 »maion keresztül hoz nőket érdeklő cikkeket, teljes oldalon magyar konyha recepteket, szépirodalmat és más érdekes cikkeket. A kiadóhivatal kérésre készséggel küld mutatványszámot. Az előfizetési ár $3.00 *n évre. — Cim: Nők Világa, 130 E. 16. St., New York, * Y. 10003
