Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-06 / 23. szám

Thursday, June 6, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: Robert Kennedy adóprogramja Kennedy szenátor május 11-én bejelentett adó­programja olyan szenzációt keltett, mintha leg­alábbis úttörő reformokat akarna bevezetni. De maga a program tartalma olyan semmitmondó, hogy a Wall Street Journal csak egyetlen mondat­ra tartotta érdemesnek. A “fizessenek a gazdagok” hirnevü tétel a jó­módú adófizetőket kötelezné 20% minimális jöve­delmi adó fizetésére, tekintet nélkül a jelenlegi kibúvókra. Nem vonatkozna ez másra, mint né­hány olaj mágnásra és adómentes kötvénytulajdo­nosra, akik túlságosan kihasználták azt az adó- kibuvót is, amely az amerikai gazdagok pénzügyei­nek természetes velejárója — de zsákmányuk zö­mét meghagyná nekik. Az államnak talán hozna néhány százmillió dol­lárt, ami nem több mint egy csepp a tengerben, az ország pénzügyi szükségleteihez és az adókibu- vók révén nem fizetett 40 milliárd dollárhoz vi­szonyítva. A szövetségi adórendszer évről évre egyre igaz­ságtalanabb lesz. Egyre bővülnek a gazdagok adó- kibuvói, az adóhivatali és bírósági határozatok, re­víziók és raffinált adó-ügyvédek, könyvelők mes­terkedései révén. A dolgozók adóterhe állandóan emelkedik, amint az infláció a 600 dollár adómen­tességet elértékteleníti és amint a társadalombiz- tositási levonások emelkednek. E nagyfontosságu kérdésnek mind a két oldalát tekintve, Kennedy negativ álláspontra helyezkedik. A legszembeötlőbb adókibuvók “újraértékelését” ajánlja, de egyben figyelmeztet, hogy ezek meg­változtatása “nehéz és bonyolult és sok időt vesz igénybe.” Ez nem más, mint a régi huzavona. Az adókibuvókat már számtalanszor áttanulmányoz­ták. legutoljára John Kennedy adminisztrációja alatt és utána sohasem változtattak a dolgokon. Az egyetlen “reform”, amit megvalósítottak, az uj fel- szerelési befektetésért járó adóengedmény volt, mely a nagyüzleteknek még nagyobb adókibuvót ■jelentett. Kennedy nem veszi figyelembe a szakszervezetek és a liberális törvényhozók javaslatát, hogy a sze­mélyes adómentesség összegét $600-ról a kétszere­sére emeljék. Semmiféle “ujraértékelés”-re nincs szükség, csupán nép-baráti, politikai álláspontra és arra, hogy a jelöltek határozottan harcoljanak ér­dekében. Kennedy más, korábbi javaslatai az adók szem­pontjából még gyengébbek. A gettók újjáépítésé­re és a munkanélküliség problémáinak megoldásá­ra főképpen adókedvezményeket ajánl a nagyválla­latoknak, ha azok a gettókban gyárakat, vagy lakó­házakat építenek. Erre vonatkozólag a Wall Street Journal is megjegyezte, hogy Kennedy ajánlatai “meglepően konzervatívak.” Valóban nem is ten­nének mást, minthogy reformok örve alatt újabb adókibuvókat teremtenének. Az állami és helyi kormányzatok már eddig is óriási adóengedménye­ket adtak ilyen építkezésekre, de ezek a legpará­nyibb mértékben sem segítettek a gettók problé­SOBEL! OVERSEAS CORF. IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A. 210 East 86th Street New York, N. Y. 10028 (Second és Third Avenuek között» Ok Telefon: 212-535-6490 Vámmentes küldemények és gyógyszerek [í MAGYARORSZÁGRA I csehszlovákiába| IKK A-TUZEX | IBUSZ hivatalos képviselete | Magyar vizumok — Látogatók kihozatala » máin. Az adókedvezménnyel felépített lakótelepek­ről gyakran kiszorították a néger lakókat drága házbérekkel. Az adókedvezményben részesülő rész­vénytársaságok pedig továbbra is megkülönbözte­tést gyakorolnak az alkalmaztatásban. Még Edgar F. Kaiser iparbáró is túltesz Kennedyn, mikor azt ajánlja, hogy “masszív szövetségi kiutalásokkal” 7—9 millió olcsó lakást építsenek a következő 10 évben. Kiknek az érdekeit védi? A Kennedy család sokszáz millió dolláros vagyo­na hagyományosan főleg ingatlanból állt, de amel­lett olajbirtokai is voltak. Lehet, hogy ebben vál­tozások álltak be az utóbbi 8—10 évben, de oly sokféle adókibuvó van, hogy úgyszólván minden dúsgazdag amerikai családnak haszna van belőle. A szenátor által ajánlott házépitkezési jutalmak és az a tény, hogy mellőzi az olajipari, a tőkejöve­delmi, az alapítványi hírhedt adókibuvók eltörlé­sét, megvédi úgy a Kennedy család személyes ér­dekeit, mint általában a nagy kapitalisták osztály­érdekeit. Kennedy nemrégen még jelét adta annak, hogy ellenzi Johns'ön 10%-os pótadóját, habár nem állt ki ellene. De gazdaságpolitikai nyilatkozatában most “mérsékelt” adóemelést ajánlott, mellyel a valóságban támogatja a 10%-os adóemelést, amely főképp a munkásokat sújtja. Reuther és Kennedy álláspontja az adóra vonatkozólag az az utolsó szalmaszál, amely letöri a kongresszus ellenállását a munkásellenes, háborús pótadó megszavazására, amint az most kilátásban van. Bár nyilatkozatai­ban még mindig enyhén ellenzi a vietnami hábo­rút, Kennedy a pótadó támogatásával segíti a John­son—Humphrey kormányt a piszkos háború foly­tatásában és kiterjesztésében. A N.Y. Timesban Edwin L. Dale megjegyezte, hogy Kennedy politi­kája “alig különbözik a kormány álláspontjától.” Kennedy a munkaköltséghez arányitva “veszélyes”- nek találja a “munka termelékenységének fogyat­kozását.” Más szavakkal ez nem más, mint a mun­káltatók állandó panasza, hogy a munkabérek emel kednek. Mindeddig McCarthy szenátor sem sokat mon­dott az adókról és más gazdasági kérdésekről, ami Kennedytől megkülönböztetné. Talán még lesz elég alkalom, hogy ezt a mulasztást kipótolja és ezzel nagyobb jelentőséget adjon elnökjelölési kampá­nyának. A Demokrata Párt liberális jelöltjeinek részéről a reális gazdasági reformprogram hiánya kiemeli, milyen fontos feladata lesz egy harmadik pártnak az idei választásokban. A burzsoá politika lezüllését jellemzi, ha össze­hasonlítjuk Roosevelt és R. Kennedy adóreform elgondolásait. Roosevelt minden 25,000 dolláron felüli jövedelem 100 százalékos megadóztatását ajánlotta és jelentős adóreformokat valóban ha­tályba is léptetett. Az egyéni adókibuvókat egy csapásra meg lehet­ne szüntetni. Hasonlóképpen a részvénytársaságok adókibuvóit is el lehetne törölni. Ez és a személyes adómentességi határ háromszorosra emelése — amely most helyénvaló lenne — igazi adóreformot jelentene, mely az adók legnagyobb terhét a ki­zsákmányolok és vagyonosok vállára helyezné, ugyanakkor megkönnyítené a dolgozók adóterhét. Azzal, hogy ilyen negativ véleményt nyilvánítok Kennedy adóprogramjáról, nem kívánom lekicsi­nyíteni azt az erőfeszítést, amellyel más irányból hozzájárult a háboruellenes hangulat kiszélesítésé­hez. De mivel ennek a választási kampánynak a kérdései nagyon bonyolultak, nem hagyhatjuk bí­rálat nélkül a jelöltek álláspontját a nagy belföldi kérdésekről és ezeknek a külpolitikára való vonat­kozásairól. New York, N. Y. — Paul O'Dwyer, az “Aggódó Demokraták” szenátusi jelöltje a következőket java solja: 1. Rusk külügyminiszter mondjon le; 2. azon­nal kössünk fegyverszünetet Vietnamban; 3. Mans­field és McGovern szenátorokat bízzák meg a pári­zsi tárgyalások vezetésével. O’Dwyer felhívja a szavazókat, hogy levélben követeljék ezeknek tel­jesítését Johnson elnöktől. • 12345678900S1234567890S1234567890S1234567890S12358 • 1 A SZÁMOK BESZÉLNEK I írja: Eörsi Béla £ S 2 •12345678900$1234567890$1234567890$1234567890$12358» Los-angelesi rendőrterror A fehér fajvédő társadalom nem érti meg a szí­nes ifjúság viselkedését, lázongását, iskoiai boj­kottjait és a rendőrséggel szembeni tiltakozó hang­ját. A hatóságok óriási összegeket költenek a nem­zeti gárda és a rendőrség lázongás-elleni felké­szültségére. Johnson elnök a kongresszus két háza előtt tartott megnyitó beszédében csak egyszer ka­pott minden oldalról őszinte tapsvihart: amikor “Rendet és a törvény helyreállitását” Ígérte, ami alatt a rendőri brutalitást és a lázongok elleni gyors megtorlást értik. Los Angeles az egész világon hires volt holly­woodi filmstúdiói révén, de ma már közismertebb rendőreinek brutalitása folytán. A londoni “States­man” 1967-ben egyszerűen kozákoknak bélyegezte Los Angeles rendőreit abban a cikkben, amelyben, a fehér középosztályu tiltakozók véresre verését ismertette az elnök látogatása alkalmából. Los Angeles csendes most, de a temető is csen­des. Reddin rendőrfőnök általános “Gestapo”-of- fenzivát rendez minden kínálkozó alkalommal az ifjúság ellen, legyen az fekete, fehér vagy mexikói. A legerősebb terror Los Angeles déli és keleti ré­szén van, ahol a színes kisebbség él. Ez év febru­árjában a mexikói-amerikai fiatalságra a Whittier Boulevardon vízcsövekkel támadt a hatóság, az­után véresre verték és letartóztatták őket. A barna beret-t (mexikói) viselő fiatal nem is tudja, milyen alapon tartóztatják le? A bojkottáló középiskolások jogos tiltakozására a rossz iskolai felszerelés, a hiányos tanítás és a kafetériák silány ételei ellen a hatóság brutális ütlegeléssel válaszolt. A legújabb gyilkosság áldozata Gregory Clark 18 éves néger ifjú. Ez a szerencsétlen fiú két társá­val egy jobb minőségű automobilon (Mustang) in­dult el. A rendőrség úgy vélte, hogy néger fiata­loknak nem jár olyan jó autó és megállította őket. A szokásos módon megkezdődött a faggatás és mo­tozás. Amikor Clark tiltakozott a jogtalan háborga­tás ellen, az egyik rendőr megbilincselte, néhány lépésre félrevitte és kétszer a fiú fejébe lőtt, aki azonnal meghalt. Következett a szokásos rendőrsé­gi szertartás: a halottkém megtartotta vizsgálatát és “justifiable homicide” (jogos emberölés) cimen hozott ítéletet, annak ellenére, hogy a fiuk nem követtek el bűnt és nem volt náluk fegyver. Ezért érthető, hogy a színes ifjúság Los Angeles rendőrségében nem tud igazságos és emberséges jogvédőt felfedezni. A béke a döntő kérdés a választásokban Amint az elnökjelölési konvenciók dátuma kö­zeledik, egyre jobban kibontakozik az a tény, hogy az idei nagyjelentőségű, kritikus időpontban lefo­lyó választásokban a béke lesz a központi kérdés. A Kennedy jelölése elleni politikai vetélkedés­ben McCarthy szenátor az eddiginél sokkal hatá­rozottabb állást foglalt el a vietnami háború kér­désében. McCarthy olyan szempontból kritizálta Kennedyt, hogy nem adta fel a tévhitet Amerika küliöldi szerepéről, ami arra késztette, hogy olyan politikát támogasson, amely előidézője a jelenlegi “szerencsétlen kalandoknak.” Elitélte McCarthy Kennedyt azért is, mert nem kritizálta a militarizmust, a State Departmentet, vagy a Central Intelligence Agencvt, Dean Rusk, vagy McNamara és mások politikáját, akik jelen­legi bajainkért felelősek és továbbra is Amerikát tekinti földgolyónk “morális vezetőijének. Humphreyt is abból a szempontból ítélte el, hogy megvédte a háborús politikát. “Akkor, ami­kor Amerika politikája a legnagyobb szerencsét­lenséget idézi elő, ez a politika leghűségesebb vé­delmezőit Humphrey alelnök személyében találja meg.” Talán azért is szükségesnek látta McCarthy, hogy határozottabban álljon ki a kormány politi­kája ellen, hogy valamennyire ellensúlyozza, amit pár nappal előbb mondott: ha őt nem jelölik, haj­landó Humphreyt támogatni, “ha az alelnök meg­változtatja vietnami álláspontját.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom