Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-06 / 23. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 6, 1968. Munkás és szakszervezeti hírek * ,\ Törvénytelen eszközökkel akadályozzák a szervezetlenek megszervezését MIAMI BEACH, Folrida. — Az Amalgamated Clothing Workers Union Végrehajtó Bizottsága a szervezet konvenciójához intézett jelentésében részletesen beszámol arról, hogy a munkáltatók miként görditenek törvényellenes akadályokat a szervezetlenek megszervezése elé. A munkáltatókat kiszolgáló vigilantik gondoskodnak arról, hogy a kereskedők a déli államok üzemeiben dolgozó munkásoktól megvonják a hitelt, ha a munkás résztvesz a gyár megszervezésében, vagy csak meg is próbál beállni a szakszervezetbe. Sok esetben azt a hirt terjesztik, hogy lezárják a gyárat, ha a munkások szakszervezeti tagok lesznek. Ilyen és hasonló törvényellenes lépésekhez folyamodnak a munkáltatók, hogy távol tartsák a szakszervezetet és továbbra is éhbéreket fizethessenek munkásaiknak. A szakszervezet mindamellett 22,000 uj tagot szerzett az elmúlt két esztendőben. Taglétszáma jelenleg 407,000. “Most a gyermekek felé tekintünk” ATLANTIC CITY, N. J. — “Amint a múltban megoldottuk az idősek problémáit, most a gyermekek felé fordulunk és a szegény szülők leszárma- zottainak problémáját is megoldjuk.” így beszélt Johnson elnök a női ruhakészitők szakszervezetének (ILGWU) konvencióján az itt megjelent 1,000 delegátus előtt, akik tapsorkánnal fogadták az elnök mondanivalóját. Teljesen figyelmen kivül hagyták azt a köztudomású tényt, hogy az idős emberek problémája távolról sincs megoldva. A helyzet az, hogy a szövetségi nyugdijon lévők nagyrésze nyomorban él és ha a szegény szülők gyermekei olyan ellátásban fognak részesülni, mint az idősek, akkor nagyon sivár jövő elé néznek. Az ILGWU vezetőinek örök szégyene, hogy a háborús politikájáért a nép többsége által elitéit Johnson elnököt az egekig magasztalták a vezetőség által befolyásolt delegátusok. Elbocsátanak 300 munkást SYRACUSE, N. Y. — A General Electric vállalat 300 munkást bocsát el színes televízió gyártó részlegéből. Akiket nem bocsátottak el, azok is csak négy napot dolgoznak hetenként. A vállalat azzal magyarázza mindezt, hogy csökkent a színes tv-készülékek vásárlása. Alig emelkedik a reálbér WASHINGTON, D. C. — A munkaügyi minisztérium hivatalos jelentése szerint 1967 és 1968 márciusa között az ipari munkások átlag bére 6 százalékkal emelkedett. Ugyanebben az időben a megélhetéshez szükséges cikkek ára is magasabb lett, úgyhogy a mun- 1 ás reálbére valójában csak 1.1 százalékkal emelI edctl egy év alatt. összhangban lépnek fel LAS VEGAS, Név. — Egyezmény jött létre az élelmezési és a közlekedési (fuvarozó) munkások között, melynek értelmében egységesen lépnek fel a város 20 szállodatulajdonosával szemben. A két szakszervezet közti megállapodás értelmében — ha a fuvarozók sztrájkba lépnek — az élelmezési munkások tiszteletben tartják sztrájkőrségüket és ez fordítva is érvényes. A két szervezet közti egység valószínűleg jó gazdasági előnyöket jelent a tagok részére. Humphrey és az AFL-CIO Több mint száz szakszervezeti vezető aláírásával egész oldalas hirdetés jelent meg a New York Times-ban Hubert Humphrey elnökjelölésének támogatására. Hubert Humphrey—mondják a ‘munkásvezérek’ — a múltban bebizonyította érettségét, gyakorlatát, becsületességét. Egy szóval sem említik, hogy H. H. Humphrey száz százalékban támogatja Johnson vietnami politikáját. A hirdetés érdekessége nem abban rejlik, hogy kik Írták azt alá, kik indorszálták Humphreyt, hanem abban, hogy kik NEM Írták alá. Nem látjuk ott pl. az automobil, a közlekedési és a villanyüzemi munkások szakszervezeteinek vezetőit, holott e három szervezet össztagsága meghaladja a 3 milliót. Ha figyelembe vesszük, ami a már eddig lezajlott előválasztásokból is kitűnt, hogy a szakszervezeti tagok nem fogadják meg vezetőik tanácsát, hogy Johnson vietnami politikáját támogató jelöltekre adják szavazatukat, akkor az egy oldalas hirdetést nem lehet olyan komolyan venni, mint ahogy azt az aláírók remélték. A csehszlovákai események és az AFL-CIO vezetősége Felfigyelt a csehszlovák eseményekre az AFL- CIO országos vezetősége is. Nem kell őket bemutatnunk olvasóinknak. George Meanyvel az élükön ők a leghűségesebb csatlósai az amerikai uralkodó osztálynak, különösen az amerikai monopolisták külpolitikájával kapcsolatban. Johnson vietnami politikáját senki sem támogatja hűségesebben, mint George Meany és társai. Ezek az urak az AFL-CIO Végrehajtó Bizottságában határozati javaslatot fogadtak el, melyben felszólítják a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Tanácsát (International Confederation of Free Trade Unions), hogy “adjanak meg minden támogatást azoknak, akik Csehszlovákiában a szakszervezetek függetlenségéért harcolnak.” Köztudomású, hogy az AFL-CIO központi vezetői a CIA szolgálatában vannak. Amikor tehát ők azok támogatására sietnek, akik Csehszlovákiában a “szabad szakszervezetek”, a “független szakszervezetek” létesítésén fáradoznak, gondolkodóba kell esniök azoknak a csehszlovák munkásoknak, akik a szocializmus hívei, vajon helyes utón haladnak- e, amikor egy táborban találják magukat Meanyvel és társaival. Szabad kezet adnak Nehéz józan ésszel követni a new-jersey-i szenátorok gondolatmenetét. Törvény írja elő. hogy a mezőgazdasági dolgozók órabére nem lehet $1.40- nél kevesebb. Ez az órabér minden szempontból éhbérnek tekinhető. De a republikánus állami szenátorok még ezt az éhbért is a magántulajdon jogai korlátozásának minősitik és javasolják a törvény visszavonását. Bevallják... A szövetségi kormány Társadalombiztosító Hivatala arról számolt be, hogy 29.7 millió lakos él nyomorban az Egyesült Államokban. A jelentés szerint 1959-ben 38.9 millió volt a nyomorgók száma. ROMÁNIAI HÍREK Három éves a nagyváradi timföld üzem Nagyvárad legjelentősebb ipari objektuma a timföld üzem most három éve lépett üzembe, amikor uj iparág — az aluminium ipar született meg Romániában. Az elmúlt három esztendő során szüntelenül fejlődött a nagyváradi üzem. Minden évben jelentős mennyiségű timföldet adott az országnak: 1965-ben évi 30,000 tonnával indult, 1967-ben már több mint 100,000 tonnát termelt s az 1968-ra előirányzott termelés meghaladja a 155,000 tonnát. A timföld üzem szorgalmas munkaközössége az évek során jelentős sikereket ért el technológiai folyamatok szüntelen javításában, a tudományos munkaszervezésben, ami megmutatkozik a termelési terv mutatószámainak alakulásában. Az erőfeszítések megmutatkoznak ugyanakkor a dolgozók átlagos jövedelmének emelkedésében. Az üzem dolgozóinak átlagos jövedelme 1966-ban 8.5 százalékkal volt nagyobb, mint 1965-ben, 1967-ben pedig 15.5 százalékkal nagyobb az 1965. évinél. A nagyváradi timföld üzem megalakulásának harmadik évfordulóján a továbbfejlődés nagyszerű időszakát éli. Most is folynak az építkezések az uj üzemrészlegeken. Az ötéves terv folyamán jelentősen megnövekedik a timföldtermelés: a terv szerint 1969-ben eléri a 180,000, és 1970-ben a 200 ezer tonnát. Uj univerzális fúrógép A nagyváradi Infratirea szerszámgépgyár szakemberei uj univerzális fúrógépet szerkesztettek. A függőleges gépekkel szemben az uj fúrógép három előtolással és nyolc féle fordulatszámmal rendelkezik, s ugyanakkor rendkívül mozgékony: fúrója bármilyen irányba beállítható. Különböző keménységű acélokba 25 mm átmérőig terjedő lyukakat, nyersvasba 32 mm átmérőig terjedő lyukakat fúr. A géppel rendkívül pontos műveletek végezhetők a legbonyolultabb alkatrészeken is. Ennélfogva az uj gépet széles körben lehet majd alkalmazni a gépkarbantartás és szerszámkészités terén. Szerkezeti és funkcionális elemei révén a G.U.-25 elnevezésű fúrógép a legjobb hagyományokkal rendelkező országokban gyártott gépek színvonalán áll. IIMWWWWtrtMIMtMMWVWWVWWIAAftJWWWMVVW KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! LMPHAZHATUNK-E, AMIKOR EMBERTÁRSAINK ÉHEZEK? A kongresszusnak meg kell hallgat nit a szegény emberek panaszait és cselekednie is kell ebben az irányban — mon dotta sajtóinterjuban Rev. R. D. Abernathy, a Southern Christian Leadership Conference elnöke, a Szegény Emberek Kampányának vezetője. “Itt maradunk, amig a kongresszus cselekszik. . . ha semmi sem történik és az ülésszak lezárul, erőszakmentes kampányunkat tovább folytatjuk. Ahová a kongresszus tagjai mennek, oda megyünk mi is.” Arra figyelmeztetett Rév. Abernathy, hogy ha a szegény embereket a törvényhozók nem hallgatják meg, akkor azok törvényen kívüli módszerekkel fejezik ki panaszaikat. Ha a kongresszus nem hajlandó cselekedni, az amerikai városokban a militáns akció propagandistái “a pusztulás útjára visznek bennünket, mert készenlétben állnak és arra várnak, hogy a kongresszus és az egész ország megtagadja a szegények kérelmét. Ha a Szegény Emberek Kampánya nem vezet sikerre, sokan ezekre fognak hallgatni.” Felhívta a fehér amerikai polgárokat, hogy gyakoroljanak nyomást a kongresszusra. Különben azok jutnak majd előtérbe, akiki nem hisznek az erőszakmentes taktikában és filozófiában; ezek olyan útra visznek bennünket, amely nemcsak a fehérek, de a feketék, sőt egész Amerika pusztulását jelenti. Rev. Abernathy azt is mondotta, hogy “a világ történelmében a leggazdagabb országban, nagyon sokan a nyomor elszigeteltségében élnek, a jólét birodalmának közepén.. . Ha más, kis országok meg tudják oldani a nyomor problémáját, az Egyesült Államok is egész biztosan talál megoldást erre.” Azt is kihangsúlyozta, hogy a fekete nép egymaga nem képes eredményt elérni a fehérek jóindulata és együttműködése nélkül. Bizalmát fejezte ki, hogy ez a segítség tettekben nyilvánul meg. — “Nem hiszem, hogy bárki is kételkedne, hogy sokan éheznek és nyomorognak ebben az országban.‘Nem hiszem, hogy bármely amerikai polgár szívesen lakmározik, mialatt fe- j lebarátainak nincs meg a be- | tevő falatja.”
