Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-23 / 21. szám
Thursday, May 23, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Schalk Gyula: A MEGISMERÉS MÉLYSÉGE ÉS MAGASSÁGA A közelmúltban kisebbfajta vita alakult ki a Magyar Szó cikkirója és az olvasók között. A cikkíró kifogásolta, hogy a lapban miért adunk helyet a csillagászati ismereteket elemző cikkeknek abban a mértékben, amilyen mértékben azt az utóbbi időben tettük. Az olvasók egy része pedig éppen ellenkezőleg elsősorban az ősi emberi érdeklődés vágyától vezérelve azon véleményen volt, hogy nem haszontalanok az efféle Írások még akkor sem. ha emberi életünk szorosan a földfelszínhez kapcsolódik, ha a társadalmi és gazdasági történések és események messze lekötik időnk legjavát. Valójában érdeklődéssel olvasgattam a hozzászólók meglátását, mert még ez a viszonylag szűk körre korlátozódott kis vitaféle is kicsiny mozaikja volt annak a világszerte folyó nagyméretű vitának, melynek keretében szakemberek, tudósok és nagyközönség foglalnak állást ki-ki a maga szempontjaiból kiindulva az egyes ma már első megközelítésre az élet mindennapi dolgaitól messzeeső- nek tűnő tudományágak hasznossága tekintetében. Megismétlődnek ezek a viták egy-egy kutatóintézet igazgatója és a költségvetési hatóságok között szinte nap mint nap, amikor több és több pénzt kérnek a tudósok kutatásaik anyagi és fizikai lehetőségeinek megteremtésére. A probléma korunk egyik legnagyobb kérdéséhez vezet: egyáltalán meddig hatolhat az emberi megismerés a tudományok mélységeibe és magasságaiba és meddig hasznos az emberi megismerés, hol válik szinte céltalannak tűnő, de nagy költségeket igénylő kíváncsisággá? A kérdés lényegének megértése érdekében nagyot kell visszalépnünk a múltba. Addig az emberig kell visszatekintenünk, amelyik ember egész életét kizárólag a Föld felszínén élte. A régi idők emberéig, akinek még nem jutott eszébe sem az égboltra tekinteni, sem pedig azon törni a fejét, hogy vajon az előtte fekvő szikladarabot meddig tudná törni apró darabokra, hogy még kisebb részéig jusson az anyagnak, még mélyebbre hatoljon a természet titkaiba. Ez a fajta ember napi tevékenysége során kizárólag arra törekedett, hogy mindennapi betevő falatját megkeresse és elkészítse. Marx György professzor egy a témával kapcsolatos előadásában “háztáji” embernek nevezte ezt a sok tekintetben még ma is fellelhető embertípust, mely a korábbi történelmi korok általános típusa volt, azonban ma is megtalálható széles e földtekén. A baj ott kezdődött, amikor háztáji emberünk, akinek egész gondolatvilága kizárólag a földfelszín síkján mozgott, először pillantott az égboltra. Vajon kíváncsiság volt-e csupán ez a pillantás? A kérdés igen lényeges. Megítélésem szerint ugyanis ennek az egyetlen kérdésnek az eldöntésével egyszer és mindenkorra lezártnak és értelmetlennek 1968 JUNIUS HÓ 9-ÉN, vasárnap egész nap a m m mmmm m> “O #—IM 8 m m m ■ Castle Harbour Casino- és Parkban, 1118 HAVEMAYER AVENUE, Bronx, N. Y. (Esős idő esetén zárt helyiség) ★ Finom ételek, italok, sütemények, kellemes szórakozás. — "Forog a kerék'" Bazársátor. Zene. — Door Prize és szép sorsolási tárgyak ■ u Ul ÜLI iBA iggf vlt4J UJ Ul Belépődíj előreváltva 75 cent, az ajtónál 90 cent, gyermekeknek díjtalan ★ ÚTIRÁNY: Az IRT Lexington Ave. subwayval a Pelham Bay vonalon a Castle Hill Ave.-ig, onnan 4 block a Powell Ave.-ig, és egy block a Havemayer Ave.- ig. — KOCSIVAL: Az East River Drive-on a Bruckner Boulevard- ra, a Castle Hill Avenue-ig. — nyilváníthatjuk azokat a vitákat, melyek kétségbe vonják a természet titkait fürkésző kutatók tevékenységének hasznosságát, társadalmi hasznosságát. A tapasztalat azt mutatja, hogy az égre pillantó ember elsőként a Napot, a Holdat és a Naprendszer tagjait ismerte fel és ezeknek az égitesteknek a mozgását tanulmányozta. Ezzel tette meg első lépéseit a megismerés magasságai felé, ezzel indult el a nagy távolságok irányába, ezzel lépett ki a Föld felszínének lapos síkjából. Az első megfigyelések “költségei” alig voltak költségeseknek nevezhetők. Kis távcsövek, egyszerű szögmérő műszerek is elegendők voltak annak megállapítására, hogy a Nap a bolygórendszer középpontja. Később amikor az ember érdeklődése a csillagok irányába is kiterjedt, rádöbbent arra, hogy ezek lényegesen nagyobb távolságokra vannak a bolygóknál, megfigyelésükhöz nagyobb távcsövekre van szükség. A távoli világszigetek, hatalmas csillag- rendszerek, galaxisok felmérése során már milliárd fényév nagyságrendű távolságba hatolt a tudomány és milliós és milliárdos volt a költség, melyet a tudomány a társadalomtól ennek érdekében megkövetelt. Azt látjuk tehát, hogy a távolság növekedésével együtt jelentősen növekedtek a költségek is, az anyagi megterhelések is amellett, hogy e nagy távolságokra való tudományos behatolás roppant intellektuális igényt is támasztott a kutatókkal, de a kutatási eredményeket megismerő társadalommal szemben is. Olyannyma, hogy mind a költségek, mind az intellektualitás tekintetében nehézségek támadtak: a pénz kevésnek bizonyul és egyre kevesebb a társadalom azon tagjainak száma, akik lépést tudnak tartani a modern tudományok eredményeivel, akik meg tudnák vonni a mai modern természettudományos világkép alapvonalait és azokat a következtetéseket, amelyek ezekkel párosulnak. Az ember azonban nemcsak felfelé, de lefelé is megindult a megismerés utján és itt már élesebben jelentkezett a probléma. A nagy távolságok felmérése során megismerte az égitestek mozgását szabályozó gravitációt, lefelé való hatolása során találkozott először az elektromossággal, azután egyre kisebb darabokra törve a sziklát rábukkant a molekulára, az atomokra, feltárta az atommagot, megismerte a magerőt, felfedezte az egybilliomod milliméter alatti világ elemi részecskéit és eljutott odáig, hogy jelenleg e különös műszereket igénylő mikrovilág legkisebb épitőköveit kutatja, keresi. És bár az anyag mélységei felé való hatolás gyakorlatilag nem kívánja meg, hogy elhagyjuk a Föld felszínét, mégis egy az ember háztáji világától merőben különböző, általában az ember világától messze fekvő világba vezet, mely világnak valljuk meg őszintén ma már aligha akad háziasszony aki hasznát látja, mert a mindennapi élet megélhetési gondjai közepette egyformán érdektelen, hogy a fizikus megtalálja-e az anyag legkisebbnek vélt elemi részét, építőkövét a kvarkot, vagy pedig a csillagász távcsöve el- hatol-e a jelenleginél tízszer messzebbre. Úgy tűnik, hogy mind a felfelé való hatolás, mind a lefelé való hatolás tekintetében van egy határ, mely a mindennapi élet oldaláról tekintve messze vezet az ember világától, idegen világba vezet, a továbbhatolás mindkét irányban roppant költségeket emészt fel. És ilyen szempontból még a kérdés is jogosnak tűnhet: van-e vagy lesz-e haszna ennek a szakadatlan mélyfúrásnak, ennek a szakadatlan emelkedésnek? Egészen hétköznapi módon feltéve a kérdést: meddig tűrhető el, hogy a tudósok az egész társadalom hatalmas rétegei előtt ismeretlen és idegen világ kutatására azokat az összegeket és intellektuális energiákat igényeljék, amelyeket napjainkban igényelnek? Itt szeretnék visszatérni az elsőizben égre néző emberhez és a kérdéshez: haszontalan kíváncsiság volt-e csupán, vagy pedig szükséglet az égre nézés? Volt-e társadalmi haszna? Megítélésem szerint azért meddő ez a vita, mert igenis annak az egykori embernek azért kellett az égboltra néznie, hogy megállapítsa mennyi idő telt el azóta amióta ezt vagy azt a tevékenységet végezte? Érdekelte, mennyit haladt előre a Nap és tudni akarta vajon ma gyorsabban nyuzta-e meg azt a bizonyos állatot, mint tegnap, ma gyorsabban jutott-e tanyájához, barlangjához, mint előző alka- lommal. A sziklát azért kellett kisebb darabokra törnie, hogy jobban kézbe vehesse, eszközként használhassa fel az igy nyert kődarabokat és sorolhatnánk tovább a legprimitívebb emberi igényektől. Az égboltra figyelő ember azután megtalálta az égitestek mozgását irányitó gravitációs erőt és ma a Föld mélyén szunnyadó bányakincseket keresve használja fel ezt az ismeretét és híradástechnikai mesterséges holdakkal veszi körül a Földet. Annak a társadalomnak, amelyben Kepler, Galilei és Newton éltek, még nem volt szüksége arra mindennapi életében, hogy tisztázza: vajon a Nap kering-e a Föld körül avagy fordítva. Senkisem törődött azzal, hogy Galilei egyszerű távcsövével mit lát a Holdon. A lefelé kutató ember korában még nem volt érdekes, hogy milyenek a molekulák, az atomok, ám ezek közül az élet földi síkjában az ember síkjában gyakorlati szükségszerűségből kutató kémia, biológia, orvostudomány nem tehetne egyetlen lépést sem előre. Vannak hangok, amelyek azt szeretnék, ha a kutatás kizárólag az emberi élet méreteivel egyező síkban haladna előre. És vannak, akik azt tartják felfelé és lefelé kell hatolni egyre nagyobb távolságban az embernek ahhoz, hogy boldoguljon. Az igazság, hogy egyik nézet sem helyes. Úgy tűnik: felfelé is, lefelé is kutatni kell ahhoz, hogy az ember síkjában ható és áttételek nélkül is gyakorlati hasznot hozó ismeretek bővüljenek. Melyik kémiai nagyüzem üzemelhetne a molekulák és atomok ismerete nélkül? Létezhetne-e az orvostudomány ezek nélkül az ismeretek nélkül? Remélhetnénk-e valaha is oly energiakészletet, mint az atomenergia, ha nem fordultak volna a csillagászok távcsövei a Nap és a távoli csillagok irányába és mindezek nélkül lenne-e az emberi társadalom a maga történéseivel, gazdasági tevékenységével azon a szinten, amelyen jelenleg áll? Azon vitázni tehát, hogy hasznos-e egy tudomány a társadalom szempontjából vagy haszontalan, értelmetlen és céltalan vita. A megismerés mindig hasznos, még akkor is, ha annak eredmé- nyei, gyakorlati haszna nem mérhető is le azonnal, kézzel foghatóan a kutatás idejében. Paul Couderac Írja valahol: vajon melyik a nagyobb segítség? — az orvosé-e, aki éjt nappallá téve ápolja maláriás betegeit, miközben maga is kiteszi magát a megbetegedés veszélyének, vagy az a csavargó semmittevő segit-e többet, aki elindul, hogy megnézze mi van a Föld túlsó oldalán és közben felfedezi a kinin fát? A választ mindezek után a kedves olvasóra bízom. B “-----------------SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsSSSStf OBEL 1 IERSEAS CORP. f FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A. 10 East 86th Street w York, N. Y. 10028 ond és Third Avenuek között) Telefon: 212-535-6490 des küldemények és gyógyszerek « yarországra! ISZLOVÁKIABAjf (KA-TUZEX f Z hivatalos képviselete I vizumok — Látogatók kihozatala # ÍSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva IMIMMIIIIIMIIIIIllMlllirMIIIMfllillllll
