Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-07 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 7, 1968 Munkás és szakszervezeti hirek Nyugdijegyezményt kötöttek a városi alkalmazottak , .NEW YORK, N. Y. — Egyezményt Írtak alá a város 120,000 alkalmazottja nevében, melynek értelmében mindazok, akik 25 évi munkateljesítménnyel rendelkeznek, nyugdíjba mehetnek 55 éves korukban, fizetésük 55 százalékával. Az utolsó évet, vagy a munkateljesítmény azon három évét veszik alapul, amikor az alkalmazott a legmagasabb fizetést kapja. Azok az alkalmazottak, akik néhéz fizikai munkát végeznek, vagy akiknek munkakörülményei veszélyesek, ötven éves korukban mehetnek nyugdíjba. A szerződés az irodalmi alkalmazottakra, a kórházak, parkok dolgozóira, sofőrökre, mérnökökre és 300 más kategóriába tartozó dolgozókra vonatkozik. A munkásokat a State, County & Municipal Workers Union képviseli. A szerződés nem fedi az alkalmazottak bérét. Ezt minden szervezet kü- lön-külön szerződésben határozza meg. A munkások ellenzik Johnson bérkorlátozási javaslatát BAL HARBOUR, Fia. — Nat Goldfinger, az AFL-CIO közgazdásza a 17 millió szervezett munkás nevében a leghatározottabban visszautasította Johnson elnök azon javaslatát, hogy a munkások évi 5.5 százalékra korlátozzák bérköveteléseiket. “Johnson elnök javaslata méltánytalan — mondotta Goldfinger. — Méltánytalan azért, mert az ország nagy vállalatai 1960 és 1967 között 77 százalékkal emelték profitjukat és 70 százalékkal kaptak többet a részvénytulajdonosok. Ezzel szemben a munkások tiszta fizetése (take home pay) csak 25 százalékkal emelkedett.” “Ha még ehhez hozzászámítjuk a közszükségleti cikkek árai emelkedését, akkor nyilvánvaló, hogy Johnson elnök követelése méltánytalan” — mondotta az AFL-CIO szószólója. PITTSBURGH, Pa. — 1967-ben 217 bányász lelte halálát üzemi balesetek következtében. KÜLFÖLDI MAGYAROK 1 Egy Radnóti nevű kommunista költőt gyaláz halálában a Szabad Európa Bizottság támogatásával és zsidó munkatársak közreműködésével megjelenő müncheni magyarnyelvű hetilap. Ez a “baloldali alanyi költő”, akiről a lap is megírja, hogy zsidó munkatáborban ölték meg, az uj magyar költészetnek egyik korán elvesztett, ragyogó csillaga. De ez ne tartsa vissza a zsidó munkatársakat attól, hogy ebben az újságban megjelenő cikkeikért felvegyék a cérsékelt honoráriumot! • Schleswig-Holstein német tartományban a valláserkölcsi vidéki német lakosság körében számtalan gyilkosságot fedeztek fel. Most fedezték csak fel, hogy már nyolc évvel ezelőtt Johanna Skaebe 53 éves Ö7vegv az ágyban vasalóval agyonütötte Fekete Ferenc 56-os magyart, feldarabolta és a kályhában elégette. Úgy jöttek rá, hogy az elhunyt ruháit újabb barátainak ajándékozta. • Kampány az emigráns sajtó lejáratására — panaszkodik a Szabad Európa híradója; azt akarják elérni, hogy a külföldi magyarok ne olvassák ezeket a lapokat, amelyekről nemrég megírtuk, bő idézetekkel, micsoda hihetetlen mély színvonalon vannak. Ebben a kampányban szerepeltetik a hazatért Mikófalvy Lajost is, akiről ezek a külföldi lapok megírták, hogy “15 évre ítélték.” Most az RFE hírei úgy igyekeznek e lapokat menteni, hogy ezt az álhirt “Budapestről hiresztelték el.” • A bécsi liberális havi újság, amit a CIA azért segélyez, hogy a Bécsbe ránduló magyarok ott mindjárt megkapják az uszító anyagot, hírül adja, hogy dr. Kulcsár István v. államtitkár, akinek neTartsuk szemünket a rézmunkások sztrájkján 60,000 rézmunkás hetedik hónapja sztrájkol. A réztrösztök fejedelmei nem hajlandók országos szerződést kötni a munkásokkal, akik 26 különböző szakszervezetbe tartoznak. A munkáltatók ragaszkodnak a régi rendszerhez: minden szakszervezettel külön szerződést akarnak kötni. Ezen felül a Phelps-Dodge réztröszt például nem hajlandó egy szerződés alá vonni a vállalat bányászait, finomítóit és rézfeldolgozó, drótgyártó munkásait és ragaszkodik ahhoz, hogy a vállalat különböző üzemeiben dolgozó munkások külön-külön szerződést írjanak alá a vállalattal, akárcsak a múltban. Ezt azért teszik, hogy a munkások egységét megbontsák és igy alacsonyabb bért és kedvezőtlenebb munkaviszonyokat kényszerítsenek rájuk. A munkáltatók e méltánytalan magatartása az oka a hosszú sztrájknak. Közben a munkáltatók, mint az utonállók, feltartóztatnak mindenkit, akinek rézre van szüksége. A sztrájk kezdete előtt egy font réz ára 38 cent volt. Most, a sztrájk hetedik hónapjában egyes vállalatok 50 centet, de a Calumet & Hecla vállalat, az ország egyik kis rézgyártója 85 centet számit egy font rézért. A sztrájk és a Taft-Hartley törvény A munkáltatók kezdettől fogva arra számítottak, hogy megtagadják a munkások követeléseit, a sztrájkot addig húzzák, amig a rézhiány “nemzeti válságot” hoz létre, akkor nyomást gyakorolnak a kormányra és követelik a Taft-Hartley törvény igénybevételét, mely felhatalmazza a kormányt, hogy munkába rendelje a munkásokat 80 napra és igy megtörje a sztrájkot. A Johnson-kormány a “nemzeti válságot” azonban megoldhatja azáltal, hogy átveszi a rézbányák, rézfinomitók és rézfeldolgozó üzemek vezetését, megadja a munkások követelését és üzemben tartja a gyárakat mindaddig, amig a profitéhes réztrösztök “beadják a derekukat.” Kíváncsian várjuk, hogy a Johnson-kormány melyik utat választja. vét annakidején jól ismerték egész Magyarországon, meghalt. Kormánybiztosa volt az Állástalan Diplomások ügyeit intéző bizottságnak és most Buenos Airesban halt meg. A “liberális” bécsi újság nem meri megírni, hogy dr. Kulcsár István volt a legrettegettebb ember a lap mai bécsi zsidó olvasói előtt, mert ő az üldözés éveiben az Értelmiségi kormánybiztos volt, aki a zsidótörvényeken túlmenő gyorsasággal és kegyetlenséggel dobatta ki állásaikból a zsidó, vagy “zsidó vérbeütéses” alkalmazottakat és ezzel elősegítette, hogy mennél többet dugjanak a munkaszázadokba és pusztítsák el őket Ukrajnában, majd a Balkánon, Kőszegen és sok más vidéken. • A kanadai zsidó újság nem akar lemaradni az uszító versenyben. Elavult és jórészt hamis adatokat közöl — a már 50 év óta megunt propaganda szerint —, hogy hány percet dolgozik a newyorki és hányat a moszkvai munkás az élelmiszerek vásárlásáért. Ilyesmit komoly amerikai újság már hosszú ideje nem közöl, mert — ha a számok igazak volnának — akkor is hamis képet adnának, hiszen a kanadai lap is rámutat, hogy a lakbér Moszkvában sokkal olcsóbb. De attól eltekintve pl. hogy nem igaz, hogy Moszkvában majdnem egy órát kell dolgozni egy kg. fehér kenyérért (mert Magyarországon csak 20 percet kell) és New Yorkban 13 percet (mert New Yorkban egy kg fehér kenyér 70 centbe kerül és a newyorki minimális órabért most emelték fel 160 centre, de nem mindenki kapja), össze kellene hasonlítani az orvosi, kórházi, iskolai, közlekedési, könyv, szórakozási és egyéb költségeket is. De mit várjunk az olyan újságtól, mely egy Németországból rikoltó, nácik és szovjet ellenforradalmárok által, a CIA felügyelete alatt csinált hírhedt rádióból veszi értesüléseit, SUPER-QUISLINGEK Quisling ismeretlen norvég politikus volt, akit a világháborúban a németek egy bábkormány fejének tettek meg s akit ezért a háború után, mint kollégáit, Szálasit, Tisot, Tukát halálra ítéltek és kivégeztek. Azóta Quisling neve szimbólum lett, egyben közhasználati szó, azt értik alatta, aki a megszállók szolgálatában egy nemzet szalmabáb- elnöki vagy kormányfői tisztét vállalja törvény- és alkotmányellenesen, hogy fedje a megszállók: gaztetteit és szolgálja azoknak propagandáját. De a történelem technikája fejlődik és Quisling neve és jelensége talán ma már nem felel meg a kor haladottabb követelményeinek. Először is egy megszálló hatalom vagy az országok sorsába, külföldről beavatkozó hatalom jóvoltából uralkodók és kormányzók száma rendkívül megszaporodott. Dél- Amerikában tucatjával voltak és vannak újabb és itt jobban ismert — esetleg Quislingnél sokkal rosszabb — diktátorok és bitorlók, akik az U.S. segítségével kerültek hatalomra és őrizték azt, mint Trujillo, Batista, a Somozák, Strpessner, venezuelai, chilei, gautemalai és brazíliai erőskezü emberek, akik némelyikének kezéhez sokkal több vér tapad, mint Quislingéhez. Talán még többen voltak és vannak Ázsiában, Afrikában, sőt Dél- Európában is, az U.S. és más nagyhatalmak jóvoltából. És még többen vannak, akik formailag nem diktátorok, hanem erőszakos és hamis választással kendőzik magukat alkotmányosnak és demokratának. És bármennyire megvetendő a világháború bábok szerepe, a modern nemzetközi politika fejlődése sokban túlhaladta őket. Ők népüket erőszakkal egy imperialista hatalom háborújának szolgálatába állították és vele karöltve üldözték országuk politikai és népi kisebbségeit, de nem kívánták, hogy ez a hatalom nemzetük egészét üldözze és pusztítsa, sőt voltak köztük, mint Pétain tábornagy, akik igy akarták országukat a megszállók kegyetlenségétől óvni. Ma már egy elmúlt primitiv világ naiv szereplőiként tűnnek fel előttünk. Mert az ő ideáik sápadtnak látszanak nekünk, ha összehasonlítjuk őket egy Csombe-val Katangá- ban, Armaz-zal Guatemalában, akik egy külföldi részvénytársaság szolgálatában és részben ennek a pénzén keltek fel törvényes, választott kormányuk ellen és gyilkolták a saját népüket. Vagy Dél- Korea megszállás alatti terror-választásban feldobott katonai urainak, akik — mint Washingtonban mondják — 3 napig nem tarthatnák fenn (fantasztikusan feldagasztott) hadseregüket az U.S. segítsége nélkül, de akik 50,000 embert küldtek az U.S. szolgálatában segíteni egy másik, távoli, ázsiai népet pusztítani és akik most követelik, hogy az U.S. a saját népüket (mert a két Koreát egy nép lakja) pusztítsa el mégegyszer az ő álütólagos uralmuk meghosszabbítására, hogy tovább is éhbéren dolgoztassák népüket az amerikai kapitalisták javára. De ezek még tiszteletre méltó figurák a Dél- Vietnam “kormányának” élén álló un. tábornokokkal szemben, akik — mint Thieu és Ky — mindig szemben állottak népük szabadságmozgalmaival, mindig az ellenség — franciák, Kuomintang, U.S. — oldalán állottak; egy teljesen hamis, erőszakos választáson is csak a szavazatok kis részét kapták meg (ha ugyan a közölt adatok nem hamisak) és akik, bár senkit sem képviselnek, csak fedik az U.S. prokonzulát, most már nemcsak azt követelik, hogy az U.S. a saját népüknek északi felét bombázza le még erősebben és indítson támadást ellene, hanem a megszálló hatalommal együtt, az attól kapott repülőgépekkel és bombákkal a földdel egyenlővé teszik a saját déli részük városait és földönfutókká azok lakosságát, akik a bombázást túlélik. Quisling helyett ma már inkább Ky-t kellene mondani. Kortárs “Visszhang — versek a befejezett múltból” KELEMEN VIKTOR verseskötete most kapható lapunk Kiadóhivatalában A szépnyomásu 47 oldalas füzet ára §2.50 Küldje be rendelését minél előbb, mert csak korlátolt mennyiségben áll rendelkezésünkre _4____
