Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-12 / 41. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Ä Thursday, October 12, 1967 Nagyon érzékeny história ez. Valóságos tragédia» Gyenge smvü lánykák, ifjak el ne olvassátok. Egy megtörött szív busongó jeremiádjai ezek, melyek siránkozva panaszolják a múlt szenvedéseit, a jelen vigasztalanságát; egy gyászos, kínos emlékű történet, melynek úgynevezett hőse én vagyok. ★ De nem csak az vagyok, ftanem a legújabb statisztikai adatok szerint már 40,000-re rugó magyar poéta-világ eleddig eléggé nem méltányolt csillaga, “mely nemzeti irodalmunk egén” nem olyan régen tűnt fel. (A jó indulatu olvasónak pedig szintén ne tűnjék fel ezen öndicséret, mert ezredéves joga ez minden alanyi költőnek, különösen pedig a jól ismert “ifjabb generáció tehetséges tagjainak”.) És én büszkén számítom magam a tehetséges ifjú poéták gárdájába, óh, mert e büszkeséget, mint a tenger kagylója a csillogó gyöngyöt, véghetetlen fájdalmak árán szereztem meg, miként ez az alábbiakból kiviláglik. Még akkor nem h~tam verseket. Halvány sejtelmeim voltak ugyan holmi magasabb rendeltetésről, amennyiben a prózai tankönyveket rettenetesen megvetettem azokkal a csizmadia inasokkal együtt, akikkel való kollegialitásba hozatá- aunkkal szoktak fenyegetőzni neki keseredett apáink; de tisztában magammal és jövömmel nem voltam. Óh Lizike, Lizike! Te voltál az én őrangyalom, ki utat mutattál ad Parnassum! A te “szép szemed”, “éjszinhajad”, “bíbor ajkad”, “karcsú termeted” varázsolták meg az én szivemet, fölfedezve a titkos bányát, mely szebbnél-szebb költői müvekkel ajándékozza meg e profán világot s tölti meg — a szerkesztői papírkosarakat. Prózai rövidséggel szólván szerelmes lettem az aranyos Lizikébe. Szerelmes, nevetségesen szerelmes, amilyen csak egy gimnazista gyerek lehet. Szerelmes szivem érzelmeit csengő rimes sorokba öltöztetém, különös előszeretettel használva fel erre a feszült, odaadó figyelemre rendelt tanórákat. Szóval poéta lettem. “Ezt a szerelem tévé; ezt tévé a szerelem...” Jaj, de már most, hogy tudja meg Lizike mérhetetlen szerelmemet? Ez okozott csak gondot! Költészetem “báj virágait” még nem élvezhette. Személyesen átadni nem volt merszem, az “óh fia tudnád, hogy szivem érted ég” c. költeményemébőlpersze semmit sem tudott meg a helybeli szerkesztő rossz indulata következtében. — Hát titokban epedjek el? — gondolám s lángoló szivem minden dobbanása tiltakozott e gondolat ellen. Pokoli helyzetemből ő, a drága, az aranyos Lizike' segített ki. ígen. ő bizonyára felismerte szivem titkát. Felismerte halvány arcomról, ábrándos pillantásaimról és arról, hogy soha sem voltam képes kérdéseire érthető feleletet adni. — Hallottam, — úgymond, — hogy maga csinos verseket ir. Nézze, itt van március 15-dike, il'jon nekem egy hazafias költeményt. Én szokás szerint felelni akartam, ő pedig homályos feleletem határozott ígéretnek vette. Akkor éjjel nem aludtam. Hazafias verset ir- : ni !.. . . óh, könnyű ezt neked parancsolni, imádott honleány, de vájjon képes leszek-e én ötös jám- busokban a szabadság, egyenlőség és testvériség ív eszméiről zengeni, midőn Te egészen elfoglaltad - szivemet? Te drága' zsarnoka a szabadság korának! Jól van, megírom. . . Hajh, kérem, de gyönyörű egy vers volt. Nem dicsekszem, de még engem is megrikatott, valahányszor elolvastam. A nyolc soros versszakok első 4 sora a nagy nap vívmányairól szólott, a másik pedig, geniális ellentétben, szerelmes szivem kínos gyötrelmeiről. Március 14-én vittem el Lizikének a verset. Nagy titokban adtam át neki és — óh, boldogság magasztos perce! — egy üdvözítő kézszoritás volt jutalmam. Az nap éjjel megint nem aludtam. Latolgattam az eseményeket. Elolvassa? Megérti? óh, vájjon mit fog szólani? Egyik percben szántam és bántam merészségemet, de a következőkben büszkeség tölté el kebelem. Ha elolvassa, lehetetlen, hogy lángra ne gyuladjon a költemény epedő soraira, hogy eldobjon magától egy nagy, fényes szellemet, mely csupán csak ő érte ragyog. Akármint is legyen, a diadal biztos. És akkor? Akkor én leszek a világ legboldogabb embere, ki a szerelem éa költéaset Ady Endre: AZ ÉN TRAGÉDIÁM koszorúját egy csapásra szerezte meg fejére. Kikeféltem másnap egyetlen fekete kabátom, mely már fényesedni kezdett, mintha a halhatatlanság elnyerendő glóriája vetette volna a rá első arany sugarát, — s izgatott hangulatban mentem el Lizikéékihez. A mama fogadott. Világéletemben ellenszen- veztem a szép leányok mamáival. Bántott annak a tudata, hogy leányaikból, e földre szállott angyalokból is hozzájuk hasonló veszekedő némbe- rek lesznek, esküdt ellenségei a fiatal szivek boldogságának. Borzasztóan józanitó tudat ez. Ergo a mama fogadott. De aligha azt is fel néni fogadta, hogy három perc alatt el fog továbbítani, mert rettenetesen kimutatta, hogy jobb szeretné, ha inkább a pokolban volnék, mint náluk. Én készülődni kezdtem, ha nem is a pokolba éppen, de — a novellairókkal szólván — égő pokollal szivemben, lemondva arról, hogy Lizike égig emelő kritikáját ma már meghallhassam. A mama a bucsuzás — szívélyesnek jóakarattal sem mondható — percében egy levélkét adott át, nagyon figyelmembe ajánlva annak aláhúzott sorait. Elrohantam. Otthon lázasan bontottam fel a borítékot, melyből rövid sorokkal teleirt papirla- pocska esett ki, — az én megihletett perceimnek legnagyobbszerübb (!) produetuma, a Lizikének irt költemény. Piros ceruzával volt aláhúzva egyik vers szaki- nak négy utolsó sora: óh, bár feledni lenne még erőm, Feledni téged drága, szép alak, Kerülni néma, bus lemondással, Hogy viszont többé sohse lássalak! És utána irva e pár szó: “Ez a mi óhajtásunk is”. . . t Egy májusi záporral versenyre kelhettem volna, úgy potyogtak égő könnyeim. De megerősítettem magamat. — “Ha férfi vagy: légy férfi, S ne hitvány gyönge báb.” Ha elveszett is a boldogság, de kárpótolhat a dicsőség és megszületett rögtön “A hűtlenhez” Írott költeményem, mely “újabb lyrai költészetünk egyik legértékesebb darabja.” És azóta a költészetnek élek. Százszor megsirattam, százszor elátkoztam verseimben kegyetlen ideálomat; de hála Istennek, ez a téma lemondó, bus költészetem számára kimeríthetetlen. ★ Gyenge szivü lánykák, ábrándos ifjak, kik éppen csak tiltakozásom miatt olvastátok el e bus históriát, kik most könnyezve osztjátok meg gyötrő fájdalmamat, okuljatok példámból s ha szerelmesek vagytok, vers nélkül is értsétek meg egymást. t Szilágy. 1897. augusztus 1. Repülő csészealjak LONDON. — Dél-Angliában egy mezőn hat “repülő-csészealjat” találtak. A helybeli lakosság értesítette a hatóságokat, amelyek azonnal vizsgálatot indítottak. — Rendőrök, tudósok és műszerészek vették szemügyre a furcsa tárgyakat. Ezüstszürke, sistergő és “hip-bip” hangot adó műanyagból ké-' szült szerkezetek voltak. Az egyik záptojásra emlékeztető szagot árasztott. A műszerészek nyomban szétszerelték e tárgyakat, de nem kis zöld embereket találtak bennük, hanem angol gyártmányú Hídelemeket. Nemsokára előkerült a tréfa két kiagyalója, Christopher Sutball és Roger Palmer 22 esztendős repülőgépszerelő. Elmondták, hogy egy jótékony- célú gyűjtés sikerének biztosítása végett fel akarták kelteni a közvélemény figyelmét, ezért el akarták hitetni, hogy Angliát a repülő csészealjak inváziója érte. Meghalt Woody Guthrie Amerika egyik leghíresebb, legismertebb népdalénekese és népdalirója halt meg New Yorkban, a napokban. 13 évi kínzó betegség után, 55 éves korában meghalt Woody Guthrie, az Oklahomá- ból származott ballada-iró, akinek dalait az egész világon ismerik. A “This Land is Your Land” például valóságos nemzeti himnusszá vált, de sok száz dalát énekelték az elmúlt évtizedekben szak- szervezeti gyűléseken, hangversenyeken, béketün- teűéseken, piketvonalakon. Dalait ő maga is előadta, lemezeket készített és óriási népszerűségnek örvendett. Olyan hires énekesek, mint Peter Seeger, Odet- ta és mások állandóan előadják Woody Guthrie szerzeményeit, melyek visszatükrözik küzdelmes életét, a 30-as évek depresszióját, a második világháború küzdelmeit, st*b. A fiatal generációra óriási hatással volt és elhunytéval egy igazi népművész tűnt el az amerikai színtérről. í MAGYAR FILMBEMUTATÓ NEW YORKBAN! I OKTÓBER HÓ 10-TÖL 23-IG, CSAK KÉT HÉTIG angol feliratokkal, Hersko János rendezésében Főszereplők: Semjén Anita — Sinkovits Imre — Sztankai István Két fiatal története, akiknek szerelme felülmúlja a zavaros időket a háború utáni Magyar- országon, a sztálini perióduson át egészen napjainkig Vasárnaptól csütörtökig 2.3Ö — 4.45 — 7.05 — 9.25 Pénteken és szombaton 1.55 — 4.10 — 6.30 — 8.45— 11.05 RICCMÍCD OTDCCT MUCII A 144 Bleecker St. New York DLCClnCK ulnCCl vlllClflH City (West Broadwaynál) Telefon: OREGON 4-3210 A Lexington Ave. IRT SUBWAYVAL a Bleecker St. állomásig, onnan két block nyugatra a Bleecker Street-ig (Dialogue\
