Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-10 / 32. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 10, 1967 I. Eddig inkább a nagy magyar Alföld vidékeiről számoltunk be olvasóinknak, Veszprém megye ki­vételével. Most egy határmenti megyébe, az ország nyugati részén lévő Vas megyébe látogattunk el, Ausztriával és Jugoszláviával határos ez a megye; lakosainak száma 281,000. A dunántúli dombos vidék legmagasabb pontja a Kőszegi-hegység írott- kő nevű csúcsa, amely a valóságban a Stájer-Alpok nyúlványa. E gyönyörű erdős hegység váltakozik a megye közepén a Kisalfölddel, a Rába feltöltött, széles völgysikjával. A megye déli részét ma is őrségnek hivják, még abból az időből, amikor ha­tárőrséget telepitettek ide a német császárok ismé­telt támadásainak elhárítására. Éghajlatát is befo­lyásolják az Alpok nyúlványai. A hőmérséklet té­len magasabb az országos átlagnál,, nyáron pedig alacsonyabb. Vas megye lakossága is eléggé kevert. Szép szám mai laknak itt horvátok, vendek, németek és cigá­nyok. A vendek már a honfoglalás idején itt vol­tak. A római, a szláv és frank uralom számos em­lékei a mai napig fennmaradtak. A vármegye délnyugati részén fekvő Szombat­helyre igyekeztünk. Budapestről indulva valóság­gal átszeltük az egész Dunántúlt. Székesfehérvár, Veszprém, Bakonygyepesen át, Jánosháza felé. vitt utunk. Hosszupereszteg, Szemenye, Kám, Csem- peszkopács, Vasszécseny, Tanakajd, Táplánszent- kereszten át mentünk és nem győztünk csodálkoz­na a rengeteg uj házon minden egyes faluban, pe­dig csak a főutcákon mentünk keresztül és csak később a, falvak látogatásánál jöttünk rá, hogy a mellékutcákban egészen uj házsorok épültek. Szombathely, a megye székhelye A régi Szombathelynek volt ugyan kevés ipara, de az nem sokat számított. A város jelentősége in­kább mint vasúti csomópont volt. Valószinüleg ez­ért kapott szőnyegbombázást a II. Világháborúban. Akikkel beszélgettünk, azt mondták, hogy 1,000 halottat temettek egy nap á bombázások alatt. Az ország ipari fejlesztési programja itt is erő­sen érezteti hatását. Szükség is volt rá, mert a la­kosságot foglalkoztatni kellett és a vidék ifjúsága is ide özönlött munkaalkalmat keresni. Ez termé­szetesen újabb problémákat jelentett, mert a bom: bázás következtében sokat szenvedett városban óriási volt a lakáshiány. Ma 62,000-en laknak Szom­bathelyen. Ebből 17,000 dolgozik az iparban. Na­ponta 14—15,000 pár cipő készül, jelentős textil-, pamut-, faipar, ruházat, hiradástechnikai, mező­Uj automata szövőterem a szombathelyi fonodában gazdasági, élelmiszergépgyártási üzeme, fémipara, járműjavítója van a városnak. Van ezenkívül ker­tészete és 6 termelőszövetkezete, emellett ma is vasúti gócpont. Bár Szombathelyen jártam iskolába, egy-két ut­ca kivételével nem ismertem rá a városra. Hatal­mas változáson ment át 1945 óta. A lebombázott házak helyén hatalmas, uj modern épületek áll­nak. Vannak helyek, ahol szinte rontják a régi barokk házsorok összhangját, de kellett a lakás és igy építettek. Hatalmas uj városrészek épültek fel. A város fennállása óta 1948-ig összesen 12,738 lakás épült. 1948 óta viszont 17,403 lakást építet­tek és 393 magánház épült 1966-ig. A tömeges la­kásépítés tovább folyik, de ennek ellenére még mindig lakáshiány van. Egészen kiemelkedő az épülőfélben levő Derko- vies városrész. 1963-ban kezdték építeni. Itt tíz­szintes házakat építenek. Amerre a szem ellát uj épületek, egész házsorok épülnek. Egyes részei már szépen parkosítottak, a világ bármely városá­nak díszére válnának. Modern 2—3—4 szobás la­kások (konyha, hall Magyarországon nem számit szobának). A házak tetején mindenfelé annyi tv antenna, hogy alig hittünk a szemünknek. Kiváncsi voltam, hogy néz ki egy uj lakás, hát becsöngettem az első kapunál levő földszintes la­Szombathelyi, Március 15. tér kásba. Szakály István volt a névtáblán. Idős nénike nyitott ajtót és kérésemre, hogy engedje megnézni lakását, készségesen, talán némi büszkeséggel be­engedett. “Szakály István szövetkezeti dolgozó’’, mondta a néni. A leánya is dolgozik, ő vezeti a háztartást részükre. A konyhában modern bútorok, szép fürdőszoba, két másik szobában teljesen kor­szerű világos, modern bútorok, tv és komoly könyv tár a szekrényben. Szövetkezeti lakás, melyért ha­vonta 370 forintot fizetnek a törlesztéssel együtt. Magyarországon tudniillik háromféle építkezés fo­lyik egyszerre: állami,, szövetkezeti és magán. így is súlyos gondot okoz a lakáshiány. Az állami laká­sokat azok kapják sorrendben, akiknek legnagyobb szükségük van rá. Ezért minimum házbért fizetnek a lakók. A szövetkezeti lakásért 10—15,000 forin­tot kell letenni és 25—30 év alatt, vagyis ha az illető a felvett kölcsönt letörlesztette, saját tulajdo nába megy át éppúgy, mint az örök lakás, villákat láttunk, a gyönyörűen parkosított városrészeken. Ezek a magánházak. Sok szép park és játszótér van a városban. Hatalmas fejlődés a kulturális életben Nagyon büszkék a szombathelyiek kultur-, illet­ve ahogy hivják: Művelődési és Sportházukra, a Március 15. téren. Nyukodtan palotának nevezhet­nénk. Ezt Károlyi Antal Ibl-dijas építőművész ter­vezte s 1963-ban készült el. 24 millió forintba ke­rült. Hatalmas színpada és 1,300 ülőhelye van Nemrégen itt tartották az európai táncversenyt Szombathelyen á háború előtt is volt gimnázium és kereskedelmi iskola, de e tekintetben is hatal­mas a haladás. A városnak uj tanítóképzője és fel-; sőfoku gépipari technikuma; 4 gimnáziuma, 2 köz- gazdasági technikuma, gépipari középfokú techni­kuma és 18 nyolc-osztályos általános iskolája van, 7,605 tanulóval, ezeket 358 tanító képezi ki. A város óvónőinek száma 72. A középiskolások szá­ma 3,663, ezeket 166 tanár tanítja. A dolgozók ré­szére is vannak iskolák. Érdekes, hogy amíg 1963- ban még 594 dolgozó járt este az általános iskolá­ba, addig 1966—67-ben mindössze 87-en jártak ide. Viszont a dolgozók középiskolájában, 1,545 tanuló képezi magát részben este, részben levelező tanfolyamon. A város könyvtárában az 1966-os statisztikai kimutatás alapján 103,403 volt a könyv- állomány. Az össznépesség 11.5%-a rendes könyv­tárlátogató, illetve könyvkölcsönző. (Folytatjuk) A szünidőre hazaérkezett athéni diákok vélemé­nyének lényege: az amerikaiak bizonyára nem akarták kockáztatni, hogy itt népfrontkormány ke­rüljön hatalomra. A görög tábornokok “forradal­ma” általában összefüggésben van mindazzal, ami Közép-Keleten most történik. ÖNCSOMAGOLÁS Az 1919—21-es magyarországi fehér terror ide­jén a tiszti különítmények és a hozzájuk közelálló sajtó azt hiresztelte, hogy nem ők bántalmazták, kínozták, verték össze és sebesitették meg a zsidó­kat és a “destruktivokat”, hanem ezek önmaguk okozták a kék foltokat, zuzódásokat, sebeket és töréseket, hogy azután a “nemzeti hadsereg” tiszt­jeit vádolják érte és ezzel megrágalmazzák a “ke­resztény-nemzeti” rendszert. Legjobb esetben any- nyit ismertek el a tiszt urak és minisztereik, hogy “katonai egyenruhát öltött felelőtlen személyek” követték el a kisebb “kilengéseket.” Arra persze már nem tudtak válaszolni, hogy vajon az áldoza­tok annyira gyülölték-e Horthyékat, hogy azoknak a rossz hírbe hozása kedvéért meg is ölték magu­kat? Sorra fogták ki a Dunából a hullákat, néme­lyiküket egyszerűen agyonlőtték, sok holttestet azonban feldaraboltak, mielőtt a zsákba varrták őket. Ezekről azt mondotta a keserű budapesti hu­mor. hogy “önfeldarabolást végeztek.” Most felborult a rend az amerikai városok egész sorában, az elnyomott, kizsákmányolt, megcsalat- kozott és reménytelen négerek lázonganak elkese­redésükben és sajnos, ennek nagyon sok áldozata van. Mindenki sajnálja őket, de sokan vannak —• miként sok politikus és a sajtó nagyrésze — akik a legszigorúbb megtorlást követelik az élet- és va­gyonbiztonság veszélyeztetői ellen. Valóban, az orvlövészeket, az ártatlan embereket lesből táma­dókat el kell ítélni. De kevesen kérdezik, amikor az áldozatok növekvő számait olvassák, hogy a sok tucatnyi agyonlőtt és az ezernyi sebesült miért majdnem mind néger? Hát ők saját maguk ellen fordítják a fegyvereket — amiként azt a magyar tiszt urak mondták a zsidókról és a destruktivek- ről? Nyilvánvaló, hogy nem a négerek ölik a fehé­reket — miután csak néhány fehér áldozata van a zavargásoknak — hanem a rendőrök, nemzetőrök és katonák lövik agyon vagy sebesitik meg a feke­téket. Ez azonban a lapcimekből nem szokott ki­derülni. Mindig csak azt olvassuk, hányán haltak meg, illetve sebesültek meg — de szinte sohasem olvassuk ezt igy, hogy “a rendőrök megöltek ennyi meg ennyi négert.” Mintha az újságírók a régi Pes­ten jártak volna iskolába. Schiller professzortól, a bonni gazdasági minisz­térium szociáldemokrata gazdájától megkérdezték: miért kellett két héttel ezelőtt áll-mütétnek alá­vetnie magát? A válasz: “Maradjon magunk között, de két centiméterrel tágittatnom kellett a számat, mert a régi fazonnal már nem győztem a nagy­koalíciót.” ORSZÁGOS LAPKONFERENCIA Lapunk országos lapkonferenciája ez évben újabb mérföldkövet jelent a sajtónk életébon. Beszámolunk ezen a konferencián az eddig elért eredményekről. Kihangsúlyozzuk az elénk táruló lehetőségeket. Programot terjesztünk a delegátu­sok elé és rajtuk keresztül az olvasókhoz és az egész amerikai magyarsághoz. Rámutatunk a fele­lősségre, amely reánk hárul e program életbelép­tetéséért. Vegyen részt a konferencián, töltse ki az alábbi szelvényt! Küldje be lehetőleg augusztus 15-e előtt. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Szándékomban van résztvenni az ORSZÁGOS LAPKONFERENCIÁN, szombaton és vasárnap, szeptember 2- és 3-án Detroit, Mich.-ben a Pető­fi Körben. Név:..................................... ........................... Cim:.......................................................... .......... Város: .................................. Állam: .................. Zip Code:.............. Szükségem van szállásra..........személy részére Fodor Erna: Vas megye, a Dunántúl

Next

/
Oldalképek
Tartalom