Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-10 / 32. szám
Thursday, August 10, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORO £ Schalk Gyula: CSILLAGOK KÖZÖTT AZ ÉLET NYOMÁBAN m. Cikkünk eddigi fejtegetéseiben áttekintettük az élet problémájának a Naprendszerrel kapcsolatos kérdéseit. Arra a megállapitásra jutottunk, hogy bár a Bolygórendszerben még két olyan testvérünk kering, mely Naptól való távolsága alapján otthona lehetne az életnek, mégis felszinükön nem valószínű, hogy megvannak az élet csillagászati alapfeltételei. így a Földön kívüli életet legfeljebb növényi szinten a Mars bolygón kereshetjük. A Vénusz bolygóról pedig közelebbi ismereteink nincsenek. Úgy tűnik tehát, hogy magasszintü élet nyomára csak a távoli idegen Napok, idegen csillagok környezetében keringő bolygókon akadhatnánk. A sok száz, esetleg sokezer fényév távolságban levő idegen bolygókon élhetnek kozmikus testvéreink. Sajnos nincsen lehetőség arra, hogy létükről közvetlenül meggyőződjünk, mert ha vannak ilyen távoli bolygók, akkor azok elvesznek középponti csillaguk sugárözönében, és a Föld leghatalmasabb távcsövével sem lehet megtalálni őket. Hogyan szerezhetnénk mégis tudomást létükről? Szerencsére vannak olyan körülmények, amelyeknek a segítségével megállapítható, hogy egy csillag körül valamilyen sötét tömeg kering. A csillag mozgásának zavaraiból, az égi háttérhez viszonyított hullámvonalszerüen alakuló pályájából olvasható ki kisérő égitest, esetleg égitestek jelenléte. Amig a bolygóval nem rendelkező csillagok viszonylag sima körív mentén látszanak az évtizedek folyamán elmozdulni, addig a kísérővel rendelkezők enyhén hullámvonalat imák le az égi háttér elé. Ennek az az oka, hogy a csillag és kísérője, vagy kísérői által alkotott rendszer közös tömegközéppontja a kísérők keringése következtében jobbra-balra eltolódik, a bolygók mintegy rángatják a csillagot. így lehetne nagy távolságokból következtetni az onnan már ugyan nem látszó, de a Napunk körül mégis jelenlevő saját bolygórendszerünkre is. Ma már a Nap szomszédságában levő húsz fényévnél nem távolabbi csillagok közül vagy egy tucatnál sikerült kimutatni sötét kisérő jelenlétét ennek a megfigyelésnek a nyomán. A megfigyeléseknek azonban ez a jelenleg lehetséges egyetlen módszere nem ad teljes képet, mert nem tudjuk megállapítani, hogy a felfedezett bolygórendszerek egyetlen óriásbolygóból vagy több kisebb, például Földszerű égitestből állnak-e. Kiszámítható azonban a bolygórendszer megközelítő tömege, melyet általában Jupiter bolygónk tömegével hasonlítunk össze. (A Jupiter tömeg 318-szoros Földtömeg, térfogatába 1,300-szor férne el Földünk!) így például a csupán 4.15 fényév távolságban levő Proxima Centauri nevű csillag bolygórendszerének tömege két Jupitertömeggel egyenlő, és 2.5 földi év alatt kerüli meg csillagát. A 61 Cygni B jelű csillag 11 fényév távolságban van tőlünk. Kiszámították, hogy bolygója vagy bolygói összes tömege a Jupiter bolygó nyolcszorosával egyenlő és kereken öt földi esztendő szükséges a keringéséhez. A Cincinnati 1244 nevű csillag bolygórendszerének tömege 32(!) Jupitertömegnyi. A 30 fényév távolságban levő csillag körül 27 év alatt tesz egy körfordulatot a kisérő, illetve a kísérők összességének átlagos keringési idejére ennyi év adódik. Hogyan nézhet ki egy másik “naprendszer” közelről? Dr. Strand foglalkozott tüzetesebben elsőként ezzel az izgalmas kérdéssel. Ő fedezte fel a már említett 61 Cygni B jelű csillag bolygórendszerét. Ez a csillag egy szabad szemmel nem látható kettős csillag. Két csillagának fénye még kisebb távcsövekben is egybeolvad. A csillagászati táblázatokban mindkettő úgynevezett vörös szinü törpe csillagként szerepel, melyeknek felületi hőmérséklete körülbelül 3,000 fok, tehát fele a Napénak A rendelkezésre álló mintegy 200 évre kiterjedő megfigyelési adatok feldolgozása során kiderült, hogy a halványabb fényű csillag hullámvonalban mozog, ami bolygó jelenlétére utal. A fényesebb csillagot egy ellipszis gyújtópontjába képzelve a halványabb csillag 720 év alatt kerüli meg azt. A halványabb csillag körül keringő bolygó, vagy bolygórendszer átlagos keringési ideje kereken öt földi év. A bolygórendszer egy körülbelül 300 millió kilométeres sugaru elnyúlt pályán végzi a halványabb csillag körüli keringését. Ezeken a bolygókon különös az égbolt: időnként két nap ragyog rajta. Kiszámították, hogy az adott hőmérsékleti viszonyok és távolságok figyelembevételével a bolygórendszer átlagos hőmérséklete — 10 és +10 fok között mozog, tehát alkalmas lehet az élet fenntartására, ha megvan rajtuk az élet csillagászati alapfeltételeinek összessége. Mint látjuk az idegen naprendszerek felkutatása a csillagászat legkomplikáltabb feladatai közé tartozik. Évtizedeken át végzett kitartó munkát igényel. Egy másik probléma: nem tudjuk pontosan, hogy hol keressünk üyen rendszereket. E te- kmtetben csak egy iránymutatónk van: az eddig felismert bolygórendszerek mind a Napunkhoz hasonló tipusu csillagok körül keringenek. Eehet, hogy ez csupán véletlen, de lehet az óriás forró, vagy óriás vörös csillagok körül npm találhatók bolygók. Általános vélemény hogy a magános, ritka esetben nagyon távoli kettős csillagok körül várhatunk eredményt. Az eddig elmondottak alapján egy egyszerű számítást végezhetünk. A Nap körül levő 56 darab csillag közül 8 darab rendelkezik bolygóval, vagyis a csillagok 1/7-ének bolygói vannak. Ha ezt az arányszámot egész Galaxisunkra érvényesnek tekintjük, úgy milliárdos számot kapunk a lehetséges bolygórendszerek számát illetően, és ezen belül ha csak minden tizediken vannak meg az élet kialakulásának és fenntartásának lehetőségei, máris milliónyi olyan bolygóval számolhatunk, mely az élet hordozására alkalmas! Érdekes megfigyelés az is, hogy a Naptipusu és bolygógyanus csillagok tengelyforgási sebessége a más csillagtipusokéhoz viszonyítva lényegesen lassúbb. Valószínű, hogy ezen csillagok forgási sebességét a körülöttük kialakuló bolygók veszik el, csökkentik le. Nagy kérdés, hogyan állapíthatnánk meg, hogy egy adott csillag környezetében keringő bolygón van-e élet, vagy nincs? Itt már természetesen kifejezetten és kizárólag magas technikai kultúrával rendelkező értelmes, önmagát és környezetét értelmezni képes társadalmakra gondolunk. E tekintetben kikapcsoljuk a megjelenési forma problémáját. Nem törődünk azzal, hogy ezen társadalmak lényeinek milyen a testi felépítésük, feltételezzük, hogy ha vannak bármilyen alkati felépítésük mellett is, melyek esetleg lényegesen eltérhetnek a földi ember megjelenési formájától, egy dologban közösek velünk: ismerik a környező világmindenséget és életük eddigi ideje alatt felismerték, hogy a természet világát bizonyos nagy távolságokban érvényes és ható törvényszerűségek igazgatják. Feltétlenül fel kellett ismerniök kozmikus partnereink egyik-másikának már a rádiózás nyújtotta lehetőségeket, fel kellett ismerniök azt a gazdagságát a környező világmindenségnek, melyet felismerni már nekünk is módunkban állt. Ezt minden kétséget kizáróan feltehetjük, sőt, ha magunkat nem tartjuk feltétlenül a több millió lehetséges Tejutrendszerbeni társadalom legfejlettebbjének — és erre egyébként nincs is semmi okunk —, akkor azt is fel kell tételeznünk, hogy nálunk sokkal fejlettebb társadalmak is léteznek. Fulkutatásukra azonban megfigyelési eljárásaink ma nem adnak megbízható lehetőséget. Még ha indíthatnánk is a közeljövőben csillagközi űrhajókat, ezek a jelenlegi sebességek mellett akár 50—100,000 esztendeig száguldhatnának, amig a gyanús csillagok környezetébe eljutnának. Ott talán kiderülne, hogy hiába mentünk, hiába küldtünk automatikus űrállomásokat, mert nincs a csillag bolygóin seholsem élet, nincs értelmes társadalom. De amig ez kiderülne, addig itt a Földön év- százezredek telnének el, és kései utódaink aligha tartanák számon korai elődeik által jelzett űrszondák visszaérkezésének időpontját. Egy ilyen kísérletnek semmi értelme nem volna. Önként adódott azonban a gondolat, hogy a nagy távolságokat rádiójelzésekkel hidaljuk át. Jelenlegi helyzetünkben nem látunk más lehetőséget arra, hogy kitörjünk Földünk gravitációs katlanából, hogy kényszerű “börtönünk”-ből hirt adjunk létünkről a távoü világok felé. Ma már sok milliárd fényév távolságból is fel tudjuk fogni az égitestek rádiósugárzását és saját jeleink és sok volságig hatolnak a téri»» " Drake számításai és vizsgálatai felderítették, hogy van egy hullámtartomány, amelyen az üzenet kijuttatása nem ütközik különösebb nehézségbe, és ez a hullámtartomány a 3 cm-től a 30 méterig terjedő sáv. E tartomány legcélszerűbb hullámhossza azonban a 21.2 cm-es hullámsáv mivel ezen a sávon kapjuk a világtérből is a legintenzivebb sugárzásokat. Ezt bocsátják ki a világmindenség minden részén megtalálható óriás hidrogénfelhők is. Nyilvánvaló, hogy az általunk feltételezett értelmes társadalomnak is fel kellett ismernie ezt a lehetőséget. így azután feladatunk az, hogy olyan jeleket küldjünk a távoli csillagok felé, melyek jól kiválnak a világtér általános rádiózörejéből és valamilyen értelmes, logikus sorrendben követik egymást. Már 1955-ben megkezdték az egyenként 10 fényév távolságra levő Tau Ceti és az Epszilon Eridani jelű csillagok környezetébe a földi jelek sugárzását. Persze ezeknek a jeleknek éppen mostanában kell megérkezniük az adott csillagok környezetébe és válaszra még vagy tiz éven át várhatunk. Mégis nagy előnye a rádiózásnak minden más jelzéssel szemben, hogy fénysebességgel száguldó jelekről van szó. Ám ezek a kérdések már a kapcsolatfelvétel igen izgalmas problémakörébe tartoznak, melyről majd legközelebbi alkalommal ejtünk néhány szót. (Folytatjuk) Egy louisiana-i szakszervezeti vezető otthonában bomba robbant fel, amely a házban sok kárt okozott. Victor Bussie, az AFL-CIO állami elnöke úgy gondolja, az otthonát ért támadás a Ku-Klux-Klan követte el. A bombázás egy nappal azután történt, hogy Mr. Bussie törvényhozó testület előtt zsarolás elleni bizottság felállítása mellett érvelt. Többek között azt is mondotta: “Miért nem vizsgálják ki a Klan tetteit? Miért üldözik ehelyett a munkásszervezeteket?” MÁRKI KÁLMÁN SZAVAL ; HANGLEMEZEN! | Petőfi Sándor: A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI Vörösmarty Mihály: A VÉN CIGÁNY Kiss József: TÜZEK Babies Mihály: HUSVÉT ELŐTT József Attila: A VÁROS PEREMÉN Ady Endre: AZ ŐS KAJÁN Edgar Allan Poe: A HOLLÓ Illyés Gyula: BARTÓK cimü verseit szavalja nagy tehetséggel és mély átérzéssel. Eredeti ár $5.00 Az Amerikai Magyar Szó olvasóinak egy pél* dány $3.00, kettő $5.00. — E*”’ ” í csonyi a
