Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-06 / 27. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 6, 1967 Az uj generáció Az amerikai kormánynak nagyon sok problémája van. Úgy kül-, mint belpolitikánk szinte ontja magából a mindig újabb és újabb bajokat. Az egyik baj az un. “age gap”, ami azt jelenti, hogy szakadás állt be az idősebb és a fiatalabb nemzedék között. Körülbelül úgy lehetne pontosabban kifejezni. hogy az öregek (akik intézik az ország sorsát) és a fiatalok (akiknek eszerint kell élniük) között megszűnt az egyetértés, hatalmas árok van közöttük, amelyet szeretnének áthidalni, hogy újra meglegyen közöttük a közlekedési lehetőség. Ez azonban ezideig még nem sikerült, sőt az elválasztó árok állandóan szélesedik és mélyül. Nemzetközi viszonylatban az uj generáció problémája nem uj, évek sora óta fennáll és nem kis fejfájást okoz a különböző kormányoknak. Az uj generáció mindenhol követeli, hogy beleszólhasson az ország ügyeinek intézésébe. Hogy milyen erős és harcos ez a követelés, az attól függ, hogy a kormányok mennyire adnak lehetőséget a fiatalság akaratának. Nem okoz különösebb bajt, ha az ut nyitva van, mert lehetőség van a fejlődésre és ez az egész értelme a fiatalság rakoncátlankodásának. Ez természetes valami, mert a fiatalság jelenti a jövőt, a holnapot, a társadalom folytonosságát, amely nélkül bármely nemzet pusztulásnak néz elébe. Ezt Washingtonban nagyon jól tudják, ha nem is beszélnek róla és ezért indult meg a “kampány” a fiatalság “felvilágosítása” érdekében. A cikkek, tanulmányok ezrei jelennek meg és próbálják megmagyarázni, hogy mi az oka a mai áldatlan helyzetnek. A szokásos pi'opaganda-hadjárat is megindult a fiatalok visszahóditására, de az eredmény szánalmas. Ennek oka, hogy úgy akarják nekik az engedelmességet “eladni”, mintha egy uj fogpasztát árulnának és ez többé nem hatásos. Másról beszélnek, mint Bodóné, csak a bor árát nem emlitik, a fiatalokat pedig ez érdekli a legjobban. Bármit mondanak, dicső forradalmunkat, vagy Lincolnt, Jeff er sont, Washingtont, vagy Rooseveltet idézve, nem jár eredménnyel. Olyan bután csinálják, hogy úgy látszik nem értik meg az egészet. Ugyanis, az Egyesült Államokban ez valami egészen uj, “idegen” jelenség. Itt sohasem volt komolyabb baj a fiatalsággal és olyasmi szinte hihetetlen volt, hogy háború idején százezreket tudjanak megmozgatni a béke érdekében. Ki hallott olyasmit az Egyesült Államokban, hogy fiatal emberek sorozó-kártyájukat nyilvánosan elégessék! Ma azt is megpróbálták, hogy “kommunista propagandának” tüntették fel ezt a mozgalmat, de nem sikerült, mert a részvevők nem kommunisták és egyházak, papok is támogatják. Miért nem érti meg a fiatalokat? Ha nagyon elfoglalt politikusaink egy kis időt szentelnének, könnyen rájöhetnének a mai helyzet okára és megtalálnák a magyarázatot, mi az oka a fiatalság “különös” viselkedésének. Az Egyesült Államok harca a függetlenségért örök dicsősége a világ fejlődésének. Ez volt az az idő, amikor Amerikát a szabadság hazájának nevezték és joggal. Hivtuk az uj hazába az egész világról a politikai, vallási üldözötteket, az éhezőket, a fáradt, űzött tömegeket, amelyek az uralkodók vascsizmái alatt nyögtek. Hivtuk, hogy épitsék velünk az uj hazát, a szabadság, egyenlőség hazáját. Dolgos kezükön kivül nem kell mást magukkal hozni, mert van itt minden. A felhívásra megindultak a szerencsétlen milliók az egész világon. Nem féltek a nehéz munkától és hihetetlen áldozatok árán felépítették az Egyesült Államokat, a demokráciát. Ez a demokrácia annyira megelőzte fejlődésében a világ minden társadalmát, hogy nem volt oka a fiatalságnak a harcra. A fejlődés itt nemcsak lehetséges volt, de szédületes gyoorsasággal haladt előre. Az általános jólét közepette a nép nem törődött a politikával. Még 50 évvel ezelőtt, amikor már észrevehető volt a demokrácia hanyatlása, a lakosság 50%-a nem tudta, ki az elnök. Az állandóan nevekedő tőke ezt a tudatlanságot “jó amerikaisság”-nak nevezte. A tőke lassanként átvette az ország sorsának irányítását. és minden úgy haladt, ahogy érdekei megkívánták. Mesébe illő vagyonokat harácsoltak össze és a vagyonnal a hatalmat is magukhoz ragadták. Ahogy nőtt az erejük, úgy fogyott a demokrácia és a demokrácia fogyásával a lakosság lelkülete is változott, olyan “fából vaskarika” lett. • A szabadság hazájában a demokrácia aranykora végétért, mert a tőke éhsége igy kívánta. A polgárok nagyrésze ma már csak önmagáért él, egyre többet akar szerezni önmaga részére és nem törődik azzal, hogy ezt mások kárára teszi. Talán azért van ez igy, mert senkinek nincs biztonsága. Az amerikai életszinvonal a legmagasabb az egész világon, de az a hibája, hogy nem biztos. A jól élő polgároknak a demokrácia legelemibb kelléke: a biztonság hiányzik. Ha beteg lesz, vagy ha elveszti munkáját, egész élete, mint a kártyavár összeomlik és a tegnapi jó élet helyett másnapra nyomorúság az osztályrésze. Az átlag polgár 1—2 évre előre elkölti jövedelmét, azaz hitelből él a magas színvonalon. Ha nem tud fizetni, mindent elvesznek tőle és vége a jólétnek. Szabadok vagyunk, de valóban rabszolgái vagyunk a profitéhes tőkének, amely fütyül az egymást segítő demokráciára Csendes forradalmak Minden csendesnek, békésnek látszik, pedig nem igy van: az Egyesült Államok népe már két csendes forradalmon ment keresztül és a harmadik most van folyamatban. Az első csendes forradalom akkor volt, amikor a mezőgazdaságot iparosították. Gépek vették át a kéz munkáját, amelyet jobban és gyorsabban végeztek. Egyszerre hatalmas tömegek maradtak munka nélkül és ez veszedelmes volt, mert a munka nemcsak csökkent, hanem megszűnt. így a munkások családostul jövedelem nélkül maradtak. Óriási zűrzavar volt, a bajok az egekig tornyosultak, de a tőkések megoldást találtak. A gyárak éhesek voltak, mert gyártmányaikra szükség volt és uj munkaerő vált szükségessé. így felszívták a mezőgazdaságból kiesett tömegeket és megint helyreállt az egyensúly. A gyárak kéményei vidáman füstöltek, de nem sokáig, mert jött a második csendes forradalom. A profitéhség uj módszert talált fel és a termelést apró részekre tagozták. Egy-egy munkás csak egy részt csinált, mozgószalagon kellett elvégeznie a munka ráeső részét. Megszűnt a szakmunka fontossága és úgy meggyorsították a termelést, hogy a gyárak ontották magukból a termékeket. Újból hatalmas tömegek lettek munkanélküüek és váltak mindörökre fölöslegessé. Újra komoly volt a helyzet. A rengeteg árut el kellett adni és ezzel az elosztási iparnak lett szüksége uj erőkre. Az irodák, üzletek felszívták a feleslegessé vált munkaerő nagy részét és ha nehezen is, de helyreállt az egyensúly. De ez sem tartott sokáig. A fejlődést még akkor sem lehet megakadályozni, ha ez a tőkések önző céljait szolgálja. Hamarosan belekerültünk a harmadik csendes forradalomba, amelyben úgy a ter8- S s Figyelem Cleveland és környéked J I * A Hungarian Workers Federation Club Gáli Imre meghívására és közreműködésével 8 £ julius hó 9-én, vasárnap \ PIKNIKET í £ rendez a Gall Farmon, 12275 Stafford Road, jjj S Mantua, Ohio-ban. $ Egyúttal megünnepeljük Gáli Imre 2 és Mrs. Fridrich születésnapját g Gáli Imre frissen vágott disznót és frissítő italö- 8 * kát ajándékoz. Lesz disznósült, Laci pecsenye, 8 y kolbász és csirke bőven. — Mindenki készüljön r 8 fel a sok jó étel elfogyasztására. A teljes bevétel 8 a Magyar Szó javára lesz fordítva. 8 8 A rendezőség kéri -a clevelandi és környékbeli a 8 magyarság megjelenését, hogy a nemes ügyet £ £ sikerre vihessük. — Vendégeink között lesznek & a washingtoni magyar nagykövetségtől is 8 £ ÚTIRÁNY: Clevelandból a 422-es utón Auburn £ S Comer-ig, itt balra a 44-es utón a Stafford Rd.■ & ig, itt jobbra az ut jobb oldalán a Gall farmig, 8 / ahol jelzőtábla mutatja a? utat. melés, mint az elosztás automatizálódik. A hivatalokban, ahol azelőtt száz ember dolgozott, egy gép és 2—3 munkás veszi át a munkát. A gyárak hatalmas termeiben is 1—2 ember lézeng, mert a munkát automatikus gépek vették át. Itt azonban a kapitalisták már a kezdet kezdeténél megálltak, mert saját maguk megrettentek az ered- ménytől. Először a már ismert vigasszal álltak elő, hogy uj iparok születnek majd és azok felszívják a feleslegessé vált munkaerőt, de ebben már maguk sem hittek. Megállították az automatizálást, mert nincsenek még arra felkészülve és azt sem tudják, mit csináljanak a felesleges embermilliókkal. Egy helyben állnak, de ez sem maradhat igy, mert a fejlődést megállítani nem lehet. Ezeket kellene tanulmányozniok törvényhozóinknak, mert ezekben rejlik a magyarázat. Itt van az oka a fiatalság “furcsa” viselkedésének, mert a fejlődést újból háborúval helyettesítették, hogy foglalkoztatni tudják a munkásokat az ölőszerszámok készítésével, a fiatalok pusztításával, de amint a helyzet mutatja, ez a megoldás is idejét múlta. Meg akarják másítani a valóságot Azzal akarják igazolni magukat, hogy meg kell állítani a kommunizmus terjedését, mert ha nem, minket is hatalmába kerít és mi lesz akkor? Politikusaink nem ismerik az amerikai történelmet és elfelejtették, hogy mi a világ üldözöttéinek és nyomorultjainak a leszármazottai vagyunk, akik felépítettük ezt az országot. Szeretjük hazánkat, Amerikát, újra vissza akarjuk állítani benne a demokráciát és azért harcolni is hajlandók vagyunk, meghalni is, ha kell, de a büszkeség és az önző érdek nem képes többé önfeláldozásra késztetni fiatalságunkat. Mikor tanulják már meg Lincoln tanítását: “You can fool all of the people some of the-time, but you cannot fool all the people all of the time.” (Némely embert néha be lehet csapni, de az egész népet mindig nem lehet becsapni.) Az “age-gap”, a korkülönbségi szakadék egyik oldalán ott áll a politikusaival túl népes Washington. Törvényhozóink átlagos életkora 72 év és ezek az öreg emberek, akiknek már jövőjük sincs, csak jelenük, szabják meg életünket és tervezik a fiatalság részére a jövőt, amit már ők nem fognak megérni. El kell ismerni, értik munkájukat, mert a demokrácia nevében csinálnak mindent, de amit csinálnak, az már nem demokrácia. A fiatal törvényhozók olyanok közöttük, mint a szárnyasze- gett madarak. A hatalom, az intézkedés joga a bizottságok kezében van, minden uj törvényjavaslat, minden uj intézkedés oda kerül először. Zárt ajtók mögött addig furnak-faragnak rajtuk, addig nyirbálják és alakítják azokat mig megefelelnek a tőke követelményeinek; amig minden eltüntetnek belőlük, ami a demokráciát, a haladást szolgálja. Akkor bocsátják a kongresszus elé megszavazásra. A bizottságokat nem választják, ezeket “seniority”, rangidősség alapján nevezik ki és vajon kiknek van seniority-juk, ha nem az öregeknek? A fiatalok csak akkor juthatnak ilyen hatalomhoz, ha már megöregedtek, megértek és a főmogulok biztosak afelől, hogy követik a kijelölt utat. A fiatalságot nem lehet félevezetni Az árok másik oldalán van az uj generáció és azt mondja, hogy ők nem akarnak sem hideg, sem meleg háborút. Minden politikánk — belső vagy külső —-a szocializmus elleni gyűlöleten alapszik. Valaki már nem is lehet jó amerikai, ha nem gyűlöli a szocialista államokat. A fiatalok nem gyűlölik, mert mint mondják, nincs okuk rá, őket a szocialista államok népei sohasem bántották és ha saját országaikban szocializmust akarnak, joguk van hozzá. Amikor a legsötétebb reakció uralkodott évtizedekig a világ nagy részén, nem váltott ki tiltakozást, gyűlöletet politikusainkban, akkor az “minden állam belügye volt, amibe nekünk nincs jogunk beleszólni.” A két világnézet közötti harcot nem a háború fogja eldönteni, sem a propaganda, hanem az ipari fejlődés, vagyis, hogy melyik rendszer tud jobb életlehetőséget, magasabb életszínvonalat biztosítani polgárainak. így a fiatalok nern tudják megérteni, miért félnek annyira politikusaink, miért követnek el mindent, hogy mi irányítsuk az egész világot, miért fegyverkeznek állig, ami azt jelenti, hogy ha kell, akaratukat erőszakkal is keresztül(Folytatás a 12-ik oldalon)
