Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-06 / 27. szám
Thursday, July 6, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD 9 Amíg élünk... A mesebeli örök ifjúság forrása, vagy a megfiatalítás gondolata különböző formákban sok színdarabnak, könyvnek, regénynek alkotta vezérfonalát. A mi korunkban talán Goethe Fausztja viszi el e téren a pálmát. A “Shangri-La” korszak, ahol az emberek örök fiatalok maradnak nagy érdeklődést váltott ki és magas jövedelmet hozott a könyvkiadónak és a moziknak annak idején. Hogyan lehetne megfiatalodni, vagy legalább az öregség szimptomáit megakadályozni, vagy teljesen eltüntetni — sok embernek fordult meg az agyában. Orvosi kísérletezések, majom mirigyek átültetése stb. jönnek és mennek, ami megmarad: a megöregedés folyamata. “Kár az ifjúságnak a fiatalság”, — mondta cinikusan Bernard Shaw. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy közép, vagy akár idősebb korban ne érezze magát az ember fiatalnak. Akik nem állnak meg, hanem örökké terveznek, teremteni, alkotni vágynak, kitartóan, a jövőbe vetett hittel előre néznek, nem örögedhetnek meg. A 95 éves Lord Russel ma is fiatalosan tevékenykedik a békéért, önzetlenül, hűségesen dolgozik a szenvedő emberiségért. Senki sem csodálkozott a nemrég elhunyt 82 éves Kodály Zoltán fiatalosságán, amellyel a gyermekeket, az ifjúságot és az egész emberiséget a zenére és annak kifejezésére tanította életének úgyszólván utolsó napjáig. Magas kora ellenére örökké fiatal életet élt. A mindannyiunkért való küzdelem, harc egy jobb jövőért nemes célt ad életünknek. A cél iránti haladásban még az apró sikerek is benső megelégedést, boldogságot adnak, fiatalos erőt biztosítanak még akkor is, ha öreg csontok leszünk. Legszebb emlékeim, legmelegebb érzelmeim azok, amelyeket a szebb és jobb jövő eléréséért folytatott küzdelmekben éltem át. Újra ifjúnak érzem magam, mikor az első sztrájkom emlékeit felidézem. Mikor “Shop Stew- ard”-nak megválasztottak munkástárasaim, mikor az üzemet bevittük az AFL-be. Mikor szakszervezeti vezetőnek jelöltek. Sohasem felejtem el az első könnyfakasztó bombát, amelyet lábaimhoz dobott a newyorki rendőrség. El lehet talán felejteni a nagy washingtoni éhségmarsot, amiben részt vettem? Úgy érzem, hogy nekem is van egy parányi részem abban, hogy az amerikai munkásság ma munkanélküli és társadalombiztosítást kap. Ma is meleg érzés hat át, amikor arra gondolok, hogy bizonyos sorsdöntő órákban, 20 fokos hidegben árultam a Times Square-en a munkás- eajtót, minden lapvásárlónak milyen hálás voltam és fagyos arcomon mosollyal mondtam: “Thank you, thank you, very much.” El lehet talán felejteni azt az időt, amikor a 80-as évek elején zuhogó esőben 3000 kékegyenruhás, piros nyakkendős gyermekkel, pioneerok- kal vonultunk fel május 1-én? Csurom vizesek voltunk, mire vége volt a felvonulásnak, de olyan szép, olyan hatalmas volt, hogy szivünk melegsége még a megfázástól is megvédett bennünket. Szeretettel emlékszem meg Fehér Lajosról, Gyetvai Jánosról, akik úgyszólván életük utolsó percéig ott álltak fiatalos hévvel lapunk körül. Meleg szívvel gondolok Schill Terézre, Bartók Joachimra, Uhrin Jánosra és a többi ifjulelkü ■öreg barátainkra, akik harcban a jobb jövőért ma is ott állnak a 65 esztendős fiatal Magyar Szó mellett. Jóleső érzést vált ki belőlem a több mint 300 iuj előfizető; áttörvén a régi pesszimisták vonalán, utat mutatva az újabb lehetőségekre. Szeretettel köszöntőm lapunk régi és uj munkatársait és összes olvasóit, a régieket és az újakat egyaránt. A békemozgalom széleskörű terjedése lehetőséget nyújt az amerikai magyar munkásság újabb rétegeinek öntudatra ébredéséhez. Az ifjak, akik szemben állnak a háborús veszéllyel, reméljük, hogy megtalálják helyüket, még mielőtt Szijjártó István sorsára jutnak, aki 25 éves korában Vietnam dzsungeljében adta oda fiatal életét. Az ’56-os magyarok legyenek hü fiai fogadott hazájuknak, de ne feledkezzenek meg szülőhazájukról sem, amely szocializmust épit, hogy a két háborúban kifosztott magyar nép élete végre szép NEM MEGGYŐZŐ BOLDIZSÁR IVÁN ÜR VÁLASZA Irta: SOMOGYI ZOLTÁN A Magyar Szó április 20-i számában megjelent cikkemre Boldizsár ur válaszolt. Ezt a választ a Magyar Szó junius 15-i számában közölte. A válaszért és a részemre küldött ülvözletért köszö- netemet fejezem ki. Sajnálattal olvastam, hogy cikkemmel kapcsolatban néhány magáról megfeledkezett egyén, eléggé el nem Ítélhető módon adott kifejezést érzéseinek és gondolatainak. Mondanom sem kell, hogy a cikk megírásának nem ez volt a célja. A Magyar Szó sem a múltban, sem jelenleg nem engedi hasábjain az otromba, ízléstelen, vagy személyeskedő Írások megjelenését. Ezzel szemben, a jóizlés szabályai szerint, mindenki kifejezheti nézeteit, elgondolásait, még akkor is, ha annak szelleme történetesen nem azonos a lap elgondolásával. Egyszóval nem ijed meg a vitáktól, ha a vita célja az igazság, vagy tárgyilagosság kidombo- ritása. Fontosnak tartom a tárgyilagosság kihangsu- lyozását, hiszen fentemlitett cikkemet pontosan azért írtam, mert úgy véltem és ma is úgy vélem, hogy Boldizsár ur kifogásolt írása nem tárgyilagos. Ezen a tényen még a válasz, vagy mondjuk a magyarázat sem változtat egy jottányit sem, sőt, még érthetetlenebbé és kevésbé elfogadhatóvá teszi Boldizsár urnák a Magyar Hírekben megjelent cikkét. Mindjárt megmondom miért. A “Még egy levél amerikai barátomhoz” cimü Írás közvetlenül Boldizsár ur hazatérése után Íródott. Az amerikai kellemes fogadtatás, a vendégszeretet, az uj, nagyszerű élmények, benyomások hatása alatt emberi dolog, de újságírói hiba, a tényeknek ilyen egyoldalúan eltorzított csoportosítása. Május 23-i levelében viszont Boldizsár ur igy ir: “Nem írtam azt, hogy töviről hegyire ismerem az amerikai magyarok életét, csak arról Írtam, amit láttam, tapasztaltam, s ez írói és újságírói pályámnak alapelve.” Ezt az alapelvet jómagam is — noha nem vagyok hivatásos irő, vagy újságíró — tiszteletben tartom és minden betűjével egyetértek. De hadd idézzem tovább Boldizsár ur szavait, egy másik mondatából, amely viszont igy hangzik: “Azt bizonyítom Magyarországról, amit bizonyítani fontos, hogy mi tárgyilagos, felnőtt szemmel nézzük a világot és az Egyesült Államokról nyugodtan megírjuk a jót is, a rosz- szat is.” Most engedje meg Boldizsár ur, hogy visszakanyarodjak kifogásolt cikkére. Újra elolvastam figyelmesen, de sehol nem találok benne semmiféle kifogásolni valót, vagy bírálatot az Egyesült Államoki'ól, csupán dicsérő jelzőket és elragadtatásának csiszolt, szép szavakba öntött kifejezését. Pedig Boldizsár ur 120 napot töltött az Egyesült Államokban! A 120 nap alatt éles újságírói szeme nem talált volna semmi elbírálni valót, amivel “tárgyilagosabbá” tehette volna észrevételeit? Hiszen köztudomású, hogy még jólismert közéleti nagyságaink ölég tekintélyes száma is talál kifogásolni valót. Igaz, Boldizsár ur nem mondta, hogy töviről hegyire ismeri az itteni magyarok életét, de azt sem mondta, hogy nem ismeri azt. És amikor —, hogy az ő szavaival éljek —, “kihívó” amerikai barátja az amerikai magyarok életéről kérte az általános véleményét, elmulasztotta említeni, hogy ez nem általános vélemény, hanem egy kis rétegről szerzett tapasztalata és szívesen megírta, hogy minden amerikai magyar, akivel találkozott jól él, bőven van pénze, rendszerint 2 kocsija, stb. stb. Én elhiszem, hogy akikkel Boldizsár ur találkozott, jómódú magyarok voltak, hiszen vannak ilyenek is ebben a szép, nagy országban, de vajon szabad-e ezt általános véleménynek nyilvánítani ?! Lehet-e tárgyilagos véleményt alkotni egy marok*•■•••••••••••••••••••••*•••••••••••••••• és jó legyen. Olvassák a Magyar Szót, amely az egyedüli magyarnyelvű lap Amerikában, amely hü képet nyújt az uj és a szülőhazáról. Kéz a kézben harcoljanak együtt az amerikai nép igazi érdekeiért, amely egyúttal a világ minden népe érdekeit is képviseli, harcoljanak velünk együtt a világbékéért. iSPytLSL WW ^ T ~ Fodor Erna nyi csoportról szerzett gyors benyomás alapján? Ez a kérdés! A másik kérdés pedig az, hogy az igazság, vagy a tárgyilagos vélemény módositható-e aszerint, hogy milyen világnézetű, vagy gondolkozásu csoport felé irányítjuk? Boldizsár ur barátja nyilván abba a csoportba tartozik, amelynek világnézetét az öltönyök száma, minősége, a gépkocsi birtoklása, a kirakatok változatossága, stb. szabja meg. Mi ismerjük ezt a polgári csoportot, amely “hazafiasán” vállal szolidaritást fogadott hazájának vezető köreivel, mélységes lenézéssel beszél a szegényebb szocialista államokról — beleértve saját szülőföldjét is — mindaddig, amíg jól megy a sora! Ám ez a réteg nem veszélyes, mert nem uszít volt hazája ellen és nem fasiszta beállítottságú, csupán a zsebén és nem a logikáján keresztül ítél és dönt. De van egy harmadik csoport, az igazi ellenség, mely nem riad vissza a hazudozás- tól, az erőszak alkalmazásától és ádáz gyűlölettel ellensége a szocialista országoknak. Ha jól értettem Boldizsár urat, miután a Magyar Hirek nem csupán a mi olvasóinknak jár, aszerint kell szerkeszteni és összeállítani, hogy ezek is helyeseljék és elfogadják. Vagyis a felnőttek érettségével nézve a világot, azt kell mondani: “Nektek is igazatok van”. Ezt mi, itt Amerikában úgy hívjuk, hogy “double standard”! Még hozzá kell tennem azt is, hogy kár a gőzért! Mert a szocialista építés ellenségei, vagy ellenzői még akkor sem fogják szalonképesnek elfogadni a rendszert, ha az ő szájuk ize szerint ir "kifelé." Csak azt fogják mondani, hogy lám, kezdenek rájönni, hogy nekünk van igazunk. Ezeket csak azért említem, mert Boldizsár ur szerint baráti kaput döngettünk és a baráti kapu mögött nyilván baráti felfogású egyének élnek, akik harag, vagy neheztelés nélkül fogadják tőlünk ezeket a kiegészítő megjegyzéseket és baráti bírálatokat. A Boldizsár ur által említett utolsó előtti bekezdésem értelemzavaró kitétele nem toll- hiba volt, hanem az történt, hogy amatőr létemre kézzel irom — kevés szabad időmben — cikkeimet, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Nos, nehezen olvasható kézírásomat rosszul olvasták és amikor nyomtatásban láttam, mosolyogva gondoltam arra, hogy ilyen ziccert Boldizsár ur nem fog kihagyni, örülök, hogy nem hagyta ki és köszönöm a kiigazítását. Boldizsár urnák e lap hasábjain keresztül szívélyes üdvözletemet küldöm és további sikereket, eredményes munkát, jó egészséget kívánok. Végezetül arra szeretném megkérni, hogy saját alapelveit jövőben Írandó cikkeinél egy kissé meggyőzőbben alkalmazza. Az American Broadcasting Co. a Technical Operations segítségével jelentős technikai újításhoz jutott. Bármely fekete-fehér filmet színes filmmé tudnak átváltoztatni. Ezen újabb felfedezéssel alaposan lecsökkenthetik a színes filmek előállításának költségét. » 1 RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA ! 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. 1 (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. \ Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, Bar- ] Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország ] minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva i JWMSIMWWWIWWMIWMWWWMMIIMWIWUWIWW.----------------------“í 2 Amerikai Magyar Szó l 130 East lóth Street J New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom eló'fizetése lejárt, ide mellékeivel J küldök megújításra S....................-t. I Név:.............................................................................| | Cim: ................................................................. | J Város:............................................Állam:...............* J Zip Code...............
