Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-27 / 30. szám
Thursday, July 27, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: A NÉGEREK MUNKANÉLKÜLISÉGE ÓRIÁSI MÉRETŰ A Bureau of Labor Statistics (BLS) azt az észrevételt tette, hogy 1966-ban a négerek munkanélkülisége kevésbé hanyatlott, mint a fehéreké: “A néger munkanélküliség aránya... az év közepén egyre növekedett és nem tért vissza az előbbi 7.1 százalékra (az évszakot is tekintetbe véve), ami az év első negyedében volt. Ez annál inkább kedvezőtlen fejlemény volt, mivel a fehérek munkanélkülisége 3.4 százalék maradt az egész éven át.” A legnyugtalanitóbb körülmény a néger fiatalság munkanélkülisége. “... a néger fiuk és lányok között 1966-ban aggasztóan magas arányokat öltött a munkanélküliség (a fiuk 21.2 százaléka, a leányok 31.1 százaléka volt munka nélkül.) Habár a fehér fiatalok között valamelyes javulás állt be, ez nem vonatkozik a néger fiatalságra...” 1967-ben még nagyobb lett az eltérés. Február óta a munkanélküliség a négerek között nagyobb volt, mint 1966-ban, de a fehérek között ugyanannyi, vagy alacsonyabb volt. Májusban a négerek munkanélküliségi aránya 7.8% volt (7.4% volt egy évvel azelőtt), ugyanakkor a fehéreknél 3.3% (3.5%> 1966-ban) volt az arány. A fiatal négerek között ez az arány 34.1% volt (29.7% 1966-ban), a fiatal fehérek között 10.3% (12.0% az előző évben). Ezek mind hivatalos adatok szerinti számok. A múlt cikkemben jeleztem, hogyan rejti el a BLS a munkanélküliség ezévi emelkedését. Hosszú időn át hivatalos félrevezetéssel egyre több munkanélkülit, különösen négereket hagynak ki a munkáslétszám statisztikájából. ügy a fiatal, mint az öreg munkások létszámában természetesen volt valamennyi csökkenés, mert többen iratkoztak be az egyetemekre és többen mentek társadalombiztosítási nyugdíjba is. De 1 MÁRKI KÁLMÁN I SZAVAL j HANGLEMEZEN! | I Petőfi Sándor: A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI \ Vörösmarty Mihály: \ A VÉN CIGÁNY \- Kiss József: I TÜZEK ^ $ Babies Mihály: £ \ HUSVÉT ELŐTT J ^ József Attila: A VÁROS PEREMÉN j i \ Ady Endre: £ J AZ ŐS KAJÁN ^ Edgar Allan Poe: $ A HOLLÓ J Illyés Gyula: BARTÓK J cimü verseit szavalja nagy tehetséggel és £ mély átérzéssel. £ Eredeti ár $5.09 £ Az Amerikai Magyar Szó olvasóinak egy pél- dány $3.00, kettő $5.00. — Ennél szebb kara- £ J csonyi ajándékra még csak gondolni sem S 5 lehet. * ezek kevésbé vonatkoznak négerekre, mint fehérekre és úgyszólván semmiképpen sem vonatkoznak a 25—64 év közti koruakra. De a BLS adatai, minden korú néger munkaerőben, beleértve a javakorabelieket is, nagyméretű hanyatlást mutatnak. A BLS szerint 1956 és 1966 között a fehér fiatalkorúak arányszáma a munkás létszámban 44.1%- ra, azaz 3.3%-kal a nem-fehér fiatalkorúak 38.1 %-ra, azaz 9.5%-kal esett. Azt jelentették, hogy a 35—44 éves fehér férfiak 2.4%-a, a nemfehérek 5.9%-a kiesett a munkáslétszámból 1966-ban. A 45—54 éves férfiak 4.2%-a fehér, 9.3%-a nemfehér volt. Minden korcsoportban, a néger munkáslétszámban jelentősen kevesebbet mutattak ki 1965-ben. Ezek az adatok csakis a polgári lakosságra vonatkoznak, a katonaság és a börtönök lakosai nélkül. Ezek azonban nem elhihető adatok. A négerek közül sokkal kisebb százalék végzi el az iskolákat, sokkal többen kényszerülnek arra, hogy munkát keressenek. Harminc, vagy negyvenéves korukra a négerek nem képesek csak úgy egyszerűen nyugalomba vonulni és a kész jövedelemből megélni, mint ahogy a fehérek közül egyesek tehetik. Nincs arra semmi indokolás, hogy a munkás létszámból kieső, javakorabeli négerek arányszáma 50%-nyira emelkedjék az elmúlt tiz év alatt. A múlt márciusról szóló hivatalos statisztika a a nemfehér férfiak között 7.1%-os munkanélküliséget mutat (3.0%-ot a fehér férfiak között). Én ezt újra kalkuláltam, úgy, hogy minden korcsoportban egyenlő arányú néger és fehér férfi munkaerőt vettem alapul, tekintetbe véve azokat a négereket is, akiket a BLS nem tekintett munka- nélkülieknek. Az igy elért eredmény azt mutatja, hogy a munkanélküliség 11.9%-os a néger férfiak és 38.7%-os a néger fiatalok között. Ezek az adatok közelebb állnak a valósághoz, amint azt a gettók számos, nemhivatalos tanulmányai kimutatták. Sok néger munkakereső nőt is valószínűleg kihagytak a munkáslétszámból, habár a statisztika nem nyújt erről bizonyítékot. Még egy más oldala is van a dolognak. A kormány adatszerzői megbízásuk 4—6%-át nem teljesíthetik, “az illetők távolléte, a rossz utak és más okok miatt, pl. egyesek nem hajlandók a kérdésekre felelni.” A déli falvak és kisvárosok — és még a nagyvárosok néger lakosainak többsége is olyan helyeken lakik, ahol nincsenek tisztességes utak. A munkanélküli biztosítás statisztikája, mely normálisan felét mutatja ki annak, mint amit a BLS kimutat, Mississippiben tízezernél kevesebb biztosított munkanélküliről jelent, ott ahol egyedül a néger munkanélküliek száma többnyire meghaladja a százezret. A déli négerek többségének nem jár munkanélküli biztosítás. Vajon hányán nem szerepelnek a statisztikában, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kormány adatszerzői kihagyják őket? A városi gettókban nagyon gyakran a felnőttek nincsenek otthon, vagy a családfő otthonlétét le kell tagadni, hogy a népjóléti segélyt megkaphassák, az adatszerzők pedig sok esetben, a faji előítéletek által sugalmazott félelmükben azt jelentik, hogy az illetők nincsenek otthon, hogy igy elkerüljék az oda való látogatást. Könnyen meglehet, hogy az országos, átlagos statisztikából hiányzó 4—6% a meg nem látogatott néger családoknak 20—30%-át foglalja magában, főképpen azokat, akiknél a legnagyobb a munka- nélküliség. A hivatalosan munkanélkülinek jelentett kétharmad milliónyi néger lakosság mellett, legalább mégegyszer annyi, vagy még több néger munkanélkülit lehet számítani, akik a munkáslétszámban sőt a népszámlálási statisztikában sem szerepelnek, mintha nem is léteznének. Az ilyen statisztikai kinullázás módszerét a fehér lakosság egyes rétegeivel szemben is alkalmazzák, különösen a gazdaságilag leromlott vidékeken és a portorikói, vagy mexikói-amerikai, de főképp a néger lakóvidékeken. Hogy mindennek mi a jelentősége, azt majd egy másik cikk fogja megmagyarázni. wvvwwvwwwwwwvwvwvmwww u* Ha a tényeket tudni akarod, a Magyar Szóban megtalálhatod! j WWWWVWWWVWWVWWWWWWWWWVWW»* ij RAÁL MÁIKÉ ROVATA 1 MVVVVIAAMVVVVMAMVMAMVVWVWWVWUWÍ Tiszta fehér bizottság Több mint száz éve, hogy a polgárháború eredményeként felszabadították a szinesbőrü rabszolgákat. Száz év után ez még ma is csak papíron van meg, mert igaz, hogy számtalan törvényt hoztak az elmúlt évtizedben, melyek egyes vonalakon törvénytelennek mondták ki a fennálló megkülönböztetést, mint az iskolákban, munkahelyeken, hadseregnél, lakóhelyeken, stb., de valójában nem sok történt. A szövetségi kormány nem hajtja végre a törvényeket és az elnyomott tömegek kénytelenek a hatóságok ellenzésével szemben harcolni azok érvényesítéséért. Ezek a harcok sok áldozattal járnak. A Johnson- kormány ilyen esetekben a helyi, állami és városi hatóságokat okolja a törvény megszegésével. Hogy ez mennyire cinikus védekezés, azt világosan mutatja egy most napvilágra került eset. A sorozó bizottság A szövetségi törvények szerint a sorozó bizottság jogosult arra, hogy a fegyveres erő részére újoncokat szerezzen és a törvény által előirt esetben a katonai szolgálat alól felmentést adjon. James Smith újonc felmentést kért a katonai szolgálat alól, mivel egyetlen eltartója keresetképtelen családjának. De a sorozó bizottság úgy döntött, hogy Smith nem jogosult a felmentésre. Mr. Smith komoly vádat emelt a floridai sorozó bizottság ellen, hogy a döntést faji alapon hozta, vagyis csak fehérek vannak a bizottságban, ő pedig néger, ezért döntöttek ellene. Ez nemcsak vele történt meg, hanem több más néger újonccal is és általában más és más elbírálás alá esnek a néger és fehér újoncok. Nagyon súlyos vád ez, mely- lyel érdemes foglalkozni, mert a sorozó bizottságok tagjait maga az elnök, a jogegyenlőség bajnoka, Johnson nevezi ki, az államok kormányzóinak javaslata alapján. A “liberális” Floridában 340 sorozó bizottsági tag van, akik között csak három néger, kevesebb, mint egy százalék, holott a lakosság 11%-a néger, mely szerint legalább 37 néger tagnak kellene lennie a sorozó bizottságban. Az “illetékesek” azt mondják, hogy a bizottság tagjai derék, elfogulatlan polgárok, akik nem törődnek azzal, hogy az újonc néger, vagy fehér, ők a törvény szerint döntenek. A törvények alapján visszautasíthatnak valakit, aki fizikai, szellemi, vagy erkölcsi alapon nem megfelelő. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a négerek kevesebb képzettséggel rendelkeznek, mint a fehérek, aránylag nagyobb a bűnözés soraikban, fizikailag is rosszabb helyzetben vannak, mint a fehérek. Ezeknek a tényeknek a sorozásnál meg kellene mutatkozniok. De mit látunk? Százalékarányban sokkal több négert soroznak be, mint fehért és nagyobb százalékban halnak meg a négerek a harctéren, mint a fehérek. Mig a néger katonák száma Vietnamban a lészám 15%-át teszi ki, halottaik száma 18%. A négerek veszélyesebb beosztásban vannak, mint a fehérek. A fehér uralom az elnyomott négerekkel gyil- koltatja meg színes tervéreiket a piszkos vietnami háborúban. Mennyit ér egy emberélet? 1967 julius 15-én közölte a sajtó, hogy Észak- Vietnamban ledobott U.S. röpiratok szerint 5,000 dollárt fizetnek aranyban annak, akinek segítségével egy amerikai repülő kimenekül onnan a saját csapataihoz. A dél-vietnami katonai építkezéseknél alkalmazott amerikai technikusok és más alkalmazottak életét 100,000 dollárra biztosítják. A dél-vietnami családok 34 dollár kártérítést kapnak az U.S. parancsnokságtól minden családtagjukért, aki amerikai .bombázás vagy más katonai akció folytán meghalt.
