Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-28 / 52. szám

Thursday. December 28, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 I PAÁL MÁTHÉ KOWflTfl [ Victor Perlő: NiTZE McNamara helyett? Ketten jelentenek Két újság van előttem: a Budapesten megjelenő ‘Magyar Nemzet’ dec 8-i száma az egyik, mely rend szerint két nap alatt érkezik meg légi postán, a Miamiban megjelenő “Miami Herald” dec. 11-i száma a másik. Csodálatos véletlen folytán mind­két újság hivatalos jelentést közöl ugyanarról a té­máról, vagyis hogy az év elmúlt kilenc hónapjá­ban mennyi bűncselekményt követtek el itt és Ma­gyarországon. Nemcsak 3,000 mérföld távolság van a két je­lentő között, de a jelentések tartalmában a fizikai távolságnál is nagyobb különbségek vannak. Az amerikai jelentést a jól ismert J. Edgar Hoo­ver, az FBI hírhedt főnöke tette közzé. Párhuzamot von 1966 első 9 hónapjában és az 1967 első 9 hó­napjában elkövetett bűncselekmények között. A magyarországi jelentő dr. Sós György, Bu­dapest rendőrfőkapitánya, aki Budapest közbizton­ságáról jelentett a városi tanács ülésén. A két jelentés bevezetője azonnal rámutat a kü­lönbségre. Mr. Hoover jelentése a megszokott mondattal kezdődik: "A bűncselekmények száma 1967 első 9 hónapjában 16 százalékkal emelke­dett." Dr. Sós jelentésének bevezetője ezt mond­ja: "Csökken a bűncselekmények száma Budapes­ten." A Hoover-jelentés az egész országról szól, mig dr. Sósé csak Budapestről. Miután a vidéki kisebb városokban és falvakban a bűnözés kisebb, mint a nagy metropolisokban, igy ha Magyarország egész területéről szólna a jelentés, sokkal kedvezőbb lenne, mint a kétmilliós Budapesté. Mit mond a két jelentés Mr. Hoover a következő részletezést teszi közzé: Rablások 27%-kal emelkedtek, a gyilkosságok 17 %-kal, a betörések 16%-kal, a bűncselekmények a nagyvárosokban 17%-kal, mig a vidéken 12%- kal. Az utonállások, a nőkön elkövetett erőszakos­ságok 7%-kal emelkedtek, üzlet-kirablások 22%- kal, bankok kirablása 60%-kal. Nők pénztárcájá­nak elrablása 17%-kal, zsebmetszések 14%-kal, üzleti lopások 11%-kal növekedtek. Még hozzáte­szi, hogy az utolsó negyedévben a bűncselekmé­nyek száma még nagyobb lesz, mint az elmúlt ne­gyedben volt. A jelentés nem mutatja ki, hogy mi a helyzet a kiskorúak között, bár egy előző jelentés szerint a bűncselekmények többségét a 20 éven aluliak kö­vetik el. Nem beszél a jelentés a kábítószerek ijesztő használatáról és a nemi élet hihetetlen el­fajulásáról sem. A bűncselekmények számának nö­vekedése ellen nem azt javasolja, hogy az okokat szüntessék meg, hanem több és jobban kiképzett rendőrt és szigorú büntetést követel. Ezzel szemben dr. Sós György jelentésében örömmel állapítja meg, hogy a fővárosban a bűn­cselekmények száma évről évre csökken, a bűnö­zések neme is változott. “Mig a felszabadulás előtt és az 1945 utáni első években gyakori volt á rab­lógyilkosság és a nagyobb horderejű betörés, ad­dig az utóbbi évtizedben kisebb lopások, fosztoga­tások jellemzik a bűncselekményeket.” Továbbá jelenti, hogy az 1967-es három évnegyedben ‘egyetlen olyan emberöléses bűncselekmény for­dult elő, melyet a tettes anyagi nyereség iránti vágyból követett el.’ A betöréses lopások száma egyharmaddal csökkent és említésre méltóan csök­kent a lopás, a súlyos testi sértés és a nemi erősza­kolások miatt megindított eljárások száma.” “530 esetben indítottunk eljárást garázdálkodás miatt” — mondta dr. Sós. A “garázdálkodás” ré­szegek verekedését, botrányát jelenti, vagy azt, hogy néhány ifjú, aki az amerikai hippieket utá­nozza, rendetlenkedett. “Az ez évben elkövetett bűncselekmények 8 és fél százalékát követték el fiatalkorúak” — mondja a jelentés és hozzáteszi, hogy “az év folyamán a kiskorúak egy százaléka ellen folytattunk vizsgálatot — és ifjúságunk érde­mes a bizalomra.” 3,700 esetben indult eljárás lo­pás, vagy sikkasztás miatt. A kár elérte a 30 millió forintot, de ennek negyed része megtérült a nyo­mozás folyamán. Nagy dicsérettel emlékszik meg arról a 7,000 társadalmi munkásról, akik szabad idejükben segi­Az amerikai szemlélők elrettentek azoknak a sajtóképeknek a láttán, amelyek szerint amerikai tengerészgyalogosok paraszt kunyhókat gyújtottak fel Camne-nél, Dél-Vietnamban, 1965 augusztusá­ban. Ez Paul H. Nitze tengerészeti miniszter utasí­tására történt. Ezt a tömeg-gyujtogatást az U.S. Danang-i hadibázis “védelme természetes és elke­rülhetetlen velejáró”-jának minősítette és azt mon­dotta, hogy utasítást adott a kunyhók felgyujtá- sára mindenütt, ahol sem az amerikaiak, sem a bábkormány csapatai nem tudják állandóan meg­vetni a lábukat. A legnagyobb valószínűség az, hogy ez az ember lép majd McNamara helyébe, mint hadügyminisz­ter, a Fehér Ház sajtótudósitói szerint. Júniusban, amikor a második legfontosabb pozícióba, a he­lyettes hadügyminiszteri állásba kinevezték, Wash­ingtonban azt rebesgették, hogy ez előkészítés volt ahhoz, hogy a miniszter helyét átvegye. Nitze egyike a hidegvérű “héják”-nak. Arrogáns modoráról, keménységéről és komor, mosolytalan arckifejezéséről ismeretes. Logikus ember ő John­son eszkalációjának végrehajtására, hajlandósága, anyagi érdekeltsége és személyi háttere révén. Mérsékelten gazdag, német származású balti- more-i családból származik. A második világhábo­rú előtt, 12 éven át alelnöke volt a Dillon, Read & Co. cégnek, a Wall Street-i befektető bank- kartell belső tagjának. Ez a vállalat, éppúgy, mint a Brown Brothers és a Harriman & Co., különösen fontos azon szempontból, hogy ők szolgáltatják a re publikánusokat, akik a megválasztott demokrata ' vezetőséget a Wall Street érdekében irányítják. Mint C. Douglas Dillon, volt pénzügyminiszter, Nitze is alkalmas erre a szerepre. Dillon Read Dél-Afrika kormányának amerikai befektető bankára. Ez a pénzügyi vállalat intézi az American—South African Investment Co. ügyeit, mely társas viszonyban áll a Rand Mines- Corner House dél-afrikai vállalat csoportosulással. Dél-Afrika aranytermelése 17 százalékának tulaj­donosaival, akik 1961-ben kevesebb, mint 300 mil­lió dollár befektetéssel 100 millió dollárt kerestek. Legbefolyásosabb egyén köztük Johnson barátja, Charles (Goldfinger) Engelhardt, aki az amerikai védnökségü Native Recruiting Corp.-nak (Benn­szülöttek Verbuválási Vállalata) is igazgatója. Ez a vállalat erőszakkal hurcolja el az afrikaiakat az aranybányákba, úgyszólván rabszolga munkára. A Dillon-Read elnöke, James Forrestal volt Nitze feljebbvalója. Mindkettőjük karrierjében sok ha­sonlóság van. Forrestalt Roosevelt nevezte ki ten­gerészeti miniszternek és később, Roosevelt héja természetű utóda, Truman, őt nevezte ki honvédel­mi miniszternek. A mániákus antikommunista For­restal volt felelős a katonai előkészületek gyors kiterjesztésében 1947—49 között, amikor az ame­rikai imperializmus felkészült a Szovjetunió meg­támadására egy harmadik világháborúban. — A Szovjetunió növekvő ereje miatt e tervek meg­hiúsultak; Forrestal ennek következtében meg­örült, utcákon át menekült az őt követő képzelet­beli vörös katonák elől és végül kiugrott a kórház ablakán. Kennedy nevezte ki Nitzet tengerészeti minisz­tenek a családi életben a gyermekek és az ifjú­ság nevelésében, a munkahelyen a közvagyon vé­delmében, a szocialista erkölcsösség érvényesülé­se céljából. Ez a 7,000 “önkéntes rendőr” nagy­ban hozzájárul ahhoz, hogy a bűnesetek csökken­nek, hogy Budapest a világ legbiztonságosabb vá­rosai közé tartozik. Megdöbbentő azonban, hogy fogadott hazánkban a bűncselekmények állandóan emelkednek és még szomorúbb az, hogy nemcsak Hoover, hanem a leg­több kormányszerv is a megoldást még több rend­őrben, még több börtönben látja, de szemet huny az okok felett, melyek a bűncselekményeket ki­váltják. Nem akarják meglátni, hogy társadalmi rendszerünk igazságtalansága a bűn szülőanyja. Harminc millió amerikai reménytelen nyomorú­sága, a munkanélküliség, a faji megkülönböztetés és elnyomás, a piszkos vietnami háború és a har­madik világháborúra való készülődés megszünte­terré és most valószínűleg Kennedy héja utódja, Johnson, nevezi ki őt hadügyminiszterré. Nitze a második világháború alatt került Washingtonba, amikor más wall-street-i érdekeltségekkel együtt ők vették kezelésbe a háborús költekezésből létesí­tett intézmények sokaságának vezetését. A világ­szerte üzleteket kötő ásványi és nyersanyag válla­latok fejeként, Nitzének móljában volt előmozdí­tani a Dillon Read és más wall-street-i társcégek háború utáni terjeszkedését. Azután, 1944—46- ban alelnöke lett a Strategic Bombing Survey U.S. kémszolgálati vállalatnak, mely megszabta a fel­tételeket a nyugatnémet nehézipar ujjáélesztésérfe, a régi, náci iparmágnások vezetése alatt, társulva wall-street-i cégekkel. 1950 elején Nitze döntő fontosságú megbízatást kapott, amikor kinevezték a Dean Acheson hatás­körében működő Policy Planning Staff vezetőjévé a State Department-ban. Ebben a mnőségben segí­tett a népirtó koreai háború kitervezésében, mely­nek mintájára a jelenlegi hóditó háború folyik Vietnamban. Habár a karrierjét Dillon Read alapozta meg, Nitze vagyona ennél gazdagabb forrásokból éred. 1932 decemberében, amikor az amerikai nép mil­liói az éhínséggel néztek szembe, Nitze megütötte a főnyereményt: feleségül vette Phyllis Pratt-ot, az eredeti Standard Oil vagyon egyik örökösét. Egy 1939-es tanulmány kimutatta, hogy a Pratt család kezében van a Standard Oil (N. J.) részvé­nyeinek 1.72 százaléka és más olajrészvények, me­lyeknek jelenlegi értéke 300 millió dollár. A RockefellerStandard olaj-érdekeltségek vol­tak a legbefolyásosabb, legagresszivebb képviselői a wall-street-i csoportoknak a háború utáni idő­szakban; különösen Ázsiával kapcsolatban, ahol sok milliárdot kitevő befektetéseik vannak, közöt­tük nagy vállalatok Délkejet-Ázsiában és olaj-ellá­tási üzemek Dél-Vietnamban. Rockefellerék héja diplomatája, Dean Rusk már elfoglalta a külügy­miniszteri széket. Nitze hadügyminiszterré való ki­nevezése úgyszólván monopóliumot adna ennek a csoportnak Washingtonban a kulcspozíciók betöl­tésében. McNamara kiebrudalása egyre növekvő szaka­dékra mutat Amerika vezető köreiben — mely re­ményteljes fejlemény — ugyanakkor a hatalom összpontosítását is jelzi a legnagyobb üzleti érde­keltségek legelkeseredettebb, gyilkosán agresszív csoportjainak kezében, mely rendkívül veszedel­mes fejlemény. Az előbbi a béke barátai számá­ra uj lehetőségeket nyit meg — az utóbbi, figyel­meztetőül szolgál, hogy a lehetőségeket nem sza­bad elmulasztani. Nitze a jelentések szerint nagyon megsértődik, ha nevét rosszul ejtik ki. Neve a “Ritzy”-vel rímel, de a “Náci” szó kiejtésével is hasonlóságban van. NEW YORK, N. Y. — Húsz egyetem 320 joghall­gatója átiratot intézett Johnson elnökhöz, melyben kijelentik: nem vagyunk hajlandók katonai szol­gálatot teljesíteni Vietnamban. Tették ezt a jog­hallgatók annak ellenére, hogy tisztában vannak azzal, hogy kijelentésük veszélyezteti pályafutásu­kat. tése nélkül a bűncselekmények csak növekedni fognak, bármennyi rendőrt állítanak is munkába. Csak igazságos társadalmi rendszer képes a bűn előidézőivel együtt a bűnt is megszüntetni. A szocialista államok példája világosan rámutat az útra és habár ma még ott is előfordulnak bűn­cselekmények, de csökkenő mértékben és amint a jólét fokozatosan emelkedik, ahogyan a moderr uj lakások állandóan épülnek, ugv szűnik meg. ; társadalmi igazságtalanság és velük a bűn is. Ezért tekint minden gondolkodó ember őrön mel szülőhazánk és általában a szocialista orsz; gok fejlődésére és harcol az imperialista országo háborús készülődése ellen, a békéért. Ezért mom juk, hogy bárki, aki bármilyen jelszóval gátolja szocialista országok vezetésével folyó világot átl gó béketörekvéseket, az akarva, vagy akaratlan is az.imperializmus, a bűn szolgálatába áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom