Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-28 / 52. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 28. 196? Rev. Gross megjövendölte HAMILTON, Ont. — Bár többet küldhetnék lapomra, de a kanadai nyugdijak nem engedik meg, hogy bővebben bánjunk a dollárokkal. A lappal nagyon meg vagyok elégedve, nagyon szeretem a külmunkatársak Írásait, különösen kiemelem Rev. Gross politikai előrelátását. A nov. 16-i számban megjövendölte, hogy valami bűzlik a Pentagon méregkeverő konyháján és ime a mé- regkeverő szakácsok közül egyet kirúgtak maguk közül, mert vagy túl sok, vagy tűi kevés mérget akart a vietnami néppel lenyeletni. Tehát a bomlás megindult. L. H. Biztat bennünket MIAMI BEACH, Fia. — Itt küldjük a pénzt a naptárért, melyet még nem kaptunk meg. Kérjük folytassák a harcot a békéért továbbra is, mint eddig tették. Csak az bánt, hogy nem tudtunk legalább két uj előfizetőt szerezni. , Lengyalék Minden betűjét elolvassa ONTARIO, Canada. — Kérem küldjenek négy példányt az 1968-as naptárból és egyben küldöm előfizetésemet a lapra, melyet nagyon szeretek. Minden betűjét elolvasom. J. Peter Kanadai történet LINCOLN PARK, Mich. — Kanada és békeszerető, barátságos, szorgalmas népe iránt soha el nem múló szeretetemet óhajtom kifejezni az alanti kis történettel. Ez a sajátságos, mindennapi megnyilvánulás tükrözi vissza a százéves jubileumát ünneplő, gyorsan fejlődő, szép jövőjű, nagy ország életformáját, társadalmát. Jó érzéssel tölt el az a tudat, hogy az ország építéséhez 8—10 évi szorgalmas munkával én is hozzájárultam. A történet futkos a vagonok között és hol leugrik, hol fel valamelyikre a rendező pályaudvaron. Mert Mike Isten kegyelméből “brakeman”, fékező volt. Ugyanis mi, Ádám Straskyval, meg Takács Raffaellel azt hittük, hogy az a Mike, aki minden nap barátságos mosollyal odaköszön hozzánk és gyakran viccelődik velünk, csak fékező és semmi más. De nem úgy volt, amint az alanti- akból kiderül. Korrobert, Sask. kis mezővároska, járásszékhely vagy ezer lakossal. Nagyobb események nélkül, csendben ott gubbasztott a prairie búza- tengerének majdnem kellős közepén, mindennapi egyhangúságában, mig egyszer csak történt valami. Nem valami világra szóló esemény, de az ottani életben ritka eset. Két útonálló “holdup”-olt és kirabolt egy jámbor polgárt. Az ügyet a Kerrobert-i járásbíróság elé vitték. Mivel úgy én, mint Ádám, akivel a pályaudvaron együtt dolgoztam, ideiglenesen munkanélküliek voltunk, időnkből tellett és elmentünk a törvényszéki tárgyalásra. Iparkodtunk idejében ott lenni, nehogy lekéssük a megnyitást. Amint ott ácsorogtunk a folyosón és az előcsarnokban, hát uram bocsá’! Valami varázslat történt. Lassú léptekkel közeledett Mike, de mint a papok, reverenda köntösben, bü'ói sapka a fején, irattáska a kezében, kuncogó, kedves mosoly az arcán. Nem szólt, csak állt előttünk és ránk nézett. Pár pillanatig szemünk, szánk tátva maradt az álmélkodás- tól, nem akartuk hinni, hogy valóban ugyanazt a Mike-ot látjuk magunk előtt,, aki hóban, vizben, kék munkásruhában fut és ugrál előttünk évek óta. Ez hihetetlen! Ilyesmi nem fordulhatott volna elő az óhazában, a régi jó világban! Amint pillanatokig, hangtalanul álmélkodtunk a meglepetéstől, kedves mosollyal megszólalt: Well, gyerekek, én vagyok a Mike, akit tegnap láttatok a vasúti munkán. Ma meg dr. Mike Neville ügyvéd, state attorney vagyok, de holnap, a tárgyalás után, megint mint Mike-ot fogtok látni a pályaudvaron, Aztán mosolyogva hozzátette: Ugye, ahonnan ti jöttetek, az óhazátokban a dr.-ok, ügyvédek nem volnának hajlandók diplomájuk mellett kétkézi munkát végezni? Nem engedné meg a tekintélyük? Mi igennel válaszoltunk. Bizony, igazad van, dr. Mike, mert az otthoni uraknak és középosztálynak, úrhatnámoknak szégyen és lealázó volt a munka, a munkásembert pedig semmibe vették. Azóta már sok hasonló Mike-kal találkoztam más-más körülmények között Kanadában és az U.S.-ben is. Soha nem felejtem el őket és szivem teljes melegével kívánok minden ilyen és másnevü Mike-oknak nagyon sok szerencsét az életben. Önkéntelenül is arra gondolok, hogy ha a régi óhazában, ezelőtt 40 évvel, a kanadai Mike-okhoz hasonló magatartást tanúsítottak volna a főurak és tőlük lefelé az intelligencia és a közhivatalnokok az egyszerű munkásnéppel szemben, milyen másképp alakulhatott volna az ő életük és a dolgozók élete is a múltban! Sparing Károly Shanker megkezdte börtönbüntetését NEW YORK, N. Y. — Albert Shanker, a város szervezett tanítóinak elnöke megkezdte 15 napi börtönbüntetését. A szakszervezeti vezetőt azért Ítélte el Emilio Nunez biró, mert megszegte a bi- rói tiltó parancsot és sztrájkba vitte a város 60 ezer tanítóját 1967. szeptemberében. “Börtönbe menetelem, — mondotta Shanker 2,000 tanító előtt, — csak megerősíti szervezetünket és bevési a tanitók elméjébe a tényt, hogy gazdasági helyzetünket csupán szervezett tevékenységgel tudjuk megjavítani. Szomorú, hogy az Egyesült Államokban börtönbe kell menni azért, mert elkövettem azt a “bűnt”, hogy kisebb osztályokért, jobb közoktatásért harcoltam. Az a tény azonban, hogy a város tanítói 200 millió dollár fizetés ja vitást kaptak, bizonyítja, hogy ezért érdemes börtönbe menni.” Shanker bebörtönzése alatt a tanitók és a közlekedési munkások állandóan tiltakozó tüntetéseket rendeznek a börtön épülete előtt. A Német Szövetségi Köztársaság és a Kínai Nép- köztársaság árucsere-forgalma idén csúcsértéket ért el. Bonni adatok szerint 1967 első tiz hónapjában az NSZK Kínába irányuló kivitelének értéke 699 millió nyugatnémet márka volt. Ez 75 százalékos növekedést jelent a múlt év hasonló időszakához képest. Úgy ismertük őt, hogy: Mike. Nem firtattuk, mi a vezetékneve. Ki törődik vele? Mi a különbség? Egyik Mike olyan, mint a másik, esetleg kis eltéréssel magatartását illetőleg. Különösen, ha olyan mindennapi, szürke Mike-ról van szó, aki kék kezeslábas munkásruhában le-felugrik a vasúti szerelvényre és előre, vagy hátra futkos, mint a kerge birka, éjjel-nappal, talán százszor is naponta és kezében jelzőlámpával hadonászik. Ki lenne kiváncsi ennek a szegény ördögnek a családfájára, vagy személyi, társadalmi hátterére? Mi titok rejtőzhet olyan kék munkásruhás ember mögött, aki a tikkasztó nyári forróságban, esőben, sárban, télen a zéró alatti 30—40 fokos hidegben, hózivatarban, napról-napra, évről-évre előre-hátra ^.V.V.V.V.V.V.V.V.VAV.V.’.V.W.V.'ASW,’ I Ajándék 7—77 éveseknek! SZÜLŐFÖLDÜNK l m ■' I A most megjelent művésziesen illusztrált 560 5 ! oldalas könyv a külföldön élő 5 '< magyarság könyve! í t a1 Az ABC-től nyelvtani, nyelvi magyarázatokon I| át vezeti el az olvasót a legszebb irodalmi $ szemelvények megértéséig! í A Szülőföldünk ■! közel hozza Magyarországot, annak népét, J tájait, történelmét, zene és népdalkincsét J Ára: $3.95 I; Megvásárolható minden magyar könyvet I; árusitó boltban és az Amerikai Magyar Szónál !; ■V/A’.VAVAV.SVWAVAVAV.V.WAV.V? Nagy korrupció Dél-Vietnamban Amerikai és dél-vietnami üzletemberek nyerészkednek a háborún A hírlapok nemrég közölték, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a korrupció Dél-Vietnamban A törvénytelen zugüzletek, lopások, pénzügyi manipulációk a beszélgetés mindennapi tárgyát képezik Saigonban és az amerikai hadi gócpontokon. Nemcsak a vietnamiak üzérkednek. Az utóbbi hónapokban magas színvonalú U.S. bizottság titkos üléseket tartott nagyméretű kampány kidolgozására, a Vietnamban működő amerikaiak törvénytelen eljárásainak beszüntetésére. Várható, hogy az uj év kezdetén nagy háztisztogatási eljárással próbálják majd rendre utasítani és szigorítani az U.S, katonaság egyes tagjait és civileket, valamint vállalatokat, amelyek az U.S. kormánynak dolgoznak így akarnak véget vetni a fekete piacnak, a lopásoknak, katonai áruk forgalomba bocsátásának és a törvénytelen szerződési eljárásoknak. A fekete piac nyílt üzlet a saigoni utcákon. Ott és más nagy városokban, ahol amerikaiak találhatók, a járdák tele vannak árusitó bódékkal, ahol mindenféle U.S. gyártmányt lehet kapni, u.m órákat, rádiókat, ruhanemüeket, mindent, ami az U.S. katonai raktárakból ered. Még a katonák által nehezen kapható Salem cigarettát is könnyen meg lehet vásárolni az utcán. Nyíltan folyik az üzlet a nemzetgyűlés épületével szemben és a saigoni amerikai katonai épület előtt. Az utcai árusok csak az apróbb árucikkeket tartják, de könnyen lehet találni olyan valakit is, aki hűtőszekrények, vagy tv-készülékek adását-vevését közvetíti. Az U.S. vizsgáló bizottság megállapította, hogy a legtöbb áru, nagy mennyiségben, jól megszervezett módon kerül a fekete piacra, az amerikai személyzet közreműködésével és a tranzakcióból mindenki hasznot húz. Egyelőre még nem tudják, milyen szigorításokat alkalmazzanak, de a valószínűség az, hogy uj, szigorúbb könyvelési, számlázási eljárásokat vezetnek be. A pénzzel való üzérkedés is éppoly nagy méreteket ölt, mint a fekete piac. A katonák és mások, akik az U.S. kormánynak dolgoznak, fizetésüket dollár-utalványban veszik fel. Ezt előbb dollárra, postautalványra, vagy utazó csekkre váltják be. A zugkereskedelemben ezekért dolláronként 150 piasztert kapnak; a dollár hivatalos ára 118 piasz- ter. A vizsgáló bizottság komputereket szándékszik beállítani, amelyekkel a lebonyolított üzletek mérlegét ellenőrzik. Ahol rendellenesség mutatkozik, ott külön vizsgálatot indítanak. Próbálják bevezetni azt is, hogy a vietnami vállalkozóknak az amerikaiak ne dollárban, hanem piaszterben fizessenek. Az az érzésünk, hogy több mint komputer kell ahhoz, hogy a mélyen gyökerezett korrupciót megszüntessék, különösen akkor, amikor a hatóságok ezt amúgy is a háború elkerülhetetlen velejárójának tekintik. Mialatt a nagyvállalatok milliárdokat keresnek a háborún, szemet hunynak a kisebb emberek nyerészkedései előtt. Közben a vietnami és amerikai fiatalok százezreinek életét áldozzák fel saját profitjukért. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.
