Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-12-21 / 51. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 21, 1967 Magyar kormányküldöttség Dél-Amerikában Argentina, Chile, Uruguay és Brazilia, valamint Ecuador, Peru, Colombia és Venezuela — eléggé hosszú névsor, mindezeket az országokat megláto­gatta egy magyar kormányküldöttség. Ez a legna­gyobb szabású hivatalos ut, amelyet magyar politi­kusok valaha is megtettek ezen a földrészen és egyben jele annak a megélénkülő külpolitikai te­vékenységnek, amely a budapesti külügyminiszté­riumban az utóbbi esztendőkben tapasztalható. Ed­dig elsősorban Európa, emellett Afrika és Ázsia szerepelt a magyar kormányférfiak utazási prog­ramjában, ezzel a körúttal azonban, amelyet a dél­amerikai kormányok hivatalos meghívására tettek, a nyugati félteke is feliratkozott a listára. A küldöttség hazatért és ha végigtekintünk a névsoron, s azoknak nevén, akik a budapesti repü­lőtéren fogadták őket, minden további nélkül meg is állapíthatjuk, milyen jellegű látogatásról volt szó. A csoportot a belkereskedelmi miniszter ve­zette, vele volt egy külkereskedelmi- és egy kül­ügyminiszter-helyettes, s az egyik legfontosabb kulturális intézmény, a rádió és televízió társaság vezérigazgatója. A fogadók között pedig a gazdasá­gi tervezéssel foglalkozó miniszterelnök helyettest, a nehézipari s a mezőgazdasági minisztert és egy külügyminiszter helyettest láthattak. Nyilvánvaló tehát, hogy a magyarok elsősorban gazdasági ügyekről tárgyaltak, de szerepelt a napirenden a kulturális, a technikai és a tudományos szellemi értékek cseréje — s az őket fogadó politikusok magas rangja (például Chile és Uruguay köztársa­sági elnöke) nem hagy kétséget afelől sem, hogy általában erősítették az államközi kapcsolatokat. A körút minden jel szerint sikeres volt. Dél- Amerikában barátságosan fogadták a küldöttséget, s csaknem mindenütt egyezményeket Írtak alá. Argentínában gazdasági megállapodás jött létre, s azt is leszögezték, hogy a közeljövőben közös kulturális együttműködési munkatervet készítenek. A chilei közös közlemény a két ország szívélyes kapcsolatairól szól, s elmondja, hogy kereskedelmi, műszaki, tudományos és technikai együttműködési megállapodást hoztak létre. Uruguayban — ahol a nagy múltra visszatekintő gazdasági kapcsolatok bizonyitékaként harminc év óta futnak jól bevált magyar motorvonatok — hitelmegállapodást kötöt­tek, kereskedelmi egyezmény tervezetet hagytak jóvá és megállapodtak, hogy tárgyalásokat folytat­nak majd kulturális ügyekről. Brazíliában is széles­körű tanácskozások folytak vezető politikusokkal, de itt még további munkára van szükség ahhoz, hogy az egyébként élénk magyar—brazil kereske­delmi kapcsolatok tovább bővülhessenek. Ezzel le­zárult a körút első nagyobbik fele, a miniszter és a kiséret egy része hazatért, a másik fele pedig jószolgálati küldöttségként kevésbé körülhatárolt programmal továbbutazott a magyar gazdaság szem pontjából kevésbé ismert tájak Ecuador, Peru, Co­lombia és Venezuela felé. Magyarország az utóbbi esztendőkben megkét­szerezte kereskedelmi forgalmát Dél-Amerikával, s most szemmelláthatólag tovább akarja ezt nö­velni. Magyar szakemberek nem titkolják, hogy kereskedelmi mérlegük ezen a területen passzív, többet várásolnak Dél-Amerikában, mint ameny- nyit'eladnak. Egyik céljuk tehát az volt, hogy to­vábbi szállítási megállapodásokat kössenek és nö­veljék a magyar exportot. Ez azonban nem az egyet len és nem .is legfőbb törekvésük. Mint azt Szurdi miniszter hazaérkezésekor mondta, Magyarország Telefon: JA 6-2738 JAMAICA REFRIGERATION & TV. 168-14 Jamaica Avenue, Jamaica, L.l„ N.Y. (8th Ave Subway 168th St. állomás Színes televíziók Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és vil­lanykályhák — HI-FI — Slereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban) Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia A hOVFZn FIZETÉSI FELTÉTELEK! tovább akarja növelni vásárlásait Dél-Amerikában, ipari nyersanyagokat, több bőrt, gyapjút, kávét, déligyümölcsöt behozni, ezzel növelni Magyaror­szágon a fogyasztási cikkek választékát, ugyanak­kor pedig iparcikkeket exportálni, gépeket, műsze­reket, vasúti berendezéseket. Most, hogy Magyar- országon életbelép a gazdasági reform, különösen figyelemreméltó, hogy igyekeznek — és sikerrel — élénkíteni Európán kivüli piaci kapcsolatai­kat is. Ez a piac kiterjesztés és általában a kapcsolatok bővítése azonban legalább olyan előnyös a dél­amerikai országoknak, mint Magyarországnak. Igaz, Magyarország gazdasági lehetőségei szeré­nyek, de amit nyújtani tud az hasznos, különösen olyan jellegű országok számára, mint amilyeneket Dél-Amerikában találhatunk. Nézzünk egy példát. Argentina elsősorban és döntően mezőgazdasági cikkeket exportál, gazdaságfejlesztési programjá­ban azonban előkelő helyen áll az iparosítás. Ma­gyarország pedig képes olyan berendezéseket szál­lítani (kikötő felszereléseket, vagonokat, gépeket), • 12345678900$1234567890S1234567890S1234567890$12358* M ** H ?. 00 r» fO s e* A SZÁMOK BESZÉLNEK írja: Eörsi Béla 00 CD • 12345678900$1234567890§1234567890$1234567890$12358 Ázsia népeinek jövője A Föld lakosságának több mint fele Ázsiában lakik (1.8 milliárd) és ennek madjnem 50%-a él szocialista rendszerben. A kérdés az, hogy a szocialista, vagy a kapitalis­ta rendszer biztositja-e a népek haladását? Tárgyi­lagos összehasonlítást kell tennünk a két rendszer­ben élő ázsiai népek élete között és akkor meg­látjuk, hogy mi a helyzet. Jó példa erre a Szovjet Azerbajdzsán és Iráni Azerbajdzsán lakosai életnívójának összehasonlítá­sa. Az orosz cár fegyveres erővel vette el a régi Perzsiától a mai Szovjet Azerbajdzsán területét 1813-ban. Itt ma több mint 4 és félmillió ember lakik; az iráni részen is kb. ennyi. Ez a nép egy­fajtája az oguz-török nyelvet beszéli és moham- medán vallásu. De milyen különbségek vannak a két nép életnívója között?! Szovjet Azerbajdzsán fejlett iparral és termelő­szövetkezetekkel rendelkezik. A népgazdaság egész termelésének 90%-át az ipar adja. (Főként kőolaj kitermelés és feldolgozás.) Területének több mint fele megművelés alatt áll. A Szovjet második leg­nagyobb gyapottermelő vidéke. A cári időkben a lakosság 90%-a Írástudatlan volt. Ma félmillió gyermek jár iskolába. Van 15 főiskolája, tudomá­nyos akadémiája és 23 kutató intézete. Virágzik az irodalom, a művészet és van állandó népszín­háza. Az iráni Aberbajdzsán lakói nyomorban és pri­mitív körülmények között élnek. A lakosság leg­nagyobb része mezőgazdasággal foglalkozik, terü­letének nagy része nincs megművelve. 1914 után a demokratikus erők forradalmi megmozdulásokkal próbáltak javítani helyzetükön, de a központi kor­mány angol—amerikai segítséggel 1946-ban lever­te őket. Hogyan élnek máshol? Nézzük meg pl. szovjet Üzbekisztánt, melynek tízmillió lakosa van. Csak az öregek maradtak írástudatlanok. Két egyetem, három orvosi főis­kola, több mint száz kutató intézet áll a lakosság rendelkezésére. Felszabadították a nőket az ezer­éves rabszolgaságból, eltűnt Taskentben és Sza- markandban az utcán lézengő koldusok, rokkantak és suhancok tömege, akik Ázsia és Afrika nagy városaiban még mindenütt láthatók. Senki sem alszik az utcán, a parkokban, vagy máshol, mint Indiában és más kapitalista ázsiai országokban. Indiában amerikai mezőgazdasági szakemberek próbálnak segíteni az általános éhínség megszün­tetésén. Nyugat-Gordovári tartományban pl. fél­millió tonna rizs terem; amerikai, vagy orosz nagy- üzemü rendszer mellett 2 millió tonnát is lehetne amelyek hozzájárulnak e fejlesztési program meg­valósításához. Általában Latin-Amerika súlyos prob lémáinak, gazdasági betegségeinek fő oka, hogy nyersanyag termelő, hogy bányatermékeket és me­zőgazdasági cikkeket exportál s ezért ki van szolgál tatva a nyersanyag világpiac ingadozó és egyéb­ként is alacsony árainak. Latin-Amerikának nagy szüksége van arra, hogy uj vásárlókat találjon a külföldön és fejlessze iparát otthon. Magyarország szerény keretek között, mindkét dologban tud se­gíteni: úgy is mint vásárló, és úgy is, mint beruhá­zási cikkek szállítója. A magyar küldöttség útja Dél-Amerikában. e földrész gazdasági és politikai életének csupán epizódja ugyan, de fontos epizódja, a dél-amerikai országok szélesedő érdeklődésének kifejezője. Nem véletlen, hogy még Argentínában is utaltak erre. Mendez külügyminiszter kijelentette: ez az első ilyen gazdasági egyezmény, amelyet a jelenlegi argentin kormány szocialista országgal kötött, s remélik, hogy a két ország kapcsolatai a jövőben sokoldalúbban fejlődnek majd. CIPRUSI TANULSÁG Az 1959-i london—zürichi egyezmény értelmé­ben Görögország legfeljebb 1,200, Törökország pedig 650 katonát tarthat Ciprus szigetén. Ha ezt összevetjük a ciprusi görög gamizonok tizenhat ezres létszámával, továbbá az úgynevezett Lem- nitzer-tervvel, amely Ciprus önállóságának felszá­molását és a NATO-hoz való csatlósát irányoz­za elő az enózisz utján, akkor eljutunk a válság gyökeréhez. A múlt héten szinte mindennap jelentette vala­melyik hírügynökség, hogy a görög-török fegyve­res összecsapás bármelyik órában bekövetkezhet. A tharákiai határ mindkét oldalán harci készenlét­ben álltak a páncélos és gépesített egységek. A török tengerparton, 60 kilométer szélességben, egyetlen összefüggő katonai tábort állítottak fel. a hadihajók 5,000 tengerészgyalogos átszállításá­ra készültek fel, a fővárosban háborút követelő tüntetések zajlottak. Közben Manlio Brosio, a NATO főtitkára, Cy­rus Vance, Johnson személyes megbízottja és Jósé Rolz Bennett, az ENSZ-főtitkár képviselője éjt nappallá téve tevékenykedtek, hogy a válságot diplomáciai utón oldják meg. A legagilisabb ta­lán Cyrus Vance volt, akit egyébként az Egyesült Államokban McNamara lehetséges utódaként em­legetnek. A washingtoni kormány azzal a nem alaptalan aggódással nézte két NATO-partneré- nek konfliktusát, hogy a fegyveres összecsapás alapjaiban rendítheti meg a NATO-t. Úgy tűnik, hogy a válság nyilt hullámai elül­tek, és Athén — amely kétségkívül presztízsvesz­teséggel került ki a válságból — most keresi a bűnbakot. A hírek szerint Szpantikisz táborno­kon verik el a port. Figyelemre méltó, hogy az athéni ezredesek maffiájában miniszteri tárcát viselő Szpantidakiszról a beavatottak úgy tudják, ő a király utolsó megbízható embere a juntában. A háborús szeleket felkavaró görög—török játszma e felvonása ismételten figyelmeztet, hogy Ciprus a ciprusiaké és a szigetország problémáit — az idegen csapatok kivonása után — a lakos­ságra, a népre kell bizni. A külső beavatkozás csak olaj a tűzre. termelni. De mit lehet tenni? A földek túl kicsi­nyek, habár a kétmillió lakosságot jó földműves­nek tartják, de 25%-a tud csak olvasni. El vannak adósodva, gépeik nincsenek, sem állati, vagy mű­trágyájuk, hogy a föld termékenységét javítsák. Madarak, patkányok és a rovarok a termés egy- harmadát elpusztítják. Ázsia problémáját radikálisan kell megoldani. Elsősorban neveléssel, jobb birtokviszonyokkal, iparosítással. Ezt imperialista-kapitalista rendszer­rel nem lehet megvalósítani, csak a szocializmus­sal. Amerika hiába próbálkozik ezt a folyamatot megállítani háború utján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom