Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-11-30 / 48. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 30, 1967 Mit láttam KHarkovban? Irta: LUSZTIG IMRE j ' - n. Már írtam Vasilyról, a “Vörös Zászló” szerkesz­tőjéről, aki kharkovi tartózkodásunk alatt vendég­látónk volt. Nem tudom, hogy ukrán szokás-e reg­gelire vodkát inni. de Vasily minden reggel arról próbált meggyőzni, hogy egy kis vodka nagyorr egészséges reggeli előtt. Illedelmes voltam, nem mondtam, hogy nincs igaza és hogy az én esetem­ben egészségesebb egy kis narancslé. Meglátogatjuk a "Rapin" farmot Vasily elvitt bennünket a Kharkovtól 25 mér­földbe lévő “Rapin” állami farmra. Amint elhagy­tuk a várost, a gazdag, fekete ukrán föld tárult szemeink elé. Ez a Szovjetunió “kenyereskosara”. Büszkén mondta Vasily: “Terem itt búza, árpa, rozs, krumpli, káposzta, napraforgó és minden más.” Arca ragyogott a büszkeségtől. Amikor megérkeztünk a farm kulturépülete elé, az elnöknő Lidia Gravikova, üdvözölt bennünket. A hatalmas épület megérdemli a Kultur Palota elnevezést. Nagyterme 500 ülőhellyel rendelkezik. Itt tartják a taggyűléseket, filmelőadásokat, kon­certeket, táncokat és ünnepélyeket. Bementünk a második emeleti könyvtárba, ahol a könyvtárosnő a teli polcokra mutatott és kérdé­sünkre elmondta, hogy 30,000 könyvük van. Van­nak amerikai könyvek is? — kérdeztük. Erre el­tűnt és néhány perc múlva egy halmaz könyvvel tért vissza. “Itt vannak Jack London, Theodore Dreiser, Ernest Hemingway, Arthur Miller müvei.” Majd hozzátette: “Walter Scott, Galsworthy, Dic­kens, Verne, Byron, Cervantes, Maupassant, Bal- sac müveit is olvashatják.” Készülnek az ünnepségre Bementünk egy mellékterembe, ahol három ken­dőbe burkolt fiatal parasztasszony praktizált. Ének­tanár vezetésével tanulták a dalokat, melyekkel a proletár forradalom ötvenedik évfordulója alkal- ' lépnek fel. Az egyik lírai szoprán, a másik mezoszoprán, a harmadik drámai szoprán. Gyönyö­rű összhangban énekeltek, mintha hivatásos művé­szek lennének. Kérésünkre előadták a “Moszkvai Éjszakák” c. fülbemászó dalt, melyet először a Queen Mary ha­jón hallottunk 1964-ben. Bementünk egy másik terembe, ahol egy farmmunkás kisfia felügyelet alatt harmonika-leckét kapott. A 14 éves fiú zavar­ba jött, amikor a vendégek beléptek, de hamarosan visszanyerte nyugalmát és egy dalt játszott tiszte­letünkre. Meglátogatjuk az iskolát Öt környékbeli falu népe tartozik az állami farm­hoz. A virágos kerttel körülvett általános iskolába 425rtanuló jár. A farm vezetősége 30 tanítót alkal­maz, vagyis egy-egy tanítóra nem egészen 15 ta­nuló jut. A tanítók közül 9 férfi és 21 nő. Megkérdeztük, hogy hány tanítónő férjezett? Az iskola igazgatónője kissé meglepődött a kérdésen, majd a legtermészetesebb hangon mondta: mind­egyik. Válaszát csupán a számtalan férjezetlen amerikai tanítónő tudná méltányolni. A tanítónők átlagban 100 rubelt keresnek ha­vonta, amiből nagyon szépen megélhetnének, de mivel férjük is dolgozik, kettőjük jövedelméből kitűnő megélhetésük van. Elbeszélgettünk a ta­nulók magaviseletéről, a tanítók kollektiv munká­járól, ők pedig az amerikai közoktatásról kérdezős­ködtek. Szégyenkezve említettük meg iskoláink helyzetét, a ‘kiesetteket’ (drop-outs), ami nálunk is menetien fogalom. Amikor búcsút vettünk, a kedves igazgatónő gyönyörű virágcsokrot adott át feleségemnek, mely nek egy szálát lepréselve még ma is őrzi. Említésre méltó, hogy a “Farm”-nak van bölcső­déje, 40 ágyas kórháza, 70 tagú énekkara, aktiv drámacsoportja és zenekara. Mindez bizonyítja a “Rapin” farm dolgozóinak kulturéletét. Állandóan .emelkedik a termelés A farm 8.050 hektár területet foglal el, ebből 6,500 hektáron búzát és főzelékfélét termelnek a többi legelő és gyümölcsös. A dolgozók száma 950. A traktor-állomány 68, a kombájnok száma 28, a gépkocsiké 51. Van 3,600 tehenük, 1,200 borjú­juk, 600 sertésük és 14,000 baromfijuk. Egyre több műtrágyát használnak és mindjobban alkal­mazzák az öntözést. Ezáltal a terméshozam állan­dóan emelkedik. 1966-ban egy hektáron 38 méter­mázsa búzát termeltek. Vasily terve sikerül Az idő már jól előrehaladt és bizony megéhez­tünk, amikor bekopogtattunk Anastasia Grigoriev­na házába. Kendőbe burkolt, középkorú, tipikus ukrán asszony üdvözölt bennünket és betessékelt az ebédlőbe. Megtudtuk, hogy a farm első elnöké­nek özvegye. Férje pár évvel ezelőtt, egy taggyű­lés alkalmával, szivszélhüdésben hirtelen meghalt. Fényképe ott lógott a falon. Szép hatalmas szál ember volt és vendéglátóink, a farm ügyvezetője és a többiek is a legnagyobb elismeréssel beszéltek róla. Anatasia és segítőtársa, Nila Jakovlevna Shev­chenko valóban kitettek magukért. Először halat szolgáltak fel uborkával és paradicsommal. Azt hit­tük, hogy ez a fő-étel, de ezután jött az ukrán “Borsht”, nagy husdarabokkal és amikor azt is el­fogyasztottuk és már nem igen maradt hely a gyomrunkban, sült disznókarajt hoztak krumpli­val. Sértés tett volna visszautasítani, igy hát ezt is megettük. Közben Vasüy öntögette a vodkát a poharakba. Nem koccintani és nem inni, szintén sértésszámba ment volna, igy — noha ez volt az első alkalom, hogy vodkát ittam — leöntöttem az első pohárral. Vasilyt azonban ez nem elégítette ki, ismét öntött és habár tiltakoztam, ő ragaszkodott hozzá, hogy már szimbólumként is, kell még egy kicsit inni. Hogy rövid tegyek: együk “szimbólum” a másikat követte, úgyhogy mikor az ebéd végétért, úgy érez­tem, hogy Galileinek igaza volt: mégis mozog a föld. Megköszöntük a szives vendéglátást és elbúcsúz­tunk. Valahogyan sikerült az autóhoz mennem, de elindulás után azonnal elaludtam és csak Kharkov- ban ébredtem fel. Vasily mosolygó arcát láttam meg először. Terve végre sikerült. Én is rámoso­lyogtam és elbúcsúztunk a következő napig. Hogy mi történt kharkovi tartózkodásunk utol­só napján, arról a következő cikkben számolok be. VÁRHATÓ VOLT Mint az már sokszor előfordult az U.S.-ben: ami­kor a State Department vagy' a CIA segítségével valamely országban katonai puccs vagy külső be­avatkozás eltávolít egy többé vagy kevésbé parla­mentáris és demokratikus, rendszerint haladó szel­lemű kormányt, akkor az egy-két nivósabb újság az 1700 amerikai napilap közül nem-tetszését, még rosszalását is kifejezi a történtek felett és azon reményét, hogy az illető ország nemsokára vissza­tér ahhoz a rendszerhez, amit itt demokráciának és parlamentarizmusnak mondanak. így volt ez utoljára a görög katonai puccsal kap­csolatban is, amely — mint tudjuk — a jobboldali konzervatív kormányzatot váltotta fel nyílt dikta­túrával. Az amerikai szennysajtó (és sajnos, a na­pisajtó 99 százaléka) közömbös volt eleinte, vagy éppen örült a fordulatnak, amely — szerinte — kiküszöbölte a “kommunista veszélyt” Görögor­szágban, de a New York Times elítélte a puccsot és bőven közölte a diktátorok erőszakos, sok eset­ben groteszkül ostoba kormányzásának ijesztő pél­dáit. Remélte a Times és még egy-két komolyabb napilap is, hogy a görög király végül is visszaállít­ja az alkotmányos jogállamot és hogy az U.S. is ez- irányban befolyásolja a fejleményeket. De a görög királynak esze ágában sem volt — vagy nem volt tehetségében — a fasisztákkal szem­beszállni, az Egyesült Államok pedig szélső jobb­oldali kormányokra nem szokott nyomást kifejte­ni. És most már, miután a kezdeti viharok elmúl­tak, a komoly sajtó is odaáll a szélső jobboldal, a diktatúra védelmezői és méltánylói közé. A Times most már nem annyira a mai görög szörnyűsége­ket és ostobaságokat közli és ostorozza, hanem az előző rendszernek kétségtelen hibáit, amiket odá­ig nem igen vett észre, hiszen mindig konzervatív- reakciós rendszer uralkodott 20 év óta az ország­ban. A mai rendszerről egyre nagyobb megértés­sel ir a Times, kezdi kimutatni, milyen népszerűek a diktátorok a nép körében és milyen nagy kom­munista veszélytől szabadították meg az országot és a világot. Emlékszünk rá, igy Írtak Mussolini ről, Hitlerről, Franeoról és társaikról is annak idején. A technika fejlődésének előnye Lindsay, New York város polgármestere bizott­ságot nevezett ki, melynek feladata módot találni a város közlekedési problémáinak megoldására. A bizottság elnöke, Arthur E. Palmer jelentésé­ben kihangsúlyozta: 1907-ben a lovaskocsik 11.5 mérföldes óránkénti sebességgel haladtak a város utcáin; 1967-ben az autók 8.5 mérföldes sebességgel haladnak a város utcáin, ha nem nagy a forgalom. Zsidó hitközségek akciója a néger egyenjogúságért MONTREAL, Canada. — Az American Reform Judaism vezetői, a szervezet nagygyűlésén, ame­lyen az Egyesült Államokbeli és kanadai delegá­tusok vettek részt, mélyenszántó programot ter­jesztettek elő a négerek gazdasági, társadalmi és poütikai egyenlőségének elősegítésére. Egy inter­jú keretében Irving Fain és Albert Vorspan a szer­vezet két vezető személyisége kifejtette a kidolgo­zott program lényegét. Mr. Vorspan, aki aktiv részt vesz a polgárjogi mozgalomban, elitélte azokat a zsidókat,, akik a néger antiszemitizmussal indokol­ják azt, hogy visszavonulnak a néger egyenjogúsá­gi küzdelmekből. “A fehérek néger-ellenessége . sokkal elterjed­tebb, mint a négerek antiszemitizmusa”, mondotta Mr. Vorspan, “és habár mindkettő veszedelmes, nem ezek a fontos kérdések, amikor az amerikai városok megmentéséről, a zavargások, sőt forron­gások megakadályozásáról, van szó. ’ ’ Á vezetők felhívták a szervezetbe tartozó, több mint egymillió hívőt szolgáló hitközségeket, hogy vigyék gyakorlatba a javasolt programot. Főbb pontjai közé tartozik országos pénzügyi alapok lé­tesítése, amely más felekezetek hasonló célú alap­jaival együtt befektetéseket eszközölne néger vidé­keken és másképpen is segélyt nyújtana a fekete lakosságnak. A hitközségek és rabbik gyakorolja­nak erkölcsi nyomást a gettókban nyerészkedő zsi­dó üzlet- és háztulajdonosokra és állítsanak fel ilyen helyeken etikus üzleti alapszabályokat. “A faji igazságtalanság kérdésében — mondotta Mr. Fain — mi zsidók igazán nem tarthatunk a többiekkel. Nekünk ezentúl olyan kiválasztott nép­nek kell tennünk, hogy biztonságunkat, állásunkat megkockáztatjuk és úttörőknek kell tennünk, a még nem népszerű célok érdekében is.” JERUZSÁLEM. — Izraeli kormánykörök jelen­tése szerint a hat napig tartó háború 750 millió dollárba került az országnak. MOSZKVA. — Minden negyedik lakosra egy ta­karékbetétes egyén esik a Szovjetunióban. WASHINGTON, D. C. — A Honvédelmi Minisz­térium 1,500 tanítót keres külföldön állomásozó amerikaiak gyermekeinek tanítására. Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act: of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 310,00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ^64 ba egy évre 12 dollar, félévre íf.Áö J’“Tanrnry- --c.-- .---rat'--

Next

/
Oldalképek
Tartalom