Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-10-19 / 42. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 19, 1967 2 KÁRPÁTI JÓZSEF A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK UJ FŐTITKÁRA “Kölcsönösen szükséges a baráti szálak erősítése” INNEN-ONN AN Nyugat-Németország az árukivitel gyors növeke­désével akar túljutni a konjunkturális mélyponton. A Nyugat-Berlinben működő Gazdasági Kutató In­tézet előzetes adatai szerint idén az NSZK 13 mil­liárd márka többletre tesz szert export-import mér­legében. Ez a monstre-manőver a gazdaságilag ki­szolgáltatott partnerek eladósodásának árán való­sul: meg. A legnagyobb exportsikert eddig egy Hormo—Pharma nevű cég érte el, amely az Okasa nevű ajzó szert gyártja. A nyugatnémetek 50 or­szágba exportálják szexporukat, és egy év alatt 87%-kal sikerült növelniük e cikk kivitelét. ; ;i • • • Az amerikai szakszervezetek talán végre feléb­redtek abból a bódult mámorból, amelybe a vietna­mi háború okozta konjunktúra ringatta őket. A Newsweek jelentése szerint most először fordul elő,- hogy az AFL-CIO szakszervezeti központhoz tartozó autóipari, hús- és ruházati ipari vezetők fontolóra vették egy háboruellenes kampány meg­indítását. Első, tervezett gyűlésükön Martin Luther Kinget akarják meghallgatni. • • • Ezerháromszáz egyetemista végezte idei nyári szakmai gyakorlatát washingtoni kormányhivata­lokban. A hagyományoknak megfelelően a bucsu- gyülésen az elnök köszönti őket. A Washington- emlékmü előtt idén nem kerül sor a ceremóniára, mert az elnöknek most "nincs rá ideje". A hirte­len elfoglaltság oka: 179 gyakornok levelet intézett Johnsonhoz, követelve a VDK bombázásának azon­nali abbahagyását. • mm Milyen érzésekkel megy le az utcára? — kérdez­tek a közvéleménykutatásban nagy tapasztalatu amerikai szakemberek egy csomó embert. A fehé­rek 51 százaléka azt felelte, hogy egyre nyugtala­nabban. Tavaly a megkérdezetteknek még csak 43 százaléka aggódott bevallottan az ellenőrizhetetlen faji összecsapásoktól. f, -t • • 9 A feketék közérzete? — az övék még ennél is si- várabb. A megkérdezettek 65 százaléka ilyen vála­szokat adott: "Megölhetik az embert az utcán anél­kül, hogy bármit is tenne." "Pénteken és szomba­ton alig merek kimenni az utcára,. . . akkor ugyan­is csak egyet akarnak: beverni az ember fejét." • • • A londoni Times Írja, hogy idén tavasszal Izrael ’óTyan válságba került, amelynek semmi köze sem volt Nasszérhoz vagy a Tirán szoroshoz. Az ország­ra súlyos gazdasági recesszió nehezedett, az orszá­gét a széles körű munkanélküliség terhelte, és az ér'ősen összezsugorodott beruházások. A háború egyik napról a másikra elodázta a válságot, de a leszerelés, noha még korántsem teljes, újra fel­élesztette. Pillanatnyilag 35 ezer munkanélkülit tartanak hivatalosan nyilván, de tényleges számuk ennek legalább a kétszerese. • • • De Gaulle tábornok emlékezetes kanadai kőrút­ján óriási hévvel, és diplomáciai érdekeket sem ki­méivé biztatta a québeci franciákat szeparatista ál­maik megvalósítására. A francia információs mi­niszter most nyilvánosságra hozta Párizs konkrét együttműködési terveit a kanadai tartománnyal. Eszerint Franciaország tanítókkal, rádióműsorokkal és tv-filmekkel kívánja segíteni tengerentúli hon­fiait. • • • Egy “romantikus lelkületű” angol azbesztgyáros Önkéntes fűtőként vett részt egy tiroli turistavonat üzemeltetésében, mert — mint mondta — ez az üz­leti életben megtépázott idegei számára a legjobb nyugtató. Az osztrák vasutas szakszervezet eddig nem nyilatkozott, hogy tagjai a maguk részéről melyik foglalkozást tartják megnyugtatóbbnak, s főleg jövedelmezőbbnek: a mozdonyfütést vagy az ázbesztgyártást. . . • • • Az első "stewardess"-! 1935-ben alkalmazták a Párizs—London vonalon. Ettől kezdve a nők a re­pülési tevékenység minden ágában részt vesznek. A Szovjetunióban egy IL 18.-as gép személyzete ki­zárólag nőkből áll, a pilóta Ljubov Uljanova, a Szocialista Munka Hőse. — Magyarországi tudósítás — A Magyarok Világszövetségének elnöksége dr. Bognár József elnökletével legutóbb tartott ülésén Beöthy Ottót — saját kérelmére — felmentette a Szövetség főtitkári tiszte alól és tagjai közül főtit­Kárpáti József, a Magyarok Világszövetsége uj főtitkára kárrá Kárpáti Józsefet választotta. A volt főtitkár továbbra is megmarad a Magyarok Világszövetsége elnökségében, s eddigi eredményes munkásságáért az elnökség elismerését fejezte ki. Az ülésen megemlékeztek az einökség nemrég elhunyt tagjairól, Abelovszky Józsefről, Gyetvai Jánosról és Kodály Zoltánról. Érdemeiket jegyző­könyvben örökítették meg. • Kárpáti József, a Szövetség újonnan megválasz­tott főtitkára hosszabb ideig diplomáciai szolgálatot teljesített. Többek között dolgozott a belgrádi, a berni, a brüsszeli magyar követségeken, s legutóbb Berlinben Magyarország nagykövete volt. Néhány éven át a Magyar Vöröskereszt főtitkáraként tevé­kenykedett, s mint nemzetközi tapasztalattal ren­delkező, közéleti ember, értékes munkát végzett a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja­ként is. A főtitkár megválasztása után a következőket mondta a Hazai Tudósítások munkatársának: — A világ magyarságának problémái régóta fog­lalkoztatnak, a főtitkári tiszttel járó feladatok tehát nem ismeretlenek előttem. A magyar kormány po­litikája a külföldi magyarságra vonatkozóan vilá­gos, s ez a politika nagy lehetőségeket teremt ar­ra, hogy a világ különböző országaiban élő magyar­sággal bővítsük kapcsolatainkat. Számos ország magyar szervezeteivel, egyesületeivel vagyunk jc viszonyban, s úgy érzem, kölcsönösen szükségünk van a bennünket összekötő baráti szálak további erősítésére. — Tapasztalhatjuk, hogy a külföldön élő magya­rok nagy része ragaszkodik egykori hazájához, ér­deklődéssel fordul felé, keresi velünk a kapcsola­tot. Mi ezeket a törekvéseket eddig is, s ezután is a legmesszebbmenőkig támogatjuk. —A Magyarország iránti egyre növekvő érdek­lődést tanúsítja, hogy évről évre több külföldön élő magyar látogat haza s számuk idén már mint­egy 70,000 volt. Úgy érezzük, az a tény, hogy bár­mikor meglátogathatják rokonaikat, barátaikat?, megnyugtatóan hat rájuk. Politikánk gyakorlata bizonyítja, hogy mindazokat a külföldön élő magya­rokat, akik egykori hazájuk iránt becsülettel érez­nek, magyarságukhoz, ragaszkodnak, , mi szívesen látjuk, barátsággal fogadjuk őket, sőt keressük a további formákat, módokat annak érdekében, hogy a nálunk eltöltött rövidebb-hosszabb idejüket mi­nél érdekesebbé, élményekben gazdagabbakká te­gyük. — A hazalátogató magyarokkal szeretnénk még jobban megismertetni országunk fejlődését, válto­zásait, mert azt tapasztaljuk, hogy ők is büszkék azokra a sikerekre, eredményekre, amelyeket el­érünk. Egyszóval: a világ bármely tájáról minden becsületes magyart örömmel várunk és szívesen fogadunk az óhazában. Uj tisztségemben ezzel a gondolattal és szándékkal fogok munkához — fe­jezte be nyilatkozatát Kárpáti József, a Magyarok Világszövetségének főtitkára. EZEK IS''AMERIKAIAK A néger nép rendkívül alacsony életnívója az elmúlt évben a zavargások alkalmával napvilágra került. De nagyon keveset beszélnek arról, hogy az ország több részén a szegény fehér lakosság is mi­lyen nagy nyomorban él. A Wall Street Journal sötét képet fest arról a nyomorról, amit az egyik tudósítója talált. Hosszú cikkben számol be az illető egyes nagyvárosok kül­telkeiről, kisebb faluk hihetetlen nyomoráról. Madison Countyban, Mississippi államban egy Mrs. Harrison és 14 gyermeke $66 értékű élelmi­szer bélyeget kap havonta. Elképzelhető, hogy mennyi jut élelmiszerre, ruhára a gyermekeinek ennyi pénzből? Az óhio-i Twinsborougból látni lehet a Chrysler Co. nagy víztornyát, de az itt lakó szegény nége­rek kutat ásnak maguknak és külső toiletokat hasz­nálnak. Stocktop, Cal.-ban a vándormunkások barakkjai­ban $1.75-t kell fizetni naponként-az éjjeli szállás­ért. De a munkásnak naponta egy vagy két dollárt kell fizetni még azért is, mert megengedik, hogy ott dolgozzon. Mark B. Smith, Kremona, Ky.-ban (Appalachia County) igy fejezi ki a helyzetét: “Én már halott vagyok, csak még járkálok.” Smithnek a háta fáj és ideges, de semmiféle segélyre sem jogosult. Fe­leségével és hat mezítlábas gyermekével abból a 82 dollárból él, amit a Salvation Armytól kap. De talán mindennél szomorúbb az öregek hely­zete. Egy Seczisinski nevű 76 éves ember 1912-ben jött ide Lengyelországból. Nincs családja és egy “flop-house”-ban lakik. A szobájában nincs más csak egy ágy, négy szék; egy magános villanykörte lóg a plafonról, a falon egy nagy óra függ. Ezért a “szobáért” $35-t fizet havonta a $104 havi jöve­delméből. Egy dollár jut naponta élelemre, öreg napjait magános szegénységben éli. A Wall Street Journal riportere még számtalan vidéket említ, ahol hihetetlen szegénységet talált. Megemlíti az alaskai eszkimók nyomorát, az ameri­kai indiánok helyzetét és sok nagyváros, kis falu nyomortanyáit. Ez a hírlap is, mint a többi, feltár­ja a szegénységet, a nyomort, a világ leggazdagabb országában, de megoldást nem tud ajánlani. Bensien dandár tábornok, nyugatnémet katonai megbízott kijelentette, hogy az Egyesült Államok­ban egyre több nyugatnémet katonát képeznek ki. Ma már 68 amerikai kiképzőtáborban találhatunk nyugatnémet katonákat. Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone;' AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act cf March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y.( Előfizetési ára’-; New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10,00, félévre "$5.5$. -Minden más külföldi ország- ba egy évre 12 dollár, félévre ?(■■ '0• 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom