Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-19 / 42. szám
Thursday, October 19, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1. A Medicare egy évi működése EREDMÉNYEK, HIÁNYOSSÁGOK BÜNVALLOMÁS Úgy érzem, hogy ami kevés időm ezen a földgolyóbison még hátra van, azt egy nagy bűnöm leve- zeklésére kell szentelnem. Mint minden esendő, gyarló embernek, nekem is számos (vagy számtalan?) kisebb-nagyobb botlás, ballépés vagy bűn terheli a lelkemet, de ezek legtöbbjét egy kis megbánással és megfelelő jóvátétellel valahogy sikerült kiegyenlíteni és elfeledtetni olyképpen, hogy — mivel a botlások rendszerint egyéni természetűek voltak — őszintén kerestem és elnyertem a megbántott egyének elnézését és bocsánatát. De van nekem egy felmérhetetlenül nagy bűnöm, amit nem egy egyén, vagy egy szükebbkörü csoport tagjai ellen követtem el, akiknek mindegyikét módomban volna külön-külön vagy kollektive ■— bűnbánó szóval és a jóvátétel felajánlásával — kiengesztelni. Ha csupán egyénekről vagy egy olyan csoportról volna szó, amelynek a tagjait személyesen vagy Írásban megkövethetném, akkor nem sajnálnám a fáradságot és nem húzódoznám a megalázkodástól, hogy jogos neheztelésüket eloszlassam és bocsánatukat kiérdemeljem. DE MIT TEHET AZ AZ EMBER, AKI AZ EGÉSZ EMBERISÉG ELLEN KÖVETETT EL SÚLYOS, JÓVÁTEHETETLEN BŰNT??!! Az én lelkemet ilyen bűn terheli. És nincs rá mód, hogy e bűn alól valaha is feloldozást nyerjek. Még csak abban sem találok vigaszt, hogy ebben a bűnömben sokmillió embertársam osztozik. Mert én nemcsak bűntettes, hanem felbujtó is vagyok, aki másokat — mindegy, hogy ezreket, százakat vagy csak egy tucatnyit — rábeszélt ennek a végzetes bűnnek az elkövetésére. Ha mindössze csupán két- három egyén figyelmezett a szavamra, az én vétkem sokszorta nagyobb, mint az övék. Nekik van mentségük — nekem nincs. -.! Ezt a nagy bűnt akkor követtem el, amikor az ,1964-i választás alkalmával nemcsak a saját szavazatommal segitettem Lyndon B. Johnson-t további négy évre a Fehér Házban tartani — ahová pusztán egy nemzeti szerencsétlenség véletlene folytán csúszhatott be —, hanem szóban és írásban unszoltam mindenkit, akit megközelithettem, hogy hasonlóképpen cselekedjék. Ezzel a ballépésünkkel olyan katasztrófát zúdítottunk az Egyesült Államokra és az egész világra, amilyenhez fogható még nem fordult elő a múltban és amilyenhez hasonlót véges eszünkkel még elképzelni sem tudunk a jövőben.- Ne tessék félreérteni: olyan ostoba még én sem vagyok, hogy azt higyjem, miszerint Johnson megválasztását — az Észak-Vietnam légi bombázását javasoló és atomfegyverekkel handabandázó Gold- water ellenében — meg tudtuk volna akadályozni. A békés törekvéseket, humanitárius célkitűzéseket, kenetteljes bibliai szólamokat hangoztató “véletlenelnök,” aki még hozzá azzal is megtévesztette a szavazópolgárok sokaságát, hogy az akkor még progresszív-liberális politikusként ismert Hubert Humphrey-t vette maga mellé jelölttársul, akkor is elnyerte volna a szükséges többséget, ha jóné- hány millió polgár az ellenfélre adta volna a vok- sát. A hiba ott történt, hogy a becsapott, félrevezetett és hiszékeny amerikai nép olyan hatalmas szótöbbséggel szavazott Johnsonnak a Fehér Házban való megtartása mellett, amilyenre még nem volt példa az Egyesült Államok történetében... Hiszen a nálánál sokkal népszerűbb és kétségtelenül brilliánsabb Kennedy — akinek a tragikus letűnése nélkül Johnson sohasem, ismétlem: SOHASEM lehetett volna több, mint egy szerény látogató az elnöki palotában — mindössze egy százaléknak egy csekély töredékével nyerte el az elnöki méltóságot. .. Mondom: az adott helyzetben Johnson megválasztása mindenképpen biztosítottnak látszott, de habozás nélkül merem állítani, hogy ha az amerikai nép nem adott volna neki olyan példátlan többséget. hogy attól — angol szólásmondással élve — "Viegdagadt a feje,” akkor ma egy sokkal szerényebb, alázatosabb, óvatosabb és meggondoltabb Johnson ülne az elnöki székben — az országok és népek sorsával könnyelműen játszó hazárdőr JohnAmikor a Medicare program 1966 julius elsején életbe lépett, a szervezett egészségügyi ellátásért folyó hosszú küdelem első győzelmét aratta. Milyen eredményeket ért el a Medicare egy év működése alatt és milyen előrelátott és nemlátott problémák bukkantak fel? Nem szabad elfelejteni, hogy az orvosszövetségek és a biztositó társaságok óriási nyomásának ellensúlyozására, már a program kidolgozásában engedményeket tettek, hogy a terv egyáltalában létre jöhessen. A törvény például megszabja, hogy a számlák fizetését “közvetítők” intézzék. Ezek többnyire a Blue Cross és Blue Shield-féle nagy biztositó társaságok. Másszóval, a Social Security Administration teljes mértékben nem egymaga intézi a Medicare ügyeit, hanem a lebonyolításának egy ré- s z é t kiadja a biztositó társaságoknak és a Blue Closs és Blue Shield intézményeknek. A program két részre osztása két külön adminisztrációt igényel. Az “A” része (kórházi kezelés), úgyszólván minden 65 éves korú egyénre vonatkozik, de “B” részéért (orvosi szolgálatok) külön kell folyamodni és ez havi 3 dollárba kerül, óriási erőfeszítés kellett ahhoz, hogy ezen utóbbi, az orvosi szóig álati program részleteiről, juttatásairól és költségeiről 19 millió időskorú jogosult polgárt értesítsenek. A Medicare-t nem lehetett “kicsiben” kezdeni és lassan felépíteni, mint valami privát vállalkozást, hanem egyik napról a másikra kellett működésbe hozni. Előzőleg több mint 6,700 kórházat és ápoló otthont kellett fölülvizsgálni, hogy megfeleljenek a kormány által megszabott színvonalnak és a polgárjogi törvény követelményeinek. Ki kellett dolgozni az adminisztrációs formákat, személyzetet kellett felvenni és kiképezni, számtalan intézmény és egyén közreműködését kellett megszervezni. Sokan először kaptak tisztességes kezelést Az egyéves működése alatt 20%-kal több időskorú részesült kórházi kezelésben, mint az előző évek bármelyikében és mindenki privát betegnek megfelelő, tisztességes elbánásban részesült, senkit sem tekintettek jótékonysági betegnek. A program 25 millió számlát fizetett ki egészségügyi szolgálatokért, kb. 10 millió ember számára. Jelenleg a benyújtott számláknak csak kb. 57 százalékát fizetik ki, mivel az első 50 dollár évi költséget a betegnek magának kell fizetnie. 1967 január elseje óta, amikor a Medicare ápoló otthonokra vonatkozó része megkezdődött, 200 ezer beteget vettek fel utókurára ilyen otthonokba és jelenleg hetenként kb. 8 ezer beteget vesznek fel. Több mint 194 ezer esetben nyújtottak különböző otthoni egészségi szolgálatot bejáró ápolónők olyan időskoruaknak, akik nem szorulnak kórházi kezelésre. Ezek a szolgálatok úgy a Medicare “A”, mint a “B” részének járandóságai, de aki az “A” son helyett... Ott követtük el a borzalmas bűnt, hogy a hallatlan szótöbbség révén olyan illúziókat keltettünk az elnök urban, hogy neki mindent szabad, az amerikai nép vakon megbízik az ő bölcsességében és minden lépését szemrebbenés nélkül tudomásul veszi; ha úgy tetszik: sárbataposhatja a választás előtt tett ünnepélyes Ígéreteit, egyszóval: a választást követő négy éven át aféle kisisten módjára, nyakló nélkül követheti felduzzadt akarnok- ságának minden rossz tanácsát... És immár három kárhozatos éven át szorgalmasan követi is! A közben alaposan átgyurt Humphrey-ban pedig kitűnő szekundánsra talált. . . Az elnöknek még attól sem kell tartania, hogy az 1968-i választás folyamán ő fogja huzni a rövideb bet. Azzal ugyan tisztában van, hogy a 64:36 aránynak végképpen befellegzett, de úgy véli, hogy ha ebből az óriási fölényből 13 pontot el is vészit, még mindig marad neki egy 51:49 arányú többsége, ami egy árnyalattal kedvezőbb volna, mint elődjének a többsége volt. Következésképpen megengedheti magának azt a fényűzést, hogy egy pármillió csalódott polgár szavazatát átengedje a ma még ismeretlen ellenjelöltnek, hiszen ahhoz, hogy torévén veszi igénybe, az csak kórházi kezelés után kaphatja azt meg. A bejáró szolgálatoknak 65 százalékát a “B” (külön orvosi szolgálat) révén kapják. Mivel nagyon sok olyan beteg van, aki nem szorul kórházi kezelésre, nyilvánvaló, hogy nagy szükség van a házi ápolás kiterjesztésére, különösen, ha számításba vesszük, hogy okosabb a betegséget ápolással enyhíteni, vagy megelőzni, mint az elhanyagolt, súlyos betegséget kezelni. A Medicare az otthoni ápolás színvonalát is emelte, mert ennek is meg kell felelnie az előirt szabályoknak. A legtöbb panaszt a Medicare “B” része okozza: a betegnek túl sokáig kell várnia mig megtérítik orvosi számláját. A törvény szabályai szerint kétféle módon lehet fizetni az orvos számláját: átutalással (assignment) és követlen számlázással (direct billing). Az előbbi eljárás szerint a beteg az orvosra utalja az orvosi dijak bekollektálását. A beteg maga csak az első 50 dollár költséget fizeti meg minden évben és a számla 20%-át, a többit az orvos közvetlenül a Medicare-től, illetve közvetítőjétől kapja meg. A közvetlen számlázással a betegnek magának kell az egész orvosi számlát kifizetnie, a nyugtázott számlát be kell nyújtania a Me- dicare-hez és meg kell várnia, amig visszakapja a neki visszajáró összeget (az első 50 dollár és a 20% levonásával). Világos, hogy az átutalási fizetési eljárás sokkal előnyösebb. A betegnek nem kell nagy összeget előteremtenie, ami az időskoruaknak többnyire nagy nehézséggel jár. Az orvos kitölt egy rövid blankettát és a betegnek nincs baja iratokkal. Természetes, hogy mindenki szívesebben folyamodna visszatérítésért átutalási eljárással. A baj csak ott van, hogy ha az orvos ebbe beleegyezik (részére ez nem kötelező), akkor bele kell egyeznie abba is, hogy csak azt a “szokásos és mérsékelt” honoráriumot számítsa, amit a Social Security Administration megszab. A közvetlen számlázással viszont az orvos annyit számíthat, amennyit akar és ezt mind a betegnek kell kifizetnie. Csak akkor tudja meg, hogy mennyi jár neki ebből vissza, ha már az egész ügyet lebonyolították és igy a “szokásos és mérsékelt” összegnél többet is a beteg fizeti meg. Az “AMA” azt tanácsolja az orvosoknak, hogy sz átutalásos fizetési módszert utasítsák el. Sokáig kell várni a visszatérítésre Nagyon sok panasz a visszatérítési késedelmek miatt. A program első két hónapjában 7-től 9 hétig is eltartott, mig a beteg megkapta pénzét a Medicare-től. De ez év májusában már csak 2.6 hét volt az átlagos várakozási idő. Kivételek most is vannak és egyes helyeken, mint pl. az Iowa Blue Shield révén, a beteg most is csak 50 nap mulv? kap visz- szatéritést. A most benyújtott törvénymódosítás sok kedvező változást ajánl ilyen irányban; leegyszerüsitevábbi négy éven folytathassa végpusztulással fenyegető, könnyelmű tizeiméit, elegendő neki az 51 százalékos győzelem is. Én pedig ennek még a gondolatára is megborzadok... 1 Bűnösnek — sokszorosan bűnösnek — érzem magamat, hogy én is egyike voltam annak a sokaságnak, amely szent kötelességének tartotta, hogy torkaszakadtából agitájon Johnson megválasztása mellett és egy olyan helyzetet teremtet;, amelyben ez a hiú, önfejű, nagyzási mániában szenvedő ember mindenhatónak képzelheti magát és bármely pillanatban végromlásba döntheti a viláj^ot. Ennek a bűnömnek egy csekélyke részét olyképpen remélem levezekelni, hogy am'lyen buzgóság- gal fáradoztam 1964-ben Johnson megválasztása érdekében, éppen olyan igyekezettel és elszántsággal fogok harcolni újból való megválasztása ellen. S mivel 1964-ben csapnivalóan rossz tanácsadónak bizonyultam, alig-alig merem kimondani jelenlegi javaslatomat: minden békeszerető, haladó magyar már most vegyen részt minden olyan megmozdulásban, amelynek az a rendeltetése, hogy a Fehér Ház mai lakóját nyugalomba helyezze... (Folytatás az 5-ik oldalon)
