Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-28 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 28, 1967 £ Megjegyzés az izraeli—arab kérdéshez Érdeklődéssel olvastam Balassa A.-nak a szept 7-i számban megjelent levelét, melyben kritizálja lapunknak az izrael—arab viszállyal foglalkozó cikkeit, főleg Rev. Gross idevonatkozó rovatát, de kisebb mértékben az én egyik cikkemet is. Rév. Gross már válaszolt a reávonatkozó megjegyzésekre. Ami engem illet, hálás vagyok a kritikájáért, már csak azért is, mert alkalmat ad arra, hogy valamivel részletesebben fejtsem ki nézeteimet e kérdésről. Az arab—izraeli viszályban a zsidó nép évezredes történelmi drámája fonódott egybe a 20. század többrendbeli politikai és gazdasági ellentéteivel, az imperializmus, a hidegháború, a vietnami háború, stb. roppant problémáival. Szerepet játszik benne az eddig elnyomott gyarmati népek küzdelme a régi gyarmatosítók álcázott ármánykodása ellen, a két nagy világhatalom — az Egyesült Államok és a Szovjetunió — közti roppant erőtusa. Hogy a sokat szenvedett zsidó népnek e robbanékony komplexum kellős közepében kell létjogáért küzdeni, ez külön tragédiát alkot. Nyilvánvaló, hogy nem egyszerű dolog egy ilyen példátlanul bonyolult, korunk minden ellentététől túlfűtött kérdéshez tárgyilagosan hozzászólni. Ez a magyarázata annak, hogy e kérdésben csaknem annyi nézőpont alakult ki, ahány nemzeti és politikai szemszögből elemezték azt. A zsidó nép többsége érthető emócióval bírálja el a kérdést. Az arabok természetesen az izraeli kormánnyal homlokegyenest ellenkező álláspontot képviselnek. A szovjet, kormány a küzdelmet részben a közte és az Egyesült Államok között folyamatban lévő politikai és gazdasági küzdelem egy fontos frontjaként, másrészt a gyarmati és félgyarmati népek jogos harcának tekinti, amelyet elvből a világ minden kontinensén támogat. Az Egyesült Államok kormányának álláspontját részben a Közel-Keleten lévő óriási olajbefektetéseik (több mint 2,500 millió dollár), részben geopolitikai-stratégiai szempontok határozzák meg. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az úgynevezett harmadik világ (az afrikai és ázsiai volt gyarmati országok), mely hivatalosan nem tartozik sem a szocialista, sem a tőkés táborba, csaknem egyöntetűen az izraeli kormány ellen foglal állást e konfliktusban. Az izraeli kormány álláspontja Elemezzük elsősorban az izraeli kormány álláspontját. Az izraeli és az Izraelen kivül élő zsidóság évezredes álma beteljesülésének tekinti Izrael állam létét. Menhelynek, .melyben végre nem lesz kitéve üldözésnek, megaláztatásnak, ahol békében függetlenül élheti egyéni és nemzeti életét. Jogcimiil a Balfour deklaráción és az Egyesült Nemzetek döntésén kivül a bibliát idézik, a történelmi tényt, hogy elődeik több mint ezer éven át éltek ott és a második világháború idején aktivan harcoltak az angolok oldalán a nácik ellen. Általában azt a véres verejtékes munkát, amit az ország felvirágoztatásáért kifejtettek. Az arabok azt mondják, hogy nekik több jogcímük van Palesztinához, mint a zsidóknak. A zsidók — mondják ők — kétezer évi távoliét után jöttek oda vissza. Ők sohasem hagyták azt el, több ezer évi jogfolytonosságra és ott-tartózkodásra hivatkozhatnak. Sőt, ha valaki a bibliára hivatkozik, azt mondják, hogy ők előbb voltak ott, mint a zsidók. Hiszen már Ábrahám is “külföldről”, Kal- deából vándorolt oda és a föld már akkor lakott volt. Később, amikor a zsidók megint csak külföldről. ezúttal, mint egyiptomi rabszolgák leszármazottai vonultak be és hóditották meg Józsua vezetése alatt, akkor is lakott föld volt már, arabok által, illetve az arabok elődei által lakott föld. Az arabok tehát a zsidókat jogosan, jogtalanul, betolakodóknak, hódítóknak tekintik. Az a tény, hogy a zsidók földet vásároltak, nem adott nekik jogcímet — szerintük — ahhoz, hogy a vásárolt földön nemzetet alakítsanak. Az a tény, hogy az arabok nem harcoltak a nácik ellen, megint nem ad a zsidóknak jogot ahhoz, hogy emiatt megszállják a területet. Hiszen, mondhatják ők, Svédország sem harcolt a nácik ellen, Svájc sem, de azért senki sem gondolt arra, hogy területükön zsidó államot alakítsanak. Hivatkozhatnak arra is, hogy a ”'A* Israel? %w a 6 millió zsidót a második világháborúban nem ők ölték meg, hanem a német nácik, Közép-Európa számos népe egy részének közreműködésével. Megértik azt, hogy a zsidó nép jóvátételt, garanciát akart azokért a borzalmas történelmi visszaélésekért, üldöztetésekért, amelyekben a nyugati államok részesítették őket és biztosítékot, hogy ilyesmi soha többé ne fordulhasson elő. De — kérdezik az arabok — ha a zsidók elleni bűnökért a nyugati “keresztény” államok és népek felelősek, miért adták ezekért az elégtételt az arab nép rovására, akiket minden mással lehetett 1948-ig vádolni, csak antiszemitizmussal, zsidóüldözéssel, krematóriumokkal nem! És — elmélkednek tovább az arabok — hogy van az, hogy a zsidók biztonságban érzik magukat az Egyesült Államokban, hiszen a hárommillió amerikai zsidó közül csak elenyészően kicsiny százalék hagyta ezt el és cserélte fel Izraellel — anélkül, hogy nemzeti szuverénitást követelnének Amerika területén? Miért nem elégedtek meg a cionisták is azzal, hogy telepedjenek Palesztinában, műveljék a földjét, fejlesszék kultúrájukat, kövessék vallásukat? Miért volt az, hogy a zsidók 1948-ban még csak társnak sem fogadták be az arab népet Palesztinában, hanem teljes, exkluzív nemzeti szuverénitást követeltek és szereztek meg maguknak? Adjuk ehhez hozzá, hogy az arab lakosság egy része, okkal vagy ok nélkül, úgy érezte, hogy menekülnie kell Izraelből. Ennek következtében félmillió arab él már 20 éve nyomorban, szennyben, menekült táborokban. Az Izraelben maradt arab nép pedig másodrendű polgárként él. íme igy tekintenek az arabok Izrael állami problémájára. A Szovjet szerepe A Szovjetunió egyike volt azon államoknak, melyek közreműködtek Izrael állammá alakulásának lehetővé tételében. A szovjet kormány azonban kezdettől fogva látta, hogy 100 millió arab között két és félmillió zsidó csak úgy tud majd élni, ha az arab néppel társként fog államot alakítani. Azért Gromyko 1948-ban egy zsidó—arab állam alakítását javasolta az Egyesült Nemzetekben. Végül azonban beleegyezésüket adták az exkluzus zsidó állam létesítéséhez Palesztinában. A Szovjetunió nem számított arra, hogy az újonnan alakult zsidó állam üzleti és egyéb kapcsolatai következtében néhány éven belül az amerikai nagytőke, az amerikai imperializmus kliens-államává fog átalakulni és minden nemzetközi kérdésben az Egyesült Államok oldalán fog szavazni az ENSZ- ben és állást foglalni azon kivül is. Emiatt kezdeti baráti állásfoglalásuk elhidegült és kritikaivá vált. A szovjet kormány rámutathatott ezenfelül arra, hogy az a roppant véráldozat, amit a nácik elleni háborúban hozott, nemcsak a szovjet népet, hanem az egész emberiséget, s köztük az egész világ zsidóságát mentette meg a nácizmus borzalmaitól. Azok, akik napjainkban nagyitóüveggel kutatják a szovjet antiszemitizmus megnyilvánulásait, a Szovjeten belül vagy kivül, elfelejtik, hogy maga az a tény, hogy van hárommillió orosz zsidó, akik miatt “aggódhatnak”, annak tudható be, hogy. 20 millió szovjet ember életét adta megmentésükért. Ar U.S., mint Izrael "támasza" Ami az Egyesült Államok Izrael erős “támasza"- álláspontját illeti, abban minden szerepet játszik, csak az Izrael, vagy a zsidó nép iránti őszinte roJAMAICA T ,A ~ REFRIGERATION & TV. 168-14 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. (8th Ave Subway 168th St. állomás Színes televíziók légszekrények — Mosógépek — Gáz- és villanykályhák — HI-FI — Stereo — Rádiók — Porszívó készülékek —> Legolcsóbban! Legjobb gyártmányok — Gyári garancia hFDirFZ>’> FIZETÉSI FELTÉTELEK! konszenv nem. Itt természetesen az amerikai uralkodó osztályról, nem pedig az amerikai népről beszélünk. Az amerikai uralkodó osztály még egy olyan igazán liberális és jó ember, mint Roosevelt elnöksége alatt sem mozdította meg egy ujját sem, amikor Hitler áruba bocsátotta 600,000 német zsidó életét. (Lásd Hans Habe “A küldetés” c. müvét.) Most Amerika és Izrael zsidósága Johnsonban bízik, aki nap-nap után krematóriummá változtatja az Amerikának mit sem ártó kis nemzet, Vietnam földjét, aki három évi áldatlan elnöksége folyamán (Fulbright szenátor szerint) az ígért “nagyszerű társadalom” helyett beteg társadalommá, arrogáns imperialista hatalommá süllyesztette ezt a nagy országot. Jaj annak a kis nemzetnek, amely egy ilyen beteg és arrogáns hatalom támogatására és kegyére alapozza jövőjét. Izrael hívei erre azt mondják, hogy Izrael csak a maga erejére támaszkodik, amit bebizonyított júniusi öt napos villámháboruja zseniális, diadalmas befejezésével. Régi diplomáciai aforizma az, hogy a háború nem más, mint a diplomácia folytatása, más eszközökkel. E sorok írója is osztja azok álláspontját — jól jegyezze meg ezt a kedves olvasó — akik azt vallják, hogy 1967 junius elején Izrael kormányának és népének — más államok hibájából is — nem volt más módja a diplomáciát folytatni, mint fegyverei használatával. Ezzel pillanatnyilag biztosították Izrael fennmaradását. Most ismét a diplomácia mezején kell folytatniok harcukat. Ha azt a zsenialitást, áldozatkészséget, amit a háborúban tanúsítottak, alkalmazni fogják diplomáciai téren, akkor — véleményem szerint — biztosítva lesz Izrael fennmaradása, az izraeli zsidó kultúra fejlődése. De ha azok álláspontja fog érvényesülni, akik Izraelből továbbra is politikailag, gazdaságilag, kulturálisan szegregált államot akarnak fejleszteni, melyben a zsidó nép tölti be a “Herrenvolk” szerepét, ha az Izraelben élő arab népnek nem adják meg a teljes egyenjogúságot, ha Izrael kormánya nem vállalja az őt megillető felelősséget a Palesztinái menekültek teljes rehabilitációjáért, akkor kétessé fog válni fennmaradása, az izraeli zsidóság jövője. Figyelő WWWVWVWXAAA/VVWWWWUWt/WWVWW* KÖNYVSZEMLE “And My Heart Was at Home” Ethel Shapiro-Bertolini irta ezt a 365 oldalas könyvet, mely öt férfi és három nő történetén keresztül megvilágítja azoknak a külföldi származásuknak a tragédiáját, akiket a hírhedt McCar- ran törvény alapján üldöztek az 50-es években. Legtöbbjük fiatal korában, többen gyermekkorukban jöttek az Egyesült Államokba, de a kegyetlen törvény deportálással, polgárságuk elvesztésével sújtotta őket. Regény formájában tárja elénk a szerző a 8 deportálásra ítélt életét, de a legtöbb esetben nyilvánvaló, hogy kik rejtőznek az álnevek mögött. A koreai patrióta, újságíró Paul Chung életének mozzanatai izgalmas olvasmányt nyújtanak. Ruta Vasaris, a Litvániából ideszármazott varrónő, aktív szakszervezeti tag, élete és tragédiája a könyvnek talán a legmegkapóbb része. Sándor Jónás magyar származású intellektuelben az amerikai magyarok közt ismert Csont Páterre ismerünk. Irene Moyer, a kitűnő szervező és energikus munkásnő életének regénye lenyűgöző olvasmány. Francisco Lara Salas, a mexikói származású munkás életén és küzdelmein keresztül, megismerkedünk a mexikói vándormunkások keserves sorsával. A szerző betekintést nyújt a Los Angeles-i Védelmi bizottság kitűnő munkájába, mellyel 160 férfit és nőt védelmezett a McCarthy-korszak- ban, akiket gondolataik, vagy írásaik miatt deportálni akart az amerikai kormány, legtöbb esetben olyan országba, ahol halál várt reájuk. Az amerikai élet ellentmondásaként büntetéssel sújtották az idegen születésüeket egy olyan országban, melyet idegen születésűek építettek hatalmassá. A mai időkben, amikor mindent elpusztító háború fenyegeti az amerikai népet, különösen fontos, hogy “And my heart was at home” minél több olvasó kezébe eljusson. A könyv $ 5.-ért megrendelhető a Magyar Sző kiadóhivatalában.
