Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-28 / 39. szám
AMERIKA» MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 2S, 1*&T Angolnyelvü levél magyarul ILLINOIS. — Itt küldöm a lap megújítására szóló összeget és kérem, hogy az Ígért ajándékkönyveket küldjék meg dinemre. A feleségem szívesen Írna önöknek magyarul, de csak most próbálja ezt a gyönyörű nyelvet újra megtanulni, melyet valamikor Szlovákiában tudnia kellett, mert az akkori magyar uraik odók nem tűrték meg, hogy más nyelven beszéljenek az emberek és ezzel gyűlöletet keltettek bennük. 0 Nagyon örülünk, hogy ebben a lapban olyan haladó szellemben és előrelátóan Írnak. A. C. Slezák Láttam az Uj Amerika vezetőit CHIGAGO, III.—Jelen voltam a “New Politics” konferenciáján, mint megfigyelő és mint a Magyar Szó képviselője regisztráltam. A “Press” kártyával mindenhová be tudtam menni, csak a Black Power külön gyűlésére nem. Csütörtökön már a korai órákban özönlöttek a delegátusok. Figyeltem őket. Mintha itt adott volna találkozót Amerika fiatalsága. Lehetett közöttük látni bajuszos, szakállas, hosszuhaju, rövidszoknyás fiatalt. Nem voltak itt öregek, mint amihez mi vagyunk szokva. Fiatalok ezek, akik azért jöttek, hogy megbeszéljék, hogyan is kell egy uj, szabad, igazi demokrata Amerikát építeni. Már csütörtökön kezdtek gyülésezni a különböző bizottságok. Este volt a nagy tömeggyülés a Coli- seumban, ahol 7,000 ember vett részt. Dr. M. Luther King, dr. B. Spock, Dick Gregory és mások szónokoltak. Péntek reggel már 8 órakor kezdődtek az értekezletek, több mint 20 termet foglaltak el délig. Délután a nagy bálteremben volt az értekezlet. Ekkor már 1,850 delegátus volt regisztrálva, de még mindig jöttek. Persze a “free-press’ riportereinek sáskahada is itt volt és ha észrevették egy szakállast, a reflektorok rögtön működtek. Ilyesmi után vadásztak. Végre estére szavazásra kerül a sor. 17,851 szavazatot adtak le az együttműködésre, 6,832 volt ellene és 2,028 nem szavazott. (Ä szavazatok száma azért volt ilyen nagy, mert a vidéki delegátusok szervezeteik tagjainak száma szerint szavaztak.). Vasárnap reggel a bizottságok kezdtek gyülésezni a kis termekben. Pár állam delegátusai nem voltak hajlandók a négerek nélkül gyülésezni. Megfigyeltem a szakszervezeti delegáció értekezletét, Sid Spiegel a Shoe Workers Union illinois-i vezetője elnökölt. Nagyon sok szakszervezeti delegátus volt. Hétfőn kezdték a határozati javaslatok tárgyalását. Este 6 óráig tartott a vita. Láttam az UJ AMERIKA jövő vezetőit, akik fogadást tettek, hogy a harcot tovább folytatják a szabad, békés demokrata Amerikáért. Paule Gusztáv Érdekes állattenyésztési kisérlet John J. Teal, Jr. az alaszkai egyetem antropo- logia-tanára és az északi sarki hatalmas állatnak, a “musk”-nak (pézsmatulok) talán a világon a legelső szakértője. A musk úgy néz ki, mint a bivaly, de tulajdonképpen a kecske-juh családhoz tartozik, csak sokkal nagyobb, 900 fontra is megnő. Teal professzor kilenctagú expedíciója három hétig vadászott az Északi Sarktól 500 mérföldre lévő Ellensmere szigeten és sikerült 12 nőstény- és három him fiatal muskot elfognia, melyeket az 1,500 mérfölddel délebbre fekvő észak-quebeci tenyészállomáson helyezett el. Célja az állatok megszelídítése, meghonosítása, szaporítása, amivel szinte uj alapokra reméli helyezni az északi népek, különösen az eszkimók gazdaságát. Az eszkimók itt-ott tenyésztettek muskot, de nem ilyen széles, tudományos alapon. Teal professzor már két évvel eezelőtt megkezdte a te- nyészállomások megalapítását az alaszkai Collegében, ahol az elhelyezett 23 állatból 41 lett. A kihalóban lévő musk állami védelem alatt áll, de elfogására és tenyésztésére a kanadai kormány szívesen megadta az engedélyt. A helyi kormányzat pedig munkásokat, területet és anyagot bocsátott a tenyész-állomás rendelkezésére. A professzor tervei szerint mielőtt az északi lakos, főképpen az eszkimó, állatot kapna az állomást, egy évet kell eltöltenie az állomáson, ahol megtanulná, hogyan kell a csordával bánni és az állat finom szőréből fonni, szőni. Az utóbbi különösen fontos, mert a musk olyan finom gyapjút ad, ami felér a kasmírral és fontja 50 dollárt ér. Ezt a minden tekintetben értékes állatot felnőtt korában még elfogni sem lehet, nemhogy megsze- liditeni, de az elfogott fiatalok hamar megszokják a “farm”-életet és szelídek, sőt játékosok lesznek. Nagyon értelmesek, megtanulnak ajtót nyitni, labdát tologatni, szánkát huzni. A professzor még három tenyészállomás felállítását tervezi, Norvé giában, Izlandon és Grön- landon. i Phoumi Vongvichit, a Laoszi Hazafias Front Pártja főtitkára, a laoszi nemzeti egységkormány tájékoztatásügyi minisztere tiltakozó üzenettel fordult az 1962-es genfi értekezlet társelnökeihez amiatt, hogy az amerikai légierő az utóbbi hetekben bombázta a laoszi hazafiak ellenőrzése alatt álló Attopeu és Sam-Neua városokat, Egy bánya és bányászainak története Gáli István “CSAPDA" c. regénye, mely a második világháború előtt és a szocialista rekonstrukció idején játszódik. Kiadta a Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapesten. Kritikám, hogy a sorozatos bányaszerencsétlenségek és a bányászok világszerte közismert keserves sorsa ellenére, Bársony Istvánnak, a regény hősének különösen tragikus sorsa megírásával és az örökké válságosnak látszó helyzetekben a kommunista párt szerepével, a regény megannyi drámai összefonódás főleg intellektuális zuhatag, mely nem érinti annyira az emóciónkat, amennyire a téma megérdemelné. Túl sok benne a teóriákhoz szabott esemény és ezek kaleidoszkopszerüen jön- nek-mennek, ha szüksége van rájuk a témának, ha nem. A regényben oly sok az apróbb, cseprőbb tragédia, hogy azok az embert mint védőoltások mentesítik a regény főtémáját adandó igazi, nagy tragédia iránt, ami ezáltal ahelyett, hogy robbanna, csak pukkan. A szin hátteréhez a kórus figurái nagyobbakat zuhannak, mint a hősök: Bársony és minisz- tránsa, Kurucz. Gáli a regényt a modern és népszerű detektiv- irodalom stílusában irta. Pár tucat “érdekelt felet” szólaltat meg, azokat vallatja és azokból jön ki a “tényállás”. Ámbár tudjuk, hogy rendőr, bíró előtt, de még gyóntató székben sem mondja az ember az igazat, legtöbbször önönmagának is hazudik.. . tudatosan, vagy anélkül. Mindenki első-második és harmadik sorban saját nótáját fújja, azt, ami őt érinti elsősorban és jó, ha a főtémát, a bányát, a szerencsétlenségeket, a robbanást, s a regény hősét tizediknek adja. Mig a fentemlitett detektivregé- nyekben a játék elején már ott fekszik a hulla, tehát érdekfeszítően kezdődik, ebben a regényben a vallomások mint lombfürészes türelemjáték mozaik-darabjai jönnek, mennek és csak nehezen ta- lálódnak be a helyükre és nem is igen passzolnak ott. Mig a jó “jig-saw-puzzle” darabkái kiváncsivá tesznek bennünket, vajon milyen lesz a kép, ha kijön a rejtvény, itt az egyes képek próbára te1 ""1**1 Ti«rlírí n rronv POVAfí kénéi KÖZVETLENÜL... Bálint Imre rovata fejezetei önmagukban érdekesek, sokat adnak az egyének történetéből, a bánya körüli eseményekből, a párt szerepéről és ezért mint panoráma, gazdag. Többször kérdezzük magunkban, hogy miként jön ez a kicsoda-micsoda az asztalra? A többszáz mondatos fejezetekben jó, ha egy tucat a vége- felé segíti vontatni a történetet, témát. Van a regényben történet és történelem, mint ahogy a “Háború és Béké”-ben is van történet és történelem, s az is panoráma, de Tolsztojnál a panoráma háttere az abban mozgó figuráknak, és a táj és a kórus a nekik megfelelő síkban lévén, nem nyomják el az előtérben mozgó szólistákat. Ott hangos a kórus, sokszor jaj, be hangos. De a szólista még hangosabb. Gáli regényében a Bársony nóták éppen ha csak kicsuklanak az együttesből és a másik hős, Kurucz hangja még statisztának is gyenge. De hogy a detektív történetek hasonositásánál maradjak, ellentétben a Victoria-időkbeli Sherlock Holmes-féle történetektől, melyekben a hires, vagy hírhedt angol hidegvér és logika volt a stilus, ma a felcsigázott, az izgalmakra vágyódó olvasónak másfajta az igénye. Hogy úgy mondjam, korunk igényei, nemcsak a szokásai is mások és ezért a modern detektívek benn vannak az ügyek közepében, lőnek, futnak, birkóznak, nőkkel vannak körítve, ármányok és szerelmek közepette. Sajnos, de valahogyan igy tükrözi vissza az irodalom ezt az erőszakra, izgalomra, vérszagra nevelt világot. Gáli, mármint az iró ebben a regényben úgy szerepelteti magát, mintha csak éppen arra vetődött volna. Érdekelt fél lett ugyan, de nem mint játékos, hanem mint kibic, aki nem akar személyesen belekeveredni a zűrzavarba. Pedig az iró mégha mégugy adná is a pártatlant (ami persze igazánból sohasem történhet), a mindenlátót, megértőt — és ebből jött az intellektuális zuhatag — még sem lehet csak jegyzőkönyvvezető. De jöjjön az érem másik, fényesebbik oldala. Gáli figurái keményen vannak megrajzolva, nem naturalisztikusan lefényképezve, hanem karikátu- risztikusan, mint Daumier rajzai. Alakjai nincsenek kicsicsázva, megékitményezve. Ezért is, bár a könyv illusztrációi művészi szempontból jók, de feleslegesek. Ugyanolyan nagyszerűek az iró tájképei, megérzései, a bányaváros komor hangulatával. Szinte orrunkban érezzük a salak szagát, kerüljük, tapossuk a pocsolyákat és bőrünkön érezzük a sok esőt. Bányászregényt nem is lehet barokk-zene hangulatával, vagy Jókai kellemmel írni. Gáli keményen állja a helyét, mintegy széttárt lábakkal, alatta a város, mozognak a figurák, a bányászok, a párt funkcionáriusai, akik a pártvonal kottájára, hol rosszul, hol jól építik a szocialista társadalmat, mint gyermekkorunk ama bizonyos ólomtalpu gumifigurái, amelyek akár jobbra, akár balra dőltek, mindig talpra álltak. A regények ezen érdeme kárpótol minden irodalom-technikai fogyatékosságáért, melyeket ez irás első részében említettem volt. (Utóvégre is technikát és tudományt lehet és kell is az ember élete végéig fejleszteni.) Tehát Gáli jó iró. Ki fog fejlődni még jobb Íróvá. Ez irás egyenlege az, hogy Gáli az értelemre apellál akkor is, amikor az esemény fonalát kellene fonnia, esetleg az érzelem húrjait kellene pengetnie. Nem vagyok patentirozott, irodalomban kiképzett kritikus, csak iró és ezért is került ez a cikk a “Közvetlenül” rovatomba, de szeretném, ha Gáli honfitársam nem színá mellre megjegyzéseimet, hanem venné úgy, mintha az egyik asztalos mondaná a másiknak, hogy hej mókus, asztalod egyik fele félcentivel magasabb, mint a másik és a lábak is karcsúbbak lehetnének, mert most az a divat, de elösmerem, hogy a fá szépen van kiválogatva, a munka erős, a politúrozás jó. Viheted a vásárra. Lapunk olvasói között sok a bányász, a volt bányász és ezeket különösen érdekelné ez a regény. Mi lenne, ha lapunk hozzásegítené őket, hogy elolvassák p knnvvpf? 6 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.
