Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-06 / 27. szám
Thursday, July 6, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 15 A Magyar Szó jubileumára PAAL MÁTHÉ ROVATA ötven éve! Lapunk 65 év előtti megjelenését ünnepeljük. Véletlenül egybeesik ez annak évfordulójával, amikor 1902-ben felmentem Budapestre, ott élő két bátyámhoz. Ök vittek el szakszervezeti és párt gyűlésekre, amelyek, fiatal korom ellenére, nagyon érdekeltek, annál is inkább, mert inaskedá- somban végigpróbáltam a fűszeres, kárpitos, bá- dögós és szerelő-mesterséget és végül az asztalosságnál kötöttem ki. Ezek a próbálkozások hamar megismertettek a hihetetlen kizsákmányolással, amelyben már a 12—15 éves inasgyerekeket is részesítették. Ennek tulajdonítható, hogy 1903-ban már részt vettem az ifjúmunkások szervezetének megalakításában. Azóta nézek körül nyitott szemmel a világban és veszek részt a munkásmozgalomban, így tudom értékelni, mit jelent az, hogy itt Amerikában 65 év óta megjelenik egy munkáslap, mely az idevándorolt magyar dolgozókat az igazság útjára vezeti. Jól esik visszagondolni arra, hogy már 1905- ben olyan háboruellenes újságban írtam, amelynek amerikai magyar munkások is olvasói voltak és boldog vagyok, hogy még ma is él két olvasója Los Angelesben; Uhi'in és Bakos munkástársak. Uhrin még ma is aktiv harcosa az eszmének és Bakost is csak egészségi állapota akadályozza meg az ilyen irányú munkában. Az a meggyőződésem, hogy vélem együtt, a két öreg harcos és a többi öreg harcos büszkén tekinthet vissza erre a több mint hat évtizedes harcra. Habár még itt Amerikában látszólag teljes erejében van a kapitalista rendszer, de él és fejlődik a szocialista világrendszer is, amelyhez szülőhazánk is tartozik, és amelynek fennállásához, a nagy távolság ellenére is, hozzájárult 65 év óta fennálló lapunk és az olyan öreg harcosok, mint Uhrin és Bakos munkástársak. Lapunk 65 éves jubileuma alkalmával érdemes röviden ismertetni olvasóinkkal, milyen volt 50 évvel ezelőtt az amerikai magyar munkásmozgalom. Geréb József szerkesztésében jelent meg az Előre és annak Évkönyve adja meg az erre vonatkozó adatokat, ötven évvel ezelőtt három magyar csoportba tartoztak a magyar munkások. A Szocialista Párt az 1915-ben lefolyt választásokon 902 ezer szavazatot kapott. Egy képviselőt, 705 állami, megyei és városi tisztviselőt választottak meg. Két angol és 14 másnyelvü napilapja, 53 angol folyóirata volt és az idegennyelvü csoportok 30 különböző lapot adtak ki. A Szocialista Párt Magyar Szövetségének 37 helyi fiókja volt Amerikában és egy napi, egy hetilapja jelent meg. A Sz. P. Magyar Szövetségének szoros kapcsolata volt a Munkás Betegsegély- ző és önképző Körrel, melynek 65 fiókja volt. Ezeken kívül, a Magyar Szövetség még 9 munkás- otthont, 7 dalárdát és 88 magyarnyelvű szakszervezeti csoportot tartott számon. A fenti szervezetek taglétszámáról nem adott kimutatást Geréb. A másik csoport az Industrial Workers of the World nevű ipari szervezetbe tartozott. Az angol szervezetnek 1917-ben 300 helyi csoportja volt, 70 ezer taggal és két angolnyelvü hetilapot tartott fenn. Magyarnyelvű hetilapja a Bérmunkás volt, de az adatok nem mondják, hogy hány magyarnyelvű csoport vett részt benne. Az I. W.W. ebben az időben és már előzőleg is komoly gazdasági, szólásszabadsági, valamint háboruellenes harcott vívott, amelyben a magyar I. W.W.-isták is derekasan kivették i-észüket. A Bérmunkás és a magyar I. W. W. csoportok a második világháború idején ellentétbe kerültek az I. W. W. központjával, mert a magyarok a fasizmus elleni harcot s a fasizmus leverése után a szocialista országok támogatását tartották fontosnak. A magyar I. W. W.-isták legjobbjai a Bérmunkást 14 éven keresztül, fizetett alkalmazottak nélkül adták ki. Gyári munkások Írták és vezették a lapot díjtalanul. Megszűnése után a fennmaradó többezer dollárt munkásvédelemre adták, az olvasók többsége ma a Magyar Szó előfizetője és támogatója. Ezeknek a mozgalmaknak nyelvi szervezetei Irta: EÖRSI BÉLA Hatvanöt esztendő nagy idő az ember életében, még inkább egy haladó szellemben irt munkássajtó életében, melyet olvasóinak centjeiből tartanak fenn. Ez alatt az idő alatt uj hazánk képe teljesen megváltozott. Az 1900-as évek elején még sok volt a farmer, még több a kisüzletember és iparos és még nem voltak milliárd dolláros vállalatok. Amerika tőkehiányban szenvedett. Angol-franeia-belga kistőkések pénze gyűlt össze Londonban és onnan Morgan, a nagy amerikai pénzkirály hozta el ide, jó jutalék mellett. Ha volt munka, akkor meg lehetett élni. Ahogy Uhrin barátom rpondta, az első világháború előtt New Yorkba érkezve, heti 25 dollárt keresett, ami a mai szemmel nézve nem nagy összeg, de akkori magyar pénzre átszámitva 550 koronát jelentett. Ez pedig egy ezredes fizetésével volt egyenlő Magyarországon. Ez a helytelen árfolyam-átszámitás tette szemünkben Amerikát földi paradicsommá. De talán viszonylagosan az is volt, mert a magyar föld az urak tulajdonát képezte és Ausztria nem hagyta kifejlődni a magyar ipart, a falusi szegénységnek pedig nem adott munkaalkalmat. Ma az Egyesült Államok a világ leggazdagabb állama. 65 évvel ezelőtt a munkások harcoltak az IWW-ban, később a CIO-ban egyesültek. Alig volt munkás, aki ne vett volna részt valamilyen tüntetésben, ne esett volna áldozatul a rendőr-brutalitásnak. Ma azonban fáj látni, hogy olyan sok szak- szervezeti vezető helyesli a vietnami gyilkolást és nem engedi, hogy a néger munkások a szakmunkások soraiba lépjenek. Több mint 27 évvel ezelőtt kezdtem Írni a munkás sajtó részére és nagyon érdekelt, hogy milyen hatással volt a lap a régi magyar bevándorlókra. Nagy meglepetésemre a Los Angelesi Munkás Otthonba eljáró idős emberek között igen jó harcos szellemet tapasztaltam és legtöbben azt mondták, hogy ezt a munkás sajtó olvasásának köszönhetik. Mi iehet az oka annak, hogy egy ilyen aránylag kis olvasótáborral rendelkező lap olyan mély hatást váltott ki olvasóiból? Történelmi okai vannak ennek. A magyar bevándorlók odahaza a feudális nagybirtokrendszer áldozatai voltak. A volt jobbágyi birtokok felaprózódtak, az elzüllött és elszegényedett urak birtokait a nagybirtokosok és a SZENT ÉLŐLÉNYEK Régi lelkes hive vagyok mindenféle vallási fanatizmusnak. Milyen megható áhitat töltötte el például az aztékok rajongó szivét, amikor jámbor hittel embereket áldoztak isteneik jóindulatának megnyerése céljából! Cinikus, hitetlen ember csak szégyenkezést érezhet olyan hitbuzgalommal áthatott megmozdulások hirére, mint például a próféta haja szála körül kirobbant véres zavargások. A szent tehenek védelmében forrongó India is leckét adhat a sivár lelkű nyugatiaknak. Én csak a legnagyobb lelkesedéssel üdvözölhetem azt az uj vallást, amely az afgán-ir határ egyik kis falucskájából, az alig kilencmilliós Fele- barátfalvából indult el világhódító útjára. Az uj vallás dogmája a szent tehén mintájára megalkotta a szent ember fogalmát. Az embert* ezt a kedves, két lábon járó bohókás élőlényt a világ védelmébe ajánlják a vallásalapitók. Szent könyveik szerint egy egész sereg vallási megkötöttség jár a szent ember tiszteletével. Alkalmam volt bepillantani az uj vallás katekizmusába, s rendkívül érdekes vallási szabályokat találtam. Az talán nem is meglepő, hogy az uj vallás éppen úgy tiltja az emberek levágását, mint a hinduizmus a tehenekét. Más módon is szolgálja ez a vallás az emberkultuszt. A poklok kínjaival fenyegeti azokat, akik különféle módokon bántalmat okoznak a szentnek tekintendő «SSSSäSSSSSfeSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS és lapjai megszűntek, egyedül csak a mi Magyar Szónk él még. A mi kötelességünk az, hogy a fennállását továbbra is biztosítsuk. A nyelvi munkás- mozgalmak és lapok megszűnésének több oka van, de lapunk terjedelme nem engedi meg. hogy ezzel most foglalkozzunk. zsirosparasztok vették meg. A városban pedig nem fejlődött ki az ipar, hogy a többlet falusi lakosságot felszívja. így a nincstelenek kivándorlásra kényszerültek. Ezek a tömegek akkor érkeztek Amerikába, amikor az ipari forradalom kétesérté- kü eredményei voltak csak láthatók. A falvakat, már az előbb érkezett német és skandináv bevándorlók elfoglalták, igy a magyar bevándorló városi lakos lett. Az angol nyelvet alig bírta, emigráns gettóban élt. Többen az ipari munka folytán osztályöntudatra ébredtek. Egyházakba tömörültek és betegsegélyző egyleteket alapítottak, mert a szabadrabló amerikai kapitalista korszak nem adott nekik és családjuknak kellő védelmet betegség, baleset, halál esetére. A szociális védelmeket csak a 30-as évek végefelé vezették be. A Magyar Szó és elődei törődtek a bevándoroltak érdekeivel. Amikor kitört az első világháború, az olvasók a lapból értesültek otthoni testvéreik szenvedéseiről, a katonaruhába bujtatott nincstelenek pusztulásáról. Úgy az orosz, mint a későbbi magyar forradalom híreit is elferdítés nélkül hozta a lap. Majd jött a magyar ellenforradalom, a Horthy-fasizmus kora, amikor uj emberek jöttek, akikből uj olvasók és uj vezetők kerültek ki. Uj, bátrabb hangon irt a lap. A 20-as esztendők ál-jóléte után a 30-as évek rettenetes nélkülözése idején a magyar bevándoroltak is szenvedtek. A haladó magyar sajtó a nagy küzdelemben i$ fennmaradt olvasóinak áldozatkészsége következtében. Jött a második világháború, melybe Horthyék belesodorták a magyar népet. Ebben a háborúban is a magyar fiatalok véreztek, a lap ezekben az időkben is betöltötte hivatását. 1945-ben a sajtó a háború végét és Magyarország felszabadításának örömhírét hozta. A magyar bevándoroltak egyre nagyobb számban közeledtek a laphoz. A McCarthy-időkben ismét megnyilvánult az olvasótábor áldozatkészsége. Kitartottak a lap mellett és támogatták. Sohasem volt láthatóan barátságosabb és osztálytudatosabb tábora a lapnak, mint ebben az időben, amikor a tanult emberek, irók, színészek igazságtalan üldözése napirenden volt. Ezt az időt is átvészelte a lap körüli kis csoport. A lap mai olvasótábora a békeharc támogatója és méltó a lap 65 éves történelméhez. élőlénynek. Az uj vallás előírásai szerint tilos az embert bántani, neki szomorúságot okozni, hivatalban megváratni, ügyét el nem intézni, késedelmesen kiszolgálni, villamoson, autóbuszon vagy akármilyen más közlekedési eszközön gorombás- kodni vele, önkiszolgáló üzletben meggyanúsítani, áskálódni ellene, megrágalmazni, megfúrni, emberi méltóságában megalázni, számára unalmas, selejtes regényeket, színdarabokat és novellákat Írni, őt idegesíteni, nyugtalanítani, félelemben tartani, jogosulatlan előnyöket élvezni vele szemben, ellene merényletet elkövetni, őt meglopni, kirabolni, elgázolni és cserbenhagyni, neki nyolc napon innen vagy azon túl gyógyuló sérülést okozni. Tilos őt háttérbe szorítani bőrének színe, származása, vallása, nemzetisége miatt. Tilos ellene háborút indítani, hagyományos és újszerű bombákkal pusztítani őt, házát lerombolni. Az embertisztelettel gyökeres ellentétben áll az udvariatlanság, az önzés, a figyelmetlenség, a szívtelenség, a szít- kozódás, a nemtörődömség. Üdvözülni vágyó embernek be kell tartania ezeket a vallási előírásokat, amelyek talán nem szigorúbbak, mint amilyeneket a mohamedán vallás megkövetel az igaz- hitüektől. Az embertisztelet némileg mégis különbözik a tehéntisztelettől. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tehenek nem bántják egymást, az egyik tehén nem vágja le a másik tehenet, kannibál tehenet nem ismert a keleti vallások történelme. Ugyanez nem mondható el teljesen az emberek közösségéről. Itt tehát a vallási meggyőződésnek döntő megváltozására van szükség. Elvi akadály nincs, hiszen a legtöbb ember hajlandó önmagát istenként tisztelni, az ateizmus tehát távol áll leikétől. Mindössze arra van szükség, hogy embertársait is tisztelje, s akkor az emberiség minden különösebb nehézség nélkül felemelkedhet a szent teh^ nek színvonalára. H—U—M—O—R
