Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-19 / 3. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 19, 1967 Panaszkodik Wirtz munkaügyi miniszter ur Visszaemlékszünk arra az időre, amikor a munkásellenes képviselők és szenátorok törvénybe iktatták a Landrum-Griffin javaslatot, méghozzá azzal az “érveléssel”, hogy meg kell védeni a tagság jogait, nem szabad megengedni, hogy a szakszervezeti vezetők önkényesen intézzék a szervezet ügyeit. Ilyen és ehhez hasonló magyarázatokkal indokolták meg a munkásellenes javaslat támogatását. A tagság felszólal Az elmúlt esztendőben megtörtént az, hogy a munkások elvetették az általuk megválasztott bizottság javaslatát és utasították a bizottságot, hogy folytassa a tárgyalásokat a munkáltatóval mindaddig, amig nagyobb engedményeket kap. A tagság ilyen értelemben nyilvánította akaratát az acél-, építő-, szövő, közlekedési, autó- és más iparokban, egyaránt. Krokodilkönnyeket hullat Wirtz ur Willard W. Wirtz, a Johnson-kormány munkaügyi minisztere most krokodilkönnyeket hullat és azon siránkozik, hogy a szakszervezetek tagsága “kirúg a hámból.” Wirtz ur azt javasolja, hogy az a bizottság, mely uj kollektiv munkaszerződési tárgyalásokat folytat, legyen felhatalmazva arra, hogy végleges egyezményt kössön a munkáltatóval, a tagság jóváhagyása nélkül. . íme igy festenek azok, akik a tagság érdekeit szolgálják. Wirtz ur és társai fittyet hánynak a tagság érdekeinek. Ők “békességre” törekednek a munkások és a munkáltatók között a munkások érdekeinek rovására. 50 millió amerikai él nélkülözésben I. W. Abel, a szervezett acélmunkások szervezetének országos elnöke sajtónyilatkozatban kihang súlyozta, hogy nem kevesebb, mint 50 millió amerikai él nélkülözésben. “E polgárok nagyrészben nem tagjai szakszervezeteknek — mondotta a szakszervezeti vezető., -A mi feladatunk az, hogy segitsük azokat, akik az amerikai életszínvonalon alul élnek. “A helyzet az — folytatta I. W. Abel —, hogy az ország nyersanyagforrásai, technikai fejlettsége és a munkások szakképzettsége elegendő arra, hogy minden amerikai polgár kielégítő színvonalon éljen. A tény azonban az, hogy a gazdagok még jobban meggazdagodnak és a szegények még jobban elszegényednek. Ezt a folyamatot meg kell állítani.” “Le kell rombolni a nyomortanyákat, újjá kell építeni a városokat és emelni kell az általános közoktatás színvonalát.” E célok elérésére, Abel elnök javasolja, hogy Johnson elnök hívjon össze országos konferenciát és hívja meg a nagy vállalatok, szakszervezetek és a kormány képviselőit a tervek kidolgozására. 2,021,488,000 dollár tiszta haszon Egy amerikai magánvállalat, tröszt, az American Telephone and Telegraph Corp., az utolsó 12 hónapban, 1966-ban 2,021,488,000 dollár, vagyis több mint kétezermillió dollár tiszta hasznot könyvelt el. Elképesztő szám ez, melyet az egyszerű embernek nehéz még csak el is képzelni. Több ez, mint sok európai ország évi költségvetése. Ha figyelembe vesszük a többi trösztök profitját, akkor megérthetjük, hogy mért nincs elég pénz a nyomor elleni harcra; mert a munkások által termelt javak jelentős része a nagy magánvállalatok tulajdonosainak zsebében halmozódik fel. Több mint 3 millió munkás szerződése jár le 1967-ben 1967-ben több mint 700 kollektiv munkaszerződés jár le, melyek 3,100,000 munkás bérére és munkaviszonyaira vonatkoznak. Autó, mezőgazdasági gépeket gyártó, húsipari, vasúti,gumi-ipari munkások, eddig már beterjesztették követeléseiket, vagy azok meghatározásán dolgoznak. . ,. ■■.... ■ A Johnson-kormány nagy aggodalommal tekint az uj szerződésekre irányuló tárgyalások elé, mert attól tart, hogy a munkások ismételten figyelmen kívül hagyják a nagy vállalatok érdekét szolgáló kormányjavaslatot, mely nem ajánl 5%-osnál nagyobb béremelést. (A múlt évben a kormány csak 3.2%-os emelést ajánlott.) Amikor a munkások látják a trösztök nagy profitját (AT&T egyedül több mint 2 ezer millió dollár profitot könyvelt el) és az egyre emelkedő élei miszerárakat, akkor nincs kedvük elfogadni a Johnson-kormány “irányvonalát.” •SSS®SSSSSSSSSS»£SSSSSSSSSSSSe«SSSSSSSSSa*=-«SSSSSSSSSiSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSI CHICAGO! MAGYAR MUNKÁS TRAGÉDIÁJA Azonosították a tóban talált holttestet “Tegnap egy holttestet emeltek ki a tóból a tűzoltók, a Congress Street közelében. A zsebében levő hatokból megállapították, hogy az illető a 86 éves John Kovács. A Dearborn House Inc. Nursing Home tisztviselői mondották, hogy november 3-án költözött az otthonba és utoljára tegnap reggel látták,” szól a chicagói újsághír. Az újsághírrel küldött levél igy szól: Kovács János, a Magyar Szó régi olvasója, vasúti munkás volt, amig egy balesetből kifolyólag munkaképtelenné nem lett. Magától értetődik, hogy ha egy munkás nem képes dolgozni, azt elbocsátják. A nagylelkű vasúttársaság gondoskodott róla, hogy a munkaképtelen Kovács János nyugdijat kapjon, hiszen a vasúti munkában lett nyomorék — és “bőkezűen” 60 dollár havi nyugdijat szavazott meg neki. Ez már jó 15 évvel ezelőtt történt. .Vagy három évvel ezelőtt, a szerkesztőség kérésére felkutattauk Kovács János. Nem volt nehéz dolog, mert az ilyen nyugdíjból csak a “skid row”, a nyomortanya lakosa lehetett. Megtaláltuk és meglátogattuk. Tiszta, öreg munkástárs volt, elmúlt már 82 éves, de tiszta elméjű volt. Magáról nem akart beszélni, de a világhelyzetről órákig lehetett volna vele elbeszélgetni. Nagyon bántotta, hogy a nyugdiját leszállították 50 dollárra. A Magyar Szót sem tudja többé előfizetni, pedig — mint mondotta — a Magyar Sió nélkül elveszettnek érzi magát. A lapot nem állították le, én pedig többször könyveket vittem neki. De újabb csapás jött: a “skid row” házakat a város lebontotta és a lakókat nursing otthonokban helyezték el. Oda járt neki a lap. Karácsony előtt elmentem az otthonba őt meglátogatni — egy óriási épület a North Side-on. Kerestem Kovácsot, de azt mondták, hogy már márciusban elköltözött onnan, de nem tudják, hova. Végigmentem a nagytermen és nem csodálkoztam, hogy nem tudott ott maradni; a régi helyen saját szobácskája volt, itt közösen lakott az alkoholtól tönkrement emberekkel, asszonyokkal egy teremben. Magam is megborzadtam, mikor elnézegettem a kifejezéstelen, bárgyú arcokat. Ezek valamikor embereknek nevezték magukat. A lapban találtam meg a nevét és címét, egy másik nursing home-ban, de szegény Kovács János ott sem tudott megmaradni. Tudomásom szerint a lakók ott is a társadalom lecsúszott rétegeiből valók. Mivel senkije sem volt, a halálban kereste a menedéket és a Michigan tóban találták meg holttestét. T udósitó SZERK. MEGJEGYZÉS: Kovács János utolsó 50 dollárját néhány héttel halála előtt a Magyar Szónak küldte. APRÓSÁGOK Kovács Erzsi rovata Nagytakarítás van New Yorkban Hogy mit takarítanak ki ebből a nagy városból? Hát az olyan piszkot, amit nem akarnak, hogy a világ lásson. Amit még a szomszédoktól is szégyel- nek. Van New York városának egy negyede, mely arról hires, hogy a teljesen lezüllött, vagy a világgal meghasonlott, vagy csak koldus szegény, ott húzódik meg néhány utcában. Ezek ott élnek (ha ugyan ezt életnek lehet nevezni), ott halnak meg az utcán. Ezt a városrészt a Bowery-nek hívják. Ha vidéki, vagy külföldi vendég jön a városba, akkor, nem mulasztják el megmutatni ezt az “érdekességet”, de nem mindenkinek. Sokszor mentem át ezeken az utcákon — egy kedves barátnőm arrafelé lakik. Ha késő este jöttem arra, láttam a járdán aludni száz és száz rongyos, piszkos embert. Kapualjakba néha behúzódtak a szél elől, de legtöbbje csak a járdán, a fal tövében aludt. Nappal ott ácsorogtak, üldögéltek, sétáltak, némelyek koldultak, hogy egy kis italra jusson, mások még nappal is aludtak. Volt közöttük sok tanult, iskolázott ember is, akik valami miatt meghasonlottak a világgal és oda mentek, ahol semmi kötelezettség, semmi gond nincsen, ahol el lehet az életet tölteni, a semmivel. Gyakran lehetett látni, amint öt-hat ilyen ron gyos, piszkos, éhes ember hangosan vitatkozott és az arra járó meglepetten figyelt fel arra a rendkívül szép nyelvezetre, ahogyan beszéltek és a komoly téma mély analizálására. Ki tudja, milyen messziről, milyen magasról zuhantak le ezek az emberek? Most kitakarítják a várost tőlük, mert kezd hideg lenni és félnek, hogy megfagynak ezek a szerencsétlenek. Szinte hihetetlennek tűnik, de úgy hallottam, hogy több mint ötezer ilyen szerencsétlen lakik a Boweryn. A baj az, hogy nincs hová vinni őket. Ennek a hatalmas nagy városnak nincs hova elhelyezni a társadalom kivetettjeit. Azonkívül szeretnék ezt az érdekességet a városból már eltüntetni. A First Lady, Mrs. Johnson szorgalmasan dolgozik azon, hogy az országot megszépítsék. Utazik egyik városból a másikba, hogy személyesen is buzdítsa az embereket, hogy fákat, virágokat ültessenek, parkokat létesítenek stb., stb. Mindez nagyon szép, de talán jó lenne, ha ezt a szégyenfoltot is segítene eltakarítani. Ajánlom, ha hazaérkezik a nagy utazásból, álljon meg egy pár napra itt New Yorkban és nézzen szét. Talán marad egy kis pénz a kasszában a nagy kiadások mellett, hogy ezt a pár ezer szerencsétlen embert valamilyen meleg fészekhez juttassák. Mielőtt fákat és virágokat ültetünk, ültessünk egy kis reménységet az emberi szivekbe. (1966. okt.) Johnson elnök okiratot irt alá, mely elnöki rendelettel tiltja bármilyen kereskedelem lebonyolítását az Egyesült Államok és Rhodézia között. Az elnöki rendelet az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa december 16-i határozatát követi, amely tilalmat rendel el a legfontosabb áruk Rhodéziába való szállítása ellen és teljesen megtiltja olaj eladását Rhodéziának. ÚJRÓL KAPHATÓ!-------] I Rózsa Imre: j “MÉGIS TAVASZ” j cimü kitiinö kis verseskönyve, j szép kemény kötésben CSAK 75 CENT j Rendelje meg még ma a MAGYAR SZÓ J Kiadóhivatalától 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003 címen j uwwuwwwwww/wwvwwwvvwwwwwvw
