Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-23 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 2.3, 1967 Munkás és szakszervezeti hírek 35 órás munkahetet követelnek a szervezett autómunkások CLEVELAND, 0. — Háromszázezer szervezett autómunkás nevében, Robert David, a szakszervezet 1250. számú helyi csoportjának elnöke kinyilvánította, hogy a United Auto Workers Unionnak a tagság véleménye szerint arra kell törekednie, hogy az uj kollektiv munkaszerződésben biztosítsák a 35 órás munkahét bevezetését, a 40 órás munkahét helyett. A nyilatkozatban rámutatott arra, hogy egyre több autómunkás veszti el munkáját, részben a termelés csökkentése, részben annak automatizálása következtében. “Ez a helyzet — mondotta Robert David — nyilvánvalóvá teszi azt, hogy az autómunkások legnagyobb problémája a munka biztosítása. Ezt nem lehet a Walter Reuther elnök által javasolt “évi fizetésesei megoldani. Nagyobb munkabiztonságot csupán a munkaidő leszállításával lehet elérni. Ezért és egy jelentős béremelésért harcolunk majd az országos konvención.” Clevelandban a Ford gyárban dolgozó munkások a munkáltatóknak benyújtandó követelések közé sorolják az autóbiztosítás fedezését és nyugdijat, 30 évi munka után gress of Industrial Organization-t (CIO), ott is voltak kilengések, szélsőségek. Sokan elitélik azokat a néger vezetőket, akik a “Fekete Hatalom” jelszavát kiadták és avval vádolják őket, hogy ez az erőszak alkalmazásához vezet. A tény az, hogy mindeddig az erőszakot csak a fehérek alkalmazták a négerek ellen. Itt az ideje, hogy az ország fehér lakossága felhagyjon az önámitással. Vagy megadjuk a négereknek az őket megillető emberi jogukat., vagy ha nem, akkor a néger nép elkeseredettségében valóban azokat a vezetőket fogja támogatni, akik jogos türelmetlenségüket szélsőséges lépésekkel óhajtják kielégíteni. Itt az ideje, hogy az ország fehér lakosai énekeljék: “Mi legyőzzük” (We Shall Overcome) a bennünk lévő gyűlöletet, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor nagyon nehéz idők elé nézünk, fehérek és feketék egyaránt. Jó szerződést kötöttek a húsfeldolgozó munkások CHICAGO, 111. — Az Armour & Co. húsfeldolgozó vállalat 12,000 dolgozója nagyjelentőségű kedvezményeket kap az uj kollektiv munkaszerződés aláírásával. A következő három év folyamán a munkások 34 cent órabér javítást kapnak. S a munkáltatók 34 cent többletet fizetnek minden ledolgozott munkaóra után, a hosszabb szabadság, több fizetett ünnepnap, a magasabb nyugdíj és elégségesebb orvosi, kórházi és fogászati költségek fedezésére. A nyugdijat, minden ledolgozott év utáni $3.25- ről 5 dollárra emelik. Ez azt jelenti, hogy egy munkás 30 évi munka után, havi 150 dollár nyugdijat kap a vállalattól, a szövetségi nyugdíjtól függetlenül. Minden munkás 5,000 dolláros életbiztositást kap, melyért a biztositási dijat a vállalat fizeti. Harc az emberi önérzetért Alant közöljük kivonatosan a szervezett bányászok hivatalos lapja a United Mine Workers Journal, március 1. számában közölt vezércikket. Ezt azért tesszük, mert ez a vezércikk rámutat arra a méregre, mely beszivárgott az amerikai fehér lakosság többségébe. S ha e mérget nem távolitjuk el önmagunkból akkor — a vezércikk kitételét idézve; “nagyon nehéz idők elé nézünk, fehérek és feketék egyaránt.” Az utóbbi időben sokat hallunk a “Fehér Visz- szahatás”-ról. (White Backlash.) Sokan azt mondják. hogy ez annak a következménye, hogy a négerek túlzásba vitték az egyenjogúságukért folytatott harcot. ' Mi nem egyezünk meg ezzel a nézettel. A négerek iránti ellenszenv már régen megvolt és csak most került a felszínre. Nézzünk csak szembe a tényekkel. A négerek 300 éve vannak ebben az országban. Az első kétszáz év alatt rabszolgák voltak s csak az utolsó 100 .esztendőben kezdték, lépésről-lépésre elnyerni emberi jogaikat — túl lassú menetben és teljesen .elégtelen eredménnyel. Az idős bányászok jól emlékeznek arra, hogy a bennszülött bányászok között nagy ellenszenv nyilvánult'meg az ir, orosz, lengyel, magyar, olasz és más bevándorolt bányászok ellen. Ez az ellenszenv elmosódott, amint e nemzeti kisebbséghez tartozók beolvadtak fogadott hazájuk életmódjába. . A négerek beolvadása sokkal nehezebb, mert a bőrük fekete. Sokan elitélik a néger egyenjogúságért harcolók kilengéseit, szélsőségeit. Ezt is meg kell értenünk. Mikor mi a 30-as években megszerveztük a ConMit adott Ronald Reagan Kaliforniának első két hónapi kormányzása alatt EISINORE, Cal. — Nem emlékszem, hogy az Egyesült Államokban valaha is megtörtént volna, hogy egy uj kormányzó annyi vizet zavarjon ilyen rövid idő alatt, mint Ronald Reagan Kaliforniában, az Egyesült Államok legnépesebb államában. Amióta Ronney, ez a fenegyerek, a szélső jobboldali birchisták kedvence átvette az állam kormányzását, egész Kalifornia olyan, mint a megbolygatott méhkas. Napról-napra izgalomban tartja a lakosságot, de különösen az egyetemi diákságot. Úgy képzelem el, mint azt az “éhes” boxolót, aki minden áron a bajnokságra pályázik (ez esetben az elnökségre) és amikor kiáll a porondra, hadonászni, csapkodni, ütni-vágni kezd jobbra-balra (de különösen balra), hogy az első menetben kiüsse ellenfelét s mindenkit, aki útjában áll a bajnoksághoz (az elnökséghez). Tette ezt addig, amig az ellenfél (ez esetben a diákság) egy pár jól irányzott ütéssel úgy orrba nem taszította, hogy végre észre tért, hogy nemcsak egyedül van a ringben, hanem olyan ellenfélre akadt, aki nemcsak tud, de vissza is mer ütni. De kezdjük az elején: Már a legelső napokban, ahogy átvette az állam kormányzását, bejelentette, hogy ki fogja dobni a kilenc kaliforniai egyetem képviselőinek (regent) elnökét, Clark Kerrt, aki bizonyára nagyon megfeküdte a gyomrát és amit egy aljas trükkel meg is csinált. Ez viszont az egész országban nagy felháborodást keltett a tudományos körökben. Párhuzamosan ezzel azt is bejelentette, hogy millió dollárokkal fogja levágni az egyetemek költségvetését és ezután az egyetemeken $280—$400 beállási dijat kell fizetni a diákoknak, ha tanulni akarnak. Ami viszont azt jelentené hogy a szegény munkásember gyermeke közel se mehet az egyetemhez. Lett is ebből olyan felháborodás és tüntetés a diákság körében, hogy naponta képletes kormányzó-akasztást és temetést rendeztek az egyetemeken. Mert a diákságnak több mint a fele csak úgy maradhat az iskolában, ha iskola után valamilyen munkát vállal. Ennél még súlyosabb azon diákok helyzete, akiknek már családjuk van és azt is el kell tartani. Amüe Ralph Bunche, az Egyesült Államok helyettes képviselője a UN-ben azt mondta: ha az én időmben $400 lett volna a beállási költség, akkor én soha nem mehettem volna az UCLA-be. A tanárok a diáksággal együtt olyan parázs tüntetéseket szerveztek az egyetemeken, hogy végül tízezrével vonultak Sacramentoba a kormányzói épület elé és követelték a $400 beállási dij visszavonását, az egyetemek fokozott támogatását. A kormányzó meg is jelent a tüntetők előtt, akik nem tapssal, hanem tiltakozással fogadták. És amikor beszédét azzal kezdte, hogy: Uraim és Hölgyeim, ha egyáltalán van ilyen (Ladies and Gentlemen, if there is any), sokkal tovább nem mehetett, mert a diákok úgy felháborodtak, hogy jobbnak látta pár perc múlva meglógni. A tanítók és diákok ezen erélyes tiltakozása következtében most állítólag egy évre elhalasztotta aljas tervének keresztülvitelét. Mivel vádolja Brownt? A volt Brown kormányzót azzal vádolta, hogy az ő ideje alatt kifosztották és kirabolták az állami pénztárt. Természetes, hogy az ilyen súlyos vádakat és szavakat még a republikánus újságok is visszautasították, mire ő másnap hebegve-ha- bogva azt mondta, hogy hát ő nem úgy gondolta, hogy ellopták, hanUm csak úgy, hogy naponfa egymillió dollárral többet költöttek, mint amennyi bevétel volt és ezáltal az állam több milüós adósságba került, aminek következtében újabb adókat kell kivetni. És miután az uj kormányzót elfogta a spórolási mánia, elrendelte, hogy az állami segélyirodák tekintélyes részét be kell zárni és az alkalmazottakat elbocsátani. A tv-n láttam, amikor az egyik segélyiroda vezetője könnyes szemekkel és elcsuklott hangon jélentette az alkalmazottaknak: “nincs többé munkátok, mert a kormányzó bezárja az irodát.” Az alkalmazottak felháborodva és sírva tiltakoztak. Lincoln és Washington napja Arra sem emlékszem, hogy lett volna példa, hogy egy kormányzó Amerika két nagy elnökének a születésnapján, melyet hosszú évtizedek óta az összes állami alkalmazottak dologtalanul szoktak ünnepelni, munkára hívja őket. Reagan kormányzó megkérte a 160,000 állami alkalmazottat, hogy ezen a két napon mindenki jöjjön be ingyen dolgozni, mert az állam pénztára nagy bajban van. Az egész állam népe kíváncsian várta, ugyan mi lesz az eredmény? Lincoln születésnapján a 160 ezer munkásból pár száz megfélemlített talpnyaló bement, akik úgy sem dolgozhattak, mert például Sacramentoban az egyik irodában, ahol 3.000 munkás dolgozik, csak 3 ember ment be; Los Angelesben pedig, ahol 2,500-an dolgoznak, egy ember sem ment be, de annál többen voltak az irodák előtt a piketvonalban. Ezen csúfos kísérlet után Washington napjára már nem is kísérelte meg behívni a munkásokat. Természetes, hogy ez csak egy kis töredéke két hónapos tevékenységének. De annyi bizonyos, hogy amit eddig tett, az a dolgozó nép érdeke ellen volt. Először is az egyetemi tanulás megszigorítása, a segély- és más irodák bezárása, az állami alkalmazottak ingyen dolgoztatása mind a munkások érdekei ellen. van. Hát a Kis Hoover-bizottságot ugyan miért szervezte meg, ha annyira spórolni akar? Annyi bizonyos, hogy az uj kormányzó még nem ura önmagának és azok az “okos” birchista tanácsadók nem is olyan okosak, mert egy ilyen állású államférfi nem szokta úgy elszólni magát, hogy másnap bocsánatot kell kérni. Én nem vagyok hivatásos újságíró és vártam, hogy a kaliforniai hivatásos irók majd csak írnak valamit erről is, de nem írtak, vagy talán nem fontos erről írni. Az egyik itteni polgári angol újságban egy asz- szony a következő levelet irta: ... Már 30 éve regisztrált republikánus vagyok, de most szégyenlem, hogy arra szavaztam. Vajon azok a demokraták, szakszervezeti tagok, vagy azok az ultra-baloldali ak, akik elősegítették Ronald Reagan megválasztását, és ezzel egy platformra kerültek a birchis* tákkal, még mindig olyan büszkék a tettükre? F. Paczier JAMAICA T""" 1 REFRIGERATION & TV. 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.J., N.Y. (8th Ave Subway 168th St. állomás, Színes televíziók légszekrények — Mosógépek — Gáz- és villanykályhák — HI-FI — Slereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia KFWFZn FIZETÉSI FELTÉTELEK?
