Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-16 / 11. szám
Thursday, March 16, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 EGYRŐL-MÁSRÓL | írja: Somogyi Zoltán Viták N. Y. állam magzatelhajtási törvényének módosítása körül Az utóbbi idők egyik legizgalmasabbnak látszó törvényjavaslata társadalmi, egészségügyi, de főként egyházi körökben hatalmas hullámokat vert fel. Arról volt szó, hogy New York állam 84 éves, elavult és lomtárba illő magzatelhatjási törvényét, a haladóbb szellemű törvényhozók a modern idők követelményeivel igyekeztek némileg összehangolni. A régi és még ma is fennálló törvény, a maga dogmatikus merevségével, csak olyan esetekben engedte meg a magzatelhajtást, ha az anya élete veszélyben forgott. Az orvostudomány fejlődésévé] a régen veszélyesnek minősített egészségügyi okok csaknem megszűntek, gazdasági, társadalmi, lélektani okok pedig nem jöttek számításba. így gyakorlatilag a régi törvény úgyszólván teljesen kizárta a magzatelhajtás lehetőségét. A társadalom fejlődése, az igények növekedése, a család gazdasági egyensúlyának megőrzése, lélektani okok felmerülése egyre súlyosabb és élesebb ellentéteket váltott ki, egyre hangosabb és igazságtalanabb megkülönböztetéseket szült a törvényhez való ragaszkodás és a törvény szellemében eljáró egészségügyi hatóságok és a széles néprétegek között. A tőkés társadalom megszokott gyakorlatával ismét csak az történt, hogy a gazdagok megtalálták az utat problémáik megoldásához, akár legális utón, akár anyagi áldozatok árán, mig a szegények, nincstelenek részére két ut maradt nyitva. Ha alávetette magát a törvényeknek és minden anyagi bázis hiányában nőtt a család, nőtt a nyomor és a kétségbeesés is. A családfő nem volt képes a családot sem eltartani, sem ellenőrizni. A gyerekek az utcára kerültek, gengekbe tömörültek és a fiatalkorú bűnözés számadatai lettek. Ha pedig elhatározta, hogy nem kell több gyermek, felesége hatósági támogatásra, szakszerű orvosi beavatkozásra nem számíthatott, magzatelhajtással foglalkozó szakorvos méregdrága, illegális szolgálatát nem vehette igénybe. Mit tett tehát? Szakszerűtlen, higiéniamentes, erőszakos, sok esetben saját maga által végrehajtott magzatelhajtási módszerekhez fordult. Az eredmény pedig: súlyos fertőzések, elvérzések, betegségék, vagy halál. Mit mond a statisztika? Mi történt a gazdagoknál? A családi orvos szakszerű orvosi nyilatkozatot adott, hogy a leendő anya szív, vagy lelki betegség folytán, csak élete kockáztatásával szülhet, ezért javasolja az egészségügyi hatóságoknak a magzatelhajtást. A .javaslat azután valamelyik kórház bizottsága elé kerül, amely vagy megadja, vagy megtagadja az engedélyt. Ha a bizottság nem adja meg az engedélyt, még mindig van lehetőség. A statisztika szerint minden egyes legális magzatelhajtással szemben 100 törvénytelen elhajtás történik. A folyamat úgy kezdődik, hogy a családi orvos keres olyan kollégát, aki higiénikus orvosi beavatkozással, de borsos áron végrehajtja a műveletet. Ezek a szakorvosok, ahogy a pesti szólás nevezte őket “angyalcsi- nálók”, a 29 perces műtétért 1,500 dollár dijat számítanak. Vannak természetesen ennél magasabb dijak is, attól függően, hogy a magzat 2—3 hónapon aluli, vagy ennél idősebb. De módosabb nők esetleg külföldön végeztetik el a magzatelhajtást, olyan helyeken, ahol liberálisabb a törvényes abortusz. Japánban például 30 dollárért kórházi műtét utján intézhető az egész probléma. Az oda-vissza jegy ára 1,000 dollár körül mozog. A drákói törvények tehát hatástalanok maradtak, törvényszegéshez, uzsorához, öngyilkossághoz vezettek. Az uj törvényjavaslat arra törekedett, hogy szélesítse, bővítse azokat az okokat, amelyek lehetővé tennék a megengedett magzatelhajtást. Ilyen okok például a leendő anya egészségének, lelki egyensúlyának szülés miatti kockáztatása vagy ha olyan kockázat áll fenn, hogy a születendő gyermek nyomorék, vagy szellemileg visszamaradott lesz, nemkülönben, ha a terhesség nemi erőszak folytán állott elő. Természetesen még az enyhített. vagy úgynevezett liberálisabb törvény sem A magyarság úgy Magyarországon, mint a világ mniden részén, ahol magyarok élnek, ünnepli az 1848 március 15-ös forradalom 119-ik évfordulóját, ezt a legnagyobb, legkiemelkedőbb küzdelmét az osztrák zsarnokság ellen. A forradalom elbukott, de ugyanakkor irányt adott az utána következő harcoknak. A bukás után a forradalmi hadsereg egyrészé- nek sikerült elmenekülnie az osztrákok véres bosz- szuja elől. Ezrével kerültek a menekültek Törökországba — Kossuth és Bem tábornok is — ahol Aleppoban, Sumlában, Kiutahiában, Damaszkusz- ban, Widdingben ették a bujdosók keserű kenyerét. A sivár helyzetből szabadulni igyekeztek és megbeszéléseiken tárgyalták, hová-merre kellene, lehetne menni. Kossuth véleménye szerint a magyarságnak Európában kell maradnia és ha eljön az idő, egy nagy magyar hadsereggel kiűzi az osztrákokat Magyarországból. Ő tehát az Európában való maradást ajánlotta. Ezzel szemben többen úgy gondolták, hogy Törökországot el kell hagyni, mert ott fegyveres magyar hadsereget felállítani úgysem lehet. Azonkívül az osztrák kormány nyomást gyakorolt a törökökre és követelte a magyar menekült táborok feloszlatását. így határozták el a menekültek az Angliába, Amerikába való elvándorlást, és ez a két állam segítette is őket az elhatározás kivitelében, sőt a török kormány is hozzájárult a távozó magyarok útiköltségeihez. Azok a menekültek, akik az elvesztett szabadságharc után mindjárt nyugatnak tartottak, nem Törökországba mentek, hamarább érkeztek meg Amerika földjére. FORNET KORNÉL őrnagy és PRÄGAY JÁNOS ezredes már 1849 dec. 9-én Bostonban voltak. A nagy kivándorlási áramlat csak akkor indult meg, amikor KOSSUTH LAJOS április 21-én kiáltványban közölte, hogy Amerika menedékhelyet és otthont nyújt minden magyar menekültnek, aki oda óhajt menni és a Mississippi nevű gőzhajó már el is indult e célból Törökország felé. 1851 szeptember 11-én már útban voltak és november 10-én a hajó befutott velük a newyorki kikötőbe. A következő tiz évben többezer magyar emigráns telepedett le Amerika majdnem minden államában. KOSSUTH 1851 dec. 4-én érkezett Staten Is- landra. Amerika tárt karokkal várta, de útja nem volt eredményes és csalódva tért vissza Európába. A magyar bujdosók bevándorlása tovább fokozódott és az 1860-ik évben számuk már elérte az 5,000-et. Polgárháború 1861 áprilisában dördültek el a déli ágyuk Forth Sumpter erőd ellen, de már a Lincoln Riflemen Brigád, amely főképpen magyarokból állott, meg volt szervezve. Mintegy 1,000 magyar vett részt a pogárháboru- ban. a magyar lakosságnak kb. 20%-a. Az 1848-as honvédek, akik a magyar szabadságért harcoltak, hajlandók voltak a rabszolgaság ellen is harcolni. Az Unió hadseregnek nem volt elegendő kiképzett tisztje (sok átpártolt a déliekhez), viszont a magyar emigráció nagyrészben kiképzett tisztekből, gyakorolt katonákból állott. A magyarok jelentkeztek Lincoln zászlaja alá, segítettek a csapatok megszervezésében, úgyhogy rövidesen ilyen, nevek jelentek meg az Unió hadseregben, a szervezőkről elnevezve: Camp Utassy, Camp Zágonyi, Camp Rombauer, Camp Asboth, Hungarian Station, stb. Március 15 szelleme volt a magyar katonák lelkesítője. PETŐFI szabadságtól lángoló" versei az amerikai négerre is vonatkoztak. A magyar forradalmi katonák teljes szívvel, odaadással harcoltak a négerek felszabadulásáért és ez a szellem vitte őket győzelemre. A Lincoln Puskások és Garibaldi Gárda magyarjai kíméletlenül harcoltak a déli rabszolgatartók ellen. Sok már-már elvesztettnek látszó csatát a magyar katonák vittek győzelemre. A háború minden frontján felbukkantak magyar nevek: Számwald Gyula, volt 48-as hadnagy altábornagy lett. Asboth Sándor 48-as honvéd alezredes mint altábornagy szerelt le az Unió hadseregben, Knefler Frigyes tábornok, Mundee Károly tábornok, Kozlay Jenő tábornok lett. Schoph Albin szintén tábornok lett, úgyszintén Pomutz György volt 48-as százados is tábornok lett. Zágonyi Károly ezredes lett, amikor Springfield, Mo.-nál 300 lovasával szétvert egy 2,000 főből álló déli hadtestet. Még sorolhatnánk a Rombauereket, Fiala Jánost, Figyelmessy Fülöpöt, Mihalóczy Gézát, Kuné Juliánt és többszáz magyar hőst, akik a 48-as magyar forradalomban résztvettek és szabadságsze- retetük, a márciusi eszmék, LINCOLN hadseregébe vonzották őket. A Magyarok hősiességét, kiválóságát az Unió hadvezetősége kitüntetésekkel, előléptetésekkel jutalmazta, úgyhogy a háború végeztével az Unió hadseregnek a magyarok 2 altábornagyot, 5 tábornokot, 15 ezredest, 2 alezredest, 13 őrnagyot és több mint 100 tisztet adtak. Nekünk, amerikai magyaroknak meg kell emlékeznünk e hősökről, akik fogadott hazánk 1861-es harcaiban résztvettek és elismerést és becsületet hoztak a magyar névnek. Tüzzük ki feladatunknak, hogy megismertessük az amerikai néppel szülőhazánk fiainak e nagyszerű teljesítményeit. Március 15-én az amerikai magyarság PETŐFI és KOSSUTH mellett ünnepelje az 1861-es polgárháború magyar hőseit is, akik Petőfi és Kossuth, szellemében harcoltak egy jobb és szebb Amerikáért. Schafer Emil Az ember sokszor csinál magából bolondot, hogy ne nézzék ostobának. 1848-1861 teológus, de meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak a meg nem születettnek, de a megszületettnek is joga van az élethez. Honnan vette New York állam püspöki kara a morális jogot ehhez a lépéshez, amikor fejedelmük, a newyorki bíboros, karácsonyi szent beszédében, további és a -végső győzelemig tartó harcra szólította fel katonáinkat? Ez a további harc, további emberáldozatokat követelve, szembehelyezkedik az egyház tanításával. Hol volt a püspöki kar tiltakozása ez ellen a beszéd ellen? Amikor a püspöki kar elmulasztotta kifejezésre juttatni védelmét a megszületettek érdekében, eljátszotta morális jogát, hogy védőszárnya alá vegye a meg nem születettek “Isten által adott jogait is.” Az egyház, vagy egyházak dogmatikus harcai a ma és holnap követelményeivel szemben, egyre élesebben igazolják, hogy az egyházak a történelmi fejlődés és haladás kerékkötőivé váltak. (E cikk megírása óta a magzatelhajtási törvény módosítását végleg levették a napirendről. — Szerk.) oldotta volna meg a jelenleg fennálló visszásságokat, de kétségtelenül enyhítette volna a helyzetet. A javaslat készítői maguk is pesszimisták voltak abban a tekintetben, hogy a javaslat valaha is törvényerőre emelkedhet. A római katolikus egyház óriási és elkeseredett harcot indított a javaslat ellen. Az állam püspökei pásztorlevelet bocsátottak ki, hogy a 6.5 millió katolikus hivő vegye fel a harcot a törvényjavaslat ellen, amely megszegné az egyház tanítását, “a meg nem született gyermek Isten által adott jogát.” Megható a gondoskodás Hát nem csodálatos és megható az egyház gyengéd gondoskodása a meg nem születettekkel szemben! Mi lenne, ha ezt a támogatást kiterjesztené a megszületett gyermekekre is? Ha pásztorleveleket bocsátana ki, hogy szüntessük meg -a vietnami háborút, amely minden, csak nem nemzetvédelmi háború és felhívná a 6.5 millió katolikus hívőt, hogy harcoljanak a megszületett fiatal amerikaiak és a megszületett vietnami gyermekek, asszonyok Isten által adott jogáért az élethez. Nem vagyok ugyan
