Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-16 / 11. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 16, 1967 űr-: P ■ INNEN-ONN AN Az Egyesült Nemzetek San Franciscóban tartot­ta alakuló ülését 1945-ben, s ezt most emlékművel is meg akarják örökiteni. A tervek szerint a város előtti öbölben Alcatraz szigetére kerül majd a Bé­ke-szobor. Talán nem érdektelen tudni, hogy a sziget korábban annak a börtönnek adott otthont, amelyben AI Capone töltötte békés napjait. • • • Erich Mende, volt nyugatnémet alkancellár —, szabad demokrata pártvezér — orientálódik. Jö­vő tanévtől kezdve egyetemi tanárként a parla­menti jog fejlődéséről ad majd elő valamelyik Észak-Rajna—Vesztfália-i egyetem jogi fakultásán Amiből nyilvánvaló, hogy a tanár ur kevéssé bízik saját pártja parlamenti fejlődésében. • • • Az alsó-rajnai patikusegylet évi jelentésében ál­lást foglal néhány munkásvédelmi kérdésben, töb­bek között a gyógyszerészek éjszakai igénybevé­telének növekedése kapcsán. Az egylet megállapí­totta, hogy "teljesen antiszociális — példának okáért — az antibébi pasztillákért éjszaka felverni egy gyógyszerészt. Ráér az másnap reggel is." >• • • • V. V. Komarov szovjet űrhajós ezredes, az első háromszemélyes űrhajó, a Voszhod-1 volt parancs­noka legutóbb a Paris Match folyóirat szerkesztő­ségének meghivására több napot töltött Franciaor­szágban. Francia tudósok és újságírók kérdésére válaszolva közölte, hogy a Hold elérésének szovjet tervei szerint négyszemélyes űrhajót indítanak. Komarov ezredes szerint az utasok “összetétele” a következő lesz. Az űrhajó és az expedíció parancs­noka “valódi” űrhajós lesz, ezenkívül három “ci­vil”} egy csillagász-fizikus, egy orvos-biológus és egy speciális mérnök. Természetesen a tudósok is űrhajós kiképzést kapnak; igy baleset esptén bár­melyikük vissza tudja hozni az űrhajót' a“ jTöldre. Jelenleg úgy tervezik, hogy a paráncshöíkf ^ha­jóban egy vagy két személy marad Hold-körüli ke­ringésben, mig két vagy három fő száll le a Hold felszínére. • • • A Newsweek különös végrendeleti ügyről ad hirt. Egy arizonai polgár, bizonyos James Kidd, teljes vagyonát: több mint 200,000 dollárt arra a személyre vagy csoportra hagyományozta, aki vagy akik "tudományosan bebizonyítják, hogy adott em­ber lelke az illető halálakor elhagyta a testét." A végrendelet kihirdelése óta 5 esztendő telt el, de a tekintélyes összegre mindeddig nem akadt pályázó. Végül november elején az illetékes Phoe­nix városbeli biróság egyik tanácselnöke kijelen­tette, hogy hivatali idejéből ebben az esztendőben 18 napot tartott fenn azok számára, akik meg akar­ják szerezni az örökséget. • • • Erhard, a megbukott nyugatnémet kancellár “nem hagyja el magát”. Legutóbb elégedetten nyi­latkozott: “Végre-valahára azt mondhatom, amit gondolok.” Ritka tünet ez a nyugatnémet közélet- bán, talán csak nyugalmazott miniszterelnökök en­gedhetik meg maguknak. • • • Hat a dohányzás elleni propaganda: legalább is a dohánygyárakra. A nagyerejü orvosi propaganda gondolkodóba ejtette a nagy trösztöket. Az Amer­ican Tobacco Co. elkezdett foglalkozni a keksz- gyártással is, a Philip Morris az önborotva és a radirgumigyártás iránt "érdeklődik." Mások csak a "szomszédba" mennek: orientálódni kezdtek a szesztermelésre. Persze azért nemcsak a dohány­zásról, a dohánygyártásról sem könnyű leszokni. • • • Brown brit külügyminiszter gyakorta hökkenti meg furcsaságaival a diplomatákat, főként, ha italt fogyasztott; ez pedig nem tartozik a ritka esetek közé. Legutóbb — a párizsi négyhatalmi külügy­miniszteri konferencián — azzal lepte meg az eh­hez a magaviselethez már-már hozzáedződött kollé­gáit, hogy igy kiáltott egyik diplomáciai beosztott­jára: — Ne rugdosson engem az asztal alatt, maga tökkelütött! Tudom, hogy mit mondjak. Különben is — fordult magyarázólag Brandthoz, az újdonsült nyugatnémet külügyminiszter —, én ezeknek a profiknak egyetlen szavát sem hiszem el. Kodály Zoltán (1882-1967) j — Magyarországi tudósítás — Mély fájdalommal búcsúzunk Kodály Zoltán­tól, a magyar nép egyik legnagyobb miivészfiától, a zeneköltőtöl és a tudós nevelőtől, a “hangok nagy tanárjától”. A XX. század zenei forradal­mának egyik legnagyobbja volt, a magyar zene­művészetnek már életében igazi klasszikusa, aki oly ragyogóan teremtette meg népzene és müze- ne harmóniáját, a magyarság és az európaiság művészi szintézisét. Az a nyolcvanöt esztendő, amelyet Kodály Zol­tán élete átfog, a világtörténelem egyik legna­gyobb korszakfordulója. Mennyi mindent is ért meg: életében szálltak föl az első repülőgépek, lobbantak fel az első atommáglyák, indultak el az első emberek a világűr meghódítására. Átélt két világháborút, két forradalmat, átélte a fehér­terrort, amely két évre el is űzte a Zeneművé­szeti Főiskoláról, s megéi’te az immár véglegesen szabad Magyarország megszületését. S e feszült­ségekkel, forradalmakkal teli korszak Kodály Zoltán számára szüntelen művészi küzdelem is volt: harc egy sajátos magyar uj zenei szókincs megteremtéséért; eközben felfedezi — és hűsé­ges harcostársával, Bartók Bélával feltárja — népünk eredeti zenei anyanyelvét, s beágyazza a nyugati zene harmóniavilágába, Ez a zene telje­sen más, mint kora magyar müzenéjének gang­ja: nem “magyaros” zene, haném gyökerében-a nemzet talajába fogódzó, a népzene forrásából táplálkozó, minden cifra külsőségtől mentes ma­gyar'muzsika. Életét arra teszi fel, hogy ennek a zenének ősi, s egyszersmind Vadonatúj zengésére megtanítsa 4téiréf,:'íMki'hiár! természetesnek, egyszerűnek lát­szik ’:»•"törekvés.'Fedni Kodály Zoltán az 1910-ben lÁndezétV efio szerzői estjétől — amikor is a kö­zönség értetlenül, az egykori ujságkritika gúnyo­lódva fogadja a “bizarr”, s “idegen” intonáeióju, válójában a magyar nép hangján megszólaló zenét — évtizedekig vívta harcát az uj zene megbecsül- tetéséért. S ez a küzdelem nem csupán “nyelvi” vívmányokért folyt, hanem legalább annyira azért is, hogy ez a művészet a kor uj mondanivalóját a maga teljes igazságában és minél tökéletesebb megformálásban szólaltassa meg. Hiszen nem­csak az uj zenéért, az uj magyar zene győzelmé­ért, szállt ő harcba, hanem — miként a magyar nép legjobbjai — a nép kulturális felemelkedésé­ért, az ország megújhodásáért is. Megszületett a Psalmus Hungaricus Az a mély humanizmus, amely sorsát a néphez kötötte, adott erőt számára ahhoz is, hogy élet­útját megalkuvások nélkül járja végig; a Horthy- fasizmus legsötétebb korszakában példát muta­tott emberségből, s bizonyította müveivel is a ma­gyar népbe vetett hitét. így született meg a Psalmus Hungaricus, — “minden sorsüldözte és megkiifzott népnek hősi éneke”, a “Fel­szállott a páva” 1989-ben azzal a reménnyel, hogy “másképpen lesz holnap”, a “Jézus és a ku- fárok”, amelyben “kötélből ostort fonván” tilta­kozott az elembertelenedett világ ellen. Az énekes zene a zeneművészet alapja Zeneszerzői életműve — a vegyeskarra kompo­nált 1904-ből való Estétől az utolsó nagyzenekari műig, a C-durszimfóniáig — csaknem felölel min­den műfajt. Ez az alkotó művészet azt is elárul­ja, hogy a zeneművészet alapjának az énekes ze­nét tartotta: legtöbb remeke vokális alkotás, ő teremtette meg a magyar müdalt, adta közre több mint félszáz ballada és népdal feldolgozását. Tulajdonképpen a Háry János és a Székelyfonó is népdalok remekmívű színpadra állítása. De inven­ciógazdagsága legalább annyira érvényesül a nagy vegyeskarokban, a férfikórusokban; a vonzóbb­nál vonzóbb gyermekkarokban, amelyekben a gyermek lelkivilága oly teljes otthonossággal ol­dódik fel. Egész életén át hirdette: a magyar ze­nei művelődésért vivott küzdelmet az “ifjú szi­vekben” kell megvívni. S hogy manapság iskolai énekoktatásunkról, ifjúságunk zenei nevelésének eredményeiről, a külföldi vendégek által oly gyak­ran megcsodált zenei általános iskoláinkról szólva “Kodály-módszert” emlegetnek, ennek az újrafor­mált pedagógiának valóban ő volt a megteremtő­je és legfáradhatatlanabb harcosa. Rendkívüli volt minden tekintetben Életművében eggyéforrt a zeneszerző, a zene- pedagógus és a népzenetudós tevékenysége. A legutóbbi esztendőkben gyakran esett szó arról, vajon zeneköltőnek nagyobb-e vagy tudós neve­lőnek? Ezt a vitát majd az utókor dönti el vala­mikor, és — fájdalom — most mi már “utókor” vagyunk, ha egyáltalán szükség van ilyen döntés­re. Annyi bizonyos, hogy művésznek és zeneköl­tőnek is, tudós nevelőnek is rendkívüli volt. Zene- tudományi munkája — különösen kezdetben — ugyancsak nehéz küzdelemmel járt, az uralkodó osztály dühödten hadakozott ellene. Kiadják a Magyar Népzene Tára első kötetét A sok ezer dallam, amelyet Bartókkal együtt összegyűjtöttek, teljességében nem is látott ad­dig napvilágot, amig a Magyar Tudományos Aka­démia 1951-től ki nem adta a mintegy húsz kö­tetre tervezett Magyar Népzene Tára első köte­teit. E tudós rendszerető és szerkesztői munkát is Kodály Zoltán irányította mostanáig. A legutóbbi időkig is fáradhatatlanul utazgatott: hol Ameriká­ba, hogy egy Kodály-fesztiválon vegyen részt, hol Moszkvában volt, ott a Háry János bemutatóján, hol pedig Párizsban szólalt fel az ifjúság zenei nevelése kérdéseiről rendezett konferencián. Elvitte a zenét — a néphez Nemcsak muzsikusok nemzedékeit tanította, nevelte, de egy ország népéhez is igyekezett közel vinni á zenét, s a népet a zenéhez. Amikor vala­ha a hivatalos Magyarország meg nem értése, közönye ellen küzdött, akkor is egy volt a néppel.. De sohasem forrott össze vele úgy, mint most, szocializmust építő korunkban. Tudományos mun­kássága mellett ezért vette ki részét a legutóbbi időkig tevékenyen a Hazafias Népfront és a Béke­tanács munkájából, hallatta hangját kongresszu­sokon, előmozdítva a szocialista Magyarország egész művelődését. Alkotásai tiszta, sajátos, maga teremtette ma­gyar nyelven beszélnek. Jóllehet fellépésekor a különböző “izmusok” igencsak hódítottak a zené­ben is, ő megmaradt a maga sajátos utján a ma­gyar művészet harcosának. “Ha azt kérdezik tő­lem — irta egy helyütt Bartók —, mely müvek­ben ölt legtökéletesebben testet a magyar szel­lem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály Zoltán mü­veiben.” Hírneve ezért talán később kel szárnyra, mint más stílusban komponáló kortársaié, de mű­vészete ezért is válhatott népe és a népek köz­kincsévé. Halálával a XX. század egyik zseniális, nagy művésze szállt sirba. A gyászban osztozik a ma­gyar nép és a nagyvilág. Chattanooga. — A szövetségi biróság elutasítot­ta James Hoff a kérelmét, hogy függessze fel bör­tönbe menetelét, amig további lépéseket tesz 8 évi börtönbüntetése megváltoztatására. A szer­vezett szállítómunkások orsz. elnöke'kénytelen meg kezdeni büntetése letörlesztését. »★★★★★★★★★★♦★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★■fr Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország­ba egy évre 12 dollár, félévre $6.50. CE

Next

/
Oldalképek
Tartalom