Amerikai Magyar Szó, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-09 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 9, 1967 Az orvosi, kórházi és az orvosság költségek korlátozását követeli az AFL-CIO BAL HARBOUR, Fia. — A szervezett szakszervezeti munkások országos vezetősége, az AFL-CIO végrehajtó bizottsága részletes tervet dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy az ország lakosait megvédje az egyre emelkedő orvosi, kórházi és orvosság-költségektől. Többek között követelik a Medicare törvény oly módosítását, hogy a nyugdíjban lévők orvosi és kórházi költségét a Medicare közvetlenül az orvosnak és kórháznak fizesse ki. így az idős polgároknak nem kellene saját zsebükből fizetni a nagy számlákat és várni arra, hogy a Medicare bürokratikus gépezete hónapok múltán visszatéríti az ösz- szeget. Ez a módosítás megnehezítené, hogy az orvosok állandóan emeljék a szolgálataikért járó díjazást. Több javaslat került a végrehajtó bizottság elé az orvosságárak csökkentésével kapcsolatban. Az autósnunkások támogatják Powell képviselőt DETROIT, Mich. — A szervezett autómunkások legnagyobb helyi csoportja, a Ford Local határozati javaslatot fogadott el, tiltakozva a Powell képviselő elmozdítására megindított hajsza ellen és követelve, hogy helyezzék őt vissza képviselői tisztségébe, valamint a Munkaügyi és Közoktatásügyi Bizottság elnöki székébe. A kormány által folytatott legújabb tanulmányok megmagyarázzák azt a nagy kiábrándulást, amelyet a négerek a kongresszus, a Johnson-kor- mány és a két nagy párttal szemben éreznek. Azt mutatják a tanulmányok, hogy a múlt évtized nagy polgári küzdelmei sem állásokban, sem pénzben nem vezettek eredményre. Érvénytelenek lettek az egyes téren elért eredmények azáltal, hogy a nagyvállalatok állandó nyomást gyakorolnak a szegregáció és a faji megkülönböztetés elmélyítésére, hogy a négerek keresete — a magasabb profit-szerzés érdekében — ne emelkedjen, hogy a négerek megmaradjanak munkanélküli rezerva gárdának és a tengerentúli háborúban ágyutölte- Jéknek. A négerek kereseti aránya, a fehérekéhez képest, a második világháborúban volt a legmagasabb, a nagy munkáshiány miatt. Ez az arány majdnem ugyanolyan fokot ért el a koreai háború munkáshiánya idején, amikor a nem-fehér családok jövedelme, a fehér családokéhoz képest 57' , -nyira emelkedett. Ez után az arány 51—55% között váltakozott, attól függően, hogy a lanyhulás, vagy a prosperitás éveire vonatkoznak. 1964- ben, a washingtoni felvonulás és a polgárjogi törvény életbelépte után az arányszám 56%-ot ért el. 1965-ben, mikor a vietnami háború kiterjesztése már napirenden volt és a munkanélküliség jelentősen esett, a múlt tapasztalataira épitve, arra lehetett számítani, hogy az arányszám ismét emelkedni fog. A legújabb statisztika azonban ennek pont az ellenkezőjét mutatja az arány egy számmal esett; 55', lett. A fehér átlagjövedelem 312 dollárral emelkedett, elérte a 7,170 dollárt; a nem-fehér lakosság jövedelme csak 132 dollárral emelkedett, mindössze 3,971 dollárt ért el. A jövedelemnek ez a kis emelkedése azt jelentette, hogy a néger családoknak semmi előnyük sem származott a megélhetési költségek drágulásából és többségüknek jövedelme a nyomor alatti színvonalon maradt. Két forrongó gócpont adatainak tanulmányai kézzelfoghatóan világitják meg a helyzetet. Los Angeles déli részén a néger családok átlagjöveIsmét csökkkeni a vasúti munkások létszáma WASHINGTON, D. C. — 1966. januárjában az ország vasutvállalatai 648,669 munkást alkalmaztak. Egy évvel később, 1967 januárjában a munkások létszáma 10,188-al csökkent. A legtöbb vasúti alkalmazott 1920-ban volt: 2,- 022,832 munkás és hivatalnok dolgozott akkoriban az ország vasútvonalain. Most kevesebben dolgoznak, mint 1899-ben. Évi 5,000 dollár fizetésemelési követetnek arország tanítói WASHINGTON, D. C. — Az általános iskolai tanítók átlag évi fizetése 6.820 dollár. Donald Burton, a National Teachers Union kutató osztályának vezetője rámutatott arra, hogy ez kevesebb, mint a vasúti hivatalnokok, vagy az épitőmunkások bére. “A szervezett tanítók évi ötezer dollár fizetés- emelést követelnek — mondotta Burton — és minden jel szerint e követelésért hajlandók sztrájkolni is, ha a helyi Közoktatási Tanácsok nem teljesítik követeléseiket.” A Johnson-kormány együttműködik a [örvénytörő vállalatokkal BAL HARBOUR, Fia. — A J.P. Stevens vállalat az ország egyik legnagyobb szövőgyára. A gyár munkásai már évekkel ezelőtt akartak csatlakozni delme 1959-ben 4,497 dollárról, 1965-ben, hat évvel később, csak 4,669 dollárra emelkedett, vagyis 4L-os emelkedést mutatott. Ez azt jelenti, hogy a reálbérük 6%-kai esett. A hivatalosan nyomor színvonal alatt élő négerek száma 1959- ben 75,727-ről; 1965-ben 80,270-re emelkedett. Clevelandon a négerek jövedelme valamivel nagyobb arányban emelkedett, de ugyanakkor, a nyomor színvonal alatt élő négerek száma 1960- ban 74,887-ről 1965-ben 80,401-re szökött. A nyomor színvonala alatt élő fehérek száma viszont ugyanebben az időszakban 77,464-ről 58,061-re esett. A legnagyobb hanyatlás a Hough gettóban volt, de ez a legtöbb más nyomortanyán is észlelhető volt. Különösen leleplezi a való helyzetet az a jelentés, mely az egész ország városainak statisztikáját foglalja magában. Ez a jelentés kimutatja, hogy a múlt év márciusában a nem-fehér lakosság 56.7%-a és a fehér lakosság 10.4%-a élt nyomortanyákon, vagyis olyan vidékeken, ahol a lakosságnak nagyon alacsony a jövedelme, zsúfolt nyomorlakásokban lakik és rosszak az iskolák, stb. A nyomorvidékeken a hivatalos meghatározás szerint tiz néger közül egv munkanélküli és számos más egyént úgy tüntetnek fel, mint aki “nem tartozik a munkakeresők táborába”. A néger serdülő ifjúság között a hivatalos meghatározás szerint a fiuk egy harmada, a lányok fele a munkanélküliek sorában van. Azok a négerek, akik nem nyomorvidékeken laknak, valamivel jobban élnek, mint a többiek, de sokkal rosszabbul, mint a nyomortanyákon élő fehérek. A Labor Department szakértői, James R. Wetzel és Susan S. Holland, igy analizálják ezeket az adatokat: “A nyomorvidékeken élő négerek között a munkanélküliség aránya magasabb volt, mint a legrosszabb országos munkanélküliség idején a fehérek közt, az 1930. évi depresszió óta. A legutolsó 5 év gazdasági növekedése nyilván nem sokat érintett azok közül, akik a nyomorvidékeken laknak. (Special Labor Force Report No. 75.) a szövőmunkások szakszervezetéhez. A szervezet több szervezőt és sok ezer dollárt irányzott elő az üzem megszervezésére. A munkások és a szakszervezet minden eddigi törekvése kudarcot vallott, mert a vállalat tulajdonosai, a szövetségi törvények megszegésével, elbocsátották mindazokat, akik aktívan dolgoztak szakszervezeti tagok megszervezésén. Meany tiltakozik Az Országos Munkaügyi Bizottság (National Labor Relations Board) számtalanszor “bűnösnek” minősítette a Stevens vállalatot a munkaügyi törvények megszegésében. Ennek alapján George Meany az AFL-CIO országos elnöke múlt év májusában feliratot küldött Johnson elnöknek és kérte, hogy vonják meg a Stevens vállalattól a több millió dolláros szövetségi kormányrendelést. Johnson azt válaszolta, hogy nem tehet semmit az ügyben, a szövetségi kormány pedig nem vonta vissza a rendeléseket, hanem újabb, nagy profitot hozó rendeléseket adott a törvényszegő vállalatnak. Az AFL-CIO most lezajlott gyűlésén ismét megtárgyalta a Stevens vállalat törvényszegő magatartását és elhatározta, hogy küldöttséget meneszt Washingtonba, mely követelni fogja az elnöktől, hogy intézkedjen a Stevens vállalat ügyében. Elcsalják a szervezett üzemeket Számos állam kormányzója és törvényhozó testületé adómentes kötvényeket bocsát ki és az igy szerzett pénzt arra használja fel, hogy más államokból elcsaljon üzemeket, különböző ígéretekkel, mint adómentesség, alacsony lakbér, alacsony munkabér. Ezek az állami közegek tudomására adják a különböző cégeknek, hogy az ő államukban nincs jó talaj a szervezkedésre. Meany és társai erről is tárgyalnak majd Johnson elnökkel. Nem hisszük, hogy nagy siker fogja koronázni Meany és Johnson találkozóját. Ezekkel a megdöbbentő gazdasági tényezőkkel együtt járnak a négerek elleni fokozott fajgyűlölő támadások, a polgárjogi munkások meggyilkolása, az egyre növekvő rendőrbrutalitás és ezekkel szemben a szövetségi kormány elnéző álláspontja. Mikor a munkaadók, egyes szakszervezeti vezérek jóváhagyásával, tudomásul vették, hogy a kormány nem veszi komolyan az egyenlő alkalmaztatási törvény végrehajtását, megkülönböztető eljárásaikban nagyon félbátorodtak. A Johnson-kormány úgy tünteti fel magát, mintha segíteni akarná a néger népet, de meghazudtolja ezt saját statisztikai jelentése. A kormány igazi szándékait Johnson költségvetése mutatja ki. Minden nagy törvényhozási programhoz sok- milliárdos anyagi alapokat javasol. Johnson elnöksége alatt két polgárjogi törvény lépett életbe. De a következő költségvetési évre, e törvények végrehajtására kijelölt három adminisztrációs hivatal részére a költségtervek csak 12.3 millió (nem milliárd) dollárt tesznek ki. Ez mindössze 50 centet jelent minden egyes néger személy számára az Egyesült Államokban. Ez megfelel annak az összegnek, amelyet az Egyesült Államok a vietnami háborúban 3 és fél óra alatt költ el. A vietnami szinesbőrü nép elleni barbár háború mellett, az Egyesült Államok gazdasági és politikai hadat visel a belföldi szinesbőrü nép ellen is. így tehát nem csoda, ha a négerek és fehée szövetségeseik a küzdelem uj formáját keresik. Nem csoda, ha többségük már tudomásul veszi, hogy érdekük megkívánja a vietnami háború befejezését. ADAM RAPACKI lengyel külügyminiszter a napokban egyhetes hivatalqs látogatásra Londonba^ érkezett. A hirt kormány meghívására Michael Stewart akkori brit külügyminiszter 1965 őszén Lengyelországban tett látogatását viszonozza. Ez Rapacki első londoni hivatalos látogatása. • A PORTUGÁL gyarmati hadsereg Angola északi részében állomásozó egyik alakulata behatolt Kongó (Kinshasa) területére, ésvérfürdőt rendezett az egyik határmenti faluban. Visszavonulásuk után 35 nő, gyermek és férfi holtteste maradt a falu utcáin. Salazar banditái 75 kongóit magukkal hurcoltak Angolába. Victor Perlő: Vietnam és a négerek nyomora 4
