Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-25 / 34. szám
4 Thursday, August 25, I960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD “A 3.2 százaiékos bérkorlátozás gazdasági váltsághoz vezet” DETROIT, Mich. — “Az a véleményem, hogy a 3.2 százalékos bérkorlátozás nem akadályozza meg a további inflációs folyamatot, viszont annak szigorú betartása gazdasági válsághoz vezet’’, mondotta Walter Dorosh, a szervezett autómunkások 600-as lokáljának elnöke. Dorosh e kijelentését azzal kapcsolatban tette, hogy az iparban dolgozó szakképzett munkások béremelést követelnek az autótrösztöktöl, annak ellenére, hogy az érvényben lévő kollektiv munka- szerződés még csak egy év múlva jár le. Dorosh, a munkások követelésének jogosságát többek között azzal támasztotta alá, hogy rámutatott arra, hogy a Ford vállalat igazgatója, Henry Ford, évi 650,000 dollár fizetést kap és sok más tröszt igazgatója még ennél is sokkal többet. Az államok egymástól csalogatják el az üzemeket Minden állam kormányzója és törvényhozó testületé arra törekszik, hogy minél több ipari üzem működjön az állam határain belül. E célkitűzésűket nemcsak úgy akarják teljesíteni, hogy uj üzemek létesítését szorgalmazzák, hanem úgy is, hogy a más államokban már működésben álló üzemeket a saját államuk területére csalják. Ez a magyarázata annak, hogy 19 államban törvénybe iktatták a “zárt üzem” (Closed shop) betiltását és 30 államban 400 millió dollár kamatmentes kölcsönt folyósítottak a trösztök számára, hogy ezzel az államukba hozzák a most más államokban működő üzemeket. Nem ritka az olyan állam sem, mely azzal csalogatja területére a gyárakat, hogy “itt a munkások alacsony bérért dolgoznak.” 12 államban nincs minimum bér Tizenkét állam arról hires, hogy ott a munkások nélkülözik a minimum bértörvény védelmét. Tizenöt államban nincs törvény a faji megkülönböztetés gyakorlása ellen és nagyon sok államban a munkanélküli biztosítási javadalmazás nagyon alacsony. A dolgozókra hárítják az adót Egy bizonyos államban az állami adó 35 százalékát az ipari üzemek fizették — pár esztendővel ezelőtt. Ma, ugyanazon államban az üzemtulajdonosok az állami adónak csak 27 százalékát fizetik, a többivel a munkásokat terhelték meg. Több állam politikusai azzal csábítgatják az üzemeket más államodból, hogy az ő államukban “nem gyarapodnak a szakszervezetek.” Azok a politikusok, akik az emberi nyomor révén óhajtanak ipari üzemeket saját államukba csalogatni aláássák az egész ország munkásságának jólétét, veszélyeztetik a munkások bérét és munkaviszonyát és végeredményben az ország lakosainak alapérdekeit sértik meg. Szükség van tehát olyan szövetségi törvényre, mely lehetetlenné tenné az ipari üzemek “átcsem- pészését” az egyik államból a másikba. Segítséget kapnak a “sztrájkoló” repülővállalatok NEW YORK. — A Pan-American World Airways Inc. 7,000,000 dollárt fizet azon repülővállalatok- nak, melyeknek szerelői sztrájkban álltak. E nagy összeg a vállalatok között fennálló egyezmény értelmében kerül kifizetésre. Uj munkaszerződést követelnek BIRMINGHAM, Alá. — Az Alabama Power Co. 2,400 munkása sztrájkba lépett. Magasabb bér és jobb munkaviszonyokat követelnek. Felemelik a minimum-bért 1968-ban WASHINGTON, D. C.— A szenátus munkaügyi bizottsága módosítást fogadott el, melynek értelmében a minimum órabért országszerte a jelenlegi $1.25-ről $1.40-re emelnék jövő év februárjában és $1.60-ra 1968 febuárjában. Finta Sándor, Amerikában elhunyt magyar szobrászművész hagyatéka — amely 1963-ban érkezett meg a művész szülővárosába, Turkevére — önálló múzeumot kap a kunsági városban. KILL-KILL-KILL”! Egy-egy súlyosabb bűntény után felzug a közvélemény, szigorúbb törvényeket, rendőri létszám- emelést, fegyvervételi tilalmat, több elmegyógyintézetet, ne\(elési reformot követel. . . A mélyebben járók rámutatnak a társadalom felelősségére, mely a leggazdagabb országban nem szüntette meg a nyomort, nem ad eleget szociális és kulturcélok- ra, kiélezi az osztálykülönbséget, elnyomja a faji kisebbségeket. De az érdeklődést sok bel- és külföldi bűncselekmény Jíöti le, texasi szenzációk nem tartják mindaddig ébren, mig valami érdemlegeset lehetne csinálni — ha akarnának. Még az ilyen kivételes bűnök is oly sűrűk, hogy már nem kivételesek; a texasi 16 áldozatot megelőzte a chicagói 9, követte a jerseyi 4. Az emberek nem élhetnek örök izgalomban, vigasztalódnak, hogy ha évente 10,000-et megöltek, ők életben maradtak. Jön néhány intézkedés: rendőrök a subwayba, záróra a parkokban, tükör a felvonóban és marad minden a régiben. De nem marad. Az ország gazdagodik, a new- yorki rendőrlétszámot 10,000-rel emelték, mégis mindenütt sokkal gyorsabban nő a bűnözés, mint a népesség. Az emberek belenyugodnak, hogy nem ülhetnek este a parkokban, sok helyütt nem tanácsos este járni, néhol még nappal sem, van ahova nem visz a taxi. És úgy magyarázzák mindezt, ahogy kényelmes. Itt a városban például azt mondják, New York még nem Amerika, ide jönnek a szegény emigránsok, túl sok a színes; általában elkényeztetik az ifjúságot, szabadjára engedik az erkölcsöket, csökken a vallásosság, szaporodnak az “alsóbbrendű” fajták. Vigasztalódnak a közhelyekkel, hogy másutt is igy van, mindig igy volt, az emberi természet változhatatlan. Mi okozza a bűnözést? De nem igy van, a közhelyek rendszerint tévesek. Nem igaz New York nagyobb bűnözése; ellenkezőleg, itt 100,000 lakosra 1726 nagyobb bűncselekmény volt múlt évben, Chicagóban 2142, Washingtonban 2472, St. Louisban 2541, Los Angelesben 3563. A portorikóiak otthon még szegényebbek voltak, de kevesebbet bűnöztek; a fehérek arányszáma sok bűnözésben magasabb. Az erőszakos bűnök statisztikája is megtévesztő (főleg Délen de nem csak ott) sok ártatlan négert kivégeztek, mig a fehér bűnözőket nem Ítélték el. A szegénységgel sem magyarázható minden, voltak és vannak törvénytisztelő szegény társadalmak, mig a gazdag népek és uralkodó osztályaik bűnei ott vannak a történelem minden lapján. Itt most a bűnözés leggyorsabban a gazdag lakóvidékeken nő és egy most megjelent könyv (Morality in America) Írja, hogy a newyo'rki Americana szállóból a vendégek 10 hónap alatt 38,000 kanalat, 533 ezüstkannát, 15,000 poharat és 100 bibliát loptak. Vallás itt nem számit; a bűnözők óriási többsége hivő volt, az ma is és éppen a keresztény vallás hívei sújtották bűneikkel mind az öt világrészt. Az örök vitához, hogy az agresszió, a háború az emberi természetből folyik-e, nem szólok hozzá. De figyelem (mint az olvasók is) mennyire mohón kívánja az amerikai ifjúság háborús ösztöneit kiélni: a legsúlyosabb áldozatokat vállalja, nehogy hősnek vigyék el, inkább szorgalmasan tanul, sőt meg is nősül. Vén politikusok és újságírók, no meg a jómódúak, akik fiai nem vonulnak be, kürtölik — mint a két korábbi világháborúban — a hősi világnézetet. Még félrevezetőbb az érv, hogy mindig igy volt' és másutt is igy van. Vagyis hogy nincs okunk különösebb aggodalomra. Hogy mindig igy volt? Sajnos, többnyire igy volt — de megjegyzem, hogy a nemzetek életében a bűnözés csökkent vagy növekedett, aszerint, hogy a társadalmi igazságtalanságok mily erősen nyilvánultak meg és a nép megélhetése mennyire volt biztosítva. Az U.S.-ban is a bűnügyi statisztika államonként és időszakonként változik. De a múlt bűnei nem mentik a maiakat és senkit sem jogosít közönyre, ha másutt is bűnöznek. Az azonban nem igaz, hogy mindenütt bűnöznek. Másutt biztonságosabb az élet Érthető volna, ha az amerikaival rokon rendszerű országoknak bűnözési arányszáma nem sokat különböznék az ittenitől — és mivel a sajtó persze a szenzációs esetekről ir, az angol gyermekgyilkosságokról, a német félvilági bűnökről, a szi- ciliai mafiáról — sokan azt hiszik, ez igy is van. Csakhogy ezek kivételes estek, mint itt a texasi, chicagói. A teljes képben azonban nagy a különbség. A skandináv országokban az utcán hagyják a kerékpárokat, sokan nem zárják be az ajtót. A pestiek csodálkoznak az amerikain, aki este fél a Margitszigeten végigmenni. A párizsi metrón, a londoni undergroundban nincs rendőr — és a számok megdöbbentően mutatják a különbséget. Az U.S.-ben közel 10,000 gyilkosság történik évente; a bűnügyi statisztika szerint az itteni gyilkossági arányszám három és félszerese a kanadainak, hétszerese a belgának és sokszorosa a többi európai országénak. Japánénak stb. Lőfegyvernek itt 1964- ben 17,000 áldozata volt (nem mind gyilkosság révén), Angliában 24. 1900 óta itt 750,000 áldozata volt a puskának — több mint azóta a U.S. összes háborúinak. Sokat magyarázták ezt a pionér-szellemmel, az indián-harcokkal, a polgárháború hatásával, a Wild West romantikával, az uj településekkel, ahol nem védte hatóság a jogot és a közrendet, a ma is élő fegyver-kultusszal. (A texasi gyilkos apja is “szerelmese a puskának.”) De a U.S. messze haladt a kultúra és a civilizáció utján, lakói éppúgy kigyógyulhattak volna harciasságukból, mint a valaha legharciasabb svájciak — annál inkább, mert a U.S._biztonságát még senki sem fenyegette. De itt a régi okokhoz újak járultak, amilyenek másutt kevésbé nyilvánulnak meg. Mindenki tudja, hogy itt — mint Yarborough texasi szenátor mondta — minden az erőszak kultuszának hódol, a sajtó, televízió, film, comics; az anyák két éves fiuknak puskát ajándékoznak (én a gyerekkocsiban is láttam). Van ez másutt is. De sehol a tv-t nem adták át oly teljesen az üzleti érdeknek, mint itt — és ezek nemcsak hogy kiszolgálják a legalantasabb ösztönöket, de ezeket szítják is, hogy hasznot húzzanak belőle és hogy a tömegindulatokat igy levezessék. A fegyvergyárosok, puska- és játékkereskedők üzlete sem any- nyira szent másutt, mint itt. Másutt sehol sem engedik, hogy fanatikus gazemberek magánhadseregeket szervezzenek a “kommunisták ellen.” És miután az indiánokat majdnem egészen kiirtották büntetlenül, Délen a négereket mindmáig büntetlenül gyilkolják. Ahol erény a gyilkosság Végzetesen súlyosbítja a helyzetet a U.S. külpolitikája. Húsz éven át — mint az ország legjobb barátai is mondják — eszelős megszállottsággal hirdették és tanították itt a hidegháború alapeszméjét; a kommunisták gyűlöletét. Az ezen az elven alapuló politika a világ legkülönbözőbb részein nyílt vagy burkolt háborúra késztette a kormányt, amelynek támogatására a “big business" szövetkezve olyan heves és folytonos propagandát folytat, hogy az sok tekintetben felülmúlja a náci Németország Goebbels-i uszítását. Akkor azt tanították, hogy a zsidókat és a kommunistákat szent kötelesség gyilkolni (persze a “nyugati imperialistákat” is), ma a zsidók ellen ez nem kötelező (sőt zsidó újságírók ma vex-senyt uszítanak a nemzsidókkal, sajnos magyar származásúak is), de viszont mindenkit kommunistának vagy fellow traveler- nek szidnak, aki a U.S.-nak nem fogad szót. A tv és a hordozható rádió révén ma ez a propaganda sokkal erősebben behálózza és elkábitja az embereket, mint akkor, óránként, sőt félóránként hallatszik, hogy ennyi és ennyi “vöröst” öltek meg, sajnálkozás, mentegetőzés, magyarázat nélkül, magától értetődően, sőt dicsekvőleg. "Our troops killed 100, killed 1,000, killed, killed, killed...", hallatszik szüntelenül, a lakásokból, a boltokból, a bárokból, a fülhöz tartott tranzisztorosból és lelki- alkat dolga, kire hogy hat ez. Van akit fásultságba kábít, felháborodó képességét megsemmisíti — mások agyát vérgőzzel borítja el, megvaditja, szadista fantáziákba ringatja. Nem mindenki tud oly finom megkülönböztetést tenni, mint a pap, aki magyarázza, mikor dicsőség a gyilkolás, mikor bűn. Végső esetben hozzájárul mindez ahhoz, hogy az exaltáltak kezükbe vegyék a puskát és megalapítsák gyilkolás! private enterprise-ukat. Kill, Kill, Kill: vagy elitéljük ezt mindenütt vagy ne panaszkodjunk miatta. Hadviselt
