Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-07 / 27. szám
Thursday, July 7, 1966 AMERIKAI MAGYAR HUNGARIAN WORD Határozat külföldön élő magyar állampolgárok ügyében A Magyar Közlöny — a Magyar Népköztársaság hivatalos lapja — közzétette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 18/1966 számú határozatát. Eszerint a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alábbi — külföldön tartózkodó és bűnöző életmódjukkal a magyar állampolgárságra érdemtelenné vált •— személyeket az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény 15. §-a alapján magyar állampolgárságuktól megfosztja: Balázs Lajos, született Budapesten, 1940 március 29-én, anyja neve: Berki Lujza. — Kiss János, született Nagysitke községben, 1919 dec. 5-én, anyja neve: Holbok Mária. — Kiss József, született Miskolcon, 1923 április 6-án, anyja neve: Hajnal Julianna. — Márkus Tibor, született Budapesten, 1916 aug. 21-én, anyja neve: Spiller Zsófia. — Nagy Sándor Gábor, született Pesterzsébeten, 1940 feb. 10-én, anyja neve: Bodmér Mária. — Peta- novics Egon, született Zalaegerszegen, 1932 november 6-án, anyja neve: Schwarz Róza. — Siska János, született Kótaj községben, 1916 január 14- én, anyja neve: Breszka Mária. — Szőnyi Lajos, született Ács községben, 1922 feb. 27-én, anyja neve: Molnár Zsófia. — Talabér Imre, született Balatonkeresztur községben, 1931 szeptember 8- án, anyja neve: Papp Mária. — Takács László, született Jászkarajenő községben, 1940 május 2-án, anyja neve: Szabó Ilona. — Tóth János, született Jászalsószentgyörgy községben, 1927 május 7-én, anyja neve: Halmi Mária. — Zsadon Kálmán, született Budapesten 1939 április 4-én, anyja neve: Karácsonyi Róza. Uj palota az Akadémiai Könyvtár számára Érdekes kiállitás nyilik meg a közeli hetekben a Magyar Tudományos Akadémia bejárati csarnokában. A felépítendő Akadémiai Könyvtár székházának homlokzati terveit állítják ki. A kiállítást közvéleménykutatás céljából, széles körű társadalmi vita elindítójaként rendezik meg, hogy az uj székház külsője, amely a Dunapart záróépületeként Budapest központjának városképét hosszú időre meghatározza, a közízlést tükrözze. Az Akadémiai Könyvtár székháza a Lánchíd pesti hídfőjénél, szemközt az Akadémiával, a háborúban elpusztult Lloyd-palota helyén fog felépülni. Beépített alapterülete 4,000 négyzetméter, térfogata 95,000 köbméter lesz. Nagyobbra azért nem épülhet, mert nyitva kell hagynia a kilátást az Erzsébet-hidra. Terv szerint százmillió forintos költségvetéssel 1972-re lesz kész. Építészeti terve — a homlokzat kivételével — nyilvános tervpályázat alapján készült el, s ehhez még külföldön élő magyarok is hozzájárultak javaslataikkal. Póka Pivny Béla, az egykori Magyar Külügyi Társaság elnöke, aki 1935 óta él Londonban, soraihoz levéltári értékű dokumentációt is mellékelt: három évtizednél régebbi dolgozatait és tervezeteit az Akadémiai Könyvtár önálló épületének létrehozására. Gépesített rönkszállitás a Mecseki Erdőgazdaságban Kedvező tapasztalatokat szereztek a Mecseki Erdőgazdaságban az egyik legnehezebb fizikai munka, a rönkszállitás gépesítéséről. Ma még országosan mintegy 3—4 százalékát tudták gépesíteni a kitermelt faanyag kiszállításának és rakodásának. Az erdőgazdaság azonban HIAB-rendszerü daruskocsikat szerzett be, amelyek behúzó sodronykötél segítségével nehéz erdei terepen is 14.5 méter sugarú körben képesek a kidöntött rönköt a rakodási ponthoz vonszolni s a tehergépkocsin elhelyezni. Egy köbméter rönk körülbelül egy tonna, s ezt eddig kézi erővel kellett emelgetni. A HIAB darus rendszer segítségével az erdőgazdaság eddig gépesítette a rakodás 16 százalékát. Az uj módszer csökkenti a balesetveszélyt, termelékenyebb és olcsóbbá teszi az egy tonnára jutó kitermelési költséget. Az erdőgazdaság másik kezdeményezése, hogy terepjáró utánfutó segítségével 12—14 méter hosszú szálfát is feldarabolás nélkül juttat el a vasúti rakodóig. Ez az eljárás felére csökkenti az energiaköltséget, s jelentős munkamennyiséget takarít meg. Az élüzem címet eddig hatszor elnyert erdőgazdaság most saját erőből kilenc kilométer hosszú szilárd utat épit a Keleti-Mecsek sziklás völgyében, s ezzel újabb erdőrészek kitermelését teszi lehetővé. Válás Magyarországon Az ENSZ statisztikai kimutatásaiban a “Válás” rovatban Magyarország évek óta a sor elején szerepel. Tavaly például a magyar bíróságok 20,528 válást mondtak ki, és ez sajnálatosan azt jelenti, hogy az ezer lakosra jutó válások tekintetében Magyarországot csupán az Egyesült Államok előzi meg. A válások magas aránya a közvéleményt és a jogászokat egyaránt élénken foglalkoztatja, annál is inkább, mert a statisztika azt bizonyítja, hogy ez a szám évről-évre növekszik. Magyarországon csaknem minden 4.5 házasságkötésre egy válás esik. Akik meggondolják Kétségtelen, hogy a válások számának emelkedése nem magyar jellegzetesség, s főképpen az iparosodó országokban jelentkezik. A magyar törvények, mint a világ fejlett joggyakorlattal rendelkező államaiban általában, nem gördítenek különösebb akadályt a válások elé. A régi törvények szerint a válóper minimálisan hathónapi eljárást vet igénybe s a bíróság előtt tanukkal kellett igazolni, hogy a házastársak viszonya helyreállithatat- lanul megromlott. A közelmúltban jelent meg a Legfelső Bíróság uj irányelve, amely lehetővé teszi, hogy a házasfelek közös megyezése alapján, “szennyeseik kiteregetése” nélkül is kimondják a válást. A bíróságok általában két tárgyalást tartanak, az elsőn megpróbálkoznak a felek összebéki- tésével, s csak ha ez a próbálkozásuk sikertelen marad, akkor mondják ki a bontást. A békítő aktus nem formális eljárás, mert a bíróságok példái arról tanúskodnak, hogy az első per után a házastársaknak körülbelül egyharmada kibékül és visszavonja a válási beadványt. Tavaly például 31,000 bontókereset érkezett a bírósághoz, ebből azonban csak 20,528 végződött válással. Vannak esetek, amikor a bíróság a megismert tények alapján úgy látja: még megvan a lehetősége a házasság helyreállításának és ilyenkor nem hoznak bontási ítéletet. Évente általában 1,000—1,500 esetben utasítják el a válókeresetet, vagyis az esetek 6—7 százalékában nem bontják fel bírói végzéssel a házasságot. Hűtlenség, alkohol A válások kb. 20%-át hűtlenség miatt mondjak ki. A második helyen az olyan okok állnak, amelyek már a házasságkötés előtt is megvoltak, de csak később kerültek felszínre, ilyenek például a túlságosan fiatal korban vagy a megismerkedés után gyorsan megkötött házasságok. Ezek a válóokok a férfiaknál 18, a nőknél pedig 23 százalékkal fordulnak elő. Meglehetősen sok válás előidézője az iszákosság, az esetek 17 százalékában. Száz bontó ítélet közül kb. 15-öt a házasfelek egymástól való elhidegülése miatt mondanak ki. Általában a házasság-bontással egyidőben ítélkeznek a gyermekek elhelyezéséről is. A régi törvényekkel ellentétben újabban — a gyermek korától és nemétől függetlenül — annak Ítélik a gyereket, akinél nevelése, fejlődése jobban biztosított. Az apa válás után is köteles a gyermekekről gondoskodni mindaddig, mig be nem töltik a 18. életévet, vagy be nem fejezik iskolai tanulmányaikat. Az apa egy gyerek után keresetének legalább 20 százalékát, két gyerek után 40 százalékát köteles gyermektartásként fizetni az anyának. Ilyen címen egyébként maximálisan a kereset 50 százalékát ítélheti meg a bíróság. Úgynevezett törvénytelen gyermek nem létezik, a tartásdij a házasságon kívül született gyermek után is jár. Ami javulást hozhat A vagyonjogi döntéseket illetően a Legfelső Bíróság ez év elején életbeléptetett uj irányelve kimondja: az együttélés idején szerzett vagyon fele akkor is megilleti a feleséget, ha az “csupán” a háztartást vezeti. Ezzel gyakorlatilag a női munkát a családon belül is egyenrangúnak ismerték el a férfiéval. Természetesen a válások számának emelkedése nem adminisztratív intézkedések ügye. A lakásépítés fokozódó üteme, az alkoholizmus ellen folyó nagy, társadalmi méretű akció sikere minden bizonnyal kedvező hatással lesz a családok életére is. A fiatalkori házasság-kötések száma várhatóan mérséklődik majd, miután a kötelező katonai szolgálat bevonulási korhatárát 20 évről 18 évre szállították le. így lényegében a “kritikus időszakot”, a 18—19 évet 20 év fölé emelték. Természetesen, ezek a tényezők nem hozhatnak egyik napról a másikra gyökeres változást, de bizonyos, hogy hatásukra fozokatosan csökkennek a válásra vezető alapvető okok. » A MAGYAR NÉPHADSEREGRŐL “A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége.” Ezekkel a szavakkal rögzíti az .Alkotmány .az általános honvédelmi kötelezettséget. Ennek megfelelően minden 18 és 50 év közötti férfi és 18 és 45 év közötti nő behívható honvédelmi szolgálatra. A nők azonban csak háború esetén és csak szakszolgálatra vehetők igénybe, fegyveres szolgálatra nem kötelezhetők. A törvény magában foglalja azt is, hogy a férfi, aki sorkatonai szolgálatot nem teljesít, egy ideig honvédelmi hozzájárulást köteles fizetni. Ennek összege az érintett havi fizetésének körülbelül 8 százalékát éri el. A hadseregbe a besorozottat általában három évre hívják be, a gyakorlatban azonban két év a katonaidő. Magyarországon a bevonulási korhatárt a szokásoktól eltérően nem a 19., vagy a 20. hanem a 18-ik életévben határozták meg. A kérdésben mindenekelőtt az döntött, hogy a mai 18 évesek testileg és szellemileg is érettek és alkalmasak a katonaságra. Aki tovább akar tanulni, az egy évi sorkatonai szolgálat után kerül az egyetemre vagy a főiskolára. Kedvező ez a bevonulási idő a fiatalok szempontjából, mert általában a 18 évesnek a bevonulás jóval kevesebb gondot okoz, mint az idősebbeknek. Előnyös a hadsereg szempontjából is, mert a korszerűbb, bonyolult hadfelszerelés megismerése egyre több műveltséget követel meg és ezért is helyes, hogy azok a középiskolások, akik tovább akarnak tanulni, szintén legyenek sorkatonák. Mennyibe kerül a hadsereg? Természetes, hogy a fegyveres erők fenntartása jelentős anyagi áldozattal jár. Magyarországon nagyon gondosan mérlegelik, hogy csak any- nyit fordítsanak az ország katonai védelmének biztosítására, amennyi feltétlenül szükséges. 1963-ban 6.6 milliárd forintot, a költségvetés ősz- szegének 7.4 százalékát, 1964-ben 6.16 milliárd forintotT a költségvetés 6.6 százalékát, 1965-ben 5.75 milliárd forintot, a költségvetés 5.9 százalékát és 1966-ban 5.22 milliárd forintot, a költség- vetés 5.5 százalékát irányozták elő honvédelemre. Érdemes megemlíteni, hogy ugyancsak erre az évre a költségvetésből beruházásokra - 46.8 milliárd forintot, a kiadások 49.1 százalékát, szociális, egészségügyi és kulturális célokra 29.8 milliárd frintot, a kiadások 31.3 százalékát irányozták elő. Katonák az épitő munkában Ma Jmár el lehet mondani, hogy a fegyveres erők nemcsak kapnak az országtól, hanem adnak is a népgazdaságnak. A hadsereg — a kiképzés minőségéből és üteméből nem engedve — igyekszik minél több produktiv munkával is hozzájárulni az ország építéséhez. A néphadsereg tagjai 1963-ban mintegy egymillió munkanapot dolgoztak az iparban és a mezőgazdaságban és 400 millió forint értékű munkát végeztek el. 1964-ben munkájuk értéke elérte a 700 millió forintot. 1965-ben az árvíz elleni védekezés 120 napos munkájában több mint tízezer katona vett részt. Naponta 12—16 órát voltak talpon és oroszlán- részük volt abban, hogy mintegy 600,000 hold termőterület, városok, községek, falvak sokasága menekült meg a szennyes ár pusztításától. A magyar néphadsereg gyakorlatait is az ésszerűség vezeti. Korábban általános volt, hogy a kiképzés során a gyakorlatokon a katonák hidat vertek, utat, vasútvonalat építettek, telefonvonalat húztak ki, majd ezeket a létesítményeket a gyakorlat végén lebontották, felszedték. Most oda építenek hidat, vasútvonalat, utat stb.-t ahol ezt a lakosság érdeke megkívánja. Ilyenformán a katonai kiképzés a népgazdaságnak is hasznos. A hadsereg uj kiképzési rendszerű műszaki alakulatainál szolgálatot teljesítők hid-, vasút-, mély- és magasépítési műszaki ismereteket szereznek a katonai kiképzés keretében. A katonafiataloknak tehát lehetőségük és módjuk van olyan műszaki, technikai ismeretek elsajátítására is, szakmai képzettség megszerzésére, amit leszerelésük után a polgári életben is hasznosíthatnak. j *••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Torontóban befejeződött 26 ország küldötteinek a nukleáris fegyverkezés kérdésével foglalkozó négynapos értekezlete. A részvevő küldöttségek, köztük a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy -Britannia képviselői nem kormányuk képviseletében, hanem csak magánszemélyekként vettek részt. A kiadott közlemény, amellyel az összes részvevő egyetértett, felhívja az atomhatalmakat a föld alatti nukleáris kísérletek meghatározott próbaidőre való megszüntetésére.
