Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-18 / 33. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 13, 1963 BEAVATKOZOTT A KORMÁNY - TOVÁBB TART A SZTRÁJK 35,000 repülőgépszerelő már második hónapja sztrájkol, mert a repülővállalatok nem voltak hajlandók a munkások jogos követelését teljesíteni. A szerelők —akiknek feladata a repülőgépek karbantartása — $3.52 órabért kaptak, ami sok esetben alacsonyabb a betanitott munkások bérénél. Nagy a profit A National Airline, Inc. 1964-ben 15 millió dol- . lár profitot (kerek számban) könyvelt el, 1965- ben pedig 21 millió dollárt, vagyis a profit 45 százalékkal emelkedett egy év alatt. A munkások tisztában vannak ezzel és ezért jogosan követelnek hathatós béremelést. Ezt a munkáltatók meg is adták volna, ha a szövetségi kormány nem jön a “segítségükre.” A kormány bizottságot nevezett ki, mely azt javasolta, hogy a munkások 4 százalékos béremelést és egyéb kedvezményeket kapjanak. E kedvezmé- nyek azonban a bizottság javaslata szerint nem lépnének életbe 1967—68-ig. A munkások — az International Asscoiation of Machinists tagjai — elvetették a bizottság ajánlatát. Johnson síkra száll a munkáltatókért Miután az első sztrájktörő kísérlet zsákutcába jutott, Johnson elnök sietett a munkáltatók segítségére. A Fehér Házba hívta a tárgyaló feleket, ahol nagy nyomást gyakorolt a szakszervezet vezetőire. Ennek következtében létrejött az “egyezmény”, melyet az elnök olyan nagy hűhóval jelentett be a televízión az amerikai népnek. A baj csak ott volt. hogy a tagság elvetette az egyezményt, mint teljesen elfogadhatatlant. A washingtoni törvényhozók most olyan törvényt szeretnének életbe léptetni, amely felhatalmazná az elnököt, hogy a munkásokat visszarendelje a munkába, az elnök viszont a kulisszák mögött azon szorgoskodik, hogy a törvényhozók vállalják a sztrájktörő szerepét. Közben a munkások áldozatot hoznak, az utazó közönség pedig küszködik a sztrájk okozta kellemetlenségekkel. Egység a munkások soraiban NEW YORK. N. Y. — A három újságból egyesült World-Journal-Tribune, Inc. alkalmazottai negyedik hónapja sztrájkolnak. A sztrájk azért folyik, hogy megállapítást nyerjen: hányán maradnak meg az uj vállalat kötelékében, vagyis kik veszítik el a munkájukat. A másik oka a sztrájknak az, hogy milyen munkaviszonyok között dolgozzanak a tiz különböző szakszervezethez tartozó munkások. “Megoldották” az első' kérdést Hosszú tárgyalások utján egyezmény jött létre a szakszervezetek és az ujságkirályok között abban a kérdésben, hogy hány heti fizetést kapjanak azok, akik elvesztik munkájukat a lapok egyesülése következtében. Miután ez a kérdés “megoldódott”, minden szervezet külön egyezményt kötött, melyben meghatározták a munkabért és minden más munkakörülményt. Ilyen egyezmény jött létre az uj vállalat és kilenc szakszervezet között. A sztrájk most azért folyik, mert a nyomdai gépmesterek (Pressmen) és a World-Journal-Tribune vállalat között nincs megyegyezés. Hat és fél órai műszakot követelnek A gépmesterek egyik követelése (amit a munkáltatók eddig nem voltak hajlandók megadni), hogy azok, akik a szombat esti műszakban dolgoznak, hat és fél órai munkáért rendes fizetést, azonfelül túlórái bérezést kapjanak. Az ujságtulajdonosok ezt a követelést abban a hiszemben utasították vissza, hogy a kilenc szak- szervezethez tartozó munkások, akikkel már egyezményt kötöttek, majd nyomást gyakorolnak a gépmesterekre és ezzel lehetetlenné válik, hogy a munkások megkapják jogos követelésüket. A kilenc szakszervezet ‘vezetői gyűlést tartottak e kérdésben. A megjelentek egyhangúan úgy döntöttek, hogy a gépmestereknek joguk van harcolni a tagság érdekeinek megfelelő kollektiv munkaszerződésért. Egységesen szolidaritást vállaltak a gépmesterekkel. Szabotálnak a munkáltatók Az ujságkirályok közben “felfüggesztették” a tárgyalásokat. William J. Kennedy, a gépmesterek szakszervezetének elnöke, azt a vádat emelte a munkáltatók ellen, hogy nem óhajtanak megegyezésre jutni, mert nem akarják megindítani a lapot a nyári hónapok alatt, amikor kevés a hirdetés. Abelovszky kitüntetése Abelovszky Józsefet, aki jul. 29-én ünnepelte 75. születésnapját, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munkaérdemrend arany fokozatával tüntette ki. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács elnökhelyettese adta át. Abelovszky a haladó amerikai magyarság által jól ismert munkásmozgalmi veterán. A huszas években élettársával, Wechsler Antóniával tevékenyen kivette részét az itteni munkásmozgalomban. 1945 óta, nyugdíjba menéséig, fontos beosztásokban dolgozott. Magyarországon tavaly decemberben súlyosan megbetegedett és mellhártyagyul- ladással hónapokat töltött kórházban. Erős szervezete és akaratereje — a kiváló orvosi gondozás mellett — felülkerekedett és jó egészségben végzi ma is a több mint fél évszázada megkezdett mozgalmi munkáját. Egyesült Államokbeli barátai is hosszú életet, jó egészséget kívánnak neki. A Sobell-ügy uj drámai fordulata A kormány törölte a titkos listáról az u.n. atombomba vázlatot A kormány aug. 3-án, váratlan intézkedéssel nyilvánosságra hozta az 1951-ben tartott tárgyalás óta titkos jellegűnek tekintett un. atombomba vázlatot, amely a főbizonyiték volt a Rosenberg-házas- pár elitélésében és az avval kapcsolatos Sobell ellen hozott ítéletben. Mint köztudomású, Ethel és Julius Rosenberget kémkedés vádja alapján halálra ítélték és 1953-ban kivégezték. Morton Sobell a kémkedésben való összeesküvés vádjának értelmében, minden konkrét bizonyíték nélkül 30 évi börtönbüntetést kapott. Sobell már 16 éve sínylődik börtönben és mindmáig ártatlannak vallja magát. Számos amerikai és külföldi jogi szakértő elitélte és az igazság kijátszásának tekintette az egész bűnügyi eljárást a Rosenberg—Sobell ügygyei kapcsolatban. A tragikus ügy lefolyása óta jónéhány könyv jelent meg, mely megtámadja az eljárás törvényességét és az ítélet jogosságát. Walter és Miriam Schneir irta a legújabb könyvet erről a témáról, “Invitation to an Inquest” (Meghívás halottszemlére) címen. Az iróházaspár leleplezte és napvilágra hozta a tárgyaláson a kormány által alkalmazott egész sereg rendellenességet és szabálytalan eljárást. A könyvben az irók alapos indokolással kérdőre vonják a legfőbb bizonyítékok valódiságát. E könyv alapján Sobell ügyvédei az ügy újratárgyalását remélik kiharcolni. Hozzák nyilvánosságra a vázlatot! Első lépésként kérelmezték, hogy a kormány titkos listáján tartott un. “atombomba vázlatot”, melyet az egyik főtanu, David Greenglass készített, a kormány bocsássa nyilvánosságra. Greenglass annakidején azt állította, hogy ugyanilyen rajzot adott át Julius Rosenbergnek, aki azt állítólag a szovjet kormány egyik tagjának átadta. A vázlat nyilvánosságra hozatala az ügyben fennálló igazság kiderítésére nagyon fontos győzelmet jelent, mert amint Sobell egyik ügyvédje kijelentette: “eloszlatja a titokzatosság felhőjét az ügy körül és alkalmat ad, hogy nyilvános kihallgatáson bebizonyíthassuk: a vázlat nem ábrázolja az atombombát.” Ma már nehéz elképzelni, hogy a csak középiskolai képzettségű Greenglass gyerekesen primi- tiz rajza alapján halálra ítélhettek két embert és egy harmadikat 30 évre bebörtönözhettek. A kormány már áprilisban Sobell védőügyvédéinek rendelkezésére bocsátotta a vázlatot, de teljes nyilvánosságra hozatala ellen azzal érvelt, hogy az ártana az ország érdekeinek és ebben az Atomic Energy Commission is egyetért. Miután az A.E.C. megcáfolta a kormány eme állítását, a kormányügyész elállt a tilalom további fenntartásától. Sobell ügyvédei a bíróságon kijelentették, hogy “két tudós, akinek ‘jelentős’ szerepe volt az atomMunkát, vagy biztositott jövedelmet! “A társadalom feladata, hogy munkalehetőséget adjon mindenkinek. Ha a magántulajdonban lévő gyárak és üzemek képtelenek munkát adni azoknak, akik munkát keresnek, akkor a szövetségi kormány kötelessége, hogy házak, utak, kórházak, iskólák, könyvtárak építésével munkába állítsa a munkanélkülieket. Ha mindez nem elég a munkanélküliség megoldására, úgy azoknak, akik még mindig munkanélküliek, a szövetségi kormány tói garantált évi jövedelmet kell kapniok, hogy emberi módon élhessenek családjukkal.” így beszélt Rév. Martin Luther King jr. a Southern Christian Leadership Conference Jackson, Miss.-ben tartott országos konferenciáján. Kennedy szenátor is felszólal Ugyanezen az összejövetelen Edward M. Kennedy szenátor is beszélt és felszólalása hasonló jelentőséggel bir. Többek között a következőket mondotta: “Havonta kétmilliárd dollárt költünk, hogy meg- védjük Dél-Vietnam népének szabadságát. Miért ne költsünk ugyanilyen összeget a húsz millió néger helyzetének megjavítására? Az ő szabadságuk és az ő jövőjük is veszélyben van.” Természetesen nem egyezünk meg Kennedy szenátorral abban, hogy a vietnami nép szabadságáért harcolunk, de teljesen egyetértünk vele, amikor azt ajánlja, hogy havonta kétmilliárd dollárt költsünk a nyomor elleni harcra. Ellenezzük Kennedy vietnami politikáját, de támogatjuk javasla• bomba előállításában” és akik áttekintették a rajzot, kész tanúvallomást tenni aziránt, hogy a vázlat egyáltalán nem képviseli az atombomba leírását. A Schneir irópár könyvében, a tárgyaláson előfordult rendellenességek felsorolása között szerepel az a vád is, hogy az egyik fontos állítólagos bűnjelet az FBI hamisította. Ez az a szállodai bejelentő kártya, amellyel a kormány “bizonyította”, hogy a főtanu, Harry Gold valóban Albuquerque- ben volt és titkos adatokat vett át Greenglass-től. Ez a kártya volt az egyetlen kézzelfogható bizonyíték a Rosenberg-házaspár ellen. Az uj fejlemények megerősítik a lehetőséget a Rosenberg-ügy újratárgyalására, vagy legalább is Sobell szabadonbocsátására. tát, hogy háborút kezdjünk a nyomor ellen. A tény azonban az, hogy a nyomor ellen nem lehet eredményes harcot folytatni addig, amig a vietnami háborút be nem fejezzük, mert a háború okozza a magasabb adót, az árak emelkedését, a munkások nyomorát. Két háborút nem lehet egyszerre sikerrel folytatni. Mivel a vietnami háború piszkos háború, mely az amerikai nép érdekeivel homlokegyenest ellenkezik, meg kell azt szüntetni és minden energiát az Egyesült Államok határain belül élő több mint 30,000,000 amerikai lakost sújtó nyomor ellen kell felhasználni. A Southern Christian Leadership Conference dr. King hathatós vezetésével, az uj baloldali erők fontos részét képviseli és jogosan elvárhatja a faa- ladószellemü munkások teljes támogatását. Nagy-Britannia az év első hat hónapjában kiszélesítette külkereskedelmi áruforgalmát Ghánával. Angol cégek már az év első negyedében több mint háromszor annyi kakaót importáltak Ghánából, mint az előző év azonos időszakában. Számítások szerint a Ghánából származó angol import elérte a 28,000,000 dollárt s 630,000 dollárral volt több, mint 1965 első felében. Hasznos rendszabály. — Stockholmban a levegő további szennyeződésének megakadályozására aug. 1-től a jármüveknek nem szabad a motort három percnél tovább járatni; még a' várakozó taxiknak, rakodó teherautóknak sem. Munkás és szakszervezeti hírek
