Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-18 / 33. szám

Thursday, August 18, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 A bomba ismét robbant A nigériai események háttere A nigériai események még nem jutottak nyugvó­pontra. A januárban hatalomra került Ironsi tá­bornok sorsáról is ellentmondó jelentések vannak. Elfogták? Megölték? Nem tudjuk. Miután azonban Afrika legnagyobb és kétségkivül legbonyolultabb országáról van szó, az események hátterének és előtörténetének ismerete nélkül nem lehet eliga­zodni a napi hirek között. A törzsi viszonyok — ahol minden kezdődik Két dolgot okvetlenül kell tudni Nigériáról. Az első: ez volt az egyetlen fekete afrikai ország, amelynek kormánya a függetlenség után egyértel­műen a Nyugat mellé állt (tehát nem vallotta ma­gát el nem kötelezettnek); egyértelműen a kapita­lizmust választotta (tehát még csak nem is beszélt szocializmusról); és egyértelműen megtagadott minden közösséget az afrikai nacionalizmussal (te­hát nem volt hajlandó a kisujját se megmozdítani más országok felszabadításáért). A másik, amit tud­ni kell: egyetlen afrikai országban sem alakult ki a függetlenség után olyan aktiv politikai élet, a pártok összecsapása sehol sem volt olyan súlyos, nem volt annyi sztrájkoló munkás és lázadó fiatal értelmiségi, mint Nigériában. Minden hirt. ami Nigériából érkezik, be kell szo­rozni a nigériai törzsi viszonyokkal. Egyetlen ni­gériai politikus neve sem mond semmit, ha nem tesszük hozzá, hogy melyik törzsből való. Sem a nigériai politikában, sem a gazdasági életben nem történik semmi, ami a törzsi viszonyoktól függet­len lenne. Hála érte Nagy-Britanniának Nigéria csinált állam. 1914-ben készült, angol elképzelések szerint. A gyarmatosítók néha szét­vágtak törzseket, vonalzóval húztak határokat, mert úgy kívánta az érdekük. De az is megtörtént, hogy egymáshoz ragasztottak területeket, összefér- celtek országrészeket, amelyek sehogysem illettek egymáshoz, csupán azért, hogy az igy kialakított közigazgatási egységben jobban kijátszhassák a csoportokat egymással szemben. Három Nigéria Amit ma Nigériának nevezünk, alapjában véve három részből áll. 1. Észak-Nigériából, amely a kánói emirátustól a Niger és a Benue folyóig terjed. Hatalmas, legeltetésre alkalmas s földjében ritkafémeket rej­tő országnyi terület. Ősi, földművelő, hausza lakos­ságát a 19. században a szent muzulmán háború ürügyén a lovas fulánik lerohanták. Az angolok a fulánikkal, szultánjukkal, Sokoto sardauájával kö­töttek egyezséget, ami mindkét számára hasznos volt. A fulánik számíthattak brit segítségre a ha- uszákkal szemben, s a britek a fulánikra a Niger­től délre és keletre élő törzsek ellen. 2. Nyugat-Nigériát joruba városállamok népesí­tették be évszázadokon át. A nyolcmillió joruba 34 százaléka városban él, ami Afrikában példátlan arány. A joruba főváros, Ibadan nyolcszázezer la­kójával fekete Afrika legnagyobb városa. Az iba- dani egyetem a kontinens legjobbjai közé tartozik. A régi nagy királyságok, Oyo, Ilesha, Ife kultúrája az emberiség értékes kincse. 3. Kelet-Nigériában az ibók gyakorlatias, igen szorgalmas munkás és kereskedő népek, akik ar­ról nevezetesek, hogy belső társadalmi rendjük “köztársasági.” Az ibóknak nem voltak törzsfőnö­keik egészen addig, amig az angolok az egyszerűbb kormányzás kedvéért náluk is be nem vezették a törzsi rendszert, s nem csináltak néhány uralko­dót. Nyugat- és Kelet-Nméria s a közéjük szorult kis közénső terület, amelynek székvárosa a bronzkin­cseiről hires, egykori nagy afrikai királyság köz­pontja, Benin -— alkotják Nigéria déli vidékét. Itt az emberek müveitek, rengeteg a nanilap, sok éve működik a televízió, eleven a politikai élet, és olyan irodalom virágzik, mint -— Szenegált kivéve — egyetlen afrikai országban sem. Amikor az angolok 1960-ban alkotmányt szer­• késztettek Nigéria számára, biztosították a számbe­lileg fölényben levő Észak-Nigéria uralmát a déli területek felett. Megszervezték, hogy Nigéria leg­alább egy-két emberöltőn át bizonytalan, törzsi küzdelmekkel megbénított ország maradjon, ahol mindaddig, amig nem történik gyökeres változás, nyugalom sohasem lesz. A detonáció Abubakar Balewa kormánya, amely még az an­gol időkben alakult, ennek megfelelően az északi emirek pártjának vezetése alatt állt. Miután azon­ban egy nyíltan északi uralmat kifejező párt nehe­zen tudott volna boldogulni, részt akartak adni a hatalomból a két déli párt egyikének. Két lehető­ségük volt: a joruba Akció-cseport, amelyet Awo- lowo és az ibo NCNC (Nigériai és Kamerun Nem­zeti Tanácsa), amelyet Azikiwe vezetett. Awolowo egy árnyalattal radikálisabb volt — ezért Azikiwé- vel szövetkeztek. A teljes politikai hatalom és a gazdasági pozíciók azonban csak úgy kerülhettek a kezükbe, ha felrobbantják az Akciócsoportot, amely ellenzékbe kerülvén, politikailag radikalizá- lódott. A detonáció megtörtént — Awolowo bör­tönbe került, Jorubaföld politikai vezetése dara­bokra szakadt. Az elégedetlenség általános sztrájkba, majd fegy veres összeütközések sorozatába torkollott. 1964 végén általános választásokra került sor. Hosszú évek óta készültek már' erre az eseményre, ame­lyet grandiózus népszámlálási csalás készített elő azzal a céllal, hogy bebizonyítsák, Észak számsze­rű fölényben van Déllel szemben, tehát több kép­viselőt küldhet a szövetségi parlamentbe. A vá­lasztás előtt a politikai életben az igazi ellenfele­ket szembeállító polarizálódás ment végbe, a déli pártok Egyesült Haladó Szövetséget alakítottak az északi emirekkel szemben. S amikor Észak olyan terroreszközökhöz nyúlt, amelyek az események tisztességes kimenetelét lehetetlenné tették, boj- kottálták a választásokat. Mindössze négymillióan szavaztak a szavazók listáján szereplő tizenöt-mil­lióból. Amint azonban a botrány elült, az uralkodó pártok megegyeztek egymással, és ismét Balewa kezébe került a kormány irányítása. Az északiak a választás után különösen sürgetőnek tartották, hogy tovább folytassák akcióikat a rebellis Joruba­föld politikai és gazdasági térdre kényszerítésére s az Awolowo helyett annak ideién törvénvteleniil odaállított korrupt Akintola hatalmának legalizá­lására. A sajtóban megjelenő tirádák után — amelyek krokodilkönnyeket hullatnak a vallás, különösen a zsidó vallás üldözése miatt a szocialista orszá­gokban, — most szinte a friss levegő szele csapja meg az olvasót a New York Times aug. 9-i cikké­nek olvasásakor. A cikkben Edward Cowan be­számol a Zsidó Világkongresszus Brüsszelben tar­tott üléséről. A riporternek alkalma volt személye­sen kikérdezni Magyarország, Románia és Kuba zsidó hitközségeinek vezetőit és e beszélgetésből kifolyóan kénytelen beismerni, hogy mindhárom országban a zsidó lakosság teljes kulturális és val­lásszabadságot élvez. Számunkra nem újság ez, hiszen számtalanszor beszámoltunk a szülőföldünkön járt szemtanuk ta­pasztalatairól. Az egyre sűrűbben hazalátogatók is arról tanúskodnak, hogy a templomok, zsinagó­gák nyitva állnak, az istentiszteleteket szabadon megtarthatják, sőt a kormány hozzájárul a papok fizetéséhez és helyreállítja, karbantartja a meg­sérült templomokat. A külföldi utazók ezeket a munkálatokat az egész országban láthatják. A riporter arról is beszámol, hogy mindezekben az országokban a zsidó lakosság radikálisan csök­kent. Romániában és Magyarországon a jólismert nácizmus az ok, Kubában pedig főként a kivándor­lás. A megmaradt zsidó lakosságnak az a rétege, mely a valláshoz ragaszkodik, főleg öregekből áll. Ebbe bukott bele Balewa. Olyan választási csa­lásokat produkált Akintola érdekében, hogy nem­csak Ibadan, de az ugyancsak jorubalakta főváros, Lagos is fellázadt. A januári általános zűrzavar­ban egy bátor katonatiszt, Nzegwu őrnagy katonái­val akcióba lépett s néhány nap alatt véget vetve a felfordulásnak, eltávolította, kivégeztette a leg- korruptabb politikusokat, s átadta a hatalmat a nigériai hadsereg főparancsnokának, Ironsi tábor­noknak. A fordulatot s különösen Sokoto sardaunájának halálát Nigériában általános megkönnyebbülés és öröm fogadta. A Nigériai Szocialista Munkás és Paraszt Párt nyilatkozatban üdvözölte az esemé­nyeket. Az uj katonai kormány azonnal hozzákez­dett a korrupció kiirtásához, a nagy fizetések lefa­ragásához, és megszüntette Nigéria korábbi terü­leti igazgatását, a tartományi kormányokat. A nem­zetközi életben, az afrikai porondon Nigéria tekin­télyét helyreállító lépéseket tett. Ironsi kísérlete Szembe kellett azonban Ironsinak is néznie Ni­géria alapvető problémáival. Mindenekelőtt a tör­zsi szerkezetből adottakkal. Ironsi az ibo törzshöz tartozott, kormányát a vezérüktől ugyan megfosz­tott, de hatalmukban ugyanolyan erős északi emi­rek gyűlölték. Teljesen nyilvánvaló, hogy a mos­tani katonai puccs mögött kik állnak. Hausza ka­tonák szállták meg Lagos repülőterét, Ikeját. Go- won alezredes, az uj “erős ember” is hausza. Érkeztek ugyanakkor olyan jelentések is. hogy Gowonnak joruba támogatói is vannak. Erre mu­tat, hogy az események központja két joruba vá­ros. Abeokuta és Ibadan volt, s hogy Gowon egyik első intézkedésével szabadon bocsátotta Awolowót, a három éve börtönben tartott joruba nolitikust. a joruba balszárny vezérét. Azért-e csupán, hogy ez­zel megszerezze a jorubák támogatását a nyilván­valóan Ironsi mellett álló ibókkal szemben, vagy pedig politikai rokonszenvből, azt nehéz lenne pon­tosan megállapítani. Az utóbbi meglehetősen való­színűtlen. Az események azt bizonyítják, hogy Irm->A tábor­nok nem tudta megvalósítani programját, képte­len volt egy törzsi ellentétek felejti Nigériát te­remteni. Ideje is kevés volt rá. s ’érései sem vol­tak következetesek, gyakran me^hátrált, s nem egy intézkedését megcáfolta a következővel. Gvengesé- gét kihasználták — a politikai színpadra lépett ka­tonát más katonák lökték le onnan. Az időzített bomba. M^de in England, amit Ni­géria függetlensége küszöbén elhelyeztek, megint robbant. K. Gy. Ez utóbbi érdekes visszhangot kelt bennünk. Az amerikai újságokban is gyakran olvashatjuk, hogy a zsidóság egyes vezetői panaszkodnak, hogy a fiatal nemzedéket nem érdekli többé a vallás és a templomlátogatás az utóbbi években alaposan meg­csappant. Különböző érveket hoznak erre fel és sokféle orvoslást ajánlanak, de eredménytelenül. Az Egyesült Államokban nem volt sem nácizmus, sem háború és ami időnkben sem forradalom, se nagyméretű politikai vagy társadalmi változás nem volt. A vallási vezetők panasza mégis visszhangoz­za a szocialista országok zsidó vezetőinek panasza­it: a fiatal nemzedék úgy véli, hogy a vallás nem ad választ az élet problémáira. Az idő haladásában van valami, ami ezt a ha­sonlatosságot előidézi. Az Egyesült Nemzetek afrikai tagállamainak kül­döttsége felkereste U Thant ENSZ-főtitkárt. s kér­te. fogadja el november 3-án lejáró megbízatásá­nak megújítását. U Thant megköszönte az afrikai diplomaták bizalmát, kijelentette, hogy kérésüket figyelembe fogja venni elhatározásának meghoza­talakor, de döntését csak az általa már említett időpontban, augusztus végén fogja nyilvánosságra hozni. VALLÁSSZABADSÁG A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN SeSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS=!=SS5?^cSSSíSSSSSSS5í5^=áí®SS«=SSSS«SSSSSSe* LEGYEN MINDENKI A NEWYORKI NAGY SZÜRETI MULATSÁGON! Harbour Casino- és Parkban, 1118 Havemayer Avenue, Bronx, N. Y. (Esős idő esetén szép zárt helyiség.) — Finom ételek, italok, házi sütemények, kelle­mes szórakozás. ''Forog a kerék''. Bazársátor. Zene. — Door prize és szép sorsolási tárgyak. — Belépődíj előreváltva 75 cent, az ajtónál 90 cent, gyerme­keknek díjtalan. — HOZZUK EL BARÁTAINKAT! — TÁMOGASSUK A MUNKÁSOK SAJTÓJÁT! — ÚTIRÁNY: Az IRT Lexington Ave. subwayval, a Pelham Bay vonalon a Castle Hill Ave.-ig, onnan 4 block a Powell Avenue-ig, és egy block a Havemayer Avénue-ig. — KOCSIVAL: Az East River Drive-on a Bruckner Boulevardra, a Castle Hill Avenue-ig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom