Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-04 / 31. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD HOGYAN TERJESSZÜK LAPUNKAT? Amikor a múlt hónapban Los Angelesben voltam, az egyik gyűlésen, ahol lapunk barátai jöttek össze, arra kértem a jelenlévőket, hogy mondják el, milyen problémákkal találkoznak azon törekvésükben, hogy uj előfizetőket szerezzenek a Magyar Szónak. Többen felszólaltak. Egyesek rámutattak arra, hogy ha személyes ismeretséget kötünk olyan magyarokkal, akik még nem olvasói a lapunknak és rendszeresen odaadjuk nekik a Magyar Szót, akkor a legtöbb esetben csak idő kérdése, hogy az illető megszereti a lapot és előfizetője lesz. Az elmúlt esztendőben a los-angelesi olvasók 17 uj előfizetőt szereztek. De — mint mondták — ezzel nem lehetünk megelégedve. A gyűlésen felszólalók közül itt csak egy felszólaló megjegyzésével kivánok foglalkozni, aki elmondta, hogy megismerkedett egy 56-os magyarral, akit próbált előfizetőnek megnyerni. Ez azonban nem sikerült, mert — mint az illető állította — a “hazalátogatókról még a kabátot is lehúzzák.” Többen rámutattak arra, hogy ennek az 56-os magyarnak az állitása homlokegyenest ellenkezik azzal, amit a hazalátogatók személyesen tapasztalnak. Tehát ebből a tanulság az, hogy több időt kell fordítani azoknak a megnyerésére, akik óhazai látogatásukból visszajöttek. Visszatérve New Yorkba, böngészni kezdtem az Amerikai Magyar Népszava lapszámait. A lap jul. 14-i számában Dienes László szerkesztő beszámol magyarországi útjáról. Ezeket Írja a lap többek között: "A hatóságok részéről a szerkesztő a legnagyobb udvariasságot és előzékenységet tapasztalta úgy Magyarországon, mint Romániában. — (Az A.M.N. irta ezeket fekete betűkkel.) ". . akik rokoni látogatást, emlék-kutató utakat terveznek az óhazába, első forrásból tudják meg, hogy amennyiben a vizumot ezekbe az országokba megkapták, sehol semmi bántódásuk, kellemetlenségük nem lesz." Így számol be magyarországi útjáról egy konzervatív újság szerkesztője. Fegyver ez a mi kezünkben mindazokkal szemben, akik hazugságokat terjesztenek a népi Magyarországról. Ennek a fegyvernek a kellő felhasználásával meggyőzhetjük azokat, akik eddig hagyták félrevezetni magukat az óhazai viszonyok meghamisításával. Csökken a fasiszta befolyás Rámutathatunk arra, hogy az amerikai magyar fasiszta szellemű egyének befolyása egyre csökken. Bizonyíték erre sok nemrégen lezajlott esemény. ötvenezer amerikai magyar tekintette meg a Magyar Népi Együttes előadásait országszerte, a fasiszták minden erőfeszítése ellenére. Ez csupán egyik bizonyítéka annak, hogy befolyásuk egyre jobban csökken, s az amerikai magyarok nem hajlandók követni őket, nem hisznek mende-mon- dáikban és belátják, hogy igaz, amit lapunk olyan régen hirdet: az óhazában élő tervéreink egyre jobb és szebb életkörülmények között élnek, munkájuk biztosítva van, nem kell félniök a munkanélküliségtől, helyzetük egyre javul. Ez a tény lehetővé teszi részünkre, hogy azokat az amerikai magyarokat is, akik még nem olvasói lapunknak meggyőzzük arról, hogy váljanak előfizetőkké, mert ez a lap támogatta a múltban és most is támogatja magyar testvéreink humánus törekvéseit. Az egyik los-angelesi magyar munkástársnő, Fischer Mariska, most tért vissza magyarországi látogatásából. Azt írja, hogy olyan szépen fogadták őt odahaza, hogy hálából 25 dollárt adományoz lapunk fenntartására. Hálás köszönettel fogadjuk Fischer Mariska adományát és csak azt szeretnénk figyelmébe hozni, hogy amikor honfitársaink között elmondja kellemes tapasztalatait, ne feledkezzen meg arról a fontos és szent kötelességéről, hogy uj olvasókat szerezzen lapunknak, az Amerikai Magyar Szónak. Ha minden lapolvasó, visszatérve Magyarországról legalább egy uj olvasót szerez, jó utón fogunk haladni a lap építése és fejlődése felé. L. I. NEW YORK. N. Y. — Itt küldöm lapom megújítására és felülfizetésére az összeget, a lap vezérünk, valóságos lelki táplálék, kitűnő emberek szerkesztik. Kitartás! B. B. AftAAA/'JVVAAÍlnn/WVVWWVVVVWVfWWWUWVVV KIOLVASTAD A LAPOT? . ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! Thursday, August 4, 1966 HÍREK az AUTÓVÁROSBÓL A munkásságnak nemcsak a dollárokra van szüksége, hanem jobb munkakörülményekre is. A szerződési tárgyalásokat ismét fel akarják venni követeléseik teljesítése céljából. Fontos, hogy változtassanak a tűrhetetlen bánásmódon, mert az a gyors tempó, ami a Ford gyárban van, nem maradhat fenn. 20%-kal kevesebbet kellene termelni a munkásoknak, mint amennyit termelnek, közben növekszik a munkanélküliek száma és még most is letesznek munkásokat. A magas rangidősséggel rendelkező munkásokat nem teszik le, azok 7 napot dolgoznak egy héten, ami megöli az embereket idő előtt. A megélhetéshez $125-re van szükség hetenként, de ha megbetegszik, csak 70 dollárt kap, igy sokan betegen is visszamennek a gyárba, nehogy a sok adósságba belefulladjanak. A Local 600 vezetősége arról tárgyalt, hogy a munkás akkor is kapja fizetését, amikor beteg, a szakmunkások fizetését fel kell emelni, mert ügyetlen szerződés szerint sem kaptak elegendő fizetés- emelést, a társaság pedig most is kívülről hoz a gyárba szakmunkásokat. C*~9 A hajómunkások és rakodók nem tudnak ebben a hőségben megfelelő ivóvízhez jutni. A szakszervezet intézkedik afelől, hogy a hajómunkások éppen úgy használhassák a hajón lévő berendezéseket, mint a tengerészek. Cf-Í A Dearborn Assembly Liánt vezetősége többször áthelyezi a munkásokat egyik munkáról a másikra, ami nem újság, mert igy van ez mindenütt. Ezek a munkások azonban sokszor még annyi időt sem kapnak, hogy a fürdőszobába mehessenek. A szakszervezet közbelépésére javulás állt be a helyzetben. A munkavezetők azonban dolgoznak tovább megállás nélkül, amit csak úgy lehet megakadályozni, ha a szerződésbe beleirják, hogy a munkavezető nem végezhet munkát a termelésben, az ő munkája a vezetés. A Vasöntőben ugyanannyi munkással háromszorosára emelkedett a termelés. A szakszervezet itt is résen áll, Ígértek is javítást, de vajon mikor lesz az meg? R. Pavloff Talán trükk az egész? Dél-California. — Ugylátszik megtört a jég, mert most először olvastam a San Bernardino-i The Sun-ban, hogy a dél-vietnami kormány a saigoni rádión behirdette, kérni fogja az amerikaiakat, hogy vonják ki csapataikat Dél-Vietnam- ból, ha Észak-Vietnam is kivonja csapatait és ha a Vietkong feloszlatja csapatait. Nem tudom, hogy a Ky kormány adta-e ki ezt a nyilatkozatot, mert a kis cikk, mely a fenti lap jul. 20.-i számában megjelent, nem tesz erről említést. Csodálkozom a bejelentésen mindenképpen, mert alig két héttel ezelőtt még Ky azt mondta, hogy ebben az évben vége lesz a polgárháborúnak, mivel a Vietkongot megsemmisítik. Azután arra is gondoltam, hogy talán ócska trükk az egész. De hiszen a Vietkongnak is van annyi esze, hogy ilyet nem vesz be. Amikor az újság dátumát megnéztem, akkor jutott eszembe, hogy éppen ma jár le a lapom előfizetése, igy gyorsan bementem a bankba és itt küldöm megújításomért a tiz dollárt. Ez 48. évi előfizetésem és kívánom, hogy lapunk még sokáig hirdesse az igazságot úgy, mint eddig tette. Taylor Szabó József Miért van oly sok kommunista Vietnamban? Thich Thien Hoa, a szervezet buddhisták uj vezére, aki az egyház világi ügyeit intézi, részletes nyilatkozatot adott a világsajtónak. Élesen elitélte a Ky-kormányt és “kriminális” katonai diktatúrának” nevezte. “Az amerikai kormány politikája is hibás és helytelen. Az amerikaiak magatartása és ténykedése sok igazságtalanságot, kegyetlenséget, fájdalmat és nyomort okoz a vietnami népnek... és talán ez a magyarázata annak, hogy oly sok kommunista van ma Vietnamban.” “Az amerikai kormány nem segítette eddig a vietnami népet. Csak egyesek, egy kis csoporthoz tartozók jutottak előnyhöz”, mondotta Hoa. Anglia, Franciaország, Olaszország és Hollandia 132 millió dollár kölcsönt ajánlott fel Indiának, hogy lehetővé tegyék e négy ország termékeinek Indiába való bevitelét. t-*T' t v <r v 'wvwwiri’wvvv'rv** : APRÓSÁGOK ► , Kovács Erzsi rovata < Már másodszor rontották el a születésnapomat. Az én születésnapom nagyon közönséges, hétköznapra esett. Augusztus 6-a soha nem jelentett semmit. Az egyik húgom január elsején született, mindenki emlékezett a születésnapjára. Olyan sokat tudok, akinek olyan hires-nevezetes napon van a születésnapja, mindenki tudja, mindenki emlékszik rá. Irigykedtem nagyon rájuk. De jött 1945- ben a születésnapom. Gondoltam, már ideje, hogy én is ünnepeljek és összehívtam a családot, néhány jóbarátot, sütöttem egy nagy tortát, ráírtam, hogy: “Happy Birthday TO ME” s nagyban uzsonnáztunk amikor valamelyiknek eszébe jutott, hogy egy kis zene is kellene és felhúzta a rádiót. A rádió zene helyett a század, vagy talán az emberiség legborzalmasabb hirét kürtölte világgá: “Hirosimára ledobtunk egy atombombát és egy perc alatt százezer ember meghalt.” Elmúlt a jókedvünk, abbamaradt a születésnapi party. És azóta minden évben, pontosan az én születésnapomon, minden újság, minden rádió, televízió megemlékszik, hogy hány éve is annak a borzalmas napnak. Arról tudom, hogy megint születésnapom van. A múlt emléke és a jövőtől való rettegés teszi szomorúvá ezt a napot minden évben. Most aztán megint híressé, nevezetessé teszik ezt a napot, ha nem is atombombával, de valami mással. Erre a napra tűzte ki Johnson elnök kedves leánya az esküvőjét. Mi történt Washingtonban? Már egészen elfelejtették, hogy augusztus 6-a milyen emlékezetes nap? Vagy nem felejtették el, de nem törődnek vele? Nemcsak a lelki sebek nem gyógyultak be Hirosimában és Nagasakiban, de az életben maradtak testi sebei sem. Az atombomba által keletkezett fall-out átöröklés utján a mai napig pusztít. Ők nem felejtették el ezt a napot. De egyetlen normálisan, humánus?n gondolkodó ember sem felejtette el. Szégyenérzrt maradt minden tisztességes amerikai lelkében Most jobban meg lehet érteni a Mohnson-család nemtörődömségét a lebombázott asszonyok és gyér mekek iránt Vietnamban. Ha Augusztus 6-án esküvőt, örömünnepet tudnak tartani, akkor se tőlük, se a körülöttük lévő “tanácsadóktól” nem sokat várhatunk. Ha csak valaki ott Washingtonban oldalba nem löki az elnökünket, hogy már csak még sem akar táncolni ezen a gyásznapon, legalább is nem nyilvánosan. Azt hiszem, megkérvényezem, hogy változtassák meg a születésnapomat egy pár nappal, még egy pár évet is levehetnek belőle. Brown újraválasztásáért a dél-kaliforniai konferencia Lapunk dél-kaliforniai konferenciáján a megjelent delegátusok időt szenteltek az ez év novemberében megtartandó kormányzói választások megbeszélésére. Voltak, akik úgy vélték, hogy Brown és Reagan között nincs különbség, a többség viszont azon a véleményen volt, hogy Reagan megválasztása hatalomra juttatná a fasiszta szervezetek jelöltjét, ami káros hatással lenne minden haladó mozgalomra. Hosszú vita után a következő határozati javaslatot fogadta el a konferencia egyhangú szavazattal: Amennyiben a kaliforniai kormányzóválasztás az ország egyik legfontosabb eseménye lesz, amit az tesz azzá, hogy Ronald Reagan, a republikánusok jelöltje az ultrareakciósok embere, aki a szélső jobboldali elemek támogatását élvezi a dél-kaliforniai lapkonferencia elhatározta, hogy minden lehetőt el kell követni Reagan megbuktatására. Ezt úgy kell tenni, hogy Brownt, a demokrata párt jelöltjét kényszeritsük tömegnyomással arra, hogy állást foglaljon a béke mellett és a háború azonnali befejezéséért. Lépjen síkra a néger nép érdekében, támogassa a mezőgazdasági munkások szervezkedési törekvéseit, komoly harcot folytasson a nyomor ellen, enyhítse az állam lakosainak adóterheit és védje meg a lakosság demokratikus jogait. Várjuk, hogy a különböző kerületekből ugyancsak kapjunk határozati javaslatokat, amelyeket az országos konferencia elé óhajtanak terjeszteni.
