Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-29 / 52. szám
Thursday, December 29, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 NYÍLT LEVÉL AZ ÉPÜLŐ SZÜLŐHAZÁRÓL STEVE MIHALIKNAK, AKRONBAN Válasz a kérdésre “a jelen hazáról, a hazám hováfejlödéséröl Levelet kaptam Steve Mihalik munkástárstól, Akron, Ohioból. Ezt Írja Mihalik munkástárs terjedelmes levelének bevezetőjéül, egyben kifejezve levele célját, kérdését, legfőbb tartalmát: “Nagyon boldoggá tesz engem és családom, sőt az akroni magyarokat is, ha megtisztel beszámolójával, hogy létéről és a jelen hazáról, a szülőhazám hováfejlödéséröl. Címét megkaptam Kondrát Zoltán úrtól. Megbecsüléssel gondolunk még ma is szülőhazánkra, népünk sorsára hosszú évtizedek után, 89 éves koromban is. Gondolkozunk a magyar nép megváltozott életéről, hazánk gazdasági, társadalmi, kulturális előhaladásáról. És hogy értelme legyen levelemnek, érdeklődésemnek, valamit irok az életem naplójából. . .” Ezután elmondja ohazai élete történetét, hogy mint volt Torontál megye főispánjának, Rónay Jenőnek “tábla-inasa”, azaz személyi szolgája, miként vitték el katonának, öt évet töltve az osztrák-magyar hadseregben, majd 1904-ben kiszökött Amerikába s azóta ott él családjával, sok és nehéz munkájának és most már 89 életévének emlékeivel. És hogy most legtöbbet szülőhazájáról gondolkozik megbecsüléssel és feszülten figyeli “hováfejlődését előhaladását”. Kedves Mihalik munkástárs! Hogy az akroni magyarok és minden becsületes magyar ott az idegenben értesüljön a tiszta és becsületes igazságról, ezért gondoltam, hogy ebben a nyílt levélben válaszolok az ön levelére. Hetvenezer szemtanú A legjobb természetesen az volna, ha nem én mondanám el mindazt az előhaladást, amit drága hazánk alig 20 év alatt megtett, hanem Mihalik munkástárs saját maga láthatna itt minden újat, szépet, amit a fölszabadult magyar nép a maga erejével megteremtett. Tudom, hogy már magas kora miatt is nehéz volna idejönni és végig utazni szülőhazáját. gondoltak arra, hogy hej, ha akkor is már igy a népé lett volna ez a szép haza, bizony nem kellett volna kimenekülniük szülőföldjükről. Most hetvenezer és minden évben egyre több ezer hazalátogató magyar- a szemtanúja szülőhazája fejlődésének, gazdaságának. Mi is volt itt, mi van ma és mi lesz holnap? Hogy is tudnám hetvenezer becsületes magyar helyett magam elmondani mindazt, ami ma itt van, amit ők láttak, amit ők megítéltek saját szemükkel, saját eszükkel? Hogy is lehetne ilyen rövid levél keretében mindezt elmondani? Hogy mi volt itt ezer év óta? Néptiporás, magyar urak és Habsburgok kegyetlen uralma. A grófok a jobbágyokat az istállók tetejéről nyulak helyett lövöldözték le, ha nem kedvezett nekik erdeikben a vadászszerencse. Jobbágyok mindkét kezét metszették le, ha az ur erdeiből fázó gyermekeik életének megmentésére tüzrevaló gályát mertek fölszedni. De a Mihalikok is emlékeznek még arra, hiszen azért kellett nekik, messze idegenbe menniök, — hogy mi volt a sorsa a három millió magyar koldusnak, az ezerholdak roboto- sainak. akiket minden emberi méltóságuktól megfosztva, eke elé fogtak, ütöttek, rúgtak és akiknek százezrei haltak el. Hogy lehetne ezer évnek mindazt a nyomorát, szenvedését itt elmondani — ezer könyvre való történetét leírni itt — ami sorsa volt a magyar dolgozó millióknak? És mennyi háború, mennyi szenvedés, milyen vértenger urakért, néptipró- kért! Amikor szabad lett ez a nép De amikor 1919-ben, majd 1945-ben bilincseit leverte a magyar nép és teremtő keze szabad lett, milyen csodákat tett! Mint minden szabad nép! Ipari ország lett a haza. Micsoda gyárakat, gépeket építettek a fölszabadult munkások! Dunaújváros, az első ragyogó szocialista gyárváros, ahol termelik a bőséget teremtő gépeket. És hány hasonló óriás. Kazincbarcika, Inota, uj bányavárosok! Uj házak százai, ezrei Budapesten és szerte az országban. Eltűntek a nyomortanyák és helyükön gyönyörű modern lakótelepek. És a föld, a falvak népe, amelynek legjobb fiait kiűzték az urak a hazájukból! A termelőszövetkezetekbe tömörült népe minden falunak boldogabb, dusabb életű uj emberré emelkedik föl a régi letaposottságból. Mindig bizonytalan élete, amelyért minden nap rettegnie kellett, hogy lesz-e még másnap is~egyetlen betevő falatja, most biztossá és bőségessé vált. Van még sok tennivaló is, mint szerte az ország iparban, minden, de már biztos jövedelme, kenyere van. Az én falumban például egy-egy szövetkezeti tag évi jövedelme 20—24,000 forintra rúg. És a j"égi nyomorkunyhók, zsúp, legföljebb nádfedeles roggyant házak helyébe uj, villalakásokat építenek falun az emberek. Végig utazhat az ember az országon és minden faluban uj szép házak egész sorait láthatja. És akinek az élet és a kultúra szépségeiből morzsányi sem jutott, azok most rádión, televízión át gyönyörködhetnek szépségben, művészetben, zenében. Kis országunkban már millió a száma rádiónak, televíziónak. És vajha mindazt az uj szépséget el lehetne mondani egy rövid levélben, amelyet a magyar nép most már magának teremt és maga gyönyörködik benne! Igaz: ez még nem minden. Sok még a tenni, építeni való! És mennyivel többet elértünk volna már, ha ugyanazok a népgyilkos urak, imperialisták, akik a múltban is irtották, mészárolták a maguk dús életéért a népet, nem fenyegetnék most is Vietnamban és szerte a világon uj katasztrófával. A gyilkos fegyvert, az atombombát ki kell verni a kezükből. Ezzel fejezem be és ezzel küldöm Önnek és minden becsületes magyar dolgozónak szívből jövő üdvözletemet, Akromban és széles Amerikában, amerre csak magyarok néznek, figyelnek szülőhazájuk, Magyarország, most már a Magyar Népköztársaság, hamarosan a teljesen fölépülő Szocialista Magyarország felé. Gyetvai János Az is jobb volna, ha mindaz a hetvenezer magyar, aki az idén is hazajött a világ minden tájáról, Amerikából is, amerre kiebrudalva innen szétszóródtak a világ mind a négy sarka felé, mondhatná el nemcsak Mihalik munkástársnak, hanem ahogy ön Írja, minden becsületes magyarnak, hova fejlődött szép hazánk, népünk, miután fölszabadult a királyok, hercegek, grófok, földesurak, bankárok és gyárosok igája alól. Bilincs nem bénította többé szabad kezét és ezért tudott csodát teremteni, uj honfoglalást tenni, uj szabad hazát épiteni, de nem az uraknak, a Rónay Jenő főispánoknak többé, hanem magának a dolgozó, teremtő népnek. Mert ma végre nem a grófok, bankárok, hanem a “tábla-inasok” lettek az urai, gazdái ennek az országnak. Ezt láthatták azok a hetvenezrek, akik ebben az évben is, a múlt években is már ugyanolyan feszült érdeklődéssel, mint Mihalik munkástárs Ide figyelt, nézték, hova emelkedett, milyen teremtő munkát végzett a nép. Látták, nem kellett nekik semmit magyarázni, ők Ítélték meg az “előhaladást”, és amit láttak, ahogy járták az országot, attól a szivük hangosan, büszkén dobogott, lelkűk magasra emelkedett és bizonyosan sokan Meghalt Walt Disney Burbankban 65 éves korában elhunyt Walt Disney amerikai rajzfilmrendező és filmproducer. A 39-szeres Oscar-dijas művészen néhány hete tüdőoperációt hajtottak végre. • A gyermekek és a felnőttek (akik gyerekkorukban szerették meg) szomorúan hallották a hirt, hogy a limes mesecsináló meghalt. Walt Disney (igazi nevén: Walter Elias), a chicagói születésű grafikus, aki a filmművészet kezdetén felhasználva a mozgó kép adta lehetőségeket, megmozdította a rajzolt képet, ritmust és- dallamot adott neki. 1923-ban kezdte meg rajzfiguráinak sorozatát, melyek rövid idő alatt hihetetlen népszerűségre tettek szert és anyagi önállóságot hoztak alkotójuknak. Alice Csodaországban, Ferdinánd, a bika, és Mickey egér a huszas években, Hófehérke az ő törpéivel (1937), Pinocchio (1940), Bambi (1945), Hamupipőke (1950). Felsorolni is nehéz a seregnyi mesefigurát, a három kismalacot, Donald kacsát, Plútó kutyát, az angol, az amerikai népmesevilág alakjait, kiskutyákat, egérkéket, tücsköket, bogarakat, madarakat, boszorkányokat és varázslókat, amikkel és akikkel benépesítette a világ valameny- nyi mozijának vásznait. Stüusával évtizedekre meg szabta a rajzfilm művészetének útját. Egyeduralma egészen a második világháború utánig tartott, amikor a francia, az angol, a cseh és a jugoszláv művészeknek sikerült leginkább lerázniuk magukról kissé édeskés stílusának kényszerét. Ekkoriban már Disney is érezte, hogy túlélte önmaga stílusát. Eleinte vegyítette a rajzolt és fényképezett elemeket, később a természetfilmmel próbálkozott, majd ismeretterjesztő, utazási és kalandfilmeket forgatott. Disney — aki megteremtette az egész estét betöltő rajzfilm müfajtát és becsületet- rangot szerzett neki — kifogyhatatlan és szertelen ötleteivel, élénk ritmusával, ellenállhatatlan humorával és érzelmességével milliókat gyönyörködhetett el és nevettetett meg. Nagy mesemondó volt, Andersen és a Grimm testvérek egy személyben. Olyan mesemondó' aki történeteit nem elbeszélte, hanem megjelenitette. A film — a huszadik század népművészete — segítette hozzá, hogy tarka meséi eljussanak a világ minden pontjára és hogy grateszk teremtményeit mindenfelé megszeressék. A dallasi bíróság úgy döntött, hogy meghatározható időn belül nem tiizi ki Ruby újabb bírósági tárgyalásának időpontját. A rákban megbetegedett Ruby az ox-vosok becslése szerint csak három hónapig mai'adhat életben, de lehetséges, hogy három héten belül meghal. A MIAMIBA LÁTOGATÓ MAGYARSÁG TALÁLKOZÓ HELYE az AMERIKAI MAGYAR KULTUR KLUB 3901 N.W. Second Avenue. Tel.: PLaza 1-9453 Nyitva kedden, s.'üti rtökön, szombaton és vasárnap este. — Ellő? mdü konyhánk választékos ételekkel várja ver iégeinket. — Minden vasárnap este műsor. — Cigányzene. — Minden kedden társasdélután Női Osztályunk rendezésében ÚJBÓL KAPHATÓ!------j I Rózsa Imre: Jí . “MÉGIS TAVASZ” jj cimix kitűnő kis verseskönyve, szép kemény kötésben CSAK 75 CENT | Rendelje meg még ma a MAGYAR SZÓ <[ Kiadóhivatalától <( 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003 címen ]!
