Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-29 / 52. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 29, 1966 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IX. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA Az Ügyvezető Bizottság megtárgyalta, hogyan ismertetjük meg lapunk olvasóit a Magyar Szo­cialista Munkáspárt IX. kongresszusának mun­kájával. Hosszas eszmecsere után úgy döntött, hogy leközöljük a Kongresszus fontosabb hatá­rozatait. A mai lapszámban kezdjük közölni e határozatokat. Szerkesztő A Magyar Szocialista Munkáspárt 1966. no­vember 28 és december 3 között megtartott IX. kongresszusa felmérte az ország négyéves fejlő­dését, megvizsgálta, miben értek célt, miben ma­radtak el, elemezte a párttagság, a dolgozó tömegek munkában, harcban szerzett tapasztala­tait. A IX. kongresszus a helyzet reális felmérése alapján meghatározta a következő évek legfon­tosabb politikai, társadalmi, gazdasági és ideoló­giai feladatait. A kongresszus a Központi Bizottság beszámo­lóját jóváhagyta és megállapította: Visszatekintve az elmúlt évekre, a kongresszus azt a fő következtetést vonta le, hogy a párt és az ország a VIII. kongresszuson megjelölt utón haladt, politikánk eredményesnek bizonyult. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikai irá­nyító tevékenysége, a kommunisták és pártonki- vüliek összefogása, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek hazaszeretete, küzdelmes mun­kája, tudása és lelkesedése, szorgalma és alkotó energiája nagy eredményeket hozott: A két kongresszus közötti időszakban tovább erősödött szocialista rendszerünk, államhatal­munk, a proletárdiktatúra állama. Az ország gazdasága gyarapodott, az emberek életviszonyai javultak. Dolgozó népünk eredményei, elvi engedmények nélküli, következetesen szocialista kül- és belpo­litikánk növelte hazánk tekintélyét a világban. A bonyolult nemzetközi viszonyok között pár­tunk érvényesítette a VIII. kongresszuson elfoga­dott irányvonalat, védte és fejlesztette a nép szo­cialista vívmányait, támogatta a szocializmus és a béke nemzetközi erőit. Ebben á sokirányú harc­ban alkotómunkában megerősödött, edzettebb és egységesebb lett pártunk is. A párt VIII. kongresszusa megállapította, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait, és cé­lul tűzte ki a szocialista társadalom teljes felépí­tését. Az azóta eltelt időszakban előreléptünk en­nek megvalósításában. A legközelebbi négy esz­tendőben is a szocializmus teljes felépitése marad pártunk és népünk történelmi feladata. I. A nemzetközi helyzet és a külpolitika A legutóbbi négy év alatt világméretekben nö­vekedtek a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a béke erői. Az imperialisták •— mindenekelőtt az Egyesült Államok — kétségbe­esett erőfeszítéssel, fegyveres fellépésekben is megnyilvánuló növekvő agresszivitással igyekez­nek feltartóztani a szocializmus és a haladás erői­nek történelmileg szükségszerű előrenyomulását. Ez kiélezte és bonyolultabbá tette a nemzetközi helyzetet. 1. Korunk legfőbb forradalmi ereje a szocialis­ta világrendszer. Minden forradalmi és haladó erő, a kommunista és munkáspártok, a haladó és de­mokratikus mozgalmak, a nemzeti függetlenségü­kért harcoló nemzetek, az egész emberiség békéje számára elsőrendű érdek a szocialista világrend- szer léte és erősödése. A szocialista országok ipari termelése eléri a világtermelés 38 G -át. A Szovjetunió és a szo­cialista országok katonai ereje a világbéke fenn­tartásának, a szocialista országok védelmének, nemzeti függetlenségének biztos támasza. A szélesedő és formáiban is gazdagodó politi­kai, kulturális, gazdasági és katonai együttműkö­dés fokozza a szocialista világrendszer erejét és befolyását. Az egyes szocialista országok között keletkezett átmeneti ellentmondások és nézetelté­rések alapvetően nem változtatnak a nemzetközi erőviszonyok alakulásán, de nehezítik az impe­rializmus agressziójával szembeni egységes fellé­pést. A szocialista világ mind nagyobb befolyást gyakorol az emberi társadalom fejlődésére és a világesemények menetére. 2. A szocialista országok nagy történelmi fela­data a béke védelme. Ebben fontos szerepet ját­szik a Varsói Szerződés politikai ereje és katonai szervezete. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államok irányításával több agresszív katonai szö­vetség és csoportosulás működik, közülük legfon­tosabb a NATO. Amig az imperialisták támadó jellegű katonai tömbjei fennállnak, a Varsói Szer­ződés katonai szervezetének fenntartása és erősí­tése mellett vagyunk. A magyar néphadsereg szo­ros fegyverburátságban és elvtársi szövetségben működik együtt a szovjet hadsereggel és más szo­cialista országok hadseregeivel, biztosítja hazánk védelmét, békés épitőmunkánkat. 3. A szocialista országok közötti szélesedő gaz­dasági együttműködés alapja a. szocialista nem­zetköziség, a termelési viszonyok, a társadalmi célok és az alapvető gazdasági érdekek azonossá­ga. A Magyar Szocialista Munkáspárt elvi állás­pontja, hogy az egyes szocialista országok érde­keit összhangba lehet és kell hozni az egész szo­cialista világrendszer közös érdekeivel. A gazda­sági együttműködés gyorsabb ütemü fejlesztése a kölcsönös előnyök és kölcsönös segítség elvei alapján, a KGST-ben folyó, illetve a két vagy több ország közötti együttműködés kiszélesítése és az ennek útjában álló nehézségek leküzdése az egész szocialista világközösségnek és valamennyi szo­cialista országnak ktilön-külön is érdeke. 4. Az utóbbi években uj jelek mutatják, hogy tovább súlyosbodik az imperialista világ általá­nos válsága. A fejlett tőkésországokban hatalmas sztrájkok és politikai harcok bizonyítják, hogy éleződik a tőkésvilág legfőbb belső ellentéte, a munka és a tőke közötti ellentét. A harcok bér­emelésekért, s mind gyakrabban átfogó gazdasági és politikai követelések teljesítéséért folynak. Ha­talmas megmozdulások zajlanak le a béke védel­mében, az imperialisták háborús kalandjai ellen. A tőkés gazdaság egyenlőtlen fejlődése követ­keztében kiéleződtek egyes kapitalista hatalmak ellentétei. Ennek egyik legfőbb jele a NATO vál­sága. Az európai tőkésállamok a második világ­háború után különböző mértékben amerikai füg­gőségbe kerültek. Az ötvenes években azonban is­mét erőre kaptak, növekedett súlyúk a tőkés vi­lággazdaságban. Ennek nyomán egyre inkább fel­színre kerültek nemzeti, függetlenségi törekvé­sek az USA monopoltőkés befolyásával szemben. Az imperialisták a növekvő válságból agresszi­vitásuk fokozásával keresnek kiutat. Erőszakot alkalmaznak a világ különböző térségeiben feltö­rő forradalmi mozgalmakkal szemben, kalandor módon provokálják a szocialista országokat, fel­újítják fenyegetéseiket a szocialista Kuba ellen. A fokozódó agresszivitásnak legdurvább meg­nyilvánulása az amerikai kormány szennyes gyar­mati háborúja Dél-Yietnamban. Az Amerikai Egyesült Államok a nemzetközi jogot megsértve sorozatos durva agressziót követ el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ez nemcsak Dél- kelet-Ázsia, hanem az egész világ békéjét veszé­lyezteti. Elsősorban a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok, köztük a Magyar Népköztársaság is, segít­séget nyújtanak a hősiesen harcoló vietnami nép­nek. A segítség hatékonysága az összes szocialis­ta ország közös összehangolt fellépésével növe­kedne. Ezért a szocialista országok akcióegysé­gének létrehozására törekszünk. Európa békéjét és biztonságát fenyegeti a nyu­gat-németországi imperialisták politikája. A szo­cializmus és a béke erőinek fokozott éberségét követeli a sajátos kétoldalú katonai szövetség az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztár­saság vezető körei között. Az amerikai és német monopoltőke Nyugat-Németországot a Szovjet­unió, a szocialista országok. Európa minden népe békéjét, biztonságát veszélyeztető támaszponttá épiti ki. A bonni állam nem hajlandó számolni az­zal a nyilvánvaló realitással, hogy létezik a szo­cializmust sikeresen építő, békeszerető Német Demokratikus Köztársaság. Az európai biztonság megköveteli Európa összes haladó erőinek össze­fogását, a nyugatnémet monopóliumok revanstö- rekvéseinek, atomfegyverigényeinek visszautasí­tását. A jelenlegi helyzetben az európai béke és biztonság megőrzése Európa minden népétől, minden békeszerető erőtől még nagyobb eltökélt­séget és aktivitást kíván. Az uj-gyarmatosítás 5. A nemzeti felszabadító mozgalom feltartóz­tathatatlanul halad előre. A még meglevő gyar­matok népei elkeseredett harcot folytatnak jo­gaikért. Egyes felszabadult országok az igazi nemzeti függetlenség kivívásáért a társadalmi haladás, a nem kapitalista fejlődés útjára léptek. Társadalmi reformokat hajtanak végre, imperia­listaellenes külpolitikát folytatnak. Az imperialisták nem tudják régi formájában visszaállítani az összeomlott gyarmati rendszert. Ezért az újonnan függetlenné vált országokat igyekeznek a kapitalista fejlődés útjára terelni és az ottani reakciós erőkkel összefonódva pró­bálják megvalósítani az uj gyarmatosítást. Erő­szakos beavatkozással, katonai puccsokkal, diver- zióval, a belső reakciós erőket támogatva igyekez­nek a haladó kormányokat megdönteni, amint ezt Indonézia, Ghana, Dominika és más országok pél­dája mutatja. A szocialista országok, közöttük a Magyar Nép- köztársaság, szolidárisak a függetlenné vált és az imperializmus ellen harcoló országokkal, megad­nak nekik minden tőlük telhető erkölcsi, politikai, gazdasági segítséget, egészen a fegyveres harc támogatásáig. A szocialista országok és fejlődő országok között uj tipusu kapcsolatok alakultak ki, amelyek a teljes szuverenitáson, az érdekek kölcsönös figyelembevételén és a baráti segítsé­gen alapulnak. 6. A Magyar Népköztásaság külpolitikája a magyar dolgozó népet, a szocializmust, valameny- nyi nép békéjét és függetlenségét szolgálja. A Magyar Népköztársaság külpolitikája az elmúlt években aktívabb, kezdeményező és eredményes volt. Harcolunk az imperializmus agresszív erői ellen, a világháború megakadályozásáért. Nemzet­közi kapcsolatainkban elsőrendű célunk az, hogy erősítsük a szocialista világrendszer országainak egységét és összeforrottságát, növeljük politikai, gazdasági és katonai súlyát. Szolidárisak vagyunk a tőkésországokban élő, harcoló osztály testvéreinkkel, támogatjuk a kapi­talista országok munkásosztályának a demokrati­kus jogokért, a békéért, a kizsákmányolás ellen, a szocializmusért vívott harcát. Segítjük anemzeti felszabadító mozgalmakat; fejlesztjük az együttműködést és a szolidaritást Ázsia, Afrika és Latin-Amerika független orszá­gaival ; törekszünk a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének megvalósítására. Az elmúlt években még szorosabbra íüztük kapcsolatainkat a szocialista világrendszer orszá­gaival. A párt- és kormányküldöttségek cseréje, a több szocialista országgal folytatott két- és több oldalú tanácskozás, uj megállapodások és egyez- nyek megkötése elmélyítette a barátságot és szo­rosabbra fűzte az internacionalista együttműkö­dést. Évről évre erősödnek és mind bensőségesebbé, barátibbá válnak a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatai. Országaink és pártjaink teljesen egyetértenek mind a nemzetközi helyzet, mind a nemzetközi kommunista mozgalom kérdé- seinek megítélésében. Pártunk elvi álláspontja, hogy az internacionalizmusnak napjainkban is próbaköve a világ első és leghatalmasabb szocia­lista országához, a Szovjetunióhoz fűződő vi­szony. Több magas szintű kölcsönös látogatás, több uj egyezmény és az országunk által nyújtott támo­gatás különböző formái javították és szorosabb­ra fűzték a Magyar Népköztársaság kapcsolatait a harmadik világ országaival. (Folytatjuk) r***********-**-**v *■* *★**■**•*★*★*★★**■*★**★*1 Párizsban befejeződtek a politikai tárgyalások a Mitterrand-féle baloldali szövetség és a Francia KP küldöttsége között a választásokkal kapcsolatos problémákról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom