Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-29 / 52. szám

Thursday, December 29, 1906 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Soha többé... Reggel fel nyolc. A nap már erősen süt. A le­vegő párás. A 16. gyalogezred első századának egyik szakasza útra készen áll. A szakasz har­minc fiatal négerből és fehérből áll. Az egyik Colombus, Ohioból, a másik Chicago, Ill.-ból, egy- harmadik a nyugati partvidékről került ide, 12,000 mérföldre a szülőhazától, 65 mérföldre északra Saigontól, Dél-Vietnam fővárosától. Elindul a szakasz. Egy fiatal hadnagy a szakasz­vezető. Öt lábnyi távolság van egy-egy katona kö­zött. Mennek a magas fűben. A fejük is alig lát­szik ki. A kémek jelentették, hogy a Vietkong katonái rejtőznek a közelben. A cél: megtalálni és megsemmisíteni az ellenséget. • Két órai gyaloglás után a fiatal hadnagy már azt hiszi, hogy hiába menetelnek, hiába keresnek, mert az ellenségnek se hire, se hamva, amikor a szakasz élén menetelő meglát három “gyanús” személyt a közelben, akik a menetelők irányába szaladnak. “Utánuk”, adja ki a rendeletet a fiatal hadnagy. “Lássuk el a baját.” A katonák meg­gyorsítják lépteiket. Egyesek elkezdenek lövöl­dözni, mind a harminc egy irányban, a Vietkong katonái után. , • Alig pár perc telik el, amikor balról, jobbról és hátulról sortüz alá kerül a szakasz. A fiatal had­nagy az elsők között terül el holtan a földön. Az őrmester van hivatva átvenni a vezényletet, de pár másodperc után őt is halálos lövés találja. Egy tizenkilenc éves közkatona Newport Beach, Californiából ráeszmél, hogy nagy hibát követtek el, amikor úgy a bal, mint a jobb szárnyukat vé­delem nélkül hagyták. • A szakasz életben maradt tagjainak nagy része megsebesül. Ki a lábán, ki a fején, ki más test­részén. Többen három-négy sebből véreznek. Akik nem vesztik el lélekjelenlétüket, a földön hever­nek, igy próbálják életüket megmenteni. Ezt te­szi Eugene Hicks tizedes a chicagói néger ifjú. Egy másik fiatal katona, aki Ohióban született, látja miként vérzik egy társa a közelben. Hátra­felé csúszik, hogy hívja szanitéct. Amikor meg­látja vöröskeresztes társát, odakiált: “Erre, erre, itt vérzik Johnny.” A szanitéc csak pár lépést tesz a sebesült irányába. .. és a golyó fején ta­lálja. Holtan esik össze. • Közben a rádiós segítséget sürget a század ha­diszállásáról. Kéri, hogy ágyutüzzel és helikopte­rekkel jöjjenek a vérző szakasz segítségére. Nem sok idő telik el, amikor a rádiós is megsebesül, de ő, sebeitől vérezve, továbbra is érintktzésben marad a századdal és ennek köszönhető, hogy a harminc közül néhányan életben maradnak. • A sebesülteket kórházba szállították. Újságírók látogatták meg őket és elbeszélgettek velük. Az egyik sebesült igy szólt: “Sajnálom, hogy kima­radtam az iskolából és önként jelentkeztem. Ha tudtam volna azt, amit most tudok, akkor nem úgy cselekedtem volna.” • Megkérdezték Hicks tizedestől: “Ha parancsot adnak ismét, mitévő lesz?” A kérdés egy percig válasz nélkül maradt, majd igy szólt Hicks: “Ha parancsot kapok, teljesitem azt.” Nem minden életben maradt ifjú katona válaszolt erre a kér­désre úgy, mint Hicks. Az egyik közkatona, aki súlyos sebekkel feküdt a kórházi ágyon, igy válaszolt: “Soha többé! In­kább a börtönbe megyek, mintsem visszamenjek a pokolba.” «••••••••••»••»••••••••••••••••••••••••I Szalal jemeni elnök részvételével San’ában meg­alakították a Jemeni Forradalmi Népi Uniót. Az uj politikai egységszervezet harcot folytat az Arab-félszigeten az imperializmus és a helyi reak­ció ellen, kapcsolatot teremt az arab világ haladó erőivel, igy az Egyestilt-Arabköztársaság-ban mű­ködő Arab Szocialista Unióval. Ez év augusztus 18-án Indiana állam szenátora, Vance Hartke a szenáeusi gyűlésen felszólította Johnson elnököt, hogy “őszintén mondja meg az amerikai népnek, mennyi pénzbe és vérontásba ke­rül a vietnami háború?” Két hónappal később, a konzervativ “Business Week” folyóirat cikket irt a következő címmel: “Tündérmeseszerü számok a vietnami hadikiadásokról.” Azóta országos botrányt okozott Johnson elnök azon kijelentése, hogy a Pentagon és a Fehér Ház hadiköltségvetése 10 milliárd dollárral a tényleges kiadáson alul volt. Ezért kér Johnson elnök ismét 10 milliárdot a vietnami háború kiadásainak fede­zésére. Nagy a véráldozat De ki beszélhet dollárról az anyának, aki most értesült arról, hogy elvesztette fiát Vietnamban? Lehet-e dollárokban felmérni, hogy több mint 5000 fiatal amerikai vesztette el életét Vietnam őserdei­ben, mocsaraiban, rizsültetvényein! Hogyan tud­juk felmérni a vietnami nép leírhatatlan fájdalmát, szenvedését? Az átlagember elképzelését meghaladja, amikor évi húszmilliárd dolláros kiadásról értesül. Stennis szenátor számítása szerint a vietnami háború ha­vonta 2 milliárd dollárba kerül, ami azt jelenti, hogy a háború 12 perce többe kerül, mint az átlag­ember keresete egész életében. Ha pl. évente 8,000 dollárt keres valaki és 50 éven át dolgozik, akkor összjövedelme 400,000 dol­lár. Ez annyi, amennyit egy óra egyötödében köl­tenek a háborúra. Mert a háború minden órában 2 millió dollárba kerül. Érdemes megjegyezni, hogy egy Vietcong élete 400,000 dollárba kerül, vagyis az amerikai hadsereg 400,000 dollárt költ egy-egy szabadságharcos legyilkolására. Az ameri­kai adófizetők pénzéből a kormány 50 millió dol­lárt költ a vietnami háborúra, vagyis 2 milliót óránként, 34,000 dollárt percenként. Napi municióhasználat — 7 millió dollár Csapataink Vietnamban 7 millió dollár ára mu­níciót használnak fel. A lakosságra dobott bombák havonta 110 millió dollárba kerülnek. Minden le­lőtt bombázó gép két és fél millió dollárba kerül. A hadügyminisztérium a múlt évben 600 millió dollárt költött helikopterekre. De nem minden esetben ilyen bőkezű az amerikai kormány. Ha amerikaiak “tévedésből” megölnek barátságos viet­namiakat, akkor a hátramaradt özvegy, vagy árva minden tévedésből meggyilkolt családtag után 33 dollárt kap. A hivatalos adatok szerint az elmúlt évben 40,- 149 Vietcongot öltünk meg, vagyis 400,000 dolárba került egy szabadságharcos meggyilkolása. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy az átlag vietnami évi kere­sete 50 dollár, akkor láthatjuk, hogy 8,000 vietna­mi tudna egy esztendeig élni abból az összegből, amennyibe egy Vietcong meggilkolása kerül az Egyesült Államoknak. Ha te, kedves olvasó, dolgozol és szerény meg­élhetést kívánsz magadnak és családodnak terem­teni, házat és autót akarsz venni-és egyetemre aka­rod küldeni gyermekedet, vedd figyelembe a kö­vetkezőket: v* A vietnami háború minden 45 másodperce 25 ezer dollárt emészt fel, amiből egy szép házat le­het venni. v* A vietnami háború minden 6 másodperce any nyiba kerül (3,500 dollár), mint egy átlag autó. ^ Ha családod élelmezése 50 dollárba kerül he­tenként, akkor az egész évi élelmiszerkiadásod egyenlő azzal az összeggel, amit a háborúra köl­A “Nők Világa” ismét havonkint jelenik meg! Örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy a "Nők Világa" kérdését sikerült megoldani és januártól kezdve újból havonkint jelenik rn-eg.. Olvasóink egy része nem ismeri ezt a lapot, mely az egyetlen haladó szellemű ma­gyar női lap az Egyesült Államokban. Az elő­fizetési ára évi 3 dollár. Az érdeklődőknek szívesen küld mutatványszámot a Nők Világa kiadóhivatala: 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. tünk minden négy és fél másodpercben. Ha orvos­ra és orvosságra 1,000 dollárt költesz évente, ez csak 2 másodpercre fedezi a háborús kiadásokat. Vagyis a vietnami háború minden órája annyiba kerül, mint egy család háza, évi élelmezése és or­vosi költsége. A hadi költségvetés Minden befizetett egy dollár adóból 75 centet hadikadásokra költenek. Minden jel szerint, az ez- évi hadi költségvetés meghaladja a 75 ezer millió (75 milliárd) dollárt. Ebben az évben 35-ször annyit költünk háborúra, mint lakásépítésre, 20-szor annyit, mint közokta­tásra, 15-ször annyit, mint mezőgazdaságra. Mennyivel jobban emelhetnénk az amerikai nép életszínvonalát, ha a háborúra költött pénzt házak, kórházak, iskolák építésére, a mérgezett levegő, és megfertőzött vizeink megtisztítására fordítanánk! Választani kell az ágyú és vaj között Az egyre emelkedő háborús kiadások napirendre tűzik a kérdést: ágyukat, vagy vajat gyártunk-e, mert mindkettőre nem telik. Fulbright szenátor is rámutatott erre a kérdés­re október 14-én a Kansas Állami Egyetemen tar­tott beszédében: “Valami nincsen rendjén hazánk külpolitikájával. Beavatkozunk a világ majdnem minden országának belügyeibe, ugyanakkor nem törődünk azzal, hogy nagy városainkban egyre terjed a bűnözés, a forga­lom megbénul, folyóink szennycsatornává változ­nak, a levegő mérgezett és beteggé teszi a lakossá­got!” A Wall Street Journal egyik cikkében rámuta­tott arra, hogy a kormány 700 millió dollárt köl­tött az utolsó 18 hónapban hadibázisok építésére Vietnamban. Ugyanakkor a kongresszus 900 mil­lió dollárt szavazott meg a nagy városok nyomorta­nyáinak lerombolására és uj házak építésére három esztendőn keresztül. Magasabb kamatot számítanak a házvásárló munkásoknak A szövetségi törvényhozó testület azzal az ere­deti céllal állította fel a Federal Housing Admi- nistration-t (Szövetségi Lakásügyi Hivatal, FHA.), hogy megkönnyítse a mérsékelt keresetű munkásoknak és a leszerelt katonáknak a házvé­telt. Kis összeg lefizetése és az ingatlan jelzálog után fizetett alacsony kamat tette ezt lehetővé. Mindez azonban már a múlté. Az FHA legújabb rendelet 6.5%-os kamatot szab meg a jelzálo­gért. Ez azt jelenti, hogy a munkásnak, aki $16,000-os házat vásárol 30 éves jelzáloggal, ha vonta $102.63-t kell fizetnie, vagyis a 30 esztendő folyamán $37,000-t. A ház eredeti ára $16,000, a kamat a jelzálogra $21,000, vagyis több, mint a ház eredeti ára. Arról nem is szólunk, hogy egy $16,000-es ház nem áll fenn 30 esztendeig, sok, nagyon költséges karbantartás nélkül. Volt idő, amikor a munkás egyheti keresete fedezte a házbért. Ma ez már a múlté. A fentem- litett példa esetében a ház fenntartása, a jelzá/- log fizetése, a fűtés, telefon, tatarozás, stb. föl­emészti az átlag fizetésű munkás egy és fél heti bérét. Ez — részben — a magyarázata annak, hogy a hitelre vásárlók 15%-a képtelen volt a múlt év­ben fizetési kötelezettségének eleget tenni. Lezárták az iraki olajtársaság sziriai vezetékét A sziriai kormány utasítására Baniyas sziriai kikötőben beszüntették az iraki olaj berakodását. Londonban összeült az Iraq Petroleum Company vezetősége, hogy megvizsgálja a sziriai intézkedés következtében előállt helyzetet. Elsősorban azt kell eldönteniök, hogyan fogadja a társaság a szi- riaiaknak azt a követelését, hogy az 1966 január 1 és szeptember 30 közti időszakra az uj tarifa szerint meghatározott összeget fizessék ki. Ez az összeg a korábbi jelentésekkel ellentétben 3,750,- 000 font sterling. MENNYIBE KERÜL A VIETNAMI HÁBORÚ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom