Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-22 / 51. szám
Thursday, December 22, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 mozgalomnak, a szövetkezeteknek, a különböző egyházaknak, tudományos és szakmai egyesület teknek. — Ami pedig konkrétan az állam és a sajtó viszonyát illeti, a következőket mondhatom. Állami vagy bármiféle cenzúra nincs. Törvényeink és társadalmi rendünk tiszteletben tartása mellett minden lap arról ir, amiről akar — illetve, amire az őt fenntartó társadalmi szerv inspirálja a főszerkesztő utján, aki a lap egyszemélyi felelős vezetője. A kormánynak nincs lapja. Van megfelelő rangú Tájékoztatási Hivatala, amely nem irányítja, hanem informálja a sajtót, s közvetve az ország lakosságát. Viszont a sajtó gyakran bírálja a kormányszervek, minisztériumok, hivatalok tevékenységét. Mit teszünk ilyenkor? Megköszönjük a jogos bírálatot, s. igyekszünk javítani a munkán: vagy tényekkel rámutatunk a nem megalapozott bírálat tévedéseire. Különben is a kormány egyik határozata előírja: minden állami szerv 30 napon belül köteles válaszolni a sajtó hasábjain megjelent kritikára és javaslatra, s ha az jogosnak bizonyult, azt is közölni, mit tett, vagy kiván tenni a hibák megszüntetésére, a jó javaslat megvalósítására. Ezért mondhatom, hogy a kormány és a sajtó között is a közös célok érdekében kifejtett együttműködés a kialakult viszony alapja — mondotta Kállai Gyula. A KGST Grimond további kérdése: Elégedett-e Ön a KGST munkájával? Kívánatosnak tartja-e revízióját? Nincs-e túlzottan nemzetekfeletti jellege? — Magyarország gazdasági fejlődésének egyik legfontosabb forrása a KGST. A szocialista országokkal és különösen a Szovjetunióval való együttműködés révén biztosítjuk népgazdaságunk anyag szükségletének többségét, energiaigénye kielégítésének jelentős részét, s exportra kerülő termékeink túlnyomó része is a KGST-országok piacain talál gazdára. A magyar gyáripar ma már közel hétszer annyit termel, mint 1938-ban. Ilyen — nyugodtan mondhatom — forradalmi fejlődési ütemet egyetlen fejlett tőkésország sem mondhat magáénak. Ezt főként a testvéri szocialista országokkal kialakult együttműködés segítette elő. Érthető tehát, ha azt mondom: elégedett vagyok a KGST tevékenységével. Mivel azonban látom, milyen további lehetőségeket rejt maában, kívánom — és ezért a többi szocialista országokkal együtt dolgozunk is —, hogy munkáját továbbfejlesszük. Az árucsere bővítésén túlmenően az ipari szakosodás és kooperáció kibontakoztatása, az érdekelt államok közös beruházásainak és vállalkozásainak megteremtése még gyümölcsözőbb lesz minden egyes szocialista ország és az egész szocialista közösség javára. — Ebből is kitűnik, hogy semmiféle revíziót nem látok szükségesnek. A TvGST-nek nem hogy túlzottan nincs, de egyáltalán nincs semmiféle “nemzetekfeletti” jellege, önálló, szuverén államok a kölcsönös előnyök és a saját nemzeti érdekeltségük alapján működnek együtt, vagyis a szocialista országok kapcsolataiban nincs alapja annak a feltételezésnek, hogy az úgynevezett “nemzetekfelettiség” érvényesül, ami pl. jellemzi a leghatalmasabb amerikai és más monopoltőkés vállalatok, amilyenek például a General Motors, a Standard Oil, a Royal Dutch, vagy az Unilever tevékenységét — válaszolta Kállai Gyula, akitől ezután Grimond ezt kérdezte: Kielégitő-e a politikai konzultáció a Szovjetunió és kelet-európai szomszédai, közöttük Magyarország között ? (Talán idevág egy összehasonlítás De Gaulle kritikájával, amivel az Egyesült Államok és a nyugat-európai nemzetek közötti politikai kapcsolatokat illette?) Kállai Gyula igy felelt: — Ha megengedi, a kérdése második felére adandó válasszal kezdem. Az összehasonlítás — véleményem szerint — nem vág ide. Az Egyesült Államok a második világháború után — felhasználva, hogy a kapitalista világ legerősebb gazdasági és katonai hatalma lett — behatolt az európai és számos nem európai tőkésország politikai életébe és gazdaságába, katonai tömbökbe szervezett más országokat, korlátozta és sok esetben ma is korlátozza őket abban, hogy saját — még hozzá saját tőkés — érdekeiknek megfelelő politikát folytassanak. Érthető tehát, hogy egyikmásik európai tőkésország ma felülvizsgálja ezt a helyzetet, s igyekszik jobban érvényesíteni saját érdekeit. Ezzel együttjár, hogy éles bírálatok hangzanak el az Egyesült Államok címére, s néhány állam — közöttük elsősorban a De Gaulle vezette Franciaország — viszonya az Egyesült Államokkal bonyolulttá, helyenként élessé vált. — A szocialista országok szövetségi rendszerében ilyesmiről nincs és nem is lehet szó. Egyenjogú országok működnek együtt közös világpolitikai céljaik megvalósításáért, amelyek között az első a béke fenntartása. — A szocialista világrendszer leghatalmasabb országa, a Szovjetunió és a többi szocialista ország rendszeresen konzultál minden olyan világ- politikai kérdésben, amelyben a közös célokról és érdekekről, ennek megfelelően a közös fellépésről van szó. — Bizonyos vonatkozásban idetartozik az is, hogy a teljesen önálló és szuverén szocialista országok, minthogy társadalmi, gazdasági és politikai rendszerük azonos, a belső épitőmunkában is gyakran találkoznak hasonló, vagy azonos problémákkal. Ezért nagy jelentősége van a tapasz- talatcseréne. Ennek során is azonban minden ország maga dönti el, hogy milyen tapasztalatokat tart a maga számára hasznosnak és megvalósíthatónak. — Magyarország rendszeresen él ezekkel a konzultációs lehetőségekkel, a realizálásukat jónak tartja. A megbeszélések azt a célt szolgálják, hogy egyeztessük nézeteinket, illetve elvtársi, baráti eszmecsere utján tisztázzuk az esetleges nézet- különbségeket, amelyek a testvéri szocialista országok között is adódhatnak. — Összefoglalva: a politikai eszmecseréket, konzultációkat nemcsak kielégítőnek, hanem minden tekintetben szükségesnek, hasznosnak és értékesnek tartom. Milyen további lépéseket tart szükségesnek a kelet- és nyugat-európai országok kapcsolatai javításának céljából? Hive Ön a “progresszív” békés egymás mellett élés politikájának? Milyen további lépéseket lehet tenni a kereskedelem terén például a KGST és a Közös Piac között, vagy egyes országok között bilaterális utón; s milyeneket a kulturális kapcsolatok terén? — hangzottak Grimond kérdései. Békés egymás mellett élés — Külpolitikánk egyik legfontosabb alapelve a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok békés egymás mellett élése. Úgy véljük, hogy a világot fenyegető nukleáris katasztrófának ez az egyetlen alternatívája. Meggyőződésem, hogy a teljes egyenjogúságon, a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásán, az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson, a kölcsönös érdekeken nyugvó gazdasági, kereskedelmi, kulturális, tudományos, politikai kapcsolatok és együttműködés fejlődése a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok között valamennyi, ebben részt vevő állam és nép és az egyetemes béke érdekét szolgálná. — Ennek előmozdítása érdekében szükségesnek tartom, hogy valamennyi kormány vesse el az agresszió, a megkülönböztetés, a revans és az embargó politikáját. — Mi a Kelet—Nyugat közötti kapcsolatok és ezen belül a kereskedelem fejlesztése mellett vagyunk. Kétoldalú kapcsolataink a kapitalista országokkal fejlődnek. Ez azonban megköveteli a diszkrimináció és az embargó teljes megszüntetését. — Megfelelő értelmezésben ez vonatkozik a kulturális kapcsolatokra is. — Ami a békés egymás mellett élést illeti, a legsürgetőbb teendő az, hogy az Egyesült Államok kormánya vessen véget vietnami háborújának, s a vietnami kérdést a genfi egyezmények alapján a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Frontnak az ezekre az egyezményekre épülő programja szerint békés utón rendezni lehessen. Napjainkban az amerikai imperialisták vietnami agressziója a legfőbb akadálya a nemzetközi légkör megjavításának és a Kelet—Nyugat közötti kapcsolatok javításának. Amikor a szocialista országok az agresszió ellen küzdenek, egyben a békés egymás mellett élés megvalósitását segítik elő. ,■ — Fontosnak tartom, hogy további lépések történjenek az európai biztonság megszilárdítása érdekében a két Németország létezése történelmi tényének elismerése alapján. Úgy vélem, előmozdítaná ezt, ha létrejönne a konferencia az összes európai állam részvételével- — mondotta Kállai Gyula. Az interkontinentális rakéták korszakában van-e annak értéke, hogy megpróbálják visszatartani a nukleáris fegyverek elhelyezkedésének növekedését, ahogyan ezt a Gomulka- és Rapac- ki-terv javasolja ? — kérdezte Grimond. — A mi végleges célunk az általános és teljes leszerelés. Nem helyezkedünk azonban a “mindent vagy semmit” álláspontjára és minden olyan lépést támogatunk, ami közelebb vihet e cél eléréséhez. S nemcsak mi képviseljük ezt az álláspontot. Az atom- és hidrogénfegyverek betiltására, elterjedésük megakadályozására, a kísérletek megszüntetésére, atomfegyvermentes övezetek létesítésére sok kormány dolgozott már ki több javaslatot. Ezek között van olyan, amelynek megvalósítása egyszer s mindenkorra véget vetne e fegyverek gyártásának, tárolásának és lehetetlenné tenné alkalmazásukat, s vannak olyanok, amelyeknek realizálása lépést jelentene a teljes betiltás felé, ezzel jelentős mértékben enyhítené a nemzetközi feszültséget. Úgy véljük, hogy a legcsekélyebb részleges eredménynek is nagy jelentősége lenne. Ezért tartjuk érdekesnek és helyénvalónak az Ön által említett Gomulka- és Ra- packi-tervet. Ezen túlmenően a nukleáris fegyverek korlátozása terén nagyon fontosnak tartjuk, hogy mielőbb nemzetközi egyezmény szülessék a nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozására, valamint mindenfajta, tehát a föld alatti kísérleteknek az eltiltására is — hangoztatta Kállai Gyula. v Az utolsó előtti kérdés ez volt: Lenne-e értéke olyan nyugatnémet nyilatkozatnak, a'mely kijelentené, hogy Nyugat-Németország nem törekszik nukleáris fegyverek birtoklására, vagy az ezek feletti ellenőrzési jog megszerzésére? A Varsói Szerződés és a NATO — Tudomásom szerint felelős nyugatnémet illetékesek részéről legalább annyi nyilatkozat hangzott el arról, hogy nem törekszenek nukleáris fegyverek birtoklására, mint amennyi arról, hogy , mindenáron meg kívánják szerezni az atomfegyvereket, vagy legalábbis a NATO atomfegyvereinek alkalmazásába való beleszólás jogát. Egye3 újságírók már “kiskátékat” is állítottak össze arról, hogy az eddigi kancellárok mikor és mit mondtak erről. — A probléma lényege az, hogy a Német Szövetségi Köztársaság politikája súlyosan veszélyezteti a világ békéjét, mivel nem ismeri el a második világháború után kialakult európai határokat, területi követeléseket támaszt, s agressziót készít elő az NDK ellen. — így tehát nyugatnémet részről nem nyilatkozatra, hanem mindenekelőtt tettekre van szükség: olyan politikára, amely a realitásokat veszi számba és olyan európai biztonsági rendszerre, amely kizárja, hogy Nyugat-Németország területéről újabb agresszió indulhasson ki. Grimond végül azt kérdezte: Mi az ön véleménye a NATO és a Varsói Szerződés “hanyatlásáról”? — A nyugati szövetségi rendszer belső ellentmondásairól már kijelentettem a véleményemet. Nemértem azonban, mire alapozzá a Városi Szerződés “hanyatlására” vonatkozó kérdését. Ennek éppen az ellenkezője az igaz: ez a szervezet szilárd és teljesiti funkcióit. Erről meggyőződhet, ha elolvassa a Politikai Tanácskozó Testület legutóbbi bukaresti üléséről kiadott dokumentumokat — felelte Kállai Gyula. — Ezzel kapcsolatban arra is emlékeztetni szeretném önt, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország már több ízben javasolta a két európai katonai szerződés egyidejű megszüntetését, vagy kölcsönös meg nem támadási szerződés megkötését. Ezek a javaslatok most is időszerűek. , Magyar-belga közúti fuvarozási egyezmény Magyar és belga szakértőkből álló küldöttség B’pesten tárgyalásokat folytatott a napokban egy közúti fuvarozási egyezmény megkötéséről. A szívélyes légkörben lezajlott tárgyalás eredményeként megállapodtak az egyezmény szövegében, és azt a küldöttségek vezetői — magyar részről Pán- di József, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium autóközlekedési főosztályának vezetője, belga részről R. Debrez, közlekedési minisztériumi igazgató — hitelisitették. Az egyezmény aláírására a közeljövőben kerül sor. Az egyezménytervezetnek az a célja, hogy a két ország közötti közúti személy- és árufuvarozás fejlődését elősegítse. Ennek érdekében a kölcsönös előnyök elvéből kiindulva szabályozza és megkönnyíti a két orság közötti közúti forgalom lebonyolítását, továbbá egyszerűsíti fuvarozásokkal kapcsolatos engedélyezési eljárást és csökkenti a fuvarozások pénzügyi terheit.
