Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-22 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 4 Thursday, December 22, 1966 Munkás és szakszervezeti hírek auoGy&n én-Cátont... z rja : E Tultengés hullákban A halottkultusz egyike azoknak a babonáknak, amelyeket a mai modern ember primitiv őseitől örökölt. Sajnálatos, de való, hogy ennek a kultusznak a haladó táborhoz tartozó egyének legtöbbje is hódol, ami arra mutat, hogy ez egyike azoknak a babonáknak, amelyek mélyen gyökereznek az emberek többségében. Halálesetek idején azért a mi olvasótáborunk jelét adja annak, hogy gondolkozás ban, áldozatkészségben messze felüláll az átlagember felett és ilyenkor is a lapjára gondol, ilyenkor is adományával segiti a munkássajtót, amely többek között a babonák ellen is harcol. Az utóbbi években könyvek és cikkek jelentek meg a temetkezési vállalatok üzérkedéseiről és ez az egyik —- talán fő — oka annak, hogy egyre több ember még élete folyamán intézkedik, hogy amikor elérkezik az ideje, a temetkezési vállalatok gazdagítása helyett, okosabb és hasznosabb módon szabaduljon meg földi maradványaitól. Az egyik mód: végrendeletileg gondoskodni arról, hogy a holttestet egy kórház, vagy egy orvosi intézet rendelkezésére bocsássák, áhol azt tanulmányozásra használják fel. Emlékszem, hogy ré- gente anyagilag letört emberek úgy jutottak életükben az utolsó “nagy” összeghez — 25 vagy 50 dollárhoz —, hogy “eladták” a testüket valamelyik kórháznak. Amikor az 1910-es években az ELŐRE szerkesztősége, kiadója és nyomdája a 3-ik utcában, a hajótöröttekről nevezetes Bowery közelében volt, néha elbeszélgettem az általában ‘bum’- oknak (csavargóknak) bélyegzett letört emberekkel. Egy esetben kiöregedett matróz mesélte, hogy néhány nappal azelőtt 50 dollárért eladta a holttestét. Megkérdeztem, van-e még az 50 dollárból? “Dehogy van — mondta nevetve —, meghívtam a ‘body’-jaimat és nagy murit csaptunk a sarki szalonban.” Számára -— és a “body-k’.’ számára — ez volt az egyetlen és utolsó alkalom egy kis murira, ami alatt azt értették, hogy addig ittak, amig az 50 dollár tartott. Mint említettem, az utóbbi években egyre többen gondolnak holttestük hasznosítására és ezek közé tartozom én is. A feleségemmel megbeszéltük a dolgot és arra az elhatározásra jutottunk, hogy a holttestünket felajánljuk a Dél-Californiai Egyetem orvosi fakultásának. Az ember hiába igyekszik rövid élete . folyamán valami jót, hasznosat tenni az emberiség érdekében, váljék hasznossá legalább azzal, hogy a halála után azoknak a kezébe juttassa földi maradványait, akik annak tanulmányozása révén igyekeznek segíteni a sok szenvedő emberen. A temetkezésre szánt összeget is hasznosabban használja fel, hogy ha nem többet, legalább azt a munkásintézmények javára végrende- letezi. Tisztában voltam azzal, hogy a dolog nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Hallottam arról, hogy az ajánlattevők nevét először a várakozók listájára teszik és csak akkor fogadják el az ajánlatot, amikor az illetőre sor kerül a listán. Egyszóval, a túltermelés korszakában, Amerikában tultengés van hullákban is. Olyan sokan vannak, akik a temetkezési vállalatok támogatása helyett egy utolsó jótéttel kívánnak megválni az árnyékvilágtól, hogy várakozó listán kell lesni az időpontot,-amikor a szerencsés halandók egyikévé válik, akiket végre elindítanak azon az utón, amely a boncoló asztalon végződik. Erre való tekintettel, amikor október 26-án az Egyetem orvosi fakultása cimére az ismertetett céllal levelet intéztem, egyszerű felajánlás helyett külön kiemeltem annak az előnyeit, amelyekben részük lesz, ha elfogadják az én ajánlatomat. Elsősorban megnyugtattam a címzetteket, kilátásban lévő későbbi boncolóimat, hogy a dolog nem sürgős, én sem a jövő hónapban, sem a jövő évben nem szándékszom az ő késük alá kerülni. Nekem van időm, nekem az se lesz későn, ha 25—30 év múlva válik időszerűvé a végrendeletem foganatosítása. De rámutattam arra, hogy az én földi maradványaimban nem mindennapi hullát, hanem valami különlegeset nyernek, mert: Több mint 50 éve vegetáriánus vagyok, húst, Okf. 10 óta sztrájkol 12,500 munkás ScheneGtady-ben a GE ellen A General Electric “anyaüzemében” 12,500 munkás sztrájkol ez év október 10 óta. 11,500 munkás az International Union of Electric Workers- hez, 1,000 az IBEW szervezetéhez tartozik. Mi okozta a sztrájkot? A GE 1964-ben egyezményt kötött az IUE-val, melynek értelmében a darabszámra (akkordra) dolgozó munkásokat órabéralapra helyezik. Ezek a munkások átlag $4.36-et kerestek óránként. Azok, akik órabérért dolgoztak és lényegében ugyanazt a munkát végezték, amit az akkordmunkások, csak $2.91-et kaptak óránként. Ezt a helyzetet a tröszt nem az órabéresek bérének emelésével akarta megváltoztatni, hanem az akkordmunkások bérének csökkentésével. A vállalat ezzel sem elégedett meg. Amint a munkásokat áthelyezték órabér fizetésre, azonnal nagyobb munkateljesítményt is követeltek, ami úgy felháborította a munkásokat, hogy azonnal sztrájkba léptek. A sztrájk még ma is tart. Válságban Schenectady A 12,500 munkás sztrájkja nélkülözést hozott nemcsak a sztrájkotokra és családjaikra, hanem kihat a város egész gazdasági életére. A kis üzletemberek közül sokan a csőd szélén állnak. Az étterem- és söröző tulajdonosok, a kis fűszeresek panaszkodnak, hogy nem tudnak hitelt nyújtani a sztrájkotoknak, mert ők is pénz nélkül állnak és a nagy vállalatok nem hajlandók hosszabb hitelre adni portékájukat. Panaszkodnak az autóárusitók “Peace on Earth—Goodwill towards men.” “Békesség a Földön. Jóakarat az emberek iránt.” Ez a két fogalom, a béke és a jóakarat jut az ember eszébe a karácsonyi ünnepek közeledtével. Karácsony a béke ünnepe, az az ünnep, amikor az ember igyekszik embertársaival jót tenni; úgy cselekedni, hogy az embertársaiban örömet, jóérzést váltson ki. Karácsony az az ünnep, amikor a szülők kedveskednek gyermekeiknek és a gyermekek szüleiknek. Karácsony az ajándékozás ünnepe. Lehet, hogy eredetileg nem igy volt, de ma már az ajándék adás a legjellegzetesebb megnyilvánulása a karácsonynak. • Karácsony ide, karácsony , oda, amikor a munkás-munkáltató viszonyt tekintjük, eltűnik minden szentimentálizmus. Itt nem tapasztaluhk szeretetet, jóindulatot. Itt nem érvényesülhet egyetlen meleg érzés sem embertársaink iránt. Itt, a munkáltatók részéről csupán egyetlen egy szempont jön számításba: A PROFIT. Ezt bizonyítja a General Electric, a General Motors, a Westinghouse Electric, a Caterpillar Tractor Corporation és sok más tröszt vezetőinek döntése. A General Electric vállalat Louisville, Ky.-i üzehalat, baromfit nem fogyasztok. . Soha életemben nem dohányoztam, szeszes itallal nem élek, sőt kávét, teát sem iszom. Egy-egy meghűlésen kívül — utoljára 35 évvel ezelőtt —, beteg nem voltam, operációkkal nem büszkélkedhetem, naponta mérföldeket járok és úszással, hegymászással töltök el néhány órát, amilyen gyakran módom van rá. Hyképpen beajánlva magamat megjegyeztem még, hogy a feleségem 20 évvel fiatalabb, mint én, igy neki pláne nem áll szándékában a közeljövőben zavarni őket. Nekünk van időnk várni, a fő, hogy önzetlen ajánlatunkat elfogadják és jövőnket illetőleg nyugodtak legyünk. Elvégre autót vezetünk, esténként az elhagyott santa-monicai tengerparton sétálunk és baleset mindenkit érhet... Úgy éreztem, hogy okosan elintézem a dolgot, az Egyetem anatómiai osztályának a vezetője bizonyára kapva-kap az alkalmon, hogy ilyen kivételes hulla birtokába jusson, ha nem is azonnal. Bizais. A használt kocsikból 25 százalékkal kevesebbet adnak el az utolsó két hónapban, mint az előző év ugyanezen időszakában. Az utolsó két esztendőben a GE vezetősége stopper órákkal felszerelt megfigyelőket alkalmazott a gyárban. E megfigyelők jelentéseit szalagra vették, tanulmányozták és ennek alapján egyre lendületesebb munkára kényszeritették a munkásokat. Ez számos kisebb-nagyobb sztrájkot idézett elő, mely végre az egész gyár munkásait a munka beszüntetésére kény szeritette. Sokan a munkások közül, akik egész életüket a gyárban töltötték, igy vélekedtek: “Pokoli munkahellyé változott ez az üzem, ahol valamikor jó volt dolgozni.” Folytatódik a Rayethon villamossági üzemek sztrájkja BOSTON, Mass. Az állam 12 különböző városában lévő 26 üzem 10,000 munkása elvetette a munkáltató legutóbbi ajánlatát és úgy döntött, hogy folytatja a sztrájkot a Rayethon villamossági cég ellen. A cég 42, 36 és 32 centes órabéremelést ajánlott a különböző kategóriákba tartozó munkásoknak a három éves szerződés idejére. Az üzemek többek között elektromos műszereket gyártanak a Vietnamban harcoló hadsereg részére. A szövetségi kormány minden igyekezete ellenére sem voltak hajlandók az IBEW-hoz tartozó munkások újból munkába állni és úgy határoztak,, hogy folytatják a sztrájkot mindaddig, amig a cég meg nem adja a követelt béremelést és más juttatásokat. A sztrájk november 13 óta folyik. mében hűtőszekrényeket gyártanak. Az üzem vezetői az elmúlt hónapokban ösztökélték a munkásokat gyorsabb munkára. Mondották: “Nagy a kereslet. Dolgozzunk gyorsan, mert nem tudjuk kielégíteni a vásárló közönséget.” A munkásokat 48 órás munkára kötelezték. A dolgozók boldog karácsonyi ünnepek elé néztek. Johnt jó érzés fogta el. Végre megveheti fiának az Ígért horgász készletet. Mike mosolygott amikor arra gondolt, hogy felesége hogyan örül a megígért szép télikabátnak —, amit már a múlt évben szeretett volna megvenni. Igen ám: ember tervez. .. és a tröszt végez. A General Electric hirtelen úgy döntött, hogy a munkások túl sok hűtőszekrényt gyártottak. Sok eladatlan szekrény van az üzletekben és sokezer halmo-' zódott fel a raktárakban. Túl jól dolgoztak a munkások! “Nem fizetődik ki” a hűtőszekrények további gyártása. Karácsony ide, karácsony oda... lezárják a General Electric Louisville-i üzemét. 5,600 munkás veszti el munkáját és kenyerét. Füstbe ment John és Mike terve. A munkások tízezrei hasonló karácsonyi ajándékot kapnak az amerikai tröszt-fejedelmektől, or-‘ szágszerte. kodva vártam a válaszra, amely ha rögtön nem is a boncasztalra, de legalább a várakozók listájára helyezi szerénységemet és a feleségemet. A válasz november 3-i kelettel megérkezett és abban Paul R. Patek, Ph. D., értesített, hogy bármennyire is értékelik kettőnk felajánlását, az utóbbi években oly mennyiségben gyülemlettek fel a végrendeletüeg hagyományozott hullák, hogy egy ideig szükségleteik ezen a téren teljesen kielégül- tek. A doktor ur egyébként megköszönte ajánlatunkat és ama reménységének adott kifejezést, hogy valamikor a jövőben igénybe veheti szívességünket. Ez az, amit mi is reméltünk és a levél-okozta csalódásban azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a dolog valóban nem sürgős. Ráérünk várni addig, amikor a tultengésben enyhülés áll be. Az sincs kizárva, hogy a konkurenciához fordulunk, vagy az ajánlatot megismételjük 15—20 év múlva. FURCSA AJÁNBÉKOT KAP SOKEZER MUNKÁS A trösztök lezárják üzemeiket — karácsony előtt
