Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-20 / 42. szám

6

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, October 20, 1966

Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.

Ott sem volt könnyű az élet

Newark, N. J. Én sem akarok kimaradni az Emlékkönyvből és igy itt küldöm hozzájárulásomat $10.00 összegben. Illő, hogy én is hozzájáruljak ehhez a díszes Emlékkönyvhöz, márcsak azért is, mert 1923-óta vagyok ebben az országban, ahová félárván érkeztem. Zsurkon születtem és apám jóformán ki sem szolgálta az urakért a katonáskodást, máris vissza kellett öltöznie a kemény komiszba, melyből csak a halál szabadította ki, hogy hol, azt nem tudom. 12 éves koromtól tehát csak özvegy édesanyámmal éltünk. Harcoltunk

19-ben a román megszállás alatt, azután jött a kegyetlen Horthy rendszer, amit már nem tudtunk elszivelni. Először tehát anyám jött ki 1921- ben, azután 1923-ban nekem sikerült és igy kissé jobb helyzetbe kerültünk.

New Jerseyben farmeroskodni szintén nehéz dolog volt, mert nem volt kereset, csak éppen megéltünk. Amikor pedig Hoover után Roosevelt lett az elnök, minden megbukott és elment a 105 hold birtok is, mert kölcsönt nem utalt ki a bank bármilyen kamatra sem.

Amikor megnősültem 1927-ben, kénytelen voltam a városban lakni, ahol előbb bőrgyárban dolgoztam heti 18 dollárért, ami a szűkös megélhetésen kivíil alig volt elég a havi 20 dolláros lakás fizetésére. Mennem kellett tehát, mint a cigánynak, össze-vissza 2—3 gyerekkel is, később mindig több lett. A feleségem mindig azzal vigasztalt, hogy ami volt reggelire, az volt a vacsora is. így neveltünk fel 4 fiút és 6 leányt. Három fiam a koreai háborúban katonáskodott — mely éppen olyan piszkos volt, mint a vietnami — 3—4 évig

EGYSÉGFRONT? DE KIVEL?

Irta: KOVÁCS ERNŐ

Közelednek a választások, igy minden olvasónk előtt felmerül a kérdés, hogy kire adja szavazatát? Vannak sokan, akik úgy gondolják, hogy miután nincs haladó irányzatú, független párt, vajon érdemes-e szavazni a tőkések érdekeit képviselő két párt bármelyikére is?

A Magyar Szó, mint minden kérdésben, ebben is kell, hogy irányítsa az olvasókat, természetesen módot adva arra, hogy minden olvasó elmondhassa véleményét. Annál inkább, mivel a los-angelesi lapolvasó értekezleten is foglalkoztak a kérdéssel és felszólították az olvasókat, hogy necsak szavazatukat adják Brown kormányzóra, hanem dolgozzanak is megválasztása érdekében, mert a munkásosztálynak érdeke, hogy ne a reakciós ellenjelölt kerüljön a kormányzói székbe.

Ez a határozat nagyon helyes, nemcsak a kaliforniai választásokban, hanem mindenütt, ahol lehetőség van arra, hogy a jelöltek közül kiválaszthassák azt, aki az olvasók szempontjából jobb, bármelyik párthoz tartozzon is. Különösen olyan jelölt esetében, aki ellenzi a vietnami háborút. Ilyenek voltak New Jerseyben Frost és New Yorkban Weiss jelöltek, akiknek érdekében nem fejtettek ki olyan arányú agitációt, mint amilyent megérdemeltek volna. Különösen áll ez a magyar származású Weiss jelölésére, mert habár a szerkesztőnk Frost támogatására jó cikket irt, elmulasztotta ezt Weiss érdekében. Pedig Weiss olyan negyedben lépett fel, ahol sok magyar lakik és csak 929 szavazattal maradt kisebbségben. Ha a baloldal, beleértve a magyarokat is, belevetette volna magát ebbe az előválasztásba, kétségtelen, hogy Weissot jelölték volna a szavazók. Egyszóval nemcsak szavaznunk kell, hanem — ha érdemes — amint a fentiek mutatják, komolyan dolgoznunk is kell a siker érdekében.

De más is volt még a los-angelesi jelentésben. Voltak munkástársak, akik olyan messzire mennek, hogy felszólították a magyarságot, lépjen be a demokrata pártba, ott működjön és “segítsen balra tolni Brown kormányzatát’’. Miután ezt egy rövid levélben kifogásoltam, megismételték a felszólítást és a demokrata pártot alkalmasnak találták arra, hogy ott független, haladó irányzatú párt részére tagokat szerezzünk. Hivatkoztak a százezer (?) tagot számláló California Democratic

Az ott beléjük oltott mérget sohasem lehet már kiirtani és sohasem lesznek tiszta, egészséges érzelmű munkásemberek. A tanítások, melyeket az Előréből, majd a Magyar Jövőből és a Magyar Szóból vettem és igyekeztem átadni nekik, nem vertek gyökeret. Elmondhatom Adyval, hogy igaz, hogy még élek, de nincs örömöm benne. így tehát utódainknak is csak akkor volna mennyország, ha tisztelnék az öregeket és tőlük vennének át minden tanítást. Akkor mondhatnánk, hogy a mi szivünk által bennünk ragyog, él, mert mi gondoltuk ki.

Üdvözlöm az egész szerkesztőséget, a lapbizottságot, a külmunkatársakat és a volt szerkesztőt, Rosnert és sajnálatomat fejezem ki lemondása felett. Üdvözlöm az uj szerkesztőt, Lusztig Imrét és kívánok neki kitartást és sikert a lap továbbviteléhez. Pokol Miklós

Segítem a lapot tehetségem szerint

CLEVELAND, O. — Itt küldök 25 dollárt, nem adok utasítást, hogy mire használják, fordítsák oda, ahol a legnagyobb szükség van, mert mindenképpen a Magyar Szó fenntartására küldöm. Bár minden olvasó tehetsége szerint támogatná a lapot és nem tizet, vagy tizenkét dollárt küldene, hanem 18, vagy 20-at egy évre. Ha mindenki a tehetsége szerint nyúl a zsebébe, akkor a lapunk életképes lesz, mert nem várhatunk arra, hogy a kizsákmányolok segítsék a lapunkat, mert ők ellenünk vannak, pedig ők is tanulhatnának belőle, mert nekik is a jövőbe kellene nézni.

J. Képes

Councilra, amely a demokrata párt liberális szárnya. A los-angelesi jelentésnek egy másik része is ide tartozik, mely szerint Johnson még ma is jobb, mint Goldwater és ez úgy szerepel, mint az ott kialakult vélemény, miután a jelentésből nem tűnt ki, hogy ebben a kérdésben ellenvélemény is lett volna. Az országos lapkonferencia tudósítása sem mutatja azt, hogy foglalkoztak volna evvel a kérdéssel, ezért szükségesnek találom, hogy lapunkon keresztül mégegyszer felvessük e kérdést és elvárjuk az olvasók hozzászólását. Úgy vélem, hogy ez a javaslat homlokegyenest ellenkezik mindazzal, amit a Magyar Szó és elődei 65 éven' keresztül hirdettek. Olyan jobboldali elhajlást jelentene, amely lapunkat a demokrata párt szócsövévé tenné.

Haladó gondolkodású egyén nem lehet tagja sem a demokrata, sem a republikánus pártnak. Mindkettőt a nagytőke hozta létre és az tartja fenn. Mindkettő választási kampányához a szükséges milliókat a nagytőke adja és természetesen, a megválasztott törvényhozók is annak az érdekeit szolgálják. A kapitalista érdekeltségek legtöbbször mindkét párt jelöltjeit finanszírozzák, mert mindkét párt többsége reakciósokból áll.

Csak oly mértékben nyilvánul meg liberalizmusuk, amilyen mértékben erős a dolgozók nyomása. Példaképpen Johnson “liberális” törvényjavaslatait is annyira felhígítják a két párt egységfrontot képező reakciósai, hogy csak a látszatja marad meg. Mire a minimum órabért felemelik, akkorra a megélhetés drágulása értéktelenné teszi azt.

Ugyanez a helyzet a nyugdijakkal, mert a nyugdíjasok nincsenek megszervezve. Csak a hadi ipari, az autó, az acél és a gumi-ipari munkások értek el valami eredményt, nem a törvényhozásban, hanem csupán szakszervezetük erejével. így alakult ki a munkás arisztokrácia, mely jelenleg a demokrata párt szekértolójává vált. A dolgozók túlnyomó többségének életszínvonala messze elmarad attól, amit amerikai életszínvonalnak neveznek.

Téves az a megállapítás, hogy még ma is fennáll a különbség Johnson és Goldwater között, mint 1964-ben, amikor a békeszerető amerikaiak a háborúra uszító Goldwater helyett a békét hirdető Johsont választották meg. Ma az a különbség közöttük, hogy amit Goldwater elméletben hirdetett, azt Johnson a gyakorlatban valósítja meg. Ez a

Üdvözlet a tanítónknak

OAKVILLE, Ont. — Magyarországon születtem, több mint félévszázaddal ezelőtt. Magyarországon jartam iskolába. De mivel a Horthy-rezsim alatt volt szerencsém iskolába járni és mivel a szülőfalum német volt, minket német ajkuakat nem tanítottak magyarul, csak németül. Magyarul nagyon keveset tanultunk. Megtanítottak az ABC-re, egy kicsit irni-olvasni, de soha nem tudtuk, hogy mit Írunk, vagy mit olvasunk.. így aztán a mai napig se tudok egy magyar levelet hiba nélkül megírni.

Több mint 30 éve élek Kanadában, amit tudok magyarul, azt itt tanultam. A férjem a Magyar Szó elődjét, az Uj Előrét olvasta és abból tanultam magyarul olvasni. Az első magyar újság, amit a kezembe vettem, az magyar munkások által irt és nyomtatott újság volt.

Sok mindent átéltünk, a második világháború alatt, amikor a horogkeresztes Horthy-nácik akartak a világ négy sarka fölött uralkodni. 1945-ben az amerikai kormány két atombombát dobott ártatlan japánokra és sok-sok ezer asszony és gyermek égő halált halt.

Aztán volt a koreai háború az 50-es esztendőkben, majd a kongói összeütközés. Majdnem háború tört ki Kubában. Csak éppen meg tudták álütani, mielőtt kirobbant.

’56-ban a sokat szenvedett magyar néptől el akarták rabolni a nehezen megszerzett szabadságot.

De nincs vége a szenvedésnek, a gyilkolásnak. Most Vietnamban testvér testvért öl és a hatalmas nagy ország bombái ezrével ölik ott a népet. Miért? Csak egy oka van, hogy a monopolisták vagyonát mentsék, hogy ki ne ürüljön a tele zsebük.

Üdvözlöm a Magyar Szót, hogy 65 esztendőt megért. Nemcsak engem, de sok-sok munkást és munkásnőt tanított az igazságra.

Ábrahám Teréz

••••••••••••••••••••••••••••••••••»•••«a

NEW YORK, N. Y. — Andrei Gromyko, a Szovjetunió külügyminisztere visszatért Moszkvába. Elutazása előtt nyilatkozott a sajtónak és azon reményének adott kifejezést, hogy az ENSZ közgyűlése előmozdítja a nemzetközi helyzet enyhítését.

háború akkor sem lett volna piszkosabb, brutáli- sabb, ha az elnöki székben ma Goldwater ülne. Legfeljebb sokkal nagyobb ellenzéke lenne a förtelmes vietnami háborúnak, mint amilyen ma van. Ezt a piszkos háborút Johnson nemcsak a demokrata párttal, hanem a republikánus párttal együtt hajtja végre és a mindent elpusztító harmadik világháború lehetőségét egyre közelebb hozza.

Ezeknea a partoknak humanista, haladószelle- mü ember nem lehet a tagja, még akkor sem, ha a demokrata pártnak van egy “liberális” szárnya, mert a főkérdésben, a háború kérdésében az anyapárttal az is egyvonalon van. Ezért nem támogatta a Democratic Council a newyorki Weisst sem, mert ő nyíltan a vietnami háború ellen foglalt állást. A kaliforniai Brown kormányzó is, a “Meet the Press” tv.-programon épp úgy, mint reakciós ellenfele, kijelentette, hogy a vietnami háború kérdésében támogatja Johnson elnököt.

Miután minden háborús prosperitás ellenére Amerikában sem szűnt meg az osztályharc, itt is kialakul a nagytőke pártjaival szemben egy valóban haladószellemü párt, vagy pártok koalíciója, a haladó szakszervezeti tagokból, a harcos néger szervezetekből, a békére vágyó egyháztagokból és nem utolsó sorban az ifjúságból és az osztálytudatos dolgozókból. De addig is, minden haladószellemü szavazó tartsa meg függetlenségét, válassza ki a jelöltek közül a jobbakat, vagy a két rossz közül a kevésbé rosszat és arra szavazzon, legyen az demokrata, vagy republikánus. De tartsa távol magát mindkét tőkés párttól, mert habár sok millió szavazója van, csak azok a tagjai, akik politikai állásokban vannak, vagy arra aspirálnak.

Mindkét pártban vannak olyan törvényhozók, akik ellenzik a vietnami háborút, de ez ne tévesz- szen meg bennünket, mert ezek a kivételek, melyek megerősítik a szabályt, hogy mind a két párt a tőkések pártja.

Nem üres ábrándozás, amit kifejtek. A szocialista rendszerbe tartozó országok, a szocializmus irányába fejlődő volt gyarmati államok és ezeken kívül, a tőkés országokban megszervezett sokmillió dolgozó hai'ca a békéért, még itt, Amerikában is kézzelfogható valóság, amellyel az amerikai imperializmusnak is számolnia kell. Nem nehéz a választás, hogy hova álljanak ennek, a lapnak az olvasói. Már 65 éve választottunk és semmi okunk sincs arra, hogy most helyet cseréljünk.