Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-20 / 42. szám

Thursday, October 20, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Az iráni sah Magyarországon Az iráni sah és világhirü szép felesége egy hétig Magyarországon tartózkodott: üzemet, farmot és múzeumot látogattak, a Balaton mellett vikendez- tek és tárgyaltak politikai vezetőkkel. Rangjukhoz illően, sőt, barátságosan fogadták Budapesten az uralkodót, az útvonalon, amely szállására vezetett, feliratok köszöntötték a vendégeket és éltették a magyar-iráni barátságot —, jeléül annak, hogy a tiz esztendő, de akár csak az öt esztendő előtti ál- potokhoz képest valami megváltozott e monarchia és a szocialista országok viszonyában. Ez a látogatás a sah — teljes nevén: Moham­mad Reza Pahlavi Arya Mehr sahinsah — kelet­európai utjának egyik állomása. Járt Romániában és Jugoszláviában, Budapest előtt pedig Szófiában volt. De még jobban kitágíthatjuk a kört: a köl­csönös kapcsolatkeresés több évre tekinthet visz- sza — Reza Pahlavi már kétszer járt a Szovjetunió­ban (1957 és 1965); két esztendővel ezelőtt Brezs- nyevet, az akkori szovjet államfőt fogadták Tehe­ránban és nemrég Maurer román miniszterelnök kereste fel az iráni fővárost. Ez a sok utazás és ta­nácskozás nem volt hiábavaló. Maga a sah fogal­mazta ezt meg nemrég, egy észak-amerikai újság­írónak: “Uj Iránt látnak”... Persze egyelőre nem túlságosan uj ez az Irán, belső gazdasági és társadalmi állapota a sah re­formtervei ellenére is jórészt a régi. növelni fogja az oroszok tekintélyét az országban. Nem aggódom ezért.” De nemcsak a gazdaságról van sz>j. Régebben állandó katonai feszültség volt az ország északi határán: amerikai támaszpontnak lenni a Szovjet­unió szomszédságában nem rózsás állapot. Ma már nincs ilyen katonai feszültség e vidéken; amióta a sah kormánya kijelentette, hogy nem enged sem rakéta-, sem atomtámaszpontot létesíteni országa területén, ez a probléma eltűnt. Ebbe a képbe kell belehelyezni a magyarországi Magyar felszólalás az ENSZ politikai bizottságának napirendi vitájában Az iráni uralkodóról nagyon sokat ir a vüág- / ' Az ülésszak eddigi leghosszabb vitája a legfon- sajtó: volt feleségéről és a jelenlegiről, vagyonáról tosabb politikai kérdésekkel foglalkozó politikai es utazásairól, családi eseményeiről és életmódjá­nak pompájáról. Minderről Magyarországon is tud' nak és Írnak, de a sah mostani látogatásában nem a családi pikantériákat emelték ki, hanem olyan politikust láttak benne, aki nagyon szegény ország­ból jött és aki ma már mintha törődne országa problémáival. Változásnak indultak külső gazdasági kapcsola­tai, s ezzel együtt külpolitikája is. Irán a háború után egy-másfél évtizedig az Egyesült Államok egyik legszilárdabb szövetségesének, kizárólagos gazdasági, politikai és katonai partnerének számí­tott és Washington ennek nagy fontosságot tulaj­donított — lévén Iránnak kétezer kilométeres ha­tára a Szovjetunióval. Ha a sah — akinek volta­képpen van mit félnie a szocialista eszméktől és aki hosszú évekig csak a nyugat támogatásában látta trónja szilárdságának biztosítékát — most, a nyugat mellett, kelet felé is fordul, ennek nyomós oka kellett, hogy legyen. Az egyik ok a harmadik világban végbement változás: sok, Iránhoz hasonló ázsiai és afrikai ország felszámolta az egyoldalú elkötelezettséget, s ezzel meggyorsította fejlődését. A másik ok a hidegháború enyhülése a hatvanas évek elején. Irán nem tartozik a semlegesekhez; változatlanul tagja a CENTO-nak, ennek a nyugathoz tartozó ka­tonai szövetségnek, de gazdasági kapcsolatait ille­tőén — és annak alapján diplomáciai téren is — kezdi követni a harmadik világ példáját. És itt kell keresni az “uj Iránt”, amiről a sah beszélt. Irán közel-keleti olajország és a kapcsolatkeresés nemcsak azt jelenti, hogy uj partnerek jelentek meg a színen, hanem azt is, hogy elkezdenek ön­állóan gondolkozni saját gazdasági életükről, meg akarják indítani az ország iparosodását. A Szov­jetunió. egyebek között, félmillió tonna kapacitású acélművet épit Iránnak és cserébe földgázt kap. Olyan földgázt, amely eddig a levegőbe távozott. Amikor az egyezményt aláírták és egyes újságok rémüldözni kezdtek, hogy a sah “utat nyit az oro­szoknak”, Reza Pahlavi igy válaszolt: “ötven éve pazaroljuk ezt a gázt, ugyanakkor szükségünk van az acélgyárra. A múlt 15 évben az Egyesült Álla­mok lebeszélt bennünket erről, mondván, hogy nem gazdaságos, nem praktikus, és az acélgyár építése népünk egy részében esetleg baráti érzése­ket kelthet az oroszok iránt. Nos, nyilvánvalóan ÍJBÓL KAPHATÓ!-----­<| Rózsa Imre: “MÉGIS TAVASZ” j! cimii kitűnő kis verseskönyve, szép kemény kötésben CSAK 75 CENT Rendelje meg még ma a MAGYAR SZÓ Kiadóhivatalától ! | 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003 címen bizottságban folyt a bizottság napirendje körül. Csatorday Károly Magyarország nagykövete a politikai bizottságban azt javasolta, hogy elsőnek az államok belügyeibe való be nem avat­kozásról szóló deklarációt tárgyalja a bizottság, s ezután foglalkozzék azzal a szovjet javaslattal, amely elitéli a nukleáris fegyverek elterjedésé­nek megakadályozását szolgáló egyezmény útjá­ba gördített akadályokat , az egyezmény megkö­tése ellen irányuló lépéseket. Harmadik napirendi pontként a genfi leszerelési bizottság javaslatát, negyedikként a külföldi katonai támaszpontok felszámolását javasolta, a többi nyolc kérdést, amelyeket a közgyűlés a bizottság elé utalt, fon­tossági sori'endben javasolta napirendre tűzni. A magyar delegátus rámutatott: az ENSZ-köz- gyülés politikai bizottságának közvetlenül a le­szerelésre vonatkozó napirendi pont után kell meg­vitatnia azt a javaslatot, amely előírja a külföldi csapatok kivonását Dél-Koreából, mert ez a kér­dés régen megérett a döntésre. (Mint ismeretes, ezt a javaslatot a szocialista országok közösen ter­jesztették az ENSZ elé.) Ezután hangsúlyozta, hogy ennek a kérdésnek megvitatása elősegitheti a vietnami probléma megoldását is. Közismert, hogy a dél-koreai rezsim külföldi nyomásra segít­séget nyújt a vietnami nép ellen folytatott agresz- sziós háborúhoz. Ezt a javaslatot támogatta Fedorenko, a Szov­jetunió képviselője és a többi szocialista ország delegátusa. Az Egyesült Államok ezzel szemben más napirendet javasolt, amelyben első helyen nem a legidőszerűbb politikai kérdések szerepel­nek. A politikai bizottság a hosszas vita után sem tudott megállapodni a napirendben. A tagállamok döntése alapján, a bizottság elnöke a vita folyta­tása előtt személyesen konzultál majd az egyes államok képviselőivel. Szovjet nyilatkozat a szovjet-kinai diákcsere felfüggesztéséről A Szovjetunió felső- és középfokú szakoktatás­ügyi minisztériuma a következő nyilatkozatot jut­tatta el a Kínai Népköztársaság moszkvai nagy- követségéhez : Ez év szeptember 20-án a Kínai Népköztársa­ság felsőoktatási minisztériuma értesítette a pe­kingi szovjet nagykövetséget arról, hogy a “kul- turforradalommal” kapcsolatban a Kínai Népköz- társaság kormánya elhatározta, szünetet rendel el a diákok és aspiránsok tanulmányában, és ja­vasolta, hogy a Kínai Népköztársaságban tanuló szovjet diákok 10—15 napon belül utazzanak visz- sza a Szovjetunióba. A minisztérium szükségesnek tartja, hogy saj­nálkozását fejezze ki amiatt, hogy a kínai fél egy­oldalú döntése miatt félbeszakadnak az említett diákok tanulmányai. Ez elkerülhetetlenül akadá­lyozza felkészülésüket és a két ország együttmű­ködésének továbbfejlődését ezen a területen. En­nek ellenére a minisztéi'ium, a kínai fél döntésé­látogatást. Magyarországnak 1937 óta van diplomá- ciai kapcsolata Iránnal és 1952-ben kötött vele gaz­dasági egyezményt. Idén májusban felfrissítették a gazdasági szerződést, amely 5—5 millió dolláros árucserét ir elő, de ez a mennyiség könnyen növel­hető. A magyar vezetők, akik nemrég kötöttek uj gazdasági szerződéseket több afrikai és ázsiai or­szággal, szívélyesen fogadták a vendéget, Dobi Ist­ván, a Magyar Népköztársaság elnöke a parlament­ben adott díszvacsorán többször is hangoztatta, hogy a béke megőrzése közös cél kell, hogy legyen. A sah ismételten aláhúzta, hogy a békés együtt­működés szükségessége tette hasznossá a budapes­ti látogatást. nek figyelembevételével, utasítást adott minden szovjet diáknak és aspiránsnak, akik a Kínai Nép- köztársaságban tanulnak, hogy október 10-ig tér» jenek vissza a Szovjetunióba. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a Szov­jetunió és a Kínai Népköztásaság kulturális együttműködéséről 1956 julius 5-én kötött egyez­mény és az 1965 évi kulturális együttműködési terv értelmében a diák- .aspiráns- és tanárcseré­nek a kölcsönösség alapján kell állnia, a minisz­térium felhívja a nagykövetség figyelmét, hogy a szovjet felső- és középfokú szakoktatásügyi minisztérium, valamint a szovjet tudományos akadémia az említett elv figyelembevételével úgy döntött: szünetet rendel el a szovjet főiskolákon és tudományos közoktatóintézetekben tanuló kí­nai állampolgárok oktatásában. A szovjet fél el­várja, hogy a szóban forgó kínai állampolgárok 1966 októberében elhagyják a Szovjetuniót. Magától értetődik, hogy a szovjet fél kész lesz megvizsgálni a diák-, aspiráns- és tanárcsere fel­újítását a kölcsönösség alapján, mihelyt a kínai fél erre hajlandónak mutatkozik. Erhard megismételte az NSZK igényéi a “nukleáris részesedésre” A Bundestag külpolitikai vitát rendezett annak a beszámolónak alapján, amelyet Erhard kancellár legutóbbi washingtoni látogatásáról tartott. A devizakérdésekkel kapcsolatban Erhard azt mondotta, hogy Nyugat-Németország igyekszik tel­jesíteni kötelezettségeit, de igen nagy nehézségei vannak, ha biztosítani akarja, hogy az amerikai fegyvervásárlásokat az eddigi mértékben folytat­hassa. Az amerikaiak — mondotta — nem fogad­ják el a nyugatnémet javaslatokat, és ezt a kérdést a nemsokára megtartandó háromhatalmi értekez­let fogja majd tisztázni. Erhard kijelentette, hogy az NSZK a jövőben is követelni fogja magának a nukleáris kérdések megoldásába való “tényleges beleszólás” jogát. Hangsúlyozta, hogy Bonn nem hajlandó “csak tár­gyalásokkal” megelégedni. A kancellár szót emelt a NATO-n belüli katonai és politikai együttműködés fokozásáért és a “Wash­ington— Bonn-tengely” katonai-politikai megerősi- téséért. Osztrák szakszervezetek Habsburg Ottó visszatérése ellen Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség elnöksége Klaus kancellárnál járt, és tájékoztatta a kormány­főt arról, hogy az üzemekben nagy a nyugtalanság Habsburg Ottó tervezett ausztriai beutazása és esetleges vagyoni igényei miatt. A szakszervezetek nézete szerint “a kormány e kérdéssel kapcsola­tos nyilatkozata hozzájárulhatna ahhoz, hogy az üzemekben fenntartsák a nyugalmat.” Klaus em­lékeztetett rá, hogy megfelelő bírósági határozat alapján Habsburg Ottó beutazása jogos, míg vagyo­ni követeléseinek nincs törvényes alapja. Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve* üldök megújításra $.........................-t. k Név • Cim: .., I | Város: . . | Zip Code Állam: ;l H ' I i n

Next

/
Oldalképek
Tartalom