Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-20 / 42. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 20, 1966 SZÉLJEGYZETEK William Winter, a hetenkint megjelenő “World News & Comments” kiadványában, a Szovjetekben tett látogatásával kapcsolatban Írja: “A Szovjetek­ben minden embernek van elegendő ennivalója, van lakása, ingyen orvosi és kórházi ellátása és tiszta ruhája. Az iskolázás ingyenes és a tanulók az iskolázás ideje alatt fizetést kapnak... Érthe- tő, hogy ezek az állapotok milyen befolyást gyako­rolnak a fejletlen országok szegény, éhes, írástu­datlan és betegségekkel küzdő népeire.” • • • "Indiában" — Írja tovább Winter — "az embe­rek milliói az utcák járdáin alszanak, mert nincs otthonuk. A lakosság nagyobb részének nincsen elegendő ennivalója és koldusok tömege minden­felé. Érthető, hogy a szovjet állapotok csábítóak e milliók számára, mert a Szovjetunióban senki nem éhezik, mindenkinek van biztos munkája és nyug­dija, amikor elérkezik az ideje, hogy nyugalomba vonuljon." ♦ • • “Dél-Amerikában” — folytatja Winter — “a la­kosság 80 százalékának nincs elegendő ennivalója. A falvakban, sőt a városok nagy részében, ismeret­len az orvosi ellátás. Az analfabétizmus általános. Könnyen elképzelhetjük, hogy micsoda vonzóerő­vel hat ezekre a milliókra az a tény, hogy a Szov­jetekben teljesen megszűnt az analfabétizmus, úgy­szólván kivétel nélkül mindenki olvas újságokat, magazinokat, könyveket... A milliókra, akiknek nincs munkájuk és akiknek gyermekei éheznek — mint a fiatalok, akiket Egyiptomban láttam, egész életükre kiható betegségekkel —, óriási be­folyást gyakorol a Szovjetunió példája, ha értesül­nek róla.” • • • A "Time" magazinhoz intézett levelében P. S. Fingerote írja Los Angelesből: "Yorty szerint, aki a város szabadalomlevelét a második szakaszon túl olvasta, őrült lenne, ha a polgármesteri tisztségre pályázna. Ebből arra következtetek, hogy Samu polgármester 1.) nem olvasta a szabadalomlevelet a második szakaszon túl, vagy 2.) egyszerűen őrült... Tekintettel állandó veszekedéseire a vá­rosi tanáccsal; felelőtlen véleményére Vietnamról és furcsa hajlamára az 'összeesküvés' szó gyakori használatára, úgy vélem, hogy inkább a második lehetőség forog fenn." Sam Yorty városában mások hasonlóképpen vé­lekednek. • • • Newyorki hűséges olvasónk elküldte a 1240 Lexington Ave. cim alatt, reggel 9-től este 10-ig minden nap elérhető Mrs. Evans röpcéduláját, amely szerelmi, udvarlási, házassági, válási és üz­leti ügyekben soha nem tévedő tanácsot kínál a nagyérdemű közönségnek. A tanácsadó határozott segítséget Ígér minden­kinek, akinek a fenti ügyekben, vagy végrendeleti kérdésekben tanácsra van szüksége, avagy balsze­rencsével küzd. Nincs olyan probléma, amelyet megoldani képtelen lenne... Olvasónk “fantasz­tikusnak tartja, hogy a 20-ik században a civilizált New Yorkban valaki jövendőmondással keresi a kenyerét (és valószínűleg elég vajasan!).” De ha figyelembe vesszük, hogy a sajtó, a tv és a rádió egymással versengve szédíti az amerikai népet; és ha arra gondolunk, hogy az elnöktől lefelé, képvi­selőink legtöbbje arra törekszik, hogy valótlansá­gokkal etesse az amerikai újságolvasók, rádiót hall­gatók és tv-t nézők millióit —, egyáltalán nem csoda, hogy New Yorkban, Los Angelesben és más nagy városban középkorba illő maszlagot lehet jó pénzért árusítani ezreknek és tízezreknek, akik szellemileg még nem érkeztek el a 20-ik századba. • • • Az angol igazságügyminiszter szerint a halálbün­tetés megszüntetése óta csökkent a gyilkosságok száma. Ennek egyik magyarázatát abban találja, hogy megnehezítették a fegyvervásárlás lehetősé­gét és megszigorifották a fegyverviselés jogát... Amerikában még nem jutottunk idáig. SAIGON. — A Ky-kormány válságban van. Hat miniszter beadta lemondását. WASHINGTON, D. C. — A szenátus és a képvi­selőház közös bizottsága 1.7 milliárd dollár költ­ségvetést ajánl a nyomor elleni harcra. A javaslat végleges megszövegezéséről vita merült fel a bi­zottság tagjai között, mely azt a veszélyt keltette, hogy a javaslat nem kerül a két törvényhozó tes­tület elé, az ülésszak bezárása előtt. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS AMERIKÁBAN Ahogy szemlélem a New York Times vagy a Wall Street Journal sorain keresztül — és a sorok között — a világot, sok érdekes és figyelemremél­tó újságot tudok feljegyezni. Megemlitek itt egy párat. A Kennedy gyilkosság Itt van például Kennedy elnök meggyilkolásá­nak esete. A hivatalos körök és a lakosság széles rétegei megnyugodtak abban, hogy a Warren- Bizottság kivizsgálta az ügyet, megállapította a “tényeket” és lezárta az ügyet, vagy legalább is azt hitték vagy kívánták, hogy lezárta az ügyet. Bár már akkor is sokan erős kételyekkel és mély gyanúval vették a Warren-jelentést, de azóta már megjelent számos cikk és könyv, mely e tárggyal foglalkozott és kérdőre vonta a Warren Bizottság megállapításait. Különösen az utóbbi hónapok so­rán megjelent néhány könyv, — közöttük Mark Lane, az ismert ügyvédnek a könyve, — melyek súlyos kételyeket keltenek a W'arren-jelentés iránt, úgy a vizsgáló bizottság működését és eljá­rásának módjait, a bizonyítékok mérlegelését, mint a végső megállapítást illetőleg. E vádak és kételyek annyira súlyosak, hogy az ország vezető lapjai, amelyek eddig a Warren-jelentést, mint a tökéletesség mintaképét üdvözölték, ma már he­lyet adnak ezeknek a kételyeknek, ha csak azért is, hogy elismételhessék a Warren Bizottság irán­ti bizalmukat. így a Wall Street Journal könyv­szemléje az augusztus 22-iki számban, két hasáb­ban ismerteti a két legújabb ilyen könyvet: Edward Jay Epstein, Inquest és Mark Lane RUSH TO JUDGEMENT cimii könyvét. A New York Times szept. 25-iki, vasárnapi száma a szer­kesztői oldalon közli egyik neves tudósítójának, Tom Wickers-nek cikkét, melyben ezekkel az egy­re terjedő kételyekkel foglalkozva egy politikailag pártatlan bizottság részéről való újabb vizsgála­tot javasol. Szégyenletes botrány Ha már jogügyi dolgokról szemlélődöm, elke­rülhetetlen, hogy egy másik szégyenletes ügyről ne tegyek említést. Annál is inkább, mert a két ügynek egy közös vonása van: ha a teljes va­lóság a világ nyilvánossága elé kerülne, a két bot­rányos , igazságtalanság katasztrofális szégyenbe hozná az Egyesült Államok kormányzatát és egész uralkodó társadalmát. A Rosenberg és Sobell ügy A másik ügy Morton Sobell, és vele elválaszt­hatatlanul a Rosenberg házaspár ügye. Az egy évvel ezelőtt megjelent könyv: “INVITATION TO AN INQUEST” (Tetemrehivás) Walter és Miriam Schneir tollából, olyan újabb adatokat és bizonyítékokat közöl, melyek teljesen lerombolják az igazságügyi hatóságok által ellenük felhozott összes vádat. Nyilvánvaló lett tehát, hogy a Rosenberg házaspárt ártatlanul, koholt bizonyí­tékok és hazug tanuságtételek alapján Ítélték ha­lálra és végezték ki. Morton Sobell, akit velük együtt ítéltek 80 évi börtönbüntetésre, ebből im­már a 17-ik évet tölti ki ártatlanul. Nagytekintélyű tudósok, akik az atombomba készitésében vezető részt vettek, kijelentik, hogy a legnyomósabb bi­zonyíték: az atombombának egy vázlata, az “atomtitok”, nem más, mint karikatúra, és mint atomtitok — ami különben se volt sohasem ti­tok — teljesen értéktelen és csak egy szaktudást nélkülöző kontár értelmetlen rajza. Természetes, hogy a kormányhatóságok nem engedhetik meg ennek a botránynak a kirobbaná­sát, tehát minden követ megmozgatnak, hogy a kért ujrafelvételt, egy uj tárgyalást megakadá­lyozzanak. Az amerikai kormánynak -a becsülete már elég alacsony szinten van a világ közvélemé­nye előtt a néger nép ellen elkövetett sok és év­százados igazságtalanság, valamint a vietnami nép ellen folytatott gyilkos és pusztító háború miatt. Ennek a két botránynak a hozzáadása ka­tasztrofális következményekkel járhatna. Szemlélő Luis Augusto Turcio Lima halála GUATEMALA. — Még 25 ezer dollárért sem árulták be ezt a hős forradalmi vezért itt, ebben a koldus országban, ahol naponta 20—35 cent fi­zetésért dolgoznak a mezőgazdasági munkások és a városokban az átlag bér $1.25. Most egy végzetes baleset ölte meg ezt a hőst, akit az imperialisták vezetésével három éven át üldöztek a katonatisz­tek és azoknak titkos szervezetei (G2). Az FAR jelentése szerint politikai küldetésben volt a fővárosban és vasárnapra virradóan (okt. 2.) reggel 5.30-kor kis Austin kocsija felfordult egy kanyarban, közel a fővároshoz és lángba bo­rult. Turcia és egy 18 éves forradalmár leány össze égtek, egy másik nő égési sebekkel elmenekült, de egy fiatal társuk súlyosabb égési sebektől borítva fogságba esett. A legendás hírnévnek örvendő fiatal Turcio gyak ran járt a fővárosban, igyekezett a különböző for­radalmi csoportokat egységfrontba szervezni. Még a kormánypárt sok tagja is nagy tisztelettel tekin­tett rá, de különösen az egyetemi és középiskolai diákok valóságos hősnek tekintették, mindenben segítették, védték. Még nagy kínzások mellett sem árulták el, pedig úgy a diákok, mint a velük rokon­szenvező parasztság soraiból sokat elfogtak, kínoz­tak, megöltek. A legtöbb cakugyan nem tudta, mi­kor, hol vannak az örökké mozgó partizánok. Még a polgári lapok is kétoldalas és képekkel ellátott cikkekben közölték a gyászhirt, az ellenség sem mert kárörvendő hangon Írni, vagy beszélni ró­la. Turcio jelesen végezte az egyetemet, beleértve a katonai akadémiát, ahonnan a U.S.-be küldték további kiképzésre. Az FAR vezetői között a leg­több ilyen fiatal, akiket Amerikában képeztek ki jó harcosokká az amerikai adófizetők pénzén. Töb­ben beszélnek angolul is és sok bajtársuk van a városokban, az egyetemeken és a szakszervezetek­ben. 1963-ban szervezte Turcio az ellenállási moz­galmat, amikor a Peralta-kormány üldözni kezdte a forradalmárokat, részben önvédelemből, de ké­sőbb valóságos polgárháború jellegét öltötte, ami­kor katonai és állami rendőrcsapatokat küldtek ki ellenük. Az ilyen harcokban két forradalmár éle­téért tiz katonával, vagy rendőrrel fizettek, s a leggonoszabb kínzókat, gyilkosokat — kivizsgálás után — elitélték és kivégezték a forradalmárok. Amint Joe Hill mondta utolsó szavaiban: “NE GYÁSZOLJATOK — SZERVEZKEDJETEK” — itt is és az egész világon az ilyen elesett hősök emlé­kére ezt a jó tanácsot kell megfogadni, mert minél erősebb a szervezet, annál kevesebb lesz az áldo­zat, s annál hamarabb győznek a béke-erők. Tudósitó Anglia az engedmények utján a rhodesiai kérdésben Herbert Bowden brit nemzetközösségügyi m niszterés Sir Elwyn Jones főállamügyész vissz; érkezett Londonba tíznapos rhodesiai látogatása ról. Közvetlenül megérkezése után Bowden a bri kabinet ülésén beszámolt lan Smithszel, a tör­vénytelen fehértelepes-rezsim vezetőjével folyta­tott bizalmas tárgyalásairól. A nemzetközösségügyi miniszter megérkezése­kor megismételte: “nem optimista” a kiegyezés lehetőségeit illetően, de “még van idő a gondol­kodásra és a bölcs döntésekre”. Bowden azt is megjegyezte, hogy a rhodesiai megbeszélések anyagának feldolgozása “legalább 8—10 napra való munkát ad minisztériumának”. Londonban ezt a kijelentést úgy értelmezik, hogy a miniszter nyitva hagyta az ajtót a tárgyalások ujrafelvétele előtt. Jól tájékozott angol források szerint Bowden olyan engedményeket tett Smithnek, amelyeket az afrikai közvélemény — ha ezek nyilvánosságra kerülnek — csakis Rhodesia husszoros többség­ben levő afrikai lakosságának “kiárusitásaként” értelmezhet. A/Y\€R1KAI ^ y .Jffptegr£f£&jr Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: N"" York városban, az Egyesült Államokban és IL^ldában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden mäs külföldi ország- ^sggpgJSSs^.84^ be egy évre IS dollár, félévre $6.50. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom