Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-06 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 6, 1966 Gödöllő város left - megszűnt az aszódi járás A Elnöki Tanács rendeletére január 1-től Gödöllő község járási jogú várossá lép elő, az aszódi és a gödöllői járásokat pedig összevonják. Gödöllő a legutóbbi években rendkívül sokat fejlődött. Itt kapott otthont az Agrártudományi Egyetem, amely az azóta épült intézményeivel és lakótelepével maga is valóságos várossá növeke­dett. Az idén múlt 15 éve, hogy megkezdte mun­káját a termékeiről világszerte ismert Ganz Árammérőgyár; hasonló hírnévre tett szert a Kis­állattenyésztési Kutató Intézet. Megkezdte mun­káját a Gödöllői Gépgyár, s most épül a Humán Oltóanyagtermelő Intézet üzeme. Rohamosan nö­vekedett a község lakóinak száma is: az 1949. évi 12 ezerrel szemben ma már megközelíti a 200 ez­ret. . Pest megye ötödik s az ország 64. városa, Gö­döllő, a jövő évtől kezdve még nagyobb léptekkel fejlődik. Első, ünnepi tanácsülését január 3-án tartják meg. Ugyancsak január 1-től összevonják az aszódi és a gödöllői járást: ezenkívül Ácsát és Ptispök- 'hatvant a váci, Erdőkertest, valamint Veresegy­házát a gödöllői járáshoz csatolják. Átadták a forgalomnak a Hskoic-Szerencs villanyvasutat December 22-én a szerencsi állomáson ünnepé­lyesen átadták a forgalomnak a Miskolc és Sze­rencs közötti uj villamosított vasúti szakaszt. Je­len volt Rödönyi Károly, a közlekedés- és posta­ügyi miniszter helyettese, a MÁV vezérigazgatója is. Dr. Pásztor Pál miskolci vasutigazgató avató­beszédében elmondotta, hogy a most elkészült vonalszakasz a Budapest—Miskolc—Záhony kö­zötti vasútvonal villamosításának része. Határ­idő előtt kilenc nappal fejezték be a vezetéképí­tést, a szerelőbrigádok mindvégig kitünően telje­sítették feladatukat. A 71 millió forintos költség is valamivel alacsonyabb a tervezettnél, és a von­tatás korszerűsítése révén öt éven belül megté­rül a ráfordítás. Rödönyi Károly, aki a munkában kitünteket a minisztérium nevében megjutalmazta, szintén nagy elismeréssel szólt a vezeték-épitők teljesítmé­nyéről. Hangsúlyozta, hogy ez az év rekordot ho- 'zott a vasut-villamositásban; eddig még soha nem sikerült elérni az esztendőnkénti 60 kilomé­tert, amelyre most joggal lehetnek büszkék a sze­relőbrigádok. Amellett, hogy határidő előtt meg­építették a vezetéket a Miskolc—Szerencs közöt­ti 40 kilométeres távon, ugyancsak ők villamosí­tották a Miskolc—Diósgyőr és a Tatabánya— Oroszlány vonalat is. Jövőre még nagyobb szaka­szon kell elvégezni a munkát: 1966. dec. 31-ig szeretnék átadni Nyíregyházáig az újonnan vil­lamosított vonalat, 1967 végéig pedig a villamo­sításnak el kell érnie Záhonyig. Közgazdaságtudományi folyóiratot indítanak Magyarországon A Magyar Tudományos Akadémia Acta Oeco- nomica cimen uj folyóiratot indít, amely a ma­gyar közgazdaságtudomány fontosabb eredmé­nyeit tárja a külföldi olvasók elé. Az uj folyóirat évente négyszer jelenik meg, és főleg angol, de ezenkívül orosz, német és francia nyelvű tanul­mányokat is közöl. A szerkesztő bizottság elnöke dr. Vajda Imre, nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Közgaz­dasági Társaság elnöke, felelős szerkesztő dr. Föl­di Tamás, a Közgazdaságtudományi Intézet könyv­tárának vezetője. A folyóirat az Akadémiai Kiadó gondozásában jelenik meg. Félezer borral telt bütykös és kishordó kelt út­ra az ünnepek előtt naponta a Bács-Kiskun megyei postákon. Mint minden évben, az idén is a solt- vadkertiek bizonyultak a legjobb ajándékozóknak. A községből átlag száz kishordót küldtek a rokonk- nak naponta. Két bányászt mentettek meg 8 órai hősi munkával Pécsbányán Szerencsés kimenetelű bányaomlás történt dec. 23-án reggel a Mecseki Szénbányászati Tröszt pécsbányai üzemében. A Széchenyi-akna nyolca­dik szintjén, 525 méter mélységben hajnali fél hatkor beomlott egy pillérfejtés. A lezúduló szén két bányász, László Henrik 50 éves aknász és Kó­TISZAI HALÁSZOK Nagy a nyüzsgés a tarpai utcákon. Szekerek hordják a diót Kisarból, Nagyarból, Csécséről, Mi- lotáról meg Gulácsról. így szokták ősszel, mert a tiszamenti diótermést a tarpaiak törik, tisztítják és szállítják Budapestre, meg a világ minden tájá­ra. Azért is nyüzsgő az utca, mert szaporodnak a díszes, étkes lakodalmak. Az idén kevés bor ter­mett Beregben, Tokajból hozzák dióért. De külö­nös ládákat szállító szekereket is látunk a Fő ut­cán. Békák mocorognak, békák brekegnek a lá­dákban. Honnan hová — kérdem a kocsist. — Békát szállítunk Franciaországba. — Békát? — csodálkozunk s kiderül, hogy Var­ga Miklós tarpai halász esetenként nemcsak halat, de teknőcöt, rákot, zöld gyikot, fürge gyikot, töré­keny kuszmát, siklót és kecskebékát, gyepi békát is fog a Halványban. Kocogunk, megyünk hát Varga Miklóshoz a tar­pai halászhoz. Hosszú sövényből font kerítések tövében vezet az ut a tarpai temetőhöz, ahol min­dennap friss virág jelzi Bajcsy-Zsilinszky sirhant- ján a tarpaiak emlékezését. Aztán a temetőtől gir- be görbe ut vezet a tiszai halászhoz. — A franciák a béka kilójáért valutát, az expor­táló cég pedig 16 forintot fizet. — Hogy adta rá magát? — Békát kedvire foghat az ember, halat alig. — De a halász, gondolom mégis a halból él? — A halért munkaegységet Írnak a halászati szövetkezetben, odaát a Tiszán, Fehérgyarmaton, ötven forint értékű hal felel meg egy munkaegy­ségnek. A harcsa, a süllő, a kecsege 24, a ponty 20, a csuka 18, a kárász, a domolykó 15. a vegyes hal 10 forint értékűnek is számitana, ha volna elég hal. — Miért? — Én a békát nemcsak a franciák kedvéért, de a harcsafogáshoz is használom. Ilyenkor ősszel te­tőhorogra akasztom, azzal csalogatom a nagy fér­get, az óriás harcsát. Fognék én másféle tiszai ha­lat is, serincet, répahalat, érdeszt, pontyot, már­nát, selyemhalat, folyami görcsét, cigányhalat, compót, porosszájut, széles bálintot, keszeget, ká­rászt. férges fehérkét, veresszáju koncért, fekete- szemű szilhalat, pozsárt, bajuszos tergélyt, csukát, kecsegét vagy folyami orsót is. Bizony, ha a Tisza- szabályozás, majd meg jelenleg a tiszalöki vízlép­cső nem apasztotta volna meg a halállományt. Az olvadások is pusztítják a halat. És hát a beregi ol­dalon is nyüzsögnek a halászok. . . Megyek tovább. Átkerülök a kisari fahidon Fe­hérgyarmatra. f .t : — Sajnos egyre kevesebb kecsegét fogunk a Felső-Tiszában, mert a Tiszalöki Erőmű szabályoz­za a délvidéki nemesebb halak szabad mozgását. Aztán a vízügyi emberek is egyre nagyobb terüle­ten pokrócozzák a Tiszát. De a követ nem kedveli a nemes hal, mert a pokrócozott partoldalban nem terem meg a tiszavirág, a kecsege kedvenc eledele. — Hát a harcsa —, kérdezem Széles Ferenctől, a halászszövetkezet tömzsi elnökétől. — Okosabb már a harcsa is! A felső-tiszai harcsa nem kapja be a horgot, csak a csalétek szélét bi­rizgálja. Aztán a horgászok is tökéletesítették a felszerelésüket. Ezért úgy határoztunk, hogy a haj­dani halastavak hálózatát építjük ki a Tisza közelé­ben. Tavaly 1964-ben Kisaron létesítettünk is egy 80 holdas halastavat. Megyek tovább Vásárosnaménybe. Oda, ahol a Szamos, a Kraszna folyik és egyesül a Tiszával. A naményi oldallal szemben szives emberek, a ger- gelyugornvai halászok fogadnak. Hajnalban indul­nak a Halványba, vagyis a Holt-Tiszaágakba. Kes­keny, 2—3 kilométer hosszú az ugornyai Halvány. Benőtt a széle súlyommal, hínárral, fenékhuszár­ral, sással. Az ugornyai Halványban a másfélméte­res viz egyre romlik, savanyodik. A vízből folyton nya Ferenc 32 éves segédvájár elől elzárta a sza­badulás útját. A baleset után nyomban riasztot­ták az üzemi mentőbrigádot, amelynek segítségé­re sietett a Pécsszabolcsi Központi Bányamentő Állomás két raja is; összesen negyvenen vettek részt a föld alatt rekedt emberek mentésében. Az omlós szénben rendkívül nehéz körülmények között közelítették meg a bajbajutottakat. Ere­jüket azonban megsokszorozta az omlás mögül érkező életjel, a segitségvárás. Nyolc órai izgal­mas munka, mintegy száz csille szén eltávolítása után sikerült a 16 méter hosszú omláson át men- tőguritót kialakítani, amelyen keresztül László Henrik és Kónya Ferenc a saját lábán jutott biz­tonságba. Szerencséjükre sikerült egy olyan üreg­ben elhelyezkedniük, amely védelmet nyújtott számukra a szén elől, s a légvezeték is épen ma­radt. fogy az oxigén és ahogy szaporodik benne a gyom, azonmód pusztul belőle a nemes élet, a hal. Az idén nagyon is nagyra nőtt a sás. Dögsüllőre mutat a mesterhalász Szűcs István: — Ezt a vizet le kéne engedni. A medrét klór- mésszel kéne kezelni, hogy a gyom kipusztuljon belőle. Azután pedig szántani, felszántani. Akkor újra megteremne, nőne, szaporodna a hal a Hal­ványban. Négy-öt mázsa harcsa-, süllő-, pontyiva­dék vígan meglenne benne, évente akár 200 má­zsa halat is nevelhetnénk. Annyit, hogy az élő Ti­sza vize is megtelnék velük. Rendszeres ivadék juttatás biztosítaná a Tisza halbőségét. Van már példa erre, tavalyi kísérletképpen 4 kilós harcsá­kat tettünk az ugornyai Halványba. Az idei nyár­ra 9 kilóra nőttek. A jándi Halvány meg egyenesen ivadékparadi­csomnak kínálkozik. Abba süllőikrát kéne tenni. Megérné .Két kiló ivadékból 30 ezer süllőt tudná­nak nevelni az öreg halászok, akik a folyó Tiszán már nehezen mozognak. Szívesen segítenének. Em­lékszem régen a Tisza bérlőit törvények kötelez­ték, hogy a Felső-Tisza vizébe 10 mázsa ivadékot tegyenek. A süllő ikráját a Dunántúlról hozták, kosárba rakták, amit füzfarudra akasztottak és úgy vitték ki a Holt-Tisza csendes, meleg vizére. A Halvány­ból áradáskor került át a növendékhal az élő Tiszá­ba, amikor a kiöntött élő Tisza a holtágat is ellep­te. A jándi, a tarpai, az ugornyai Halványok most is alkalmasok volnának ivadék nevelésére. Mi ugyan beletettünk már 1—2 mázsa süllő ivadé­kot az ugornyai Halványba és Tarpánál pedig ugyancsak gondoltak a holnapra Vargáék, és mind­ez nem elég. Igen szerencsés esztendőben visszatér egy kicsit a szabályozás előtti halászvilág, már ami az ivást illeti, s olyankor a kubikok, a hullámtéri gödrök, a halványok ontják az ivadékot. De ha a Tisza- medrében marad, kevés a hal. Aztán az ártérben is hasznosíthatnánk az olyan mélyenfekvő helye­ket, ahol az áradás múltával megreked a viz. Az ilyen helyeket csatornával kéne a Tiszába kötni, hogy ne pusztuljon bennük a halivadék. Ráfekszik az ég az erdőre. Óumiruhába öltözik a mesterhalász és tapogatóval lép a vízbe. Csobog a viz, de hal alig akad a tapogatóba. .. Balázs Árpád A hagyományos szilveszteri malac-szállitmányt az óév utolsó napjaiban Szolnok megyéből, a Sur- jáni Állami Gazdaságból indították útnak Buda­pestre. A kitűnő sertésállomány feleslegeiből 240 szerencséthozó rózsaszínű malacot küldtek a fővá­rosi boltokba. C'+-3 v*Az Úttörők idei karácsonyfáját a Parlamentbe a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság szállította az idén. A brennbergi erdőben egy hetven éves, 22 méteres lucfenyőt választottak ki erre a célra, «•••••••••••»••••»••••»»«••••••••••••••a FORDULJON BIZALOMMAL JOSEPH BROWNFIELD CÉGHEZ AZ IKKA ÉS IBUSZ KÉPVISELETE Repülő- és hajójegyek, mindenféle utazási ügyek és biztosítások Tudományos és szépirodalmi könyvek, szótá­rak, hanglemezek magyarországi beszerzői Kérjen árjegyzéket! Uj cim: 1484 THIRD AVENUE New York, N. Y. 10028 — Tel.: LE 5-6490 _10 Mi TörTcmk , __________>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom