Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-27 / 4. szám

* amerikai magyar szó — Hungarian word Thursday, January 27, 1966 MEGJEGYZÉS A VITÁHOZ ÉS BESZÁMOLÓ ST. CATHARINES, Ont. — A lapban folyó vitá­hoz szeretnék hozzászólni, felhiva a figyelmüket, hogy külföldön (Kanadában ezúttal) is vannak szép számmal lapolvasók és támogatók, akik igenis mindent akarnak tudni a szülőhazánkban történ­tekről, már amennyire lapunk képes bennünket tájékoztatni. S főleg azt akarjuk tudni, hogy mik és miért mennek rosszul. Szerintem, ha a lap úgy kezdene írni, ahogy azt a jelzett lapbizottság akarja, akkor megbocsáthatat fanul hűtlenné válna ujságirói hivatásához, ami pe­dig azt jelentené, hogy mi, külföldiek, akiknek már elegünk van a hazudozásból, lerendeljük a la­pot, mert valótlanságokat olvashatunk más lapok­ból is. (Lásd pl. a vietnami híreket.) Hiszen kimon­dottan azért fizetünk elő és támogatjuk erőnkhöz mérten a Magyar Szót, mert szomjuhozunk az igaz­ságra. Mióta 1928-ban a kanadai szénbányánál dol­goztam és néhai Gajdos komám a kezembe nyomta a Magyar Szó elődjét, az Uj Előrét, hogy “olvasd komám, ez való nekünk,” azóta ez az újság volt és maradt az igazi újság, amelyik méltó módon kiér­demelte bizalmamat, mert úgy és olyan igazan köz­li az elérhető híreket, ahogy azt más lapokban hiá­ba is keresném. Az utasításadásnál meg sem áll a szóbanforgó lapbizottság (és itt van a kutya elásva), hanem odá­ig mennek, hogy lapunk megfizethetetlen érdemű külmunkatársát, Neuwald honfitársat, próbálják a gyanúsítás mérgezett nyilaival kiütni. Ebben rész­ben már célt is értek, mert a szívig sértett Neu­wald ki is mondta, hogy nem fog több hirt írni Magyarországról. Talán tudják az olvasók, hogy mit irt Gábor An­dor: Az én hazám c. verseskötetében (szinte félek leírni): S bár szégyen és bár iszonyat, Magyarként állni gáton. . . Rám is és más vén foghíjasra minden szép hir szülőhazánkról üditőleg hat, de a rossz híreket is tudomásul vesszük, mert tudjuk, hogy nincs olyan búza, amiben konkoly ne lenne. S ha már annyira védik egyesek szülőhazánk jó hírnevét, amiért fo­gadják szívből jövő köszönetemet, akkor miért nem utasítják a szülőhaza kormányát, hogy ne en­gedjen ki híreket olyan esetekről, amelyek sajnos megtörténtek. Szeretném megkérdezni a los-ange- lesi lapbizottságot, hogy miért csak a Magyar Szó­ban megjelent Írásokat kritizálják? Itt van pl. a Magyar Hírek, a Magyarok Vilábszövetségének hivatalos lapja, vagyis nem reakciós lap, melynek dec. 1-i számában olvashatjuk: A társadalmi tulaj­don védelme, c. cikket Pethő Tibortól. Mit szólna a Ios-angelesi lapbizottság, ha ezt a cikket Neuwald irta volna és a Magyar Szó közölte volna? Pedig szerintem közölni kellene. Olvassák el, akiket szülőhazánk sorsa érdekel és be fogják látni, hogy elsőrendű kötelesség lelep­lezni azokat a bajokat, amelyek miatt szülőhazánk becsületes dolgozói hiányt szenvednek és amelyek­re Neuwald is rámutatott. Mert ha az igazgatók, főkönyvelők, vezérmérnökök nem a szocializmus érdekeit képviselő emberek, hanem a Horthy-rend- szerből — talán protekció utján — átmentett, át- vedlett egyének felelős állásaikban összeesküsznek a dolgozó magyar nép és ország érdekei ellen, ak­kor helyesen járnak el a becsületes újságírók, köz­tük Neuwald honfitárs is, ha az ilyesmit a kizsák­mányoltak tudomására hozzák. S ez nem kivételes eset, tudnék százat is idézni a Magyarországon megjelent lapokból, ha volna hely. De ezen leg­utóbbi esetet találtam alkalmasnak arra, hogy bi­zonyítsam, igen is helyes utón járt Neuwald, ami­kor a magyarországi állapotokat vizsgálta. Az igaz­mondásért nem megrovást, hanem minden tiszte­letet megérdemel. ★ Miközben viaskodtam e sorok megírásával, újabb eset, mégpedig gyönyörű eset történt, ami feled­hetetlen emlékként rögzítődött szivünkbe. Mint már írtam, a hazudozásokból elegünk van, hiszen már régen arról hazudoznak a szószékekről is, hogy milyen éhség van Magyarországon, stb. Mint­ha a nélkülözést a mindössze 20 éves szocialista magyar rendszer hozta volna létre! De amióta meg­indult a tömeges hazalátogatás, ezzel felhagytak. Azért elég tanultak ahhoz, hogy egyéb hazugságo­kat találjanak ki. 1965-ben sok honfitárs látogatott haza és hoz­tak magukkal felvételeket is, melyeket nem lehet meghazudtolni. Ebből a városból is és a szomszé­dos Wellandból voltak otthon. Nagy megtisztelte­tésnek vettük, hogy Wellandból átlátogatott több magyar, köztük a Breitenbach házaspár is, áthoz­va magukkal a látogatás alkalmával felvett filme­ket a mi szórakoztatásunkra. Ugyanakkor az itteni magyarok összejövetelt rendeztek a világ béke­mozgalom támogatására. Ismételten köszönetét mondok a kedves házaspárnak, hogy felkerestek bennünket és képzeletben visszavittek a 40—45 éve elhagyott tájakra. Bizony szép volt látni azo­kat a felépült munkáslakásokat és az épülőben lé­vőket, az egészségtől duzzadó gyermekeket az ápo­lónők felügyelete alatt, a heti piacokat, ahol gar­madával voltak a szép élelmiszerek, a termelőszö­vetkezetek csirketenyésztő telepeit, a Parád-i és más gyógyfürdőket... Bizony soha nem remélt helyzetet értek el a ma­gyar földmunkások (még mindig parasztoknak ne­vezik őket), amint a fürdők vizében és a napfény­ben keresnek gyógyulást. Nem tudom biztosan, de lehet, hogy a filmezőben volt egy kis huncutság is, de a magyar nőket szép gömbölyűeknek tüntet­te fel, igaz, a férfiakat is. A Nők Lapjában találha­tó étrendszer szerint viszont a fiimezőt nem is lehet huncutsággal gyanúsítani. Láttuk a gyermek- vasutat, a kiállítást, a földművelők családjainak házait belülről is, arató kombinátot, de láttunk még sok nadrágszij-földecskét is. Mivel autóval utaztak, volt alkalmuk szép felvételeket készíteni utakról, városokról, majd a hajókikötőből és végül itthon, Wellandon, a gyermekek és unokák társa­ságában. A filmbemutatást házilag készült sütemények és tea követte. Majd ismertetve az összejövetel célját, $46 jött össze, melyet a világ békemozgalomhoz küldött el a rendezőség. Köszönet a Breitenbach házaspárnak, hogy ilyen szép emlékű vasárnap dél­után rendezésében közreműködtek. Kovács János Megjegyzés a megjegyzésekre LOS ANGELES, Cal. — Mivel egyike vagyok azoknak, akik a los-angelesi lapolvasók gyűlésén elfogadott levelet aláírták, szeretnék hozzászólni a newyorkiak leveleihez, mert ők egyöntetűen felso­rakoztak Neuwald védelmére. Mi nem a kritika használatát kifogásoltuk, hanem olvasva Neuwald cikksorozatát, több kitételt elitéltünk benne, mert azok szerintünk nem jóakaratu, nem őszinte kriti­kák voltak. Mi nem támadtuk Neuwaldot, csak ar­ra kértük a szerkesztőséget, hogy ilyenfajta kriti­kákat ne tegyenek be a lapba, bárki írja is. Horváthnak azt ajánlom, hogy olvassa el a szer­kesztőséghez irt levelünket, abból megtudja, hogy mit kifogásoltunk, nem akarom itt megismételni. Meg akarom őt nyugtatni, hogy igenis válaszolt nekünk Neuwald, levélben sértő, gúnyos megjegy­zést téve az én és Jehn irói tehetségére. Igaz, mi nem vagyunk Írók, de sok éves munkásmozgalmi tapasztalattal rendelkezünk és meg tudjuk állapí­tani, mi a helyes és mi nem. Ha Magyarországon a hibákat lehet kritizálni (ami helyes) és bennün­ket, akik aláírtuk a levelet provokáló támadással lehet vádolni, miért nem szabad egy külmunkatár- sat kritizálni? Harmincöt éven át, ha nem is tollal, de főzőka­nállal a konyhán és piknikeken, valamint anyagi támogatással, éppe.i úgy hozzájárultam a munkás sajtó építéséhez, mint az írók az Írásaikkal. “Figyelő” levelére is szeretnék visszatérni, de nem akarok túl hosszan írni. így csak a befejező soraira annyit, hogy van, amikor a szerkesztőség kritikai jogát korlátozni kell, hiszen ott is embe­rek dolgoznak és tévedhetnek, ami meg is történt az ’56-os eseményekkel kapcsolatban. Róth Ernő levelére pedig annyit, hogy nincs szándékunkban a dogmatikus elszigeteltség álláspontjára helyez­kedni, ami látható aktivitásainkból is, ha figyelem­mel kiséri a los-angelesi jelentéseket; úgy magyar, mint amerikai téren dolgozunk az emberiség jobb jövőjéért és a békéért. Berkowitz Gizi Haladjunk együtt BELL, Cal. — Én is szeretnék hozzászólni a Neuwald magyarországi cikkei körül kifejlődött vitához. Nem hiszem, hogy helytelenül irt volna tapasztalatairól. Megírta az egyik lapszámban, hogy ő őszintén ir arról, amit látott. Nagyon sajná­latosnak tartom, hogy a lap ilyen dolgokkal van tele, amivel elégtételt adunk az ellenségeinknek. Kérem, próbálják levenni a napirendről a kér­dést, folytassuk tovább a munkát, fogjunk kezet s feledjük el a Neuwalddal való félreértést. Halad­junk együtt a lap építéséért mi, akik sokszor el­vonjuk sajátmagunktól azt a kis pénzt és segítjük a lapot. A sok kritika árt nekünk és a lapnak. Ez­zel nem akarok senkit megbántani, de vigyázzunk, mert kevesen vagyunk. Én 51 éve olvasója és tá­mogatója vagyok lapunknak. M. Tittelbach El fogjuk érni munkával LOS ANGELES, Cal. — Negyedik éve élek eb­ben az országban, 1948-ban hagytam el szülőföl­demet az úgynevezett Rákosi személyi kultusz ide­jén, ezek szerint résztvettem én is az ifjú gárda munkájában, öreg szülőhazánk ifjúvá varázsolásá­ban. Az itteni Magyar Munkás Otthonba beiratkoz-: tani, ahol úgy láttam, hogy egy darab magyar; földre léphetek a nagyrabecsült vezetőség jóvoltá­ból. Ott megismertem Mr. Neuwaldot és sok más honfitársat, akikre úgy nézek, mint az itteni ma­gyarság kiváló egyéneire, Neuwald különösen so­kat tesz szülőhazánkért és sajnos, hogy sokan nem értik meg Írásait, vagy szándékosan félremagyaráz­zák. Neuwald nem hétköznapi kicsiny újságíró, mint sok vele egykorú ember, hanem kiváló képviselő­je a magyarságnak, magas nívón ir. Ő, mint jósze- mü újságíró, hazai látogatása alatt rögtön észre­vette a lazsálókat. Azt ajánlom azoknak a honfitár­saknak, akik elitélő kritikát gyakoroltak Neuwald felett, hogy hozzák leveleiket egyensúlyba, nehogy a reakció és más bajának örülő egyének húzzanak hasznot belőle. Mi is lenne, ha mindig torzsalkod- nánk itt, ahol a legnagyobb összefogásra és szülő­hazánk segítségére van szükség? Nagyon helyes a jan. 6-i lapszámban Róth Ernő írása, mert ha­tározott formában kell leleplezni a hibákat. B. B. •f*~9 Egyébként Budapesten élő barátomtól érdekes levelet kaptam, melyből néhány részletet itt idé­zek: .. .Azt viszont tudjuk, hogy egyes hazánkfiai — pláne pár éve a csomag-, pénz és egyéb javak re­ményében—nem sajnáltak hazudozni, minden tücs- köt-bogarat összefirkálni, a valóság helyett könnye­ket fakasztó szóvirágokat irogatni a “nemesszivü” rokonoknak. Valószínű, hogy ilyen levelek ma is mennek oda. íróik sokszor nem is sejtik, hogy e kegyes csalással országunk tekintélyét is lejárat­ják, igy néhány dolgot Írunk helyzetünkről. Állami lakásban lapunk, mint nagyvárosokban a legtöbben, havi bére 141 forint (keresetem 2700) 2 szoba van, egyik apósomé. Van televíziónk, mo­sógép, porszívó, stb. Hűtőszekrényünk és jármü­vünk még nincs, ezek drágák. Pl. a hűtőszekrény 4—7000 forint, autó 50—120 ezer (ami itt kap­ható). Televízió 800,000 db. van az országban, ter­jed a többi gép is erősen és bútort is sokan vesz­nek. Az emberek jól öltöznek, kitünően étkeznek. 70 fillérért villamoson Budapesten át lehet utazni Orvos, gyógyszer, kórházi ellátás lényegében ingye­nes. Csak az nem dolgozik, aki nem akar. Minden munka nyugdíjra jogosít. Férfi 60 nő 55 éves kor­ban nyugdíjba mehet. Most 20 év szolgálat kell, de ez 25-ig nő. Ha ez nincs meg, valamivel csökken az összeg. Az emberek tízezrei tanulnak, én is. Az oktatás olcsó. Minden ember gyereke, ha tehetséges, a legmagasabb iskolát is kijárhatja, még ösztöndíjat is kaphat. Az eddig felsoroltak mellett van hiba is, még kevés a lakás, sok az igénylő, a munkafe­gyelem még csak szilárdul, elég sok a lógás. Egye­sek mindig próbálnak harácsolni, kis munkáért sok pénzt kapni. Még vannak alacsony fizetésű és alacsony nyugdíjas emberek, különösen öregebb parasztok. Ezeken ahogy lehet, igyekeznek segí­teni. A nagy családok családi pótlékot is kapnak. Még leginkább falun van baj (időjárás, árvíz, állat- betegségek, munkaerőhiány, stb. miatt). Az idén a zöldség és gyümölcsárak magasak, igy a pénz nagy része élelemre megy. Azért fazékban is sok pénz van, majdnem egymillió magyar az idén is volt külföldön. (Ide is jött több mint egymillió más országokból.) Mi is szeretnénk még szebben és job­ban élni. Ismerjük az amerikai magas életnívót és reméljük, mi is egyszer elérjük. Addig persze még igen sokat kell dolgozni, de tudjuk, el fogjuk érni munkával. Pista és családja Megértést kér PALM BEACH, Fia. — A naptár nagyon jó, él­vezet olvasni, sok tanulságos dolog van benne. So­kan szeretnek kritizálni, de nem számolnak azzal, milyen kicsi a szerkesztőség ahhoz, hogy bizonyos dolgokat áttanulmányozzanak és ahol kell javítsa­nak. Mi sem helyeseljük azt a kritikát, amit Neu­walddal kapcsolatban írnak. Erdélyből jövünk és a mi hozzátartozóink mind jót Írnak. Persze, van­nak hibák, de azok lassan, idővel rendbejönnek. Igen élveztük Neuwald riportját és kérjük, hogy folytassa, remélve, hogy akik olyan nagyon kriti­zálták, nem rosszindulatból tették. Nem szabad azt a kis erőt szétszaggatni, még akkor sem, ha hibát csináltunk, hiszen azok, akik nem írnak, nem is követnek el hibát. Mi ismerjük úgy a kritizáló- kat, mint Neuwaldot. Floridai olvasó-család

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom