Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-27 / 4. szám
Thursday, January 27, 1966 AMERIKA» MAGYAR SZÓ - HUNGARIAN WORD 9 Otthon kipellengérezték a hibákat FLUSHING, N.Y. — A lapban megjelent és Neu- walddai kapcsolatos kritikákra csak annyit, hogy Neuwald munkástársunknak teljesen igaza van. Én voltam odahaza három Ízben is, de sokkal több hibát láttam meg, mint ő. Hiszen az otthoni újságok is állandóan kritikát gyakorolnak azok felett, amiket nem tartanak jónak, sőt még a szinházak- ban is állandóan kipellengérezik a hibákat. Sajnos sok időbe kerül még, hogy minden rendben menjen egy 20 éves országban. Amerika már elég régi a 20 éves uj Magyarországhoz képest, s még itt sincs minden rendben. Stephen Horváth Könnyeket csalt szemében Nagy a cikkezés lapunkban az utóbbi időben arról, hogy milyen fontos, milyen szükséges és milyen jogos nekünk innen kritizálni Magyarországot. Kritika helyett engedjék meg, hogy a múlt heti lapból egyetlen mondatot idézzek, ami nekem könnyeket csalt a szemembe, amit én milliószor fontosabbnak tartok, mint az összes, eddig még ki nem korrigált hibákat. Ez a mondat igy hangzik: “Magyarország nemzetközileg is első helyen szüntette meg a gyermekparalizist (polio) és 1964- ben már az újszülöttek 97.4 százaléka intézetben látta meg a napvilágot.” Fel tudják fogni azok, akik a hibákat keresik, hogy mit jelent ez? Van fogalmuk arról, hogy hol és milyen körülmények között születtek a csecsemők a “régi jó világban?” Magyarországon nőttem fel, de még csak nem is ismertem olyan anyát, aki kórházban, vagy bármely intézetben vagyis szülőotthonban szülte volna meg a gyermekét! Nagyon gyakori volt, hogy a mezőn, kapálás közben szült az asszony és úgy vitte haza a gyermekét a kötényében. Pár nappal később — én magam is láttam — pólyába csavarva, egy nagykendőbe, egy bokor két ágára akasztotta az anya a gyermeket, úgy dolgozott a mezőn és legalább szemmel tarthatta a kicsit, és megszoptathatta. Ha nagyon sirós volt a kis gyermek, akkor mákot főztek és tejébe áztatva, kis fehér rongyba csavarva a kicsinek a szájába tették, azt szopogatta. Elcsendesedett, elaludt tőle és hagyta az anyját dolgozni. Az embernek a szivét melegíti az a tudat, hogy az uj Magyarország igy gondoskodik az anyákról, a csecsemőkről. Nem kell félni, majd lassan rá kerül a sor arra is, hogy a hibákat kikorrigálják. Kovács Erzsi A mi létünk és életünk LOS ANGELES, Cal. — Nem gyakran fogjuk a tollat a kezünkbe, mert az élet nagy színpadán nem ez a szerep jutott a részünkre. De úgy érezzük, hogy mi is részei vagyunk az emberi társadalomnak, különösen a társadalom azon részének, amely óriási áldozatok árán és hősiesen küzd évezredeken át az ellene elkövetett elnyomás, meggyalázás és hazugság ellen. Ez pedig a munkásosztály, amelynek érdekeit annyira a szivünkön viseljük (és meg vagyunk győződve, hogy nagyon sokan vagyunk ilyenek) és ha ezt a munkát külső rágalom vagy belső viszálykodás érinti, nagyon felkorbá- csolódnak az érzéseink, mert ennek az osztálynak érdekei a mi hitünk és életünk. Ez késztet bennünket, hogy mi is hozzászóljunk a “Levél Los Angelesből” vitához. Úgy látjuk, kezd hisztérikussá válni az ügy, habár nézetünk szerint erre nincsen semmi ok. A los-angelesi levél aláirói ugyanazt a jogaikat használták — ha már jogokról beszélünk —, mint Neuwald a Magyarországról irt cikkek sorozatában, amelyekben nem mindig a legszebb színezetben fejezte ki véleményét az ottani helyzetről. Tehát, nézetünk szerint, ha tárMÉG KAPHATÓ AZ 1966-OS MAGYAR NAPTÁR 160 oldalas, kitűnő írásokkal, elbeszélésekkel, versekkel, tudományos cikkekkel Ára csak $1.50 Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003 gyilagosságról beszélünk, az egyiknek éppen olyan joga van a véleményét kifejteni, mint a másiknak. Nekünk éppen olyan értékesek a külmunkatár- sak, mint Horváth barátunknak, bár az ő érveléseit nem tudjuk elfogadni. Először korlátlan kritizáló jogokról beszél és utóbb már szájkosarazás- ról és mindenkitől megvonni az írási jogot, aki nem az Ízlése szerint ir. Mi ezt az álláspontot visszautasítjuk. Akármeny- nyire is értékeljük az irói képességet, nem helyes hogy az Írókat olyan magaslatra emeljük, hogy szavainkkal ne érjük el őket. Szerintünk, akármilyen magasztos szavakkal Írnak az irók egy uj társadalom megvalósításáról, ahhoz szükséges, hogy olyanok is legyenek, akik a szögeket beverik és az ablakokat megmossák, hogy ki lehessen látni rajtuk. Ez a mi szerepünk és odaadással csináltuk és csináljuk tovább is, mert úgy véljük, hogy erre is szükség van. Ezzel kapcsolatban nem a legkomolyabb cselekedetnek minősítjük, hogy Neuwald munkástárs lekicsinylő leveleket intéz azokhoz, akik nem százszázalékosan fogadják el Írásait, azok nak iróképességeit lesajnálja, de mint fentebb említettük, nem mindent lehet megvalósítani éppen csak írással. Mi tehát folytatjuk az úgynevezett szürke munkánkat és nem mondjuk gyerekes könnyelműséggel, hogy mostmár azért sem csináljuk. Szabó József és Szabó Margit ügyrendi hozzászólás az ügyvezető Bizottság határozatához NEW YORK, N. Y. — Sajnálattal vegyes meglepetéssel olvastam az Ügyvezető Bizottság határozatát lapunk január 20-i számában, melynek értelmében a bírálattal kapcsolatban kialakult vitát január 20-i dátummal lezárják s az e dátum után beérkező leveleket nem közölhetik. Mozgalmi kérdésekben fegyelmezett embernek tekintem magamat és igy a vitához nem szólok többé hozzá. Nem vagyok rossz társaságban, amikor vitázási jogomat eként elvette tőlem a t. ügyvezető bizottság. Igaz, hogy Kállai Gyula miniszterelnök nem a mi vitánkhoz szólott hozzá, de ő is a bírálathoz való jogról beszélt — többek között — a magyar parlamentben. Tekintve azonban, hogy a további vitának ügyvezető bizottságunk sommásan véget vetett, nem közölhetem k. olvasóinkkal eme meglehetősen kompetens honfitársunk véleményét e kérdésben. Hacsak a t. ügyvezető bizottság meg nem változtatja álláspontját e kérdésben. És éppen ez levelem célja. Szerény véleményem az, hogy a t. ügyvezető bizottság, melynek ítélőképességét, ügybuzgóságát, lapunk érdekében kifejtett fáradhatatlan tevékeny ségét, áldozatkészségét elismerem és tisztelem, ezúttal tévedett még pedig súlyosan. Ha én benne volnék abban az ügyvezető' bizottságban, jelképesen beszélve, megcsókolnék minden munkáslevelet, amely lapunkhoz beérkezik. Lapunk élete, vére, olvasóink érdeklődésének, a közügyek, munkásmozgalmi kérdések iránti lankadatlan érdeklődésének fizikai és szellemi kifejezései azok. Ha jelenleg a bírálati jog körül ilyen élénk levelezés indult meg, buzdítani kell azt, nem hideg vízzel leönteni. Más munkáslapok vezetősége. ugyancsak jelképesen beszélve, kezét, lábát adná, ha olyan gyönyörű számban érkeznének be hozzá munkáslevelek, mint a Magyar Szóhoz. Megértem, hogy a lapnak meg vannak a maga korlátozottságai. Ha tegyük fel Johnson elnök uj szakácsának fizetése, vagy leányának eljegyzése körül merült volna fel ilyen vita (amit aligha hiszek), akkor én is azt mondanám, hogy az ilyen levelezést korlátok közé kell fogni. De a jelenlegi vita igen fontos, a munkásmozgalom szivét, lelkét alkotó elméleti és qyakorlati kérdés körül forgott, melyben megfigyelésem szerint, levelezőink saját életükből fakadó gyakorlati tapasztalataikat, saját élményeiket használták fel érvként pro és kontra. Ha személyeskedéssé fajult volna a dolog, akkor azt korlátozni kellett volna. De a vita a legmagasabb színvonalon folyt. Talán akadtak egyes munkástársak, akiknek, hogy úgy mondjuk, a tyúkszemére léptek a vita folyamán. Azoknak azt mondhatjuk, hogy aki nem állja a meleget, az ne menjen a konyhába! Ha ők maguk vita tárgyává tették egyes munkástársak jogát az íráshoz, akkor ne vegyék zokon, ha egyes munkástársak az ellenkező érvek alapján fenntartják a szólás- és véleménynyilvánítás jogát lapunk minden olvasójának és munkatársának. Tekintve, hogy levelemnek, mely hogy úgy mon jam “ügyrendi hozzászólás”, célja az Ügyvezető Bizottság határozatainak megváltoztatása, remélem helyet adnak lapunkban. Figyelő Lelkusmerete diktálja az alakiakat SANTA MONICA, CaL — Engedjétek meg nekem, hogy a lapon keresztül mondjak köszönetét mindenkinek, aki vett annyi fáradságot, hogy ki- álljon az írásaim mellett és visszautasítsa a támadást, amely engem magyarországi riportjaimmal kapcsolatban minden indoklás nélkül ért. Ha a levelek túlnyomó többsége Írásaim ellen szólt volna, akkor semmi kifogásom nem lenne azoknak további közlése ellen. De mert a levelek többsége kifogásolja a kritikát és döntő érvekkel bizonyítja, hogy riportjaim helytállóak és szükségesek —, kérem a Szerkesztőséget és az Ügyvezető Bizottságot, hogy ebben a kérdésben zárja le a vitát és a személyemmel és a cikkeimmel foglalkozó levelek helyébe fontosabb eseményekkel foglalkozó leveleknek adjon helyet. Amikor bejelentettem, hogy beszüntetem magyarországi jegyezeteim feldolgozását — azt két okból tettem. Először azért, mert az egyenetlenkedés megszüntetését céloztam és nem akartam, hogy a lapban hosszantartó vita keletkezzék. Másodszor azért, mert én Magyarországról, Amerikáról és minden egyébről nem tudok (és nem is akarok) úgy írni, ahogyan azt nekem bárki előírni próbálja. Vagy úgy írok — Magyarországról, Amerikáról és minden egyébről — “AHOGYAN ÉN LÁTOM”; ahogyan az újságírói és emberi lelküsmeretem diktálja, vagy — sehogyan. A laphoz érkezett leveleken kívül én is kaptam leveleket, amelyekben arra kérnek, hogy folytassam a magyarországi riportokat. A los-angelesi olvasók közül néhányan felkerestek, mások telefonon hívtak részben azért, hogy sajnálatukat fejezzék ki afelett, hogy a nov. 30-i gyűlésen nem voltak jelen és igy nem akadályozhatták meg a los- angelesi levélnek az elküldését; másrészt azért, hogy kérjenek és buzdítsanak a további írásra, úgy mint eddig tettem, sőt — az egyik levél szerint — “hangfogó nélkül!” A lapban megjelent és a hozzám érkezett levelek, valamint a személyes és telefonbeszélgetések befolyása alatt megváltoztatom eredeti elhatározásomat és magyarországi jegyzeteim feldolgozását (nem statisztikai adatok, hanem az emberekkel való beszélgetésem és egyéb személyes tapasztalataim alapján) folytatom, úgy, mintha semmi nem történt volna. Jan. 25-re meghívást kaptam, hogy a los-angelesi Munkás Otthonban kifejtsem álláspontomat ebben a kérdésben. Remélem, hogy a tagok nagy számban lesznek jelen. Az alkalmat igyekszem felhasználni, hogy rámutassak az alap-tévedésekre és a következmények kiértékelése alapján levonni a tanulságokat, amelyek lehetőleg elejét veszik annak, hogy a jövőben hasonló tévedések és félreértések történjenek. Addig is kérem az olvasókat, hogy gondoljanak továbbra is Los Angeles haladó magyarjaira és nagyszerű intézményeinkre úgy, ahogyan megérdemli az a munka és önfeláldozás, amellyel nevünket és hírünket nagyra és becsültre építettük az egész ország haladó magyarjai előtt. E. H. Neuwald RÖVIDEN A szenátus helybenhagyta Robert C. Weaver miniszteri kinevezését az uj lakás és városügyi minisztérium vezetésére. WJ Buenos Airesben a kórházi munkások, sírásók és köztisztasági alkalmazottak 26 napos sztrájk után munkába állottak. A zambiai kormány tilalmat rendelt el mindenféle, nemfontos importcikk ellen. ■---------------------------------------------------------------1 AMERIKAI MAGYAR SZÓ I 130 East 16th Street 1 ; New York, N. Y. 10003 « I Elolvastam mutatványszámként küldött lap- | 1 jukat és kérem, hogy további mutatványpél- | 1 dányokat küldjenek cimemre minden krtt- I lezettség nélkül. I [ Név:........................................................................ 1 I Cim: .......................................................... | I Város:..........................................Aiíam-............... J I Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre 1 I (A !sp kedvezményes előfizetési ára uj orva- 1 sóknak egy évre $6,00, félévre $3.50) *
