Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-27 / 4. szám

Thursday, January 27, 1966 AM6RIKAI MAGYAR S20 - - HUNGARIAN WORD 3L ÉLETÜNKET ÉS VÉRÜNKET a szabad választásokért (Folytatás az első oldalról) francia szakértőjének, Philippe Devillers-nek (lásd "Viet Report" 1966 január 13. oldal), hogy “ez a kérdés nem realisztikus. Ha a választások szaba­dok, a kommunisták nem győzhetnek. Ha mégis győznének, ez azt mutatná, hogy a választások nem voltak szabadok, igy tehát mi nem fogadhat­nék el az eredményt.” Az amerikai kormány sze­rint tehát a vietnami népnek szavazás utján kell majd döntenie a saját sorsa felől, feltéve, hogy... az eredmény olyan lesz, aminőt Washingtonban kivánnak. Stevenson és sok más amerikai politikus sűrűn ismételte, hogy szabad választásokon még sehol sem alakult ki kommunista többség. Ez persze még nem jelenti, hogy ha valahol ilyen többség kelet­kezik, azt külső hatalomnak joga van megdönteni — de a tények is megcáfolják a fenti kijelentést. Igen sok francia, olasz és más országbeli tartomá­nyokban, megyékben és városokban választottak már kommunista többséget, akárcsak Keralában, India 18 millió lakosú tagállamában, ahol persze az ind központi kormány az alkotmányt felfüggesz­tette és a megválasztott képviselőket becsukatta. 1946-ban Csehszlovákiában a kommunisták ugyan nem kaptak abszolút többséget, de pártjuk koalí­cióba lépett a baloldali szocialista párttal és igy blokkjuké lett a majoritás. De hát itt arra szokás hivatkozni, hogy a kom­munista pártok általában nem ismerik el a parla­mentáris demokrácia szabályait, amiből arra kel­lene következtetni, hogy a U.S., a demokratikus világrend legfőbb őrzője, minden szabad választást, amelyen nem a kommunisták győznek, tiszteletben tart és másokkal is tiszteletben tarttat, ott pedig, ahol önmagát védnöknek tekinti, nem engedi, hogy belső vagy külső erők az igy létrejött kor­mányzatot erőszakkal megdöntsék, ha pedig ez tör­ténik, az erőszak kormányát nem ismeri el. Már most a U.S. befolyása alatt álló Latin-Ame- rikában 22 többé vagy kevésbé -— formailag min­denesetre — független ország van és itt a U.S., mint főhatalom számára nyilván kényelmetlen, hogy ez közismerten az erőszakos, hamisitott vá­lasztások és még inkább a választás nélküli ellen- forradalmak, diktatúrák világa, ami durva meg­sértése a U.S. által hangoztatott politikai ideálok­nak. Mégis voltak itt olyan választások, amelyek — ha persze nem is mérkőztek a skandináv szavazá­sok tisztaságával — nagyjából megmutatták a nép­akaratot. Brit Guyanában a haladó-reformista Jagan-párt (nem kommunista, inkább az angol La­bor követője) egyszer abszolút, másszor relativ többséget kapott (vagyis a legerősebb párt ma­radt). Guatemalában 1950-ben a baloldali-haladó Arbenz (nem kommunista) az elnökválasztáson 243 ezer szavazatot kapott, jobboldali ellenfele, Ydigo- ras 66,000-et. Brazíliában ugyan a többség anal­fabéta és nem szavazhat, de igy is nyilt küzdelem­ben, tekintélyes számú voksokkal választották meg 1956-ban Kubicseket, 1961-ben Quadrost, majd en­nek lemondása után Goulart-t. Fel kellene ten­nünk, hogy a U.S. mindent megtett ezeknek a pél­dát mutató alkotmányos-parlamentáris kormányok­nak a bátoritására. De mi történt? Jagan ellen (Guyana Angliának némi önkor­mányzattal biró gyarmata) az “anyaország”, ame­rikai segítséggel — amit jórészt a CIA, az AFL- CIO és az ott befektetésekkel biró nagyvállalatok nyújtottak — illegális sztrájkokat pénzelt, zavar­gásokat szított, fegyveres erőt rendelt ki. végül megváltoztatta az angol mintájú választási tör­vényt, aminek segítségével a Jaganénál sokkal ke­vesebb szavazatot kar>ott párt kerü’t kormányra. Guatemalában a földreformot e'ő’-ó'-; " *■>— ellen a CIA (Central Intelligence Agency), a leg­nagyobb fö’dbirtokos. a United Fruit pénzügyi hoz­zájárulásával fegyveres puncsot szervezett 1954- ben. amely Arbeezet p'iV*o o A~t'->tk a U.S. által támogatott jelöltiét tette meg diktátor­nak, majd miután ezt megölték, az Arbenzzel szem ben megbukott Ydigorast — őt eav újabb katonai összeesküvés buktatta meg. Brazíliában a népszerű Quadrort a brazil-U.S. katonai és tőkés csoportok intrikái lemondásra késztették, Goulart-t pedig egy — Johnson elnök által azonnal, ujongva elis­mert — katonai junta buktatta meg. amely a dik­tatúra kötelét eayre szorosabbra hurkolja a brazil nép nyaka körül és még a konzervatív Kubicsek volt elnököt is megfosztotta oolitikai jogaitól és rendőri üldözéssel kivándorlásra késztette. Leg­újabban pedig az történt, hogy (Trujillo dominikai diktátor 1961-ben történt meggyilkolása után) Do­minica népe 30 év után először választhatott, de miután a nagy többséget kapott Bosch elnök a tö­megek érdekét néző független politikát próbált követni, őt a U.S. cukorérdekeltségekkel szövetke­zett tábornokok megbuktatták és amikor a múlt évben a nép, az alkotmányos elnök érdekében, a bitorlók ellen felkelt, a U.S. — megsértvén az Amerikai Államok Szervezetének szabályait — ha­talmas haderőt küldött át, a “kommunizmus” ve­szélyére hivatkozva — amit az amerikai sajtó ne­vetségessé tett — a “lázadóknak” bélyegzett alkot­mányos mozgalom ellen, az “alkotmányossá” kine­vezett terrorista ellenforradalmárok védelmében. Nem volt különb sorsa a konzervátiv-polgári Fron- diii argentínai elnöknek sem, akit a U.S.-tól némi függetlenséget követelő külkereskedelmi politi­kája miatt 1962-ben egy katonai puccs tisztségéből eltávolított és fogságba vetett, aminek utána a U.S. által dominált nemzetközi bankok azonnal új­ra megnyitották a hitelt a pénzügyi gondokkal küz- ködő ország számára. Ugyanígy Brazíliában is, mi­helyt a "gorillák" (puccsista tisztek) uralomra ke­rültek, bőségesen megindultak arrafelé az Egye­sült Államokból a köz- és magántőkék. Látjuk, hogy a U.S. az egész nagy kontinensen egyedül Castrotól követelte a “tiszta” választáso­kat, országának olyan fenyegetett helyzetében, amikor még a nagymultu parlamentáris országok­ban, miként Churchill Angliájában sem választot­tak. Viszont nem kérte ezt számon az amerikai diktátorok végtelen sorától, mint — csak az utób­bi években — Rojas, Branco, Lleras, Batista, Tru­jillo, Ibarra, Castillo, Armaz, Ydigoras, Peralta, Magloire, Duvalier, a hondurasi junta tagjai, Stroessner, Odria, Perez, a Somozá-k és a venezu­elai Jimenez. Más világrészekben sem hiányolta Washington a “parlamentáris demokráciát”, a “tiszta” válasz­tásokat. Sőt, amiképp a vérontó Trujillo és Jime­nez a legmagasabb amerikai körök kegyeit élvez­hették, kijutottak a kegyek, kitüntetések és di­csőítések más világrészek diktátorainak és autok­ratáinak is mindaddig, amig híven szolgáltak. Chi- ang Kai-shektől, Singman Rheetől, Sarittól, Diem- től, Nosavantól, az arab rabszolgatartó olajmilli­árdos fejedelmektől, Nuritól, Salazartól, Francó­tól nem követeltek választásokat, azt sem kérdez­ték, hogy a U.S. “védelme” alatt kormányzott Men- derest, Karamanlist, Macapagalt hogyan választot­ták. (Persze, Ayubnál, Sukarnónál sem azt kifogá­solták, hogy autokrata módon kormányoztak.) Igen magas polcot betöltő személy nevezte nem olyan régen Diem-et “Ázsia Churchilljének” és Singman Rheet Ázsia “great old man”-jenek. És hogy Dél- Afrika nemcsak a politikai, de a legprimitívebb emberi jogoktól is megfosztja lakosságának négy­ötöd részét, ez nem tartja vissza a U.S-t, hogy az Egyesült Nemzetekben azzal a maroknyi reakciós kormánnyal tartson, amely ellenez minden hatha­tós lépést az elnyomott afrikaiak érdekében. Ott nem kérik számon az “önrendelkezési jogot.” Valóban tragikomikus, hogy a U.S. által kegyelt, sokszor dicsőített zsarnokok ellen közvetlenül ép­pen a választási visszaélések miatt tört ki jóné- hányszor a népharag. így kergette el Korea népe Rheet, sajnos azóta másokat ültettek a nyakukba, így ölték meg Diemet, amiért annak családja Washington ellen is hangoztatott vádakat. így tá­volították el a görög Karamanlist és Ítélték akasz­tófára a török Menderest. És éppen ma jönnek a rossz hírek az itt az afrikai “stabilitás” és “mérsék­let” pülérjeként ünnepelt Nigériából, ahol ugyan­csak a meghamisított választások folyamán robbant ki a forradalom. Mindezt ugylátszik Washington­ban és a szerkesztőségekben nem látták és igy nem lehet csodálni, ha Hanoi és a dél-vietnami sza­badságharcosok nem hisznek az amerikai Ígéretek­ben, hogy a U.S. “tiszta” választásokat óhajt Viet­namban. Akik pedig itt, az országban táplálnak ilyen re­ményeket, azoknak nem kell elfelejteniük, hogy a választásoknál is a formák nem mindig fedik a lé­nyeget. Igaz, hogy ma már a kormány energiku­sakban igyekszik a választási rendszer hibáit és visszaéléseit kiküszöbölni, egyelőre azonban még úgy van, hogy az un. “színesek” nagy része még nem szavazhat és akik ezért a jogért küzdenek, azok üldözéseknek, sokszor halálos veszélyeknek teszik ki magukat. A kerületek sokfelé úgy vannak beosztva, hogy törpe kisebbségek dominálják a többséget. Az egész napisajtó a nagytőke érdekeit szolgálja és ha csak New York polgármester-je­löltje 5 millió dollár választási hozzájárulást kap milliomos támogatóitól, ez megmutatja, kik irá­nyítják valójában a választásokat. Sok más ország­ban is igy van ez és a U.S.-nak nem feladata, hogy ebbe mindenfelé beleszóljon. Még akkor se volna feladata, ha őszintén tenné ezt. Americanus A HAVANNAI ÉRTEKEZLET NYILATKOZATA: Három kontinens szolidaritását kell szembeszegezni az imperializmus nö­vekvő agresszivitásával. — Havanna székhellyel megalakult a trikontinent ális szervezet A havannai trikontinentális értekezleten megala­kult a három földrész szolidaritási szervezete, me­lyet havannai székhellyel egy tizenháromhatalmi ideiglenes titkárság fog irányítani. A titkárság mellett felállítottak egy 12 tagú kü­lönleges bizottságot is .amelynek feladata közvet­lenül irányítani és támogatni a három földrész fel­szabadító mozgalmait. A bizottságban egy-egy föld­részt négy küldöttség képvisel. A szervezet párhuzamosan működik majd az af­roázsiai szolidaritási szervezettel. A végrehajtó titkárság feladatai közé tartozik: előkészíteni a második trikontinentális értekezle­tet, amelyre 1968-ban Kairóban kerül sor, s ame­lyen majd dönteni kell a szervezet székhelyéről és végső felépítéséről. A trikontinentális értekezlet legelőremutatóbb eseménye az egységnek és szolidaritásnak az a nagyszerű megnyilvánulása, amely Vietnam kérdé­sében kialakult. A vietnami helyzettel külön albi­zottság foglalkozott, s a vietnami nép harcát segí­tő bizottság létesítését határozták ei. Vietnamról az értekezlet általános nyilatkozata kimondja: a konierencia erőteljesen elité.i az ame­rikai imperialisták dél-vietnami agressziós háború­ját és a.VDK bombázását; megbélyegzi a vietnami nép ellen elkövetett barbár cselekedeteket, ame­lyek az Egyesült Államokat háborús bűnössé te­szik. A konferencia lerántja a lepiet a Johnson- kcrmány csaló békenyilatkozatairól, és fenntartás nélkül támogatja a VDK kormánya és a DNFF ja­vaslatait a vietnami probléma megoldására. A kon­ferencia kinyilvánítja, hogy a DNFF a dél vietnami nép egyetlen igazi képviselője. A konferencia küldöttei foglalkoztak olyan fon­tos eszmei kérdésekkel is, mint amilyen a forra­dalmi erőszak és a békés együtté’és kérdése. Ezzel összefüggésben az általános politikai határozat rá­mutat: az imperializmus, főképpen az amerikai imperializmus, mindinkább növekvő agresszivitásá­val szembe kell szegezni a három kontinens szoli­daritását. Az imperialista erőszakra forradalmi erő- szakKal kell felelni. A békés együttéléssel külön határozat foglalko­zik. Kimondja, hogy: békés egymás mellett élés­ről csak különböző társadalmi és politikai rend­szerű államok kapcsolatait illetően lehet beszélni. Nincs békés együttélés a kizsákmányolt és a ki­zsákmányoló osztályok, az imperializmus által el­nyomottak és elnyomóik között. Szombaton, jan. 15-én délelőtt összeült az ázsiai afrikai és latin-amerikai népek első szolidaritási értekezletének plenáris záróülése. A küldöttek az értekezlet kiáltványát, egy általános politikai ha­tározatot és több tucat, a bizottságokban már ki­dolgozott és jóváhagyott határozati javaslatot vi­tatták meg, és el is fogadták azokat. ★ Bertrand Russell, a világhírű angol gondolkodó és békeharcos táviratban üdvözölte az értekezle­tet. Táviratában hangoztatta, hogy az elnyomott népeknek küzdeniük kell nemzeti felszabadulá- í ukért és a népek egymással vállalt szolidaritása ezt a célt szolgálja. Méltatta a kubai forradalom sikereit, melyek lehetővé tették az imperializmus béklyóinak lerázását és a nemzeti függetlenség r-ocíc7i’árditását. Russell megbélyegezte az Egye­sült Államok embertelen vietnami háborúját, s 1 i ejezte meggyőződését, hogy a vietnami nép küz- f'c me győzedelmes lesz. í ~ I * 3 i RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA j 1437 Third Avenue, New York, N. Y. ( \ X1 -ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 I í vlignonok. születésnapi torták, laKodalmi. Bar- í \ MI'-'v ih-torták. — Postán szállítunk az ország , £ :rnroe\, részébe i ou-iü uvitva | iwvxs -v-\ wvvv •v»v\\“.'.svvsvs\»»'6\

Next

/
Oldalképek
Tartalom