Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-16 / 24. szám

Thursday, June 16, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 SHEEN PÜSPÖK JÓTÉKONYSÁGI SZEMFÉNYVESZTÉSE tion of the Faith nevében* Pénzadományuk nem segíti Afrika szegényeit.’ James F. Colaianni a Ramparts liberális katolikus havilap júniusi számában könyörte­lenül lerántotta a leplet a katolikus egyház úgynevezett jótékonysági kampányáról és kü­lönösen az amerikai Sheen püspök ájtatosan szemforgató pénzszerzési tevékenységéről. Eb­ből a cikkből közlünk szemelvényeket. Egy vézna, nagyhasu gyerek guggol a vályogvis­kó előtt valami messze-távoli országban — hány­szor láttunk már ilyen képet? Hányszor kérték már tőlünk vallásos jótékony intézmények, hogy “ment­sük meg ezt a gyermeket”? Az ilyen jétókony in­tézmények között a legnagyobbszabásu a Congre­gation for the Propagation of the Faith, a katoli­kus egyház szervezete, mely a Vatikán Római Kú­riája vezetése alatt áll. A Congregation minden év­ben sok millió dollárt gyűjt össze látszólagosan a világ szegényeinek ,betegeinek és elhanyagoltjai­nak segélyezésére, de valószínű, hogy egyike a leg­nagyobb jótékonysági csalásoknak. Joseph Kiwanuka, Rubaga-i érsek Ugandában mondotta: “A Congregation szántszándékkal meg­hiúsította abbeli szándékunkat, hogy népünk élet- körülményeit megjavítsuk. Ezek önző és korrupt 17. századbeli olaszok, akik a modern világban próbálnak élni. Csak el kell menni Rómába, ott látni lehet, hogy a Római Kúria milyen korrupt szervezet.” Kiwanuka egyike azon 35 egyházfőnek, akiket Don Waite nemhivatásos teológus Afrikában, In­diában és Latin-Amerikában meginterjuolt és akik majdnem egyöntetűen azt mondták, hogy az össze­gyűjtött pénz úgyszólván sohasem érkezik el ren­deltetési helyére. Don Waite elment Kenyában Kisií-be, hogy mint Maurice Otunga püspök segéd­je, misszionárius munkát végezzen. Teológiai ta­nulmányai után hat hónap alatt öt kelet-afrikai országban 200 missziós központba utazott, de Ki- sii-be érkezése megdöbbentően kiábrándító volt. Rómában hasonló tapasztalatok érték. ‘Az emberi nyomorúságot és szenvedést el sem lehet képzelni, amig az ember maga nem látja és nem szagolja — mondotta. — Nemsokára rájöt­tem, hogy valami bűzlik ott. Egész életemben a Propagation of the Faith pénzgyűjtő propagandá­jának voltam kitéve, pamfletekben, folyóiratok­ban, prédikációkban, hirdetésekben, melyek mind a missziók számára kértek pénzt: a szegények meg­segítésére.’ Tudom jól, hogy mire gondolt. Az amerikai katolikusok jól ismerik a Fulton J. Sheen- féle kéregetési felhívásokat. Ezek a milliószámra gyártott nyomtatványok a legkülönbözőbb vidékek emberi nyomorúságát mutatják szemléltetőn: lep- rások, felfújt hasú, kiéhezett gyerekek képeit mu­tatják, oly soványak, hogy bordáikat meg lehet számolni. Fulton J. Sheen püspök egyik ilyen fel­hívása ezt kéri: ‘Ossza meg jólétét a sok száz, ezer, millió szenvedővel a világon, akikkel senki más néni törődik.’ Sheen felhasznál minden hirdetési fogást, amit a Madison Avenuen találtak fel, de a leghatáso­sabbak az afrikaiak, latin-amerikaiak és az éhező hinduk részére szóló szívfacsaró felhívásai. Afri­kából jövő kérelem: ‘a missziónkban levő gyerme­kek néha napokig gyökereken táplálkoznak', vagy Kongóból: ‘az árvaház 12 gyermekre van berendez­ve, de 102 gyermeket tartunk benne. Az osztályok­ban alszanak’ és hasonlók. Waite mindezeket csalásnak minősiti. A 35 meg­interjuolt püspök közül 34 undorral beszélt arról a nagy különbségről, amely a Congregation pro­pagandája és teljesítménye között fennáll. Mind megegyeztek abban, hogy a Congregation minden mást tesz, csak a szegényeket nem segíti. A 35-ik püspök nem nyilatkozott. Ezek a főpapok azért elkeseredettek, mert úgy érzik, hogy népüket ilyen célra nemcsak a római vezetőség használja fel, hanem különösen a Con­gregation amerikai megbízottja, Sheen püspök. Tudják nagyon jól, hogy a minden évben össze­gyűjtött sokmillió dollárból nagyon kevés jut el a szegényekhez. Mikor Waite megmutatta Otunga püspöknek a tipikus Sheen kiadványu gyüjtőkampány pamfle­teket, a püspök csak mosolygott — mert hiszen már látott ilyeneket azelőtt is. Ezt válaszolta: ‘Ró­ma még annyi pénzt sem küld nekünk egy évben, hogy az autómba benzint vásárolhassak, hogy az emberekkel, akiket szolgálnom kellene, a legele­mibb kapcsolatot fenntarthassam.’ Azt is mondot­ta. hogy 10,000 négyzetmérföldnyi egyházmegyé­jében egyszer sem jött pénz a szegények részére. Visszaemlékezett arra, amikor egyszer New York­ba utazott, hogy személyes kérelmével próbáljon valami segítséget kérni népe szenvedésének eny­hítésére, melynek nyomorúságos életviszonyairól oly pontos leírást adnak Sheen nyomtatványai és prédikációi. ‘Sheen mindössze egy használt öltönyt adott, amiről gondolta, hogy ram illik — odaad­tam egy amerikai papnak.’ Waite 223 afrikai missziót látogatott meg. Egy kivétellel, mindegyikben ugyanazt hallotta: ‘Sem­miféle pénzt nem kaptunk sem közvetve, sem köz­vetlenül a Congregation-tól a szegények megsegí­tésére, sőt még saját magunk megélhetésére sem.’ Egy ugandai lepra-telep volt a kivétel. Ennek ve­zetője, Mary Alcantra nővér sírva mesélte, hogy mikor Sheen püspök meglátogatta a missziót ‘egy százdolláros bankót nyomott a kezembe, avval az utasítással, hogy zenekari hangszereket vásárol­jak érte.’ Az igazság az, hogy a nővér semmiféle segítséget sem kap a Congregation-tól, amely állan­dóan a lepra-telepeket említi meg, mint amelyek a jótékonyságból leginkább részesülnek. Alcantra nővér sirva mondta, hogy a telep legelemibb szük­ségleteire való támogatást ő és kollégái angliai ba­rátaiktól való kéregetésből teremtik elő. Waine szerint ő is éppoly elkeseredett az egyházzal szem­ben, mint a többiek. Myabondo-ban H. Bisschop atya kérte, hogy Waite ‘mondja meg az amerikaiak nak, hogy a Congregation becsapja őket a Propaga­Nem sok öröme telhetett az Egyesült Államok második számú háborús uszitójának, Robert STRANGE (igen, ez a második keresztneve: "Strange", magyarul: különös) McNamara hadügy­miniszternek abban a két “diszdoktorátus”-ban, me lyet az amerikai uralkodó osztály két hűséges ki­szolgálójától, az amhersti és a newyorki egyete­mektől kapott. Az amerikai akadémiai élet történetében példát­lanul álló tüntetések keretében, mindkét egyete­men a vizsgázó egyetemi hallgatóik egy része kivo­nult — egyetemi egyenruhájukban, hagyományos kalapjukban — az ünnepélyről, tüntetésként az amerikai hadügyminiszter kitüntetése ellen. Am- hersten 25, a newyorki egyetem ünnepélyén több mint 200 diák és 20—25 egyetemi tanár vett részt a tüntetésben. A New York University e fő háborús uszító, McNamara mellett még a gyászos vietnami politika egy másik, szánalmas képviselőjét és mentegető- jét, Arthur Goldberget is kitüntette diszdoktorá- tussal. Amióta nyilvánosságra jutott az elmúlt he­tekben a nagy amerikai egyetemek kapcsolata a központi kémszervezettel (CIA), érthetőbbé vált számunkra az a buzgóság, amellyel a lepénzelt vagy lepénzelendő egyetemek vezetőségei tömjénez nek és hizelegnek az 50 billió dolláros hadiköltség­vetés fölött döntő hadügyminiszternek és a Gold- berg-féle fullajtároknak. Az incidens különben újabb bizonyítékát nyúj­totta annak, hogy az Egyesült Államok szennyes vietnami háborújáért főbenjáróban felelős embe­rek mesterei a hazugság határán moz?ó mellébe­szélésnek, félrevezetésnek, tudatos, kétértelműség­nek. McNamara például, amikor a vizsgázó diákok tüntetése megkezdődött, elfojtva dühét, fanyar mosollyal a következő mézes-mázos kijelentést tette: “Nagy örömömre szolgál, hogy a diákok mind­két csoportja ily fegyelmezetten viselkedett. Azok is, akik tiltakoznak a kormány politikája ellen és azok is, akik nyilvánvalóan támogatják azt." Talán fölösleges is hangsúlyoznunk e kijelentés tudatosan csalárd mivoltát. McNamara a gyaláza­tos vietnami háború “nyilvánvaló támogatásának” nevezi azt a tényt, hogy nem minden diák vonult ki, hogy többségük nem vett részt a tüntető kivo­nuláson. Ezzel a tudatosai! félrevezető kijelentésével ön­magáról állít ki megbélyegző bizonyítványt a disz- doktoros háborús uszító. Mert csak egy tudatosan félrevezetni óhajtó ember áMithatia azt, hoqy azok a diákok, akik nem vettek részt a tüntetésen "nyilvánvalóan" tárroqatják a szennves háborút. Az erkölcsi bátorság legmagasabb fokát igényelte a tüntető diákok részéről az. hnrrv kivonuljanak a vizsgáról. Sokan, talán legtöbbjük egész jövőiét tette kockára ezzel a gesztussal, hiszen az egyete­mi kopók természetesen feliegyezték a tüntetők nevét és e diákok “curriculum vitae”-ián rajta marad a tény. hogy — nevén nevezve a ^vermeket — ar^nköpték Amerika hadü<*vrniniszterét meg- TCÍesuk és tiltakozásuk kifejezéseként. Nem kell azt sem hangsúlyoznunk, ho^v ama diákok között is. akik nem mertek tiltakozni, ren­getegen lehettek olyanok, akik száz százalékosan Nehéz megállapítani, hogy mennyit gyűjtenek össze egy évben. A Vatikánban sohasem adnak ki pénzügyi kimutatásokat, de egy magasrangu kato­likus pap, a World Council of Churches egyik ki­adványában jelentette, hogy 19G2-ben a Congrega­tion 36 millió dollárt kapott adományokban. Azt nem említették, hogy maga a tőkealap mennyit tesz ki, de a hírek szerint 1 milliárd dolláron fe­lül van. A Vatikán teljes vagyonát olyan összegek­ben értékelik, amelyek meghaladják az emberi fantáziát. Az Economist angol folyóirat, egyedül értékpapírokban 4.6 milliárd dollárra becsüli. A felső rétegekben fennálló korrupció leszivá­rog egészen a missziókig. Arra tanítják a népet az afrikai missziókban, hogy szükséges a gyóríás és hogy évente többször menjenek gyónni. Ezekért, valamint a keresztelésért és minden egyébért jócskán felszámítanak. De a keresztelés nem az egyedüli árucikk. Waite azt is mondja, hogy a pa­pok rendszerint eladják a használt ruhákat, ami­ket az amerikai püspökök a Thanksgiving Day alkalmával összegyűjtenek. Waite beismeri, hogy sok esetben a papoknak ez az egyedüli anyagi jö­vedelmük, amely az éhenhalástól menti meg őket, a Vatikán fantasztikus, sokmilliárdos vagyona mel­lett. osztották a nyíltan tüntetők véleményét a h-idíisv- rn nwTrgrről, de nem mertek nyíltan tiltakozni. És ki tudja hány más százan olyanok, akiknek a leg- nagyoob fenntartásuk van a vietnami háború jo­gosságáról, erkölcstelenségéről. Amilyen dicstelen volt McNamara szerepe, épp olyan megvetendő volt Johnson bábujának, Gold- bergnek felszólalása is. Ez a szánalmas alak, aki a Legfelsőbb Bíróságot hagyta ott, hogy Johnson Egyesült Nemzetekben prókátora és az amerikai történelem legdicstelenebb háborúja mentegetője legyen a józan ész fejteiére állításával a náci ter­rorhoz hasonlította a diákok békés, jogos, nemes tüntetését! “Nemzetünk szenvedélyesen ragaszkodik a sza­bad véleménynyilvánítás jogához — mondta Gold­berg ur —, de a demokráciát elpusztítja az, ami­kor békés gyűléseket megzavarnak és szétvernek!” A két háborús uszitónak nyilvánvalóan nem volt alkalma, hogy megbeszélje egymás között, hogy miként reagáljon a diákok békés tüntetésére. így hát amig McNamara megdicsérte a tiltakozókat “fegyelmezett” magatartásukért, ugyanazokat a tüntetőket Goldberg a náci terroristákhoz hason­lította! Hogy is szól a mondás a sánta kutyáról és a hazug emberről? A New York Egyetem legbátrabb, a béke és em­beriség ügyéért messzemenő kockázatot vállalni óhajtó diákjait és a velük együtt kivonuló kb. 25 egyetemi professzort náci terroristákhoz hasonlí­tani, ily otromba, szennyes rágalmat nyilvánosság előtt hangoztatni, csak olyan embertől várhatunk el, akinek egykor fényes logikai képességét a szennyes vietnami háború által felkavart érzelmek és talán a lelkifurdalás is — alapvetően megren­dítette. Akárcsak elődje, Stevenson, Goldberg is áldoza­tává vált ennek a förtelmes háborúnak. Figyelő Kongresszusi bizottság megy Kambodzsába WASHINGTON, D. C. — Ung Hongsath, a kam­bodzsai törvényhozó testület elnöke meghívta az amerikai képviselőket, hogy látogassanak el Kam­bodzsába és győződjenek meg személyesen arról, hogy az ország területén nincsenek észak-vietnami csapatok. Az utóbbi pár hónapban, időközönként olyan nyilatkozatok jelentek meg az amerikai hadvezető­ség részéről, melyek szerint az észak-vietncmiak csapatösszevonásokat eszközölnek Kambodzsa terü­letén. Norodom Sihanouk herceg ismételten ta­gadta ezt és az ő utasítására küldte Hongsáth a meghívást. Clairborne Pell, Rrode Island-i, George Aiken, vermonti és Danel K. Inouye. Hawaii-i szenátorok hajlandók a bizottságban résztvenni. WVWWWVWVVWfVVWÍWVVVVVVWVVVWVVVV A Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hoey alkot­mányellenes az az állami törvény, me’v megtiltja, hogy választás napján vezércikk jelenjen meg az államban megjelenő lapokban a választással kap­csolatban. Két dicstelen “diszdoktor”

Next

/
Oldalképek
Tartalom