Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-20 / 3. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 20, 1966 Kik a képesítettek? A “The New Republic” hetilap cikksorozatában az un. “uj baloldal” képviselőinek nézeteit közli. A lap január 8-i számában Stokely Carmichael 24 éves egyetemet végzett fiatalember, a Student Nonviolent Coordinating Committee alabamai titkárának válaszát közli bizonyos kérdésekre. Mr. Carmichael észrevételei rámutatnak az amerikai társadalom alapvető gyengeségeire. Érveinek főbb pontjait itt közöljük. Lowndes County, Alabama. Nem én vagyok az első, aki azt állitom, hogy Amerikának nagy hajlama van az önámitásra. Az egyik oka annak, hogy a Students for Democratic Society, a Student Nonviolent Coordinating Committee és más csoportok elitélik az amerikai társadalmat — hogy társadalmunk. mialatt azt a látszatot kelti, hogy mindenkit befogad, valóban szükkörü. Igaz, az automatizálás már sok kétséget teremtett az érvényesülés és előrehaladás lehetőségében, mégis kevesen vannak tisztában avval, milyen módon és kiknek sikerül — “bejutniuk.” Ennek háromféle módja van: akinek pénze, ösz- szeköttetése s iskolázottsága van, annak sikerül. Az első kettőt sem a közönség, sem a kormány nem ismeri el, nem mindenki számára elérhető a mi igyekszünk elhinni, hogy mindenkinek egyforma lehetősége van az Egyesült Államokban. Ezért az amerikaiak csak a harmadikról beszélnek, amikor azt mondják, hogy mindenki tanulhat, aki akar. A lehetőség hiányára az iskolázottság a mindent megoldó csodaszer. Mennyi lehetőség van az iskoláztatáshoz? Ha az országban minden 16 éves ifjú középiskolába akarna járni, nem tudná megtenni: ehhez nincs elég iskola. Az egyetemekre a lakosságnak kevesebb, mint negyedrésze tud bejutni. Az anyagi akadályok túl magasak, még a legolcsóbb állami egyetemek is tandijakat számitanak, amit szegénysorsban élők nem tudnak megfizetni, ösztöndijat csak a legjobb tanulók kapnak. Ráadásul a legtöbb egyetemen egyre jobban megnehezítik a felvételt. A newyorki City College-ba is egyre nehezebb bejutni másoknak, mint a legjobb tanulóknak. A szegények itt rosszabbul járnak, mint mások, de a négerek számára még külön nehézségek vannak. A négerek nincsenek arra nevelve, hogy célkitűzéseik között az egyetemi képzettség is helyet foglaljon. A társadalom arra nevelte őket, hogy csak korlátolt lehetőségeket keressenek és ehhez tartják magukat. A néger alkalmazhatatlan lett Volt idő, amikor a kemény munka a negyedik módját jelentette a társadalmi ranglétrán való előrejutásnak és egyesek még most is hisznek benne. Az automatizálásnak már régen el kellett volna ősz latnia ezt az illúziót: nem kezdheti valaki, mint liftkezelő, hogy előléptetéssel a vállalat igazgatójává dolgozza fel magát, mert úgyszólván már ma, de a közeljövőben minden bizonnyal, a liftkezelők helyét nyomógombok foglalják el. A régi bevándoroltaknak mesterségük volt, vagy pedig elvállaltak akármilyen munkát, amig elég pénzt megtaKaritottak, hogy “egy kis boltocskát” nyithassanak. Mit csináljon a déli néger a nagyvárosban? Talán gyapotot szedjen New Yorkban? A legtöbb fizikai munkát már gépek végzik és a “kis bojcocsKat” fölfalták a szupermarketok. Alkalmazhatatlan lett, nemcsak északon, hanem a fejlődő déli városokban is. ahol az automatizálás nagyobb Iramban haladt előre, mint másutt. Iskolázottsága visszamaradott, mivel a déli néger iskolák a legalacsonyabb színvonalon vannak. Ha egyetemre akarna járni, előbb felvételi vizsgát kellene tennie, de röviden: nincs elég iskolázottsága ahhoz, hogy iskoláztassa magát. A polgárjogi mozgalomból kifolyólag a négerek számára olyan lehetőségek nyíltak meg, amelyekhez iskolázottság kell, mint pl. a Madison Avenuen vagy a Wall Streeten. A Dél ennek az országnak nem valami félreeső, különös része, hanem nagyon is Amerikához tartozik. A néger nem valami “kisebbségi csoport”, hanem a kitaszítottak társadalma. Ha egy fehér fiú a televízión látja az elnököt, gondolhatja: “Belőlem is lehet elnök.” A néger fiúnak ilyesmi eszébe sem jut. A valóság az, hogy a fehér fiúnak sincs igaza, neki sincs nagy eshetősége arra, hogy elnök lehessen. Ha nincs pénze, összeköttetése és iskolázottsága, ő előtte is éppúgy bezárul a lehetőség ajtaja. A faji előítélet mindenütt jelen van az Egyesült Államokban, de annak nem faji alapja van. A társadalom beérkezettjei között aránytalanul kevesebben vannak a négerek, mint a fehérek és persze a négereket “alkalmazzák legutoljára és bocsátiák el legelőször.” De óriási számmal vannak kitaszított fehérek is. Az előrehaladás három feltétele könyörtelenül egyformán vonatkozik a fekete, vagy a fehérbőrüekre. Sokat beszélnek mostanában a társadalomhoz való “odatartozás”-ról, de arra nem gondolnak, hogy a társadalom okozza a kitaszítottak problémáit. Az iskolázottság az egyik fontos kulcskérdés, a másik a politika. Kik vesznek részt a politikai életben ebben az országban? Azok, akiknek vagy pénzük, vagy összeköttetésük és iskolázottságuk van. Azt mondják nekünk: “Regisztráljatok, hogy szavazhassatok, akkor hatalmatokba keríthetitek a politikai gépezetet.” A valóságban az egyik politikai gépezetet egy másik politikai gépezet veszi át. Kik a képesítettek? Az említett három feltétel: a pénz, a jó összeköttetések és különösen az iskolázottság az ,amire rendszerint gondolnak, amikor a “képesített” kifejezést használják. A Watts-i felkelések után bizottságokat állították fel az okok kikutatására és ezekbe is a “néger ügyekben szakértőiket, “képesítetteket” neveztek ki. Nem hibáztatom, hogy intellektuális hivatásbelieket neveztek ki, de azt kifogásolom, hogy az érdekeltek, a képesítetlenek nem voltak képviselve. A déli négerek lealázottságukban nem bíznak saját maguk erejében, hogy fejlődni és vezetni képesek. A déli négert születésétől fogva megszégyenítették a bőre színe, a szegénysége, a tudatlansága, sőt még a tájszólása miatt is. Kiket lát napról napra a televízión? A Lindsay-ket, a Rockefellereket, sőt még a Martin Luther Kingeket is, de sohasem Fannie Lou Hamer-t. Ezért volt olyan fontos, hogy ő is megjelent a tv-n a Mississippi Freedom Democratic Party kampánya alatt. Mrs. Hamernek egészen már jelentősége van. Dr. King iskolázot- tan és művelten beszél. Akik Mrs. Hamer-t ismerik, tudják, hogy neki is van olyan intelligenciája és ő is éppen olyan jól tudja analizálni az eseményeket, de benne a nép saját maga visszatükrözé- sét látja. Jelenleg a jövőre való előkészületre tanfolyamokat tartanak: 150 alabamai néger már megtanulta, mi a county sheriff és az adókivető tennivalója és utánuk még többen jönnek. Vannak, akik azt mond ják, hogy romantikus álom a “tömegekre” támaszkodni a radikális változás elérésére. Azok mondják ezt, akik “képesítettek.” Az alabamai négerek kezdik tudomásul venni, nem kell, hogy “képesítettek” legyenek ahhoz, hogy részt vegyenek a politikai életben. Az a nép, amely mindez ideig lenézte önmagát, most kezd saját szava erejében hinni. Mások azt mondják, hogy mi a néger népet hiú ábrándokra neveljük. Lehet, hogy az erősek politikája legyőzi majd a freedom party-kat és a néger sheriff aspiránsokat, de sok ok van arra, hogy ez Alabamában ne következhessen be. A néger többségű megyékben már a jövő évben megválaszthatnak néger sheriffet. Ha ez megtörténik, akkor még Wallace kormányzó is kénytelen lesz szóbaáll- ni vele. A Mississippi Freedom Democratic Party tapasztalatai rámutattak, hogy a déli négereknek — mint politikai erőnek — nem kell a demokrata pártra támaszkodniuk. Az Egyesült Államok jövőjét illetőleg abba vetem reményemet, hogy a képesítetlenek rájönnek arra, hogy valóban képesítettek, ki tudják fejezni kívánságaikat és felelősen tudják a hatalmat kezükben tartani. AZ ELNÖK BESZÉDE MINDÉIT IGÉK, DE KEVESET MOND Johnson elnök a kongresszus előtt elmondotta az ország helyzetéről szól évi beszédét. Javaslatai sokféle irányban kiterjedtek és a legkülönbözőbb kérdésekkel foglalkoztak. Többek között ajánlotta a képviselők két évre szóló mandátumának négy évre való felemelését és a riégerek jogainak fokozottabb garantálását. Minden eddiginél nagyobb, 112.8 milliárdot kitevő, úgynevezett infláció-ellenes költségvetést javasolt a julius elsején kezdődő évre. A kongresszus mindkét háza előtt az elnök a következő javaslatokat ajánlotta: Közlekedési minisztérium létesítését, a fennálló 35 hivatal összevonásával. Törvényhozást az országos sztrájkok ellen, amelyek “az ország érdekeit veszélyeztetik” és amelyeket a newyorki közlekedési sztrájkhoz hasonló esetekben is alkalmazni lehet. Az országutak biztonságát védő törvény létrehozását. Javaslatai kiterjedtek “ a külföldi segély programjának uj és merész kiterjesztésére” és az Egyesült Államok és a kelet-európai országok közötti kereskedelmi és vámszabályok megenyhi- tésére. Az elnök Ígéretet tett arra is, hogy a mult- évi egészségügyi és oktatási programokat teljes egészében végre fogja hajtani és kiterjeszti a nyomorelleni harcot. A polgárjogi törvény megerősítéseként uj törvény létesítését ajánlotta, amely megtiltja a faji megkülönböztetést házak eladásánál, vagy bérbeadásánál és az állami és szövetségi esküdtszékek kiválasztásában. A négerek és polgárjogi önkéntesek védelmére a szövetségi törvény megerősítését is kérte. A javaslat értelmében a polgárjogi gyilkosság a szövetségi törvények hatáskörébe esne. Johnson elnök elismételt sok hangzatos szólamot és munkaügyi javaslataiban egy kalap alá vette az iparosok érdekeit és a munkások jogos követeléseit. Határ kérte a munkanélküli biztosítási járulék és a minimális órabér felemelését, úgy a nagyiparosokat, mint a dolgozókat intette, hogy mérsékeljék az árakat és a fizetési követeléseket. Az országban egyre jobban megnyilvánuló aggodalommal szemben, az elnök kijelentette, hogy habár a háborúra mindent előteremtünk, ami szükséges, amiatt nem kell a népjóléti programokat korlátozni. Ilyen fejtetőre állított érvvel fejtette ki ezt a gondolatot: Idővel lehet, hogy önfeláldozásra lesz szükség, de “nem hallgatunk azokra, akik a bőség országában a szerencsétlenek reményeiből akarják azt kisajtolni.” A vietnami háborúra vonatkozólag Johnson elnök elismételte a U.S. eddigi álláspontját. Habár békéről beszélt, ragaszkodott ahhoz, hogy “helyt- állunk ottani kötelezettségeinknek mindaddig, amig az agresszió meg nem szűnik.” Semmiféle békés megközelítést sem lehetett kiérezni az elnök idevonatkozó megjegyzéseiből. Mialatt a vietnami békéről beszélt, az elnök bejelentette a vietnami háború költségeinek 5.8 milliárd dolláros felemelését. Megnyugtatásképpen azt is mondotta, hogy a máscélu előirányzatok is 600 millió dollárral emelkednek. A költségek fedezésére a nemrég eltörölt autó- és telefon-adó visszaállítását és a jövedelmi adók felemelését javasolta. Az elnök kijelentette, hogy a “béke-offenzivá- ban” nincsenek előre megszabott feltételek. “Az 1954-es és 1962-es genfi egyezmények feltételeihez tartjuk magunkat”, mondotta. “Hajlandók vagyunk bármilyen konferencián, bármilyen javaslatról tárgyalni — legyen az négypontos, vagy negyven pontos — és bármiféle csoport nézetét figyelembe vesszük.” Ezen utóbbi mondatot úgy is lehet magyarázni, hogy a kormány a dél-vietnami Nemzeti Felszabadító Front képviselőivel is hajlandó tárgyalni, de az is lehet, hogy az elnök beszédében ez a szándékos határozatlanság csak a hiú reményeket táplálja. Az adók felemelésével és a várható országos össztermelés 720 milliárd dollárra való emelkedésével Johnson elnök a jövő évi költségvetésben az ország bevételét 111 milliárd dollárban állapítja meg a 112.8 milliárd dolláros költekezéssel szemben. A deficit redukálásával az elnök az inflációs irányzat megállítását reméli. Márciusban arab csúcsértekezlet Az almult hetek folyamán az Arab Liga kairói székhazában ülést tartott az arab államfők személyes képviselőinek tanácsa. Az ülésen Tunézia képviselője nem vett részt. Nasszer elnök személyes képviselője ismertette a tanáccsal az EAK álláspontját az iraki- iráni konfliktus ügyében: eszerint az EAK szolidáris az irakiakkal és támogatásáról biztosítja az iráni provokációkkal szemben. Ismertették a tanáccsal a Jordánia és a palesztinai felszabaditási szervezet között támadt ellentétek rendezésének módját is, továbbá a Jordán folyó vizkivételi munkálatainak helyzetét. Az arab kormányfők hagyományos értekezletét március 14-re hívták össze Kairóba. Az arab csúcsértekezletek határozatai szerint a kormányfők minden márciusban összeülnek. Tudósok elítélik a termés elpusztítását Húsz biológus, vegyész és orvos, közöttük 16- ,an a Harvard egyetem tanárai élesen elitélték a termés vegyszerrel való elpusztítását Vietnamban. Közös nyilatkozatukban kijelentették: “Hogy ilyen módszereket alkalmazunk, az a morális értékeinknek rettenetes mélyfokra sülye- dését jelenti”. Prof. Edsall, a Harvard egyetem professzora a tudósok aggodalmát fejezte ki, hogy a U.S. arzént és ciángázokat is használhat erre a célra és hogy egyes hirek szerint mérges gázokat alkalmaztak csapatok ellen.
