Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-02 / 22. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 2, 1966 SEBESÜLT VETERÁNOK ÉRZŐ SZIVÜ BARÁTAI SZÉLJEGYZETEK A japán szigetország, akárcsak Anglia, nyersanyag hiányban szenved. Ezért a japán kormány mindenkivel kész üzletet kötni, akitől nyersanyagot kaphat. Indonéziában a japánok olajkutakat helyeznek működésbe. Alaszkában fakitermeléssel foglalkoz- naK. nmiaban vasat bányásznak. Mexikóban szódatelepeket használnak ki. A legnagyobb szabású üzletet Japán most bonyolítja le a Szovjetekkel. Ennek értelmében a japán kormány körülbelül 200 millió dollár értékű befektetéssel, Sakhalin szigetnek orosz kézen levő északi feléből természetes gázt fog vezetni oly területekre, amelyeken fűtésre és gyártási célokra arra nagy szüksége van. | Az orosz gáz-területekről évente kb. kétmilliárd kömneter gaze iognax japan területre vezetni, am mól a 2t>0 milliós befektetés rövidesen meg térül. • • • A New York Stock Exchange, a tőzsde üzletének a lebonyolításában több pénz cserél gazdát, mint a világon bárhol, bármilyen üzletben. Ennek a magyarázata, hogy kb. 1,250 vállalat több, mint tiz milliárd részvényének értéke több, mint 500 milliárd dollár, amely több mint 20 millió ember kesében van. ny hatalmas összeg ennyi ember kezében veszély»* "érték", amelynek érzékenységére minden, ami üzien, gazdasági, politikai téren történik, hatással lehet. A Kennedy elnök elleni merénylet erős esést okozott a tőzsdén. Napjainkban láthattuk, hogy az autó-iparban beállott lanyhulás fokozatos ebeseket okozott. Az ilyen esések révén a nagypénzüek több pénzzel, a kispénzűek esetleg semmivel kerülnek ki a tőzsde csúszós padlójáról • • • A massachusettsi Northampton Kereskedelmi Kamarájában Conte képviselőhöz Walter Reidl üz letember azt az ártatlannak látszó kérdést intézte, hogy az amerikai katonákat Vietnamban ellátták-e minden szükséges fegyverrel? Conte válasza az volt, hogy őt a hadügyminisztérium, a Pentagon, a vezérkar feje és “számos tábornok” arról biztosította, hogy igen, hadi felszerelésben nincsen hi ány Vietnamban. Reidl erre felolvasta egy vietnami katonának anyjához intézett levelét, amelyben arról panaszkodik, hogy “tegnap kifogyott a fegyverünk és most anélkül állunk. . . Fegyver nélkül félek a Vietconggal szemben...” Conte megígérte, hogy McNamara-tól magyarázatot fog kérni. (Amit a hadügyminisztertől min denki könnyen kaphat.) • • • Az UNESCO által közzéadott adatok szerint föl dünkön ma 325 millió férfi és nő ruhátlanul jár, további 750 millió pedig nagyon hiányosan öltözködik. Két és egy harmad milliárd ember házakban él, 780 milliónak csak kunyhók és hasonló szállások jutnak. Viszont van 400 millió olyan ha landó, akiknek nincsen állandó lakhelyük, magyarán: teljesen hajléktalanok és az utcai kövezeten, vagy kapualjakban húzódnak meg. Arról, hogy hány millió ember éhezik, az UNES CO egy másik jelentése számol be. • • • Bili Henry, a Los Angeles Times washingtoni levelezője szerint a fővárosban senkit nem izgat a Dodd szenátor ellen indított vizsgálat, amelynek célja lenne megállapítani, hogy a saját szükségleteire használta-e a politikai célokra gyűjtött nagy összegeket és hogy milyen szolgálatokat tett Julius Klein tábornoknak, aki bizonyos német érdé keket képviselt. Ilyesmi Washingtonban senkit nem izgat, mert túl sokan vannak Dodd szenátor kollégái között, akiket hasonló vádakkal lehetne illetni és ezért a "vizsgálatból" nem lesz semmi. Ennek tudatában Dodd már is ötmillió dolláros kártérítési pert indított a két újságíró ellen, akiknek leleplezései a szenátust a vizsgálat megindítására kényszeritet ték. • • • E sorok Írójának a kitűnő “KORTÄRS” ezévi 4-ik száma helyett, a Karachiban megjelenő “University Studies” második évfolyamának első számát kézbesítette a posta. Az átkötött csomag eredeti fedőlapján éz a bélyegző szerepel: “Tépett csomagolásban érkezett.” Az angol nyelvű magazint olvassuk és megértjük. Minden rokonszenvünk azé, aki a “KORTÁRS’' véletlenül hozzá került számát értelmetlenül forgatja. Országos feltűnést keltett a vita, amely a chicagói Conrad Hilton szálloda igazgatója és egy csoport Chicago környéki üzletember között fejlődött ki egy kényes ügyben. A kényes ügy a következő: A Cricago közelében levő Mundelein városka érző szivü vezetősége és egy-néhány helybeli tehetős üzletember elhatározta, hogy szép, alkalmi szórakozásban fogja részesíteni a környékbeli katonakórház 50 sebesült veteránját, akik közül 35 Vietnamban sebesült meg. Le akartak foglalni 50 helyet Chicago egyik legfényesebb mulatóhelyén, a Conrad Hilton szálloda night club-jában. A szálloda igazgatója Porter Farris azonban nem volt hajlandó a sebesült veteránokat a mulatóhelyre beengedni, mert, úgymond, ez a többi vendégekre lehangolólag fog hatni! Sietett kijelenteni, hogy ő a világért nem akarja a veteránokat szórakozásuktól megfosztani, hajlandó számukra külön, hogy ugymondjuk — szegregált — előadást tartani a vendégszereplő korcsolyamüvészek részvételével. Miért nem szórakozhatnának a sebesült veteránok egymás között? Miért kelljen más — testi és anyagi épségben levő — törzsvendégeknek lehangolódniuk amikor látják a béna. csonka veteránokat? Nem azért jönnek ők az éjjeli mulatóba barátnőikkel, hogy csonka veteránokat nézzenek! Majd azt is hozzátette, hogy ő egyáltalán nem idegenkedik sebesült veteránoktól, legjobb barátai között is vannak sebesült veteránok, ő maga is háborús veterán (II. világháborús) és egy alkalommal ingyen előadást rendezett 1,000 hadirokkant számára! (Persze szegregálva!) Mi annyira megértjük ezt az érző szivü szálloda- igazgató üzletembert! Micsoda tapintatos ember! Mekkora igazságérzet! Mert hát igazságos volna elfogadni, mondjuk 40—50 dollárt valamely chichagoi tőzsdespekulánstól, aki egy kellemes estét akar eltölteni girl- friendjével a mulatóhelyen, tegyük fel egy olyan “nehéz” nap után, melynek folyamán egy pár száz vagy éppenséggel pár ezer dollár profitot csinált valamely lőszer vagy napalm gyár részvényén, hogy akkor ilyen brutálisan emlékeztessék arra, hogy más amerikaiak, fiatal amerikaiak miként “fi zetnek” az ő profitjáért? Egy tapintatos üzletember ilyesmit nem engedhet meg! Ezért Farris ur udvariasan kitérő választ adott a mundeleini üzletembereknek. (Akik viszont szintén a saját lelkiismeretükön akartak enyhíteni a “fiuk” megvendégelése révén.) Ennélfogva nem tudjuk megérteni a nagy felhá borodást, ami Farris ur hazafias tettét követte. Azért tekintjük Farris ur tettét hazafiasnak, mert ha az amerikai üzletemberek valamennyien “lehangolódnának” a vietnami sebesült veteránok lát tára, akkor talán nem fektetnék be pénzüket hadi üzemek részvényeibe és akkor mi lenne a “világszabadság védelméhez” szükséges fegyverek gyártásával? Az országos veteránszervezetek nem voltak képesek megérteni Farris ur lépésének hazafias rugóit és sorra tiltakoznak. A Veterans of Foreign Wars vezetősége tudatta a szállodát, hogy ha nem kér bocsánatot a veteránoktól, akkor a szervezet m-’s '■"áiiodában fogja évi konvencióját tartani1 Úgy ám! íviurphy az Amerikai Légió Illinois állami vezére szintén “sajnálatosnak” minősítette az esetet és egy kis bojkottot helyezett kilátásba. Weede tengerészgyalogsági tábornok, aki történetesen Chicagóban tartózkodott, hogy beszámoljon az Illinois állami szövetségi vezetőszemélyiségeknek a vietnami háború állásáról, az ügyet “felháborító nak” minősítette. Az egész ügynek bizonyos tragikus színezete van. mert mindkét felet hazafias érzelmek vezetik! A szállodaigazgató meg akarja akadályozni a tőzsdespekulánsok, a hadiszállítók lehangolását, mert ugyebár a tőzsde és tőzsdespekulánsok nélkül nincs hadiipar s esetleg vietnami háború sincs és anélkül pedig hogy is tudnánk megvédeni a szent világszabadságot? Ezzel szemben a tábornok urat, az országos veteránszervezetek vezetőit, meg a mundelini üzletembereket szintén a legmagasabb színvonalú hazafiasság vezérli: ők meg a vietnami veteránokat akarják a lehangoltságtól mentesíteni. Ha már szegények lábukat, kezüket adták azért, hogy más amerikaiak pénzt csináljanak a tőzsdén, akkor legalább együtt mulathassanak — legalább egyszer — a szerencsésebb polgártársaikkal! Persze úgy is nézhetünk a dologra, hogy ha ezek az érzőszivü, hazafias mundeleini üzletemberek, a veteránszervezetek demagóg vezérei valamivel hamarabb tiltakoztak volna, nem az éjjeli mulatóhelyre való bejutás, hanem az amerikai fiatalság százezreinek a piszkos, embertelen vietnami háborúba küldése ellen, akkor talán valamivel jobb szolgálatot tettek volna nekik! Mert nekünk az az érzésünk, hogy az a 35 vietnami sebesült veterán nagyon, de nagyon hajlandó lenne elviselni a Conrad Hilton éjjeli mulatóhelyéről való kizárásukat, ha ennek ellenében visszakaphatnák lelőtt lábukat, kezüket, újból éppé tehetnék gránátszaggatta fiatal testüket. Figyelő' Lángra gyújtotta magát öt buddhista Vietnamban (Folytatás az első oldalról) lakos tüntető felvonulást rendezett a Ky-kormány ellen. Követelték a kormány lemondását és hogy a/ meriKaiaK iuggesszéK lei a Ky-kormány támogatását. a telvonulók élén buddhista papok meneteltek, zászlókkal a kezükben. A tüntetők ellen kirendelt rendőrség tehetetlennek bizonyult. Majd egy szakasz tengeri gyalogost rendeltek ki, akik sortüzet adtak le a tüntetők feje felett, de ez sem riasztotta el a tüntetőket. Újabb szakaszokat rendelt ki a helyi hadvezetőség a tüntetők szétverésére, de ez sem vezetett eredményre. Közben a tüntetők száma egyre növekedett. A tüntetők Saigon kellős közepére érkeztek és ott “farkasszemet” néztek a felsorakozótt katonasággal. így állt a két ellenfél egymással szemben két óra hosszat, és amikor a katonák viselkedése nevetségessé vádt a nagy tömeg előtt, a tüntetők Thich Quang Lien, buddhista pap vezetésével nagy győzelemmel visszavonultak a tüntetés kiinduló pontjához. Közben Hue városában az egyetemi diákok kezében maradt a rádióállomás. Khoa ezredes több szakasz katonát rendelt ki annak visszafoglalására. A kirendelt katonák azonban, mielőtt a parancsot végrehajtották volna, visszavonultak a városból. A rádióállomás még most is az egyetemi diákok kezében van. A diákok ultimátumot küldtek Johnson elnöknek, melyben követelték, hogy a Johnson- kormány azonnal szüntesse be a Ky-kormány támogatását. Ha 48 órán belül nem kapnak követelésükre kielégítő választ, felgyújtják Hue-ban az amerikai konzulátus épületét. Minden jel szerint a buddhisták elhatározták, hogy nem nyugszanak addig, amig a Ky-kormányt meg nem döntik. A buddhista egyházon belül vannak olyan elemek is, melyek hajlandók engedményeket adni a Ky-kormánynak, de ezek kisebbségben vannak és befolyásuk korlátolt. Egyre terjed az amerika-ellenes hangulat Dél-Vietnamban SAIGON. — Hue városnak többezer lakosa, buddhista papok vezetése alatt nagy tüntetést rendezett; ezzel akarták tiszteletüket kifejezni azok iránt, akik életüket áldozták fel a danangi harcokban a Ky-kormány csapataival szemben. A tüntető menetből kivált többszáz egyetemi hallgató, akik az amerikai könyvtárhoz mentek, megtámadták és felgyújtották az épületet. A kirendelt rendőrség mindezt tétlenül nézte és a tűzoltók is csak arra törekedtek, hogy a tűz ne terjedjen át a szomszédos épületekre. Ez mutatja, hogy az amerika-elle- nem hangulat egyre terjed és mélyül. A diákok benyújtják követelésüket Az egyetemi diákokból álló bizottság átadta követelését James R. Bullington amerikai konzulnak, mely abból állt, hogy az amerikai kormány szüntesse be a Ky-kormánynak adott támogatását. A diákok azonnali választ követeltek és mikor ezt nem kapták meg, azzal fenyegetőztek, hogy “más módon” fognak érvényt szerezni követeléseiknek. Az amerikai hatóságok attól tartanak, hogy a diákok megtámadják a konzuli épületet. A Ky- kormány hadtestet rendelt az amerikai konzulátusi épület védelmére, de senki sem bízik a katonák lojalitásában. Közben buddhista papokból álló bizottság kereste fel az amerikai követséget Saigonban és ott néhányan saját vérükkel írtak levelet Johnson elnökhöz, hogy szüntesse be a Ky-kormány további támogatását. A buddhista papok Saigonban is nagy tüntetéseket szerveztek. A tüntetők Amerika-ellenes plakátokat tartottak fejük felett. Thich Phap Tri a buddhisták egyik kiváló vezére igy nyilatkozott: “Az Egyesült Államok együtt működik a Ky-kor- mánnyal országunk teljes lerombolásán.” Azután rámutatott arra, hogy a Ky-kormánycsapatok “csupán az amerikai haderők támogatásával tudták leverni a danangi lázadókat.” Dél-Vietnam 16 milliós lakosságának 80 százaléka buddhista.
